Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-09-10 / 71. szám
XII. évfolyam. 71. szám. Egyes szám ára 24 ffillép. Szekszárd, 1930 szeptember 10. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dif: Félévre---------6 pengő. | Egész évre_____12 peng6. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. I D* VASS JÓZSEF A megpróbáltatások nehéz órái még mindig tartanak. A végzet keze még mindig újabb és újabb sebeket üt nemzetünk testén, ahelyett hogy a sajgó sebekre gyógyító balzsamot kapnánk. Amikor egy nemzet az élet-halál- harcát vívja, vezéreknek kell születniük, hogy a fölfordulás és csüggedés, a lemondás és elkeseredés hullámveréseiből hittel, reménnyel, munkával, lelkesedéssel vezessenek és irányítsanak, utakat, célokat jelöljenek meg és szellemüknek hatalmas lobbanásával eltolják a feltornyosult akadályokat, bevilágítsanak a jelen sötétségéből a jövő boldogságába. A megdöbbentő hir, amely hihetetlennek látszott az első hallomásra, az Isten egy ilyen küldöttjének, — nemzetünk egy ilyen vezérének, a nemzet jövő- jén való munkálkodás bámulatos fizikai és szellemi héroszának, dr Vass Józsefnek halálát röpítette a szűk hazának és azontúl az egész világnak minden sarkába, mert Vass József nemcsak ennek a maroknyi magyarnak ismeretkörében élt, de mint a magyar belpolitika hatalmas erejű intézőjét, a belpolitikai viharok erőskezü lecsendesitőjét Nyugat nagy nemzetei épen úgy ismerték, mint a viharokból keletkező, felbomlásra áhítozó és Ugrásra készen álló ellenségeink. Minél tovább gondolkozunk, annál kétségbeejtőbben nő szivünkben a veszteség érzete. A kisiparos hajlékból a helyettes miniszterelnöki székig, a beléje oltott isteni szikra utján felemelkedő főpap nagyságát és nélkülözhetetlenségét a maga hatalmasságában most érezzük, amikor munkára és irányításra mindig kész keze összekulcsolva pihen koporsójában. Remegő szívvel gondolunk arra, hogy mi lesz ebből az ezeréves múlttal mindenkor dicsekvő, de a múltból következtetéseket és tapasztalatokat levonni nem tudó nemzetből? Ki fogja, amikor gróf Bethlen miniszterelnök a külföldön kétségbeesett küzdelmet folytat a nemzet életben- maradásáért, itthon az alkalmakat felhasználó, botrányok okozásától soha vissza nem riadó szociáldemokrácia kilengéseit, e kérdésekben gyengeséget nem ismerő erővel elnyomni, ki fogja helyette, a felekezeti meg nem értés és elfogultságból föl-föl- csapó viharokat az Istenszeretet és vallásosság meg nem ingatható magaslatáról lecsendesiteni és ki áll oda a legitimisták és szabadkirályválasztók sokszor harcrakész tábora közé," hogy megnyugvást és békességet vigyen a viharzó lelkekbe? Ezek a gondolatok, ezek a kétségek adják a sötéten gyászos órákban toliunkra a kétségbeesés szavát, hogy a megpróbáltatások viharai még nem vonultak végig felettünk. A világrázó viharok meggyengítették ennek a nagymultu nemzet államiságának és alkotmányosságának pilléreit, a kiszámíthatatlan végzet pedig egymásután dönti le kimagasló tornyait, vezetőit. A férfiúi bölcseség, munkabírás és akarat legszebb korában, pillanatok alatt megállította azt a szivet, amelynek minden dobbanása ennek a sorsüldözött magyar nemzet jövőjének szólt. Egymagában, senkitől nem segítve vívta meg a magyar halhatatlanok sorába tartozó férfiú a legnehezebb küzdelmet, az életnek a halállal való küzdelmét. Nagy szellemének és melegen érző szivének, fáradhatatlan munkájának és akadályt nem ismerő. energiájának fanatikus célja az volt, hogy amikor az életnek egy-egy elfáradt munkása itthagyja azokat, akikkel a vérség köteléke fűzte egybe, akkor a fájdalom kétségbeesését ne fokozza a reájuk boruló anyagi gondok tömege; amikor I egy-egy munkáskéz erőtlenül j | hanyatlik le, ne kelljen neki koldusbotot kezébe venni, hogy hátralévő pár évét eltengesse; amikor a dolgozó