Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-06-14 / 46. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Igyuk a hazai termiizetea «zéM*Ta* ázvány- vizet, ha gyomot-, bél- és légcső- huruttól szabadulni akarunk. Dr Kétly báró, egy. orrostanár. Vezérképviselet: Ásványvíz Kereskedelmi Rt. Budapest, VI., Király uooa 12. Európájára. Eb különösen nem —- Trianon Európájára 1 Trianon minden rablópolitikán túl a XX. század leg- kiáltóbb embertelensége: a népek uniójának gigászi emberi gondolata szárnyaszegetten vergődik az embertelenségnek Európa térképére tankolt sziklái között. Nem is Ívelhet diadalra, amig a megvalósítás alapkövét eldőlt háborúra próbálják lerakni. Mert ha a háború eldőlt, akkor az egyik fél bizonyára győzött a háborúban. Ez akkor nem volna baj, ha a győztesnek kiegészítő fogalma nem a vesztes fél lenne. Mert amig vesztes fél van, addig az elvesztett háborúval előállt kényszerhelyzet nyomán keserű szájíz is marad. A keserít szájíznek pedig közvetlen csatlakozása van á bosszú katlanához és ahol bosszú forr, ott nincs és nem is lehet béke. Mert a bosszú utat tör, véres utat tör magának, ha generációról generációra fojtva századokig kell is fegyverkeznie. (A Népszövetségnek sincs más baja, mint hogy az alapításánál különbséget tettek győző és legyőzött között.) Ami Trianon után érzés támadt: nem boBBzn. Sokkal több, sokkal nemesebb, sokkal örökkévalóbb annál. A magyar irredenta varázsos tüze, melyet nem fojthat el Páneurópa, ha kényszerként, mint uj Trianon jön, akkor sem! Mert mindaddig, amig az átalakulások felé nem a revízió az első lépés, Páneurópa kámzsájában jól ismert hatalmi törekvések járnak. II [ídifi * Villáira • Keréhofir* Sportcikk) ek Á\ ahMin sandor rádió i> elektrotechnikai vállalat Szekszárdon, a nagytrafik mellett. - Telefon 13 mn ^ LBk Ne kételkedjünk most Briand jószívűségében. Fogadjuk el, hogy a nagy bűvész látókörét nem zavarja a gloire parancsoló fénye és Európa érverésére szoritott füle nem hallja a szivében kukoritó gall kakas szavát. Fogadjuk el, hogy az emlékirat minden sora az uj, európai horizontú hazaszeretet lázában fogant és azt a szédületes paradoxont, amely a békeparancsok 20.000 kilométeres uj vámhatárát a jogos nemzeti kívánságok szükségszerű kielégítésének mondja, ezt a napnál is világosabb ellentmondást ne vegyük ezúttal rosszakaratnak. Tekintsük a tájékozatlan zseni jóindulatú dadogásának, amely olyan közel áll a gyermek naiv vakmerőségéhez: semmi se fontos, csak az fontos, hogy az égre eressze a sárkányát! Hogy megvizsgálja, nem papiros é, amit viharálló vászonnak vett, az anyagot, az alaposság másodranguvá válik, elporlad magának a játéknak sziporkázó illúziójában. Az alaposság bizonyos tekintetben lassúságot is jelent és ez a páneurópázó Briandnál, úgy látszik, lemarad az örök béke felé sárkányzó idealizmusának rohanásában. Fogadjuk el, hogy lemaradt. Fogadjuk el és ezzel lojalitásunk legvégső határán tegyünk szerény ajánlatot a francia külügyminiszternek: ne sajnálja a fáradságot, nézze át alaposan Középeurópa etnográfiáját. Pár rövid lecke után, már rá fog bökkenni plasztikus tévedésére. Azok a hatalmi törekvések, amelyek szívesen lapulnak meg Briand imigyen elfogott idealizmusa mögött, sokkal közelebbről érintenek, mint Briand esetleges hátsógondolata. Ezeket a törekvéseket azok az urak képviselik, akik számunkra mindig a bőrébe nem férő nacionalizmus támadó szertelenségeit jelentik. Benes, Tituleszku és többi kisantant hatalmasság, akik bizonyára örömmel gyújtanak majd görögtüzet ennek a memorandumnak, hogy minél mélyebben égethessék az ezeréves törzsbe Trianon vonalait. Ha ez a memorandum hatalmi szóval Páneurópává nyílna, talán megtehetnék. De revízió nélkül épülő uj közösség sohasem lesz Páneurópa. Legfeljebb Pánántánt. 