Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-01 / 77. szám
XII. évfolyam. Egyes szám éra 24 fillér Szekszárdi 1930 október 1. 77. szám. FflazerkesztC: II Felelős szerkeszt®: SCHNEIDER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eterdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklán-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Eléstétel. Száváid Oszkár alispánt a mn't hónapokban, mint közismert, a fővárosi lapokban a dunaföldvári főjegyző ügyével kapcsolatosan burkolt támadások érték, amely támadások oly formában láttak napvilágot, bogy azokért Száváid Oszkár alispán a bíróságnál nem kereshetett jogvédelmet. Az újságírásnak esen mind- gyakrabban jelentkező kinövéseiről elmondottuk már annak idején véleményünket, mert mi, a sajtó munkásai, leginkább elítéljük az olyan támadásokat, amelyek nem a férfias egyenesség bátorságával iatéztetnek, ame lyek nem tényeket szögeznek le és felelősség nélkül nem konkrétumokat állítanak, hanem mende-mondákat kut- mérgező stílusban és formában adnak közre. Az ily sajtótámadások ellen a legnehezebb a védekezés. Az álarcos lovagokat védi a szerkesztők titoktartása és a sajtótörvény hiányossága. Száváid Oszkár alispán, nagyon helyesen, nem bocsájtkozott polémiába. Igazát csak pár soros nyilatkozatban rögzítette le és ez a nyilatkozat az ő szűkszavúságával is elegendő volt ahhoz, hogy a támadó cikkekben elhelyezett gyanúsításokat megsemmisítse. De a megtámadott igaz- ság, egy becsületes, hosszas köztisztviselői múlttal rendelkező férfiú önérzetének megsértése mindezzel nem jsyert és nem nyerhetett elégtételt. Tolna vármegye alispánja a méltatlan és igazságtalan támadással szemben a szeptember 30-án tartott vármegyei közgyűlésen kapta meg az őt méltán megillető elégtételt. Simontsits Elemér v. b. t. t. rövid, frappáns felszólalása és az ezt követő általános helyeslés és a törvényhatósági bizottságnak egyöntetű határozata a legsúlyosabb elítélést tartalmazta a támadás tényével szemben s a legilletékesebb fórumnak elégtétel- adása, egy igazságtalannl meghurcolni szándékolt, hosszas, becsületes közéleti múlttal rendelkező és Tolna vármegye közéletében kiváló pozíciót elfoglaló férfiúval szemben. Da szükség volt Tolna vármegye közönségének emez állásfoglalására azért is, mert az egyes megtévelyedéaeket nagy szenzációba foglaló hírek állandó közlése nemcsak e vármegyének, külö nősen a finomabban mérlegelni és disztingválni nem tudó közönségét tartották állandó izgalomban, de Tolna vármegye jóhirnevét is veszélyeztették, úgy tüntetvén fel egy-két kis közigazgatási tisztviselő megtántoro dását, mintha ebben a megyében a sikkasztásoknak és a panamáknak melegágya volna. Simontsits Elemér őnagyméltósága, aki annyiszor és oly fényes elokven ciával beszélt a múltban számtalanszor e vármegye nemes tradícióiról, a vármegye közszelleméről, a köz tisztviselőknek heroikus küzdelméről, szolgálatot tett közgyűlési felszólalá- i sával e vármegyének, mert az ő egyenes, nyílt, ezt az irásmodort elítélő | szavaiban nemcsak Szévald Oszkárnak, a megbántott tisztviselőnek, de a vármegye presztízsének is megadta azt az elégtételt, amelyet joggal kérhet és várhat mindenkor ezen vármegye épsn azon fiaitól, akiknek múltja és társadalmi állása kiváló sú’yt ad, amikor elégtételt vesznek és egyben elégtételt adaak is. Mi, a toll munkásai, örömmel hallottuk Simontsits Elem ár őnagy méltóságának szavait, az azt követő tetszést és indítványának elfogadását, mert ezzel kijelölve látjuk Ezt az utat, amelyen e megyében egy uj- ■ ságnak, mely az igazi közszellemet I