férfiakra, vagy munkatársaikra, avagy gyenge gyermekeikre a betegség alattomos veszélye tör, ne pusztuljanak el, hanem a tudomány siessen megmenteni és megszabadítani őket fájdalmaiktól. A sorsnak különös játéka gyanánt tűnik fel, hogy az, aki milliókat kívánt a tudomány erejével visszaadni a nemzeti társadalom munkájának, annak életét a tudomány nem is védelmezhette, mert pillanatok alatt lett a bámulatos erejű és fizikumú, félt és csodált férfiúból tovább nem harcoló és lelkesedő csendes halott. Vass József élete hasonló volt az emberiség történetének boltozatán feltűnő bolygók pályafutásához. Kis viskó parányi szobácskájából indult meg a pálya, a szellem és a tudomány rakétájától hajtva gyors Ívelésben emelkedett az egyházi kiváló méltóságokba, a kimagasló politikai polgári hatalomba. Alig fejezett be egy kényes politikai missiót és kezét rajt tartván a nemzet pulzusán, hogy mint Bethlen helyettese féken tartsa a vakondok munkáját és kiegyenlítő nagy szellemével összehozza azokat, akik közé a politika cselszövése éket akart verni. Kisasszony napja reggelén egy utolsót dobogott nemes érzésektől és a munka fanatizmusától túlfűtött szive és egy utolsó lobbanás- sal visszaszállt lelke, ahonnan származott, az örökkévalóságba. Az egész magyar nemzet megdöbbenve, könnyes szemmel néz Budapestre, a díszes országház kupolaterme felé, ahol a magyar történelemnek ezen kiváló alakja csendesen alussza immár a megboldogultak álmát. A hir, amely tán elhallgatta sokszor az ő küzdelmeit, most viszi mindenfelé a legkisebbtől a legnagyobbig a gyász szomorúságával az ő ha- | talmas nagyságának tudatát. Mig élt, meghajoltak előtte, milliók félték és bámulták, de az iránta érzett szeretet melegét sokszor elnyomták a más érzések tömegei. Most nem a hatalmas főpapot és politikust télik, de az érző emberek millióinak könnye pereg, siratják a vezért, a kilobbant nagy szellemet és siratják a megpróbáltatások nehéz óráit élő nemzet jobb jövendőjének hatalmas bajnokát. S. • Vass József dr kalocsai nagyprépost, népjóléti miniszter 1877 ápr. 25 én Sárvárott (Vas megye) született. A római Collegium Germano- Hungaricum hallgatójaként végezte tanulmányait s ott szerzett teológai és filozófiai doktorátust. 1904-ben pappá szentelték. Rövid káplánkodás után székesfehérvári teológiai tanár lett s egyidejűleg a Fejérmegyei Uj Lap szerkesztője. 1911 ben a budapesti Szent Imre Collégium igazgatója, 1919-ben egyetemi teol. tanár, 1920-ban nemzetgyűlési képviselő, majd közélelmezési s még ugyanazon év decemberében vallás- és közoktatásügyi s 1922 óta népjóléti miniszter s közben többször miniszterelnökhelyettes. 1921 óta apostoli proto- notarius s 1924 óta kalocsai nagyprépost. 1925 ben a kormányzó az I. oszt. magyar érdemkereszttel tüntette ki, Dr Vass Józsefhez vármegyénket igen szoros kapcsolatok fűzték. Az ű megértő szive és hatalmas támogató keze tette lehetővé, hogy az elhagyatott, lerongyolódott „Ferenc-közkórháza-ból a nagy és modern berendezésű Horthy Miklós kórház fejlődött ki. Ezen, Szekszárd szempontjából is nagyjelentőségű közegészségügyi támogatás iránti hála- érzetét juttatta kifejezésre Szekszárd képviselőtestülete, amikor dr Kramolin Gyula vármegyei tiszti főorvos indítványára 1928 augusztus havában a város díszpolgárai közé választotta. A díszpolgári oklevelet julius 5 én vette át, amely alkalommal Szekszárd város apraja-nagyja ünnepelte a hatalmas és szép megjelenésű minisztert, aki rendkívül nagyhatású beszédben köszönte meg Szekszárd városának iránta érzett szeretetét és ragaszkodását. — 1930 szeptember 8-án hajnalban halt meg szivszélhüdésben. Temetése pénteken, 12-én lesz az országház kupolacsarnokából. A Kenyeres Balázs professzor által bebalzsamozott holttestét az egyetemi { templom kriptájában helyezik örök | nyugalomra.
