Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-06-14 / 46. szám
1930 junius 14. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG QszúdresszeR. • Fflrdő-sDpkúk. • Gummi fürdocipöK • Strand* kanotok • FrotHrköpenyeR és anyaiok* Für® pylamakelmék nagy választékban Pirnifzer József és Fial áruházában, Szekszárdin TÉBE, sőt a Nemzeti Bank is valamennyien arra törekszenek, hogy a gyenge gazdasági egyedeket egyesítsék, mert csak igy tudnak megfelelni a rájuk váró gazdasági feladatoknak. A szövetkezés terén is nem az a fontOB, — úgymond — hogy minél több szövetkezet legyen, hanem minél több olyan, amely a Schandl Károly által kijelölt kívánságoknak meg tud felelni éB oly anyagi erővel rendelkezik, hogy a kamatpolitika tekintetében is be tudja váltani a hozzáfűzött reményeket. A takarékpénztáraknak és szövetkezeteknek nem szabad egymással szembeszállniok, hanem parallel egymás mellett kell haladniok és rossz szolgálatot tesz az ország gazdasági érdekeinek az, aki akár a parlamentben, akár a sajtóban vagy kongresszuson szembeállítani kívánja a hitelintézeteknek ezt a két szervezetét. Úgy véli, hogy a vidék összes vezetői csak helyesléssel fogadják ama tervezetet^ hogy a kormány a takarékpénztárak központját, a Pénzintézeti Központot hatalmas összegű üzletrész jegyzésével alá kívánja támasztani. Kitért arra, hogy az exporthitelnek a gazdákhoz való juttatását úgy az OKH, mint a kötelékébe tartozó szövetkezetek készségesen vállalták, bár az nem élőnyt, hanem tagadhatatlanul kamatjövedelem csökkenést jelent részükre. Ezzel is megmutatták a szövetkezetek, hogy hivatásuk magaslatán állnak. Ennek a tudata . bátorítja őt fel azon véleményének ki- I mondására, minthogy a vidéki sző- | gyanánt, kegyelemből. Ez pedig úgy esett meg, hogy 30 évig csak elevezett Jancsi barátunk a jegyzői hivatal sok örvénye között és vitte községe ügyeit dűlőre, mert tehetsége lett volna hozzá és égett a keze között a munka, ha neki fogott, de hiányzott az akarat és kitartás és az apró restanciák felszaporodtak; holmi makacsolások mindjobban aláásták tekintélyét, a felettes hatóság inegsokalta a türelmével való visszaélést és hősünk egy kisebb elszámolási differenciánál fegyelmivel sújtva elbukott. Nem feledte régi dicsőséges kalandjait, veleszületett makacsságánál fogva kereste igazát, hogy magát rehabilitálhassa. Innen Simon- tornyáról írogatott többfelé, mig egy hosszaB kusza Írása, melyet dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselőhöz intézett, zavaros tartalmával, fenyegető denunciáló tendenciájával nyilvánvalóvá tette, hogy írója a dementia paralytica szomorú kórképet mutatja. Későbbi megfigyelések a betegséget te'jes kifejezett- séggel tették felismerhetővé és e miatt szükséges volt az elmegyógyintézetbe való elszállítása. Nehezen ment a dolog, mert magát túlzott önérzetében nem hagyta befolyásolni, mégis elhitették vele, hogy panaszát az alispán úrhoz küld tűk és ő a személyes jelentkezést tartván szükségesnek, azonnali jelent kezéaét kívánja. Kísérőül elfogadta vetkezetek megerősítésére elengedhetetlenül fontos, hogy Központjuk részéről az eddiginél jóval nagyobb és jóval olcsóbb kölcsönben részesülhessenek, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet is az államhatalom részéről anyagilag megfelelően alátá- masztassék. Indítványozta végül, hogy a kongresszus megfelelő formában hiúja fel a kormányhatalom intézőit, az országgyűlés képviselőit, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetet ugyanolyan összegű üzletrész jegyzésben részesítsék az államhatalom részéről, mint a takarékpénztárak központját: a Pénzintézeti Központot. A nyugodt hangú és tárgyilagos beszéd, valamint az indítvány élénk tetszést váltott ki a kongresszuson megjelentek körében. Miután Kir- schanek Ödön, Hauzer Imre, Förster Jenő, Ruzsinszky Béla, Soós István, Kovács Sándor és Hesz József vetettek fel egy-egy gondolatot és intéztek kérdést, Schandl Károly reflektált a felszólalásokra és a felvetett kérdésekre mindenben megnyugtató választ adott. Ezután az értekezlet egyhangúlag elfogadta Schneider János igazgatónak az OKH támogatására vonatkozó indítványát és annak a kormányhoz és a képviselőházhoz való eljuttatására az OKH vezetőségét kérte fel. Feniczy országgyü lési képviselő mondott még hálás köszönetét az értekezlet összehívásáért és azokért a buzdító szavakért, amelyekkel a szövetkezet itt összegyűlt Zsolnay István községi irodaszolgát, kit inas gyanánt adtak melléje, hogy kiszolgálja. Ahogy a vármegyeházhoz érnek, nagy tekintélyt mutatva parancsolja a kapunál álló hajdúnak: „Azonnal jelentsen be az alispán urnái, mert sürgős audienciát akarok.u Tétován áll a hajdú és mielőtt felelt volna, a hátul jövő Zsolnay jelezte neki — a homlokára mutatva — hogy az ő gazdájánál odafőnn nincsenek rendben s erre a hajdú is feltalálva magát, igy felelt: „A nagyságos alispán ur most épen a kórháznál van vizsgálaton, ma nem is jön fel, tessék lefáradni.M Lemennek s ott ugyanez a jelenet ismétlődik. A kisérő még szép titokban az iratokat is átadja s János urat becsalják a megfigyelőbe. Ott becsukódott mögötte e világ és azontúl az élőhalottak számát szaporította. Utotsó tréfája még sikerült, ameoy nyiben nagy hatalma tudatában rendelkezett az inasával és rendelt magának sört, borjuszeletet, inasának pedig pörköltet és fél liter bort. Azon túl már csak az ugyanoda került Grünwald kartársával folytatott ke mény vitát arról, hogy melyikük tett több kárt Görbő és Belecska iker községeknek, mig ott jegyzősködtek, de mindig ő maradt győztes, mert GrÜDWald 5 év alatt végzett, mig Jancsi 30 évig birta a korlátlan hatalmat. vezetőit további kitartó munkára buzdította. Az értekezlet után közebéd volt a Pannónia éttermében, ahol Ruzsinszky Béla Schandl Károlyt köszöntötte, amelyre Schandl mélyen- szántó beszédben válaszolván, rámutatott arra a veszedelemre, amely Amerika és Oroszország felöl fenyegeti Európát, hiszi, hogy a magyar ember szivóssága és józansága mindkét veszedelemmel szemben ellen tud állni. A vidéki szövetkezetek nemzetépitő munkájának minél nagyobb sikerére emeli poharát. Förster Jenő az OKH vezérkarát köszöntötte, Kovács Sándor kisgazda Schandl Károly egészségére ürített poharat. Borsódy Sán dór OKH igazgató a vidéki szövetkezetek vezetőit éltette és dr. Hauzer Imre az OKH fejlődésére ürített po harat. — Délután 4 órakor Schandl Károly és kísérete visszautazott Budapestre és az összejött szövetkezeti vezetők is szétoszlottak, magukkal vivén az értekezlet folyamán szerzett értékes tapasztalatokat és az elhang zott beszédekből meritett lelkesedést. DundníuÜ újságírók Keszthelyen. Hosszú időn keresztül emlékezetesek lesznek Danántul tollforgató munkásai előtt azok a kellemes órák, amelyeket a pünkösdi ünnepekből Keszthelyen és Hévizén töltöttek és ez a meleg, megértő szeretet, amely- lyel Keszthely városa és a hévízi fürdő bérlői Reischl Richárd országgyűlési képviselő és Reischl Imre, aki egyúttal Keszthely város hires városbirája is — fogadták. Az össze jövetelt, amelyen ötven újságíró vett részt, a Zdai Közlöny és a Keszthelyi Hírek szerkesztői Barbarik László, Urbán Gyula, Benedek Rezső és dr. Gárdonyi Lajos készítették elő, hogy Dunántúl ujságirói személyesen is megismerhessék egymást és hogy megtegyék az