Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-04 / 78. szám
XII. évfolyam. Egyes szám ára 24 fillér. Szekszárd, 1930 október 4. 78. szám. TOLNAMEGYÉI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre — — — 6 pengő. | Egész évre ____12 pengfi. Főszerk esztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eserdán éa szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hz orosz Dilágcsolós. A muszka szovjet megüzente az élet-halálharcot az egész világ mezőgazdaságának. Be akarja bizonyítani, hogy reá tudja kényszeríteni a maga kommunista őrületét a kulturemberi ségre. Otthon könyörtelenül éhezteti, pusztítja a parasztságot, elkommuni- zálta a földet, jobbágysorsra sü- lyesztve, kényszermunkára aljasitja a föld népét és a föld tulajdonától megfosztott gazdának véres verejtékével termelt gabonát vörös hordákkal erőszakkal elrekviráltatva a városokba hordatja össze, hogy onnan külföldi piacokra dobja, lehetetlenül olcsó árakkal, gyilkos versenyt zúdítva az európai gabonatermelő országokra. A szovjet földönfutóvá teszi azt a gazdát és földművest, aki nem hajlandó I a szociális termelésnek csúfolt rabigába hajtani a fejét és éhenhalásra ítéli a nép milliót csak azért, hogy legyen elég gabonája^ amit a külföldre exportálhasson. Á kommunista téboly akként számít, hogy há az olcsó gabona gyilkos versenyével az egész világon leszorítja az árakat, úgy elpusztul mindenütt a gabona ( termelő gazda és kétségbeesésében és végső elkeseredésében Európa mező- gazdasági népessége szembefordul a __fennálló renddel, zavarok támadnak s a nép hajlamosabb lesz a kommunista forradalmi maszlag befogadására. Egy csapással két legyet akar a szovjet agyoncsapni: egyfelől igába töri a százhuszmillió orosz népesség kisgazda és földműves rétegeit, amelyek a legveszedelmesebb belső ellenségei a vörös őrületnek és ugyanakkor forradalmosithatja az egész világot, előkészítve a vörös uralom bevallott célját: a világforradalmat. Kiderült azonban hamarosan, hogy az orosz szovjetnek nincsen buza- feleslege, már csak azért sem, mert a lezüllött mezőgazdasági termelés még annyi gabonát sem tud produ kálni, mint amennyi az éhező orosz nép ellátására szükséges volna. — Vagyis, ha az orosz kormány gondoskodnék arról, hogy a százhúsz- milliónyi orosz népesség megkapja a maga normális kenyérszükségletét, úgy nemhogy exportra nem maradna búzája, hanem ellenkezőleg Szovjetoroszországnak kellene igen nagymennyiségű búzát importálnia. Azonban a bolsevizmus megkótya- gosodott urai nem törődnek az orosz nép éhínségével, amely egyre nagyobb méreteket ölt. — Epen most derült ki, hogy egy csapással százezrek szájától vonta el azt a kis darab kenyeret is, melyet eddig ke- nyérjegyekkel engedélyezett számukra. Megvonta azért, hogy forradalmi céljai szolgálatára külföldre vigye. Négyszázezer orosz állampolgártól vonta meg a kormány a ke- Dyérjegyet és ezzel valósággal éhínségre ítélt csaknem félmillió lelket. Ezzel is csökkenteni akarja a belső fogyasztást, az esztelen buia- dömping javára. A világtörténelemben példátlan eset, I hogy egy kormány eképen intézmá- | nyesitse saját lakosságának az éhínségét, világuralmi célok érdekében. De már maga az az őrült intézke dés is bizonyítja, hogy az orosz buza- dömpingnek hamarosan össze kell omolnia. Mert bármily türelmes legyen is az orosz nép, azt mégsem fogja tétlenül eltűrni, hogy szájától a falatot mindenkorra megvonja a kormány. Lehetetlen gondolat az, hogy a szovjet folytathassa a búzaexportot ugyanakkor, amikor Oroszországban milliók éheznek. — Ezért a legesztelenebb mesterkedésekkel iparkodik most az orosz kormány fenntartani a buzadömping látszatát. Mert csak látszatról van szó ott, ahol valójában nincsen eladható búzakészlet. Amerikában máris kiderítették, hogy az ottani nagy világpiacokon az orosz szovjet milliókramenő bushel olyan búzát adott el, ami neki nincs is meg s amelyet nem fog tudni leszállítani. Vagyis nem meglévő búzát adott el a szovjet, hanem úgynevezett papirosbuzát, későbbi szállításra. Az amerikai gabonapiacok azonban már rájöttek erre a turpisságra és nem ijedeznek többé az orosz dömping-manőverektől, hanem felkészültek arra, hogy a szállítási határidőben követelni fogják az orosz szovjet által eladott búzamennyiségek tényleges leszállítását. Minthogy pedig ilyen búzájuk nincsen, nyilvánvaló, hogy az orosz kormány kénytelen lesz az eladott, de meg nem lévő búzamennyiségeket a világ- | i piacokon felvásárolni, tehát előbb- J | utóbb vevőként fog fellépni és ezzel | a fiktiv eladásokkal levert búzaárakat ő maga fogja ismét felszöktetni. Az orosz dömping falrafestett ördögétől tehát nem kell megijedni, mert ma már az egész világ tudja, hogy olyasmit adtak el olcsón, ami nekik nem is termett. Ezzel az orosz buzadömping önmagától összeomlik és meghiúsul a világpiac derutirozásá- nak és a világ forradalmositásának pokolian kieszelt terve. Ezzel a fegyverrel az orosz szovjet legfeljebb a saját népességét fogja forradalmosi- tani, de akként, hogy az éhhalálra ítélt milliónyi tömegek a szovjet ellen fognak fellázadni és végre a népharag el fogja söpörni a bolsevista őrület mániákus vezéreit. Be fog következni, hogy az európai agrárországok gazdanépét maga Oroszország fogja megszabadítani a szédelgő buzadömping lidércétől. Az aradi 13. Legnagyobb martiromságunkat két hely jelenti: Arad és Trianon. Mind a kettő történelmünk legfájdalmasabb eseményének színhelye. — Aradon a nemzet 13 legkiválóbbját végezték ki, Trianonban pedig az egész nemzetet. — A cél mind a két helyen ugyanaz volt, megsemmisíteni a nemzetet. Nem tudták, hogy az ezeréves tölgy ágait megtépázhatják a villámok csapásai, de törzse azért- tovább él és újabb ágakat hajt. Nem gondoltak arra, hogy csak egy világkatasztrófa semmisíthet meg egy élni akaró nemzetet. Utazás hafdan és most.* Irta: Kern Géza MÁV főintéző. Midőn dolguk végeztével, a tervbe vett utazás lázától kellemes hangulatban, gondtalan vidámsággal tanulmányozzák a menetrendet, csomagolnak és gyalog, kocsin vagy autón igyekeznek ki az állomásra, hogy a vonatot le ne késsék és már néhány perces késés esetén is türelmetlenül szidják a vasutat és a vasutasokat: vájjon gondolkodtak-e már azon, hogy tulajdonképen milyen is volt az utazás aránylag rövid 100 éve, a vasút feltalálása előtt? A vasutak előtti időkben a közlekedésnek eszközei: a közutak, — a magán- és póstai fuvarozás, a bélés tengerhajózás voltak. Magyar- országnak a XIX. század elején, a vasutak megjelenésének idejében, még alig voltak közutai, a meglevők is a járhatatlanságig elhanyagoltak voltak. Gróf Széchenyi István »Hitel« cimü munkájában igy irja le az utak állapotát: »Ásnak egymástól 5—6ölnyire két árkot, a földet középre mennél magasabban hányják, vélvén, hogy kétoldalról annál könnyebben lefoly a viz. Ha kőből lenne az ut, ez meg is történnék, de a földút szivacshoz hasonlítható, mely elnyeli a vizet és * Aktuálisnak tartjuk ezt az érdekes cikket a vasút megindulásának 105. évfordulóján leközölni. mikor már eleget szívott magába ahhoz, hogy az egész lötyévé váljék s a kocsik egész bizonyossággal beleragadjanak a kátyúba, nincs más hátra, mint a sarat újból meghordani agyaggal és kaviccsal. Ilyenformán idő forgásával és veritékes munkával oly magasra növekszik az ut, hogy életveszély nélkül alig járhatni rajta, mert a zökkenésnél ha dől, olyat dől a kocsi, hogy örüljön az utas, ha néhány oldalbordájával megválthatja a nyakát. Ha pedig a város uccáját sikerül ily nagyszerűen felhordani, akkor nemcsak teherrel nem bírnak a gazdák felkapaszkodni a göröngyös útra, hanem a sár, a viz a pincéket és szobákat is elönti.« 1813 ban a magyarországi utak még oly rossz állapotban voltak, hogy a császári szekerészét reggeltől késő éjszakáig csak 2 mérföldnyi (3 km) utat tudott azokon megtenni. Pesttől, az ország fővárosától — Szegedig egyáltalán nem volt csinált ut. Megtörtént, hogy egyetlen süppedés miatt, egy már napokig tartott utat kellett abbahagyni és vagy vissza kellett fordulni, vagy óriási kerülővel lehetett a célhoz eljutni. Eszékről — Zágrábba rendes körülmények között Pest—Bécs és Grá- con át utaztak, mert az egyenes utak csak szárazság esetén voltak használhatók. Az 1825—27-i országgyűlés külön bizottságot küldött ki Magyarország utügyeinek tanulmányozására, a bizottság javaslatainak kivitelét azonban a vármegyei ^ önkormányzatok szűk látóköre megakadályozta. Ilyen körülmények közt nem csodálható, hogy 1848 ban még mindössze 2300 km kiépített közutja volt Magyar- országnak és 63 vármegyéje közül 26-nak egyáltalán nem volt közutja. A közutak gyarlóságának szükségszerű következménye volt a magán- és póstai fuvarozás teljes elhanyagoltsága, fejletlensége is. A rossz ut és a gyakori, az élet és vagyonbiztonságot veszélyeztető utonállások miatt ritkán akadtak magánosok, akik a fuvarozást elvállalták volna. A fuvarozásra használt szekerek hatalmas nagy alkotmányok voltak, teherbírásuk 100 mázsa volt. A fuvarozás ellátásában a főszerep a póstának jutott, amely a vasutak előtti időben személyszállítással foglalkozott. — Három fajta póstakocsi közlekedett: a gyorspósta, a póstaszekér és társzekér. A gyorspósta, mely az utas- és levélforgalmat bonyolította le, mindössze két helyen közlekedett. Az egyik járat Budáról indult délután 4 órakor és másnap éjjel x/sl2 órakor érkezett Bécsbe, vagyis 30 óra alatt tette meg a 275 km nyi utat. A másik járat Pozsonyból indult reggel 7 órakor és délben 1 órakor érkezett Bécsbe. A postaszekerek átlag véve 2 óra alatt 3 mérföldnyi utat tettek meg. A társzekereknek Budáról—Bécsbe 57 óra kellett. A postai viteldijak figyelembevéve a pénz akkori értékét is, szintén magasak voltak. A gyorsposta egy utast Budáról—Bécsbe 14 írt 50 kr ért, Pozsonyból—Bécsbe 2 ezüst forintért szállított. Budapesttől—Nagyszebenig a kocsi belsejében 20 frt 40 kr, a fedetlen ülésen 18 frt 05 kr volt a szállítási dij. Pestről—Temesvárig az utazás külön postával 47 frt 49 5 kr-ba került. A postakocsin 4 fedett és 2 nyitott nagyon szűk ülőhely volt. Az utasoknak az egész utat ülve kellett megtenniük, a nyitott ülőhelyen az idő viszontagságainak is ki voltak téve. Rossz utak, hó, viharok, elszakított hidak, felhőszakadás, egyéb előre nem látott dolgok a célhozjutást teljesen bizonytalanná tették. Kossuth Lajos 1836 október 14-én Ugocsa vármegye főjegyzőjéhez intézett levelében igy panaszkodik: »Tekintetes Főjegyző Url Becses levele szeptember 20-án kelt, én vettem tegnap, október hó 13 án, jött tehát 23 napig. New-Yorkból Havreba, vagy Liverpolba 20 nap alatt érkezik a postacsomag. Nincs-e valami kereskedő ut, mely Ugocsát Pesttel összeköti? Mert a posta lassú is, —» költséges is — hitetlen is.« A nemesség önkénye is sokat
