Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-09-20 / 74. szám
1930 szeptember 20. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 A minden versenyen kívül álló árak és az árucikkek kiváló minősége nyújt biztonságot a vevőnek, hogy pénzéért telles értéket kap Plrnltzer Jflzsef és Fial äruhäzäban, Szekszárdon, ahova már nagy választékban beérkeztek az összes őszi és téli dívatujdonségok "3p® Gyula gróf álljanak az olasz frontról és Franciaországból hazafelé özönlő csapatok élére s úgy vonuljanak be Magyarországba a forradalom megbuktatására, a tervből azonban nem lett semmi. November 6 án Budapestre érkezett, ahol Bállá Aladár zágrábi követ mellé osztották be katonai attasénak. Be már december 6 án újra Budapesten volt, mert a jugoszlávokkal való tárgyalások hirtelen megszakad* tak. Most a hadügyminisztérium hadműveleti osztályában nyert beosztást. Itt a Jugoszláviában tapasztaltak alapján a Muraköz védelmét s a demarkációs vonal mentén felállítandó írcsapatok megszervezését sürgette. Egy napon aztán Pogány József, a hírhedt katonatanács elnöke s a vörösök egyik későbbi „generalisszi- musza“ felvonultatta a budapesti „helyőrséged Bartha Albert, akkori hadügyminiszter ellen s ez a látvány végleg kedvét vette a szolgálattól. Ettől kezdve ellenforradalmár lett és Fridrich István felkérésére, — Frid- rich akkor államtitkár volt a hadügyminisztériumban, — Horváth Dénes vezérkari tiszttel együtt ellenforradalmi tervet dolgozott ki, melynek alapgondolata az volt, hogy Budapestet izolálni kell az országtól, az országot pedig járásonként és megyénként megszervezni az ellenforradalom céljaira. Ebben az időben került a MOVE élére. Mint a MOVE elnökét internálni akarták, ami elől barátai tanácsára Bécsbe szökött. Bécsben tevékeny részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban. A Bethlen István vezetése alatt álló ellenforradalmi komité megbízásából utazott április közepén Pallavicini György őrgróffal Belgrádba, ahol a franciákkal tárgyalt a kommün uralmának letöréséről s innen került néhány nappal később Szegedre, ahol ejőbb az ABC (Antibolsevista Komité) katonai előadója, azután pedig hadügyi államtitkár lett Károlyi Gyula gróf, majd Ábrahám P. Dezső szegedi kormányában és ebben a minőségben nagy sikerrel vett részt a nemzeti hadsereg megszervezésében. Julius végén a nagykikindai francia parancsnokság rendeletére távoznia kellett Szegedről. Visszatért Bécsbe, ahová a kommün összeomlása után érkezett meg. Hamarosan Budapesten termett, ahol akkor a Peidl-kormányt az ellenforradalom már eltávolította helyéről, belépett a nemzeti hadseregbe s az állandó tanulmányi bizottságban foglalt helyet. — 1919 szeptemberében szolgálaton kívüli állományba helyezték, ettől fogva a Movénak szentelte munkásságát, amely az ő vezetése alatt ekkor igen komoly tényező volt. Gömbös Gyula ekkor már foglalkozott a politikával is s az 1921. évi tiszántúli választások alkalmával a törökszentmiklósi kerület kisgazdaprogrammal ' egyhangúlag nemzetgyűlési képviselővé választotta. A kisgazdapártban csakhamar tekintélyes pozíciót biztosított magának s rövidesen a párt szabadkirályválasztó szárnyának egyik vezére lett. A nemzetgyűlésben vezető szerepe volt. Több nagyérdekességü beszéde között az a beszéde emlékezetes, amelyet a közélet tisztasága érdekében mondott. Mikor az egységespárt 1922 februárjában megalakult, Gömböst ügyvezető alelnökének választotta meg s ebben a minőségében ő vezette a párt választási hadjáratát. A választási hadjárat óriási izgalmak közepette folyt le és az egységespárt ezen meglepően nagy győzelme folytán pártjában kivételes befolyással bírt. ö maga az abádszalóki kerületben ellenjelölt nélkül kapott mandátumot. A választások után az egységespárt jobbszárnyának politikai érvényesülését szorgalmazta, ö lett a fajvédők vezére és csakhamar szembekerült a pártvezérrel, gróf Bethlen Istvánnal. Ennek az ellentétnek lett a következménye, hogy 1923-ban barátaival kivált az egységespártból. Azóta mint Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (fajvédők) az ellenzéki padsorokban foglalt helyet és az 1926-i általános választásokon is mint a fajvédő pártnak vezére vett részt. Régi kerületében, Abádszalókon egyhangúlag kapott mandátumot. A Move elnökségéről is lemondott, visszavonult. Közben Bethlen István felhívására politikai barátaival együtt visszalépett az egységespártba. Az 1928 szeptemberében honvédelmi államtitkár, 1929 októberében honvédelmi miniszter lett és 1930 februárjában a kormányzó érdemei elismeréséül tábornokká, nevezte ki. Békesség az embereknek.*) Az egyházaknak a történelem folyamán mindig voltak valláserkölcsi és nemzeti feladatai, de ezek a feladatok sohasem voltak annyira előtérben, mint ma, a lezajlott európai háború után. Nemcsak a legyőzöttek, hanem a győzők is érzik a négy éves háború gyászos következményeit: az anyagi nyomorúságot, az erkölcsi hanyatlást s az igazság mérlegének felbillent egyensúlyát. Nem országos tünet ez, hanem világjelenség. Anglia nagy államíérfia, Lloyd George már tizenkét év előtt, közvetlenül a háború után rámutatott, bogy a népeket csak az egyház mentheti meg a pusztulástól, hogy a nagy világégés után csak az egyház segítségével lehet várni a politikai és társadalmi megtisztulást. Az egyházak ezeknek a feladatoknak csak akkor felelhetnek meg, ha vállvetve, közakarattal és közös cselekvésekkel igyekeznek a szivekbe oltani az alkotó munka nagy értékének tudatát, a nemzeti kötelességeket •) Elnöki megnyitó. Elmondotta Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, a tolnai ref. egyházmegye f. hó 11-én tartott ülésén. s az evangéliumi igazságokat. E magasztos hivatás betöltésének előfeltétele pedig az, hogy irtsák ki sziveikből a felekezeti türelmetlenségnek s a Bzéttaszitó gyűlölködésnek dudváit és plántálják el az egymás közötti békének és testvériességnek virágait. Csak ekkor érvényesülhetnek az egyházak úgy, mint a legnagyobb erkölcsi és kulturális erők koncentrált forrásai, csak ekkor járhatnak azon az építő utón, amelyet Lloyd George államférfiul bölcBeséggel kijelölt. A felekezetközi béke minden állam helyes kormányzásának egyik lényeges feltétele, de jelentősége a legfelsőbb fokra emelkedett a mi szegény, megcsonkított hazánkban, különösen két olyan okból, melyek országunk határain kívül nem forognak fenn. Egyik az, hogy a magyar nép vallásfelekezet szempontjából egészen heterogén. A magyar társadalom jóformán a vegyes házasságokra van felépitve. Alig akad család, melynek rokoni kötelékébe különböző vallásu családtagok ne tartoznának. Innét van az, hogy nálunk a felekezetközi béke egyértelmű a társadalmi békével. Aki a felekezetközi békét feldúlja, a társadalmi békének is sirt ás. A másik ok az, hogy a trianoni békeszerződés kegyetlen kézzel darabolta szét az ezeréves Magyarországot s a magyar szentkorona területének 68°/o-a, népességünknek 59°/o a idegen uralom járma alá jutott. A magyar nép ebben a megcsonkításban nem nyugodhatik meg soha s az igazság és a történelmi jog alapján kívánja a revíziót. Nemzeti törekvésünk záloga az, hogy a revízió kérdésében egységes legyen a nemzeti közvélemény és hogy ennek a közvéleménynek a kialakulását és megerősödését ne zavarja meg sem a társadalmi állás, sem a politikai pártállás, sem a valláskülönbség. Életünk és fennmaradásunk függ attól, hogy a nemzeti egységet felekezeti torzsalkodások vagy egyenetlenségek ne zavarják. A magyar történelem fényes példákat mutat fel, melyekből megille- tődéssel láthatjuk, hogy miként olvadt fel a felekezeti különbség a nemzeti érzés kohójában. Erre nézve sorozatot idézhetnék a történelem lapjairól, de csak egy pár példára szorítkozom. A bécsi udvar a XVII. század elején mindent elkövetett,hogy Bethlen Gábort az erdélyi fejedelmi székből eltávolítsa. Az 1620 ik évben Césare Gallót, akit egy akkori diplomata álnokságokban és hazugságokban innutriáltatott, sokszőrü rókának nevezett, azzal a megbízással küldte Konstantinápolyba, hogy Bethlen Gábort buktassa meg s katolikus fejedelmet juttasson helyére. Ha lehet Homonnayt, egy gazdag magyar főurat, ha lehet, akkor Gratianit, a moldvai vajdát, ezt a szláv kalandort, akit későbben saját zsoldosai öltek meg. Ezt a bécsi politikát a király | legintimebb hívei is kárhoztatták, köztük Pázmány Péter esztergomi I érsek, a nagy ellenreformátor is. f