első lépést a kari érdekek megbeszélésére. Köszönet nekik az újságírás robotosai részéről, mert ezen találkozó nemcsak a magyar tenger metropolisában szerzett kellemes szórakozást a megjelenteknek, de alkalmunk lévén egymást megismerni, a pünkösdi verő- fényes szép napból gyönyörűen bontakozik ki az egymás szeretetének és az összefogásnak nagy érzése is. Délben a Huagária Szállóban Keszthely városa látta vendgül az újságírókat, akiket Reischl Imre városbiró üdvözölt igazi magyar barátsággal és az újságírók nehéz munkájának őszinte átérzésével és meg becsülésével. B Szabó István a Fehérmegyei Nspló szerkesztője köszönte Keszthely városa szives látását, Ná rai Szabó Gyu'a az összejövetel rendezőit, dr Gárdonyi Lajost és Urbán Gyu'át köszöntötte, Urbán I Gyula a megjelentek lelki együtt I érzésére emelt poharat. Her boly Fe- I renc Keszthely város kiváló város- j biráját, Reischl Imrét köszöntötte, aki lelkes válaszában a Dunántúl újságíróit éltette. A közebéd után az újságírók megkoszorúzták Festeti oh György szobrát, amikor Uy Károly, a Vasvármegye szerkesztője emlékezett lendületes beszéddel a nemes grófról. Innen a Helikon emlékmű megkoszorúzásához indultak az újságírók a gyönyörű parkon keresztül, amelynek Kovács előljárósági tag a lelkes gondoztatója. Az emlékműnél Rakáts Lajos, a Fehérmegyei Napló szerkesztője mondott beszédet, megemlékezvén az irodalom úttörőiről. A Balatonon való vitorlázás után a vendégek autóbuszra ültek és Hévízre utaztak, ahol a Reischl család vendégei voltak vacsorára, szállásra és reggelire. A vacsora folyamán Reischl Richárd országgyűlési képviselő, házigazda köszöntötte az újságírókat, akiknek nevében Schneider János, lapunk főszerkesztője válaszolt és Keszthely modern fejlődésének lelkes harcosait, Reischl Richárdot és Imrét köszöntötte. Herboly Ferenc ugyancsak Reischl Imrére ttritett poharat, aki lelkes válaszában az újságírók nejeit éltette, mig dr Rédei István a rendezőséget. Fáber György, a Dunántúli Szántóvető szerkesztője nagyszabású beszédben köszönte a vidéki újságok szerkesztőinek a gazdatársadalom érdekeinek támogatását. Másnap 11 órakor megbeszélésre jöttek össze az újságírók a Zeneteremben, ahol Nárai Szabó Gyula iró, a Balaton és vidéke szépségeinek és történelmi múltjának kiváló tanulmányozója és melegszívű megörökitője tartott igen értékes geológiai éB történelmi előadást Hévizről, amelyet dr Gárdonyi LajoB egészített ki érdekes történelmi magyarázatokkal. Ezután Urbán Gyula jelezte az értekezlet összehívásának célját és többek hozzászólása után egyhangúlag elhatározták, hogy a kari szervezkedést megkezdik, annak előkészítésére bizottságot küldöttek ki és a legközelebbi értekezlet helyéül Nagykanizsát, napjául szeptember hó 7. és 8 ikát jelölték ki. Az értekezlethez meleghangú levelet intézett Kein-' ráth Zdgmond, a mohácsi „Dana- vidék" szerkesztője, aki meghívta az újságírókat, hogy legközelebb Mohácson tartsák meg összejövetelüket, amelyet az újságírók köszönettel fogadtak és előjegyzésbe vettek. A megjelent újságírók nagy sajnálattal fogadták azt a hirt, hogy a keszthelyi kirándulás gondolatának megpendi- tője, Barbarits Lajos, betegsége miatt nem jelenhetett meg. Az értekezlet után Keszthelyre autóztak az újság rók és ott ismét Keszthely város vendégei voltak. Az ebéd alkalmával melegen ünnepelték Reischl Imrét a munkában, toasztozásban és a vendéglátásban fáradhatatlan városgazdát. Neki, valamint dr Gárdonyi Lajos szerkesztőnek, de egész Keszthely városának is a magunk részéről is hálás köszönetünket fejezzük ki a | vidék ujságirói munkásainak szerzett | feledhetetlen szépségű két napért. 8. Z.