akarja képviselni, haladnia kell. S. A vármegyei közgyűlés. A gazdasági munkák zömének szünetelése folytán az előzőknél nagyobb érdeklődés mellett szinte impozáns keretek közt folyt le a vármegye törvényhatósági bizottságának szeptember 30 ára összehívott közgyűlése. Jankó Ágoston főispán nyitotta meg az önkormányzatnak ezt a nevezetes aktusát és megnyitójában legelőbb Vass József népjóléti miniszter haláláról megemlékezve többek közt ezeket mondotta : Vass JÓZ88Í elparentálása. Hogy mily nagy nemzeti értéket veszítettünk Vass József halálával, annak megállapítására gyenge az én szavam, hiszen elhunyta óta a művelt világ közvéleménye — mely a lelki és szellemi értékeket méltányolni hivatott — még mindig újabb és újabb oldalról tudja megvilágítani a kiváltságos képességű férfiú nagyságát. Az Isten akaratában való megnyugvás és a Gondviselésben való bizalom lehet csak vigasztalásunk és e nagy férfiú emlékének azzal áldozunk legméltóbban, ha nagy szel- i lemének bölcs elgondolásait és meleg szivének emberbaráti elhatározásait abban az I önzetlen tisztaságban, amint azok nemes lelkében megfogamzottak, — hazánk és nemzetünk javára megvalósítani törekszünk. Bátor vagyok indítványozni, hogy Vass Józsefnek, a nemzet nagy fiának emlékét a vármegye jegyzőkönyvileg örökítse meg és intézzen gróf Bethlen István miniszter- elnökhöz és a népjóléti minisztériumhoz részvétiratot. A főispán szavait a közönség a nagy ember iránt tartozó kegyeletnek áldozva állva hallgatta végig. Az u] népjóléti miniszter. Bajelentette ezután a főispán, hogy a kormányzó Ernszt Sándor országgyűlési képviselőt, pápai praelátust népjóléti és munkaügyi miniszternek nevezte ki Ernszt Sándornak kiváló képességei és eddigi politikai és szociális munkássága — úgymond a főispán — a legszebb reményeket kelti bennünk, hogy a nagy elődje által megkezdett munkát úgy fogja folytatni, amint azt a mai nehéz társadalmi viszonyok megkövetelik és körültekintő, bölcs munkásságával jelentékenyen hozzá fog járulni, hogy hazánkban a társadalmi béke biztosítva legyen és megerősödjék. őszinte tisztelettel és teljes bizalommal üdvözöljük és Ígérjük, hogy nagyjelentőségű Arcképek. Irta: Károssi Pál. IV. A biblia tudósa. A múlt század hatvanas éveiben a pesti egyetemen a Bibliát egy fiatal tudós pap magyarázta. Előadását nemcsak beiratkozott hallgatói, hanem a pesti társadalom előkelőségei is sokan látogatták, kik minden egyes előadás után lélekben felemelkedve, a szent igazság tudatában meggazdagodva távoztak. Ez a fiatal tudós pap Pollák János volt. Pollák János 1824 február hó 26-án született Dunaföldváron. 1841-ben pécsi papnövendék volt és már ekkor állandóan a Biblia volt legkedvesebb olvasmánya. 1845-ben theológiai doktorrá avatták és a pécsi püspöki könyvtárban kapott alkalmazást. — Huszonötéves korában, 1849 ben már a pécsi papnövendékeknek magyarázta mint rendes tanár a Bibliát, amellett előadója volt a morális és pastorális theológiának is. Ismereteinek gazdagsága, tudományos képzettsége 1858-ban a pesti egyetem hasonló tárgykörű tanszékére szólította. Pesti egyetemi működése felejthetetlen. Az egyetem legnépszerűbb tanárai közé tartozott, kinek előadásai, prédikációi, felolvasásai a főváros tudományos köreiben eseményszámba mentek. 1868-ban az egyetemnek rektora is volt. Sajnos, 1869 ben lemondott egyetemi tanszékéről és visszatért a pécsi káptalanba, hol 1870-ben tolnai főesperessé, 1871-ben szenei apáttá és 1874-ben a péc3Í jogakadémia igazgatójává nevezték ki. A sok munka azonban egészségét megrongálta, 1883 ban nyugalomba vonult és rövid egy évi pihenés után 1884 dec. 1-én Pécsett meghalt. 0 volt 18.000 forintnyi alapítvánnyal a pécsi szegényház megalapitój a, miért is Pécs, hálája jeléül díszpolgárává választotta. Irodalmi munkásságot a „Religió“ hasábjain fejtett ki, mely hittudományi és szépirodalmi folyóiratnak 1861—1864 ig és 1868—1869 években főszerkesztője volt. A Szent István Társulatnak rendes tagja és 1867 ben elnöke volt. Kiváló munkája: „A kinyilatkoz tatás tantételéről“ irt könyve, mely Pesten jelent meg 1858-ban. 1866- ban Füssy Tamás, a későbbi Szent Benedek-rendi apátsági perjel, kiadta Pollák böjti konferenciai beszédeit is. Maradandó értékű bölcseleti munkája még „Renan és az apostolok“, mely Pesten 1866 -ban jelent meg. Pollák János igazi papi ember volt. Minden szavát, minden cselekedetét a szentirásból merített szeretet hatotta át. Mélyen elmerülő, bölcsei- kedő lélek volt, ki mikor megérezte a szentirás nagy igazságait, azokat teljes egészükben magáévá tette és nemcsak hirdette és magyarázta, hanem azok szerint rendezte is be égész földi életét. V. A mecénás. A magyar fö'doek meg vau a varázsa, hogy az idegeneket, kik itt telepednek meg, magához öleli, a maga szerelmesévé teszi. Ez ellen még nagyon sokszor a véresszáju demagógok is hasztalan küzdenek s azért változtattak és változtatnak politikát, mely szerint elzárják a föld édes melegét híveiktől. Hiszen manapság tudjuk azt, hogy az elrabolt területek nemzetiségei mily sóvárgás sál sírják visza a régi magyar föld uralmát. A német születésű Toldi (Scbedel) Ferenc, ki öt éves koráig egy szót sem tudott magyarul, a magyar irodalomtörténet megalapítója lett, Budenz József, a német születésű nyelvész, ki már fárfikorában kerül hazánk földjére, a magyar nyelvnek egyik szerelmese, legkitűnőbb ismerője és magyarázója lett. Vinkovics Sebő a szerb származású politikus, a kisebbségek izgatásának legádázabb idejébes lesz magyarrá, magyar belügyminiszterré. így lettek igaz magyarokká a tizenhetedik században nálunk letelepedett görögök is. Hazánk egyes vidékein már csak a régi temetők kopott sírkövein találkozunk velük mint görögökkel, de leszármazottjaik legtöbbje ma már a család ősi nevét is megmagyarosi- tóttá. A régi görög családok a Ghika, Guda, Z'cco, Dona, Triantopbyl, Lyka, Cziko, Sztupa, Gozsdu stb. leszármazottjai, minden befolyás, minden erőszak nélkül váltak a magyar föld hűséges, derék fiaivá. Ilyen régi görög családból származott a magyar irodalom egyik legnagyobb mecénása is Tbeodorovits Anasztáz, ki már ifjú korában felvette a magyaros Tömöri nevet. Tömöri Anasztáz Dunaföldváron született 1824 május hó 1 én. Édesapja, ki kereskedő volt, a minden iránt érdeklődő fiát a mérnöki pályára szánta. A mérnöki oklevél megszerzése után 1853 ban a nagykőrösi ősi ref. gimnáziumnak lett a mennyiségtan tanára annak dacára, hogy görögkeleti vallásu volt. Nagykőrösi tanársága idején lett bámulója és szerelmese a magyar irodalomnak. A nagy tanári kar, melynek akkor AraDy János, Salamon Ferenc a történetíró, Mentovich Ferenc költő, Szilágyi Sándor történetíró, Szász Károly ref. püspök költő, Jánosi Ferenc jogtudós voltak a tagjai, o'y hatással volt reá, hogy mikor 1854 ben nagy örökség utján anyagilag független lett, elhagyta Nagykőröst és Pesten telepedett le, hogy istápolója és bőkezű pártfogója legyen az iro dalomnak és művészetnek. Jutalmakat tűzött ki történelmi drámákra, segített irodalmi vállalkozásokat s Izerkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teiefonszám 85 és 102. Előfizetési di): félévre---------6 pengő. | Egész évre_____12 pengő.