0. K. H. kötelékébe tartozó szövetkezetek kerületi értekezlete Pécsen. Tolna, Baranya és Somogy szövetkezeteinek vezetői az Országos Központ meghívására mintegy 200 an gyűltek össze Pécsen, hogy megbeszéljék a szövetkezeti gondolat minél tökéletesebb megvalósítására irányuló teendőket és egyben az országos vezér beszédéből és vezérkarának megjelenéséből erőt és lelkesedést mentsenek a további szép, de nehéz küzdelemhez. Pécs szabad kir. város tanácskozási termét folyó hó 12-én teljesen megtöltötték a szövetkezetek kiküldött vezetői. A Központ részéről megjelentek: Schandl Károly al- elnök-vezérigazgató, dr. Mikó Gábor ügyvezető igazgató, Borsódy Sándor és Skublics János igazgatók, Wanke Gusztáv és Wéber Jenő osztály- főnökök és mások. Schandl Károly az OKH nagy- képességű agilis vezérigazgatója nyi* | tóttá meg mintegy egy óránál hosz- szabb beszédben az ülést. Frappánsan cáfolta meg azokat a vádakat, ame- I lyeket a szövetkezés ellenségei az 1930 junius 14. A májusi 45% »irtartalmu Hortobágyi juhturó viszonteladói ára 472 20%-kal olcsóbbodott. TelszövetkezefI Központ Budapest, 4- postafiók 20. OKH és kötelékébe tartozó szövetkezetek ellen felhoznak. Részletesen kifejtette azokat az irányelveket amelyeket a vidéki szövetkezetek vezetőinek követni kell, rámutatott azokra a nagyjelentőségű tevékenységekre, amelyeket az ÓKH és a vidéki szövetkezetek az exporthitel közvetítésével, a gabona értékesítés és a kislakások építésével az ország gazda- közönsége és a kis emberek érdekében kifejtett, amelyek legbeszédesebb cáfolói és megdöntői a szövetkezet elleni törekvéseknek. Buzditólag szólt a szövetkezeti gondolat vidéki pionírjaihoz, hogy ne veszítsék el a jövőbe vetett bizalmukat, mert ha a magyar kezek összefognak, úgy lehetetlen, hogy elmaradjon a várva-várt feltámadás. Az óriási hatást kiváltó beszéd Után Schneider János, a Szekszárdi Népbank vezető-igazgatója jelentkezett szólásra. Elsősorban is köszönetét mondott a szövetkezet apostolának a kerületi ülésen való megjelenéséért, lelkesítő szavaiért és utbaigazitó tanácsaiért, majd kifejtette, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben nem elég a vezetők részéről a becsületesség és lelkesedés, de gazdasági szaktudásra is szükség van, hogy a szövetkezetekre háramló nagy harcban megállhassák helyüket és teljesíthessék azokat a feladatokat, amelyekre oly meggyőzően mutatott rá Schandl vezérigazgató. Felvetette a szövetkezetek koncentrációjának eszméjét, mert hiszen a takarékpénztárak központjai, a Pénzintézeti Központ és kót le kell bontani, deszkáját elégetni, körülötte a földet ásónyom- nyira elhordani és helyébe homokot vitetni és ennek gyors elrendelését kérjük a főszolgabíró úrtól. Ámde mire az irás Gyönkre megy, onnan le Szekszárdra és ugyanazon utón vissza, eltellik három hét és ez alatt beüthet nálunk a kolera is amiatt a házikó miatt. Ennek okáért Jancsi barátunk gondolt merészet és nagyot és rögtön intézkedett. Felfogad két napszámost, fejszékkel pár perc alatt szétvereti a deszkabódét, a közeli Kapospartra viteti és a bíró, elöljárók, nagy bámuló gyereksereg jelenlétében ünnepélyesen máglyát ala kitván belőle, elégeti, egyúttal elpusztítván a bacillusok milliárdjait is. Hire ment ennek az önhatalmas- kodásnak s Weisz és Mandl urék be is jelentették Jancsit, hogy hatalmával visszaélve idegen vagyont tett tönkre, de ő a jegyzőkönyv alapján oly sikerrel védte magát, hogy felmentették, BŐt még Mandlékat büntették meg 50 forintra, mert az egészségügyi rendeleteknek nem tettek eleget. Szerencse, hogy akkor még nem volt Rádió és a Newyorki Herald, Temps, Frankfurter Zeitung nem kaptak hirt, mert bizonyára világgá kttrtölték volna, hogy pogrom van Magyarországon. Az igazság kedvéért szükséges azonban megjegyezni, hogy Fonyó Laci bátyánk azon őszi hivatalvizsgálatnál igy feddette Jancsit: „No Jancsi ha nem Fonyó bácsi volna a főszolgabíró, bizony megütötted volna a körmödet.0 A pincehelyi tűzoltóság. Ezelőtt 40—50 évvel nagy lendületet vett a tűzoltó intézmény szervezése és siettek a miniszteri rendelet értelmében községenkint szervezkedni s tűzoltó egyleteket alakítani, mely azután alkalmat adott tánc- mulatságok rendezésére, ahol szép uniformisokban feszenghettek. Már Kozma Andor koszorús költőnk is megírta a „Zónás atyafiakéban, hogy a tűzoltó főparancsnok mexikói fúr vézer generális uniformisával tüntet, de ezt nálunk régen lepipálták a pincehelyiek. Ennek a sora úgy esett meg, hogy előbb a simontornyaiak alakították meg az egyletüket és szerényen állapították meg a ruházatot és csákókat a közép minőségűnél állapodván meg, mely dús aranyozással és nikkelezéssel ékesen ragyogott ugyan, de azért tárcájukat túl nem terhelte. így is fokozta az öntudatot az amúgy civilekből rek- rutált parancsnokságban, hogy fur- vézer generált megszégyenítő tánclépésekben lejtettek a szakasz előtt és egy kiszolgált káplár negyedrangu csővezető oktatta ki őket a katonás tartásra. Mindez irigységet keltett a szomszéd Görbő és Pincehely vezetőségében és Huszár Jancsi felbiztatta Zsigmond Gyula kollégáját és Szluha Sándor belecskai földbirtokos barátját, hogy alakítsanak ők is egyletet, de díszesebb uniformissal és adjusz- tirunggal. Első bemutatkozás a si- montornyai tűzoltóbálon történt, amikor bevonult az egész vezérkar: Szluha Sándor tb. főparancsnok tiszta nikkellel borított csákóval, melynek taraja és pereme aranyozva volt (ára 50 forint), csákány hasonló diszités- sel (30 forint), a két jegyző volt a főparancsnok, kissé kevesebb nikkel és aranyozással (40 és 25 forint), azután két alparancsnok, két szakaszparancsnok fokozatosan csökkenő díszítéssel. A többi ruházat ehhez arányosan dús zsinórzatával megszégyenítette volna nemcsak Mexikó, de Nicaragua, Honduras és a többi amerikaiak vezérkarát is. Itteni bemutatkozásuk sok irigységet keltett a helybeli kartársaknál annyival is inkább, mert fővédnöknek a miszlai bárót sikerült megnyerniük, ki pár nappal azelőtt fogadta és igen kedvező ígéretekkel bocsátotta el őket. A tisztelgésnél mind az öt vezető férfiú megjelent Miszlán és amint a fecskendővételhez való hozzájárulás iránti alázatos kérelmüket tolmácsolták, a fiatal báró érdeklődésének ta- nujeleként kérdezte: „És mondják az urak, hány ló- erejü a fecskendőjük ? összenéztek erre tanácstalanul, hogy válaszukkal meg ne sértsék, de Huszár Jancsi feltalálta magát és nagy komolyan feleié: „Hát kérem három embert egy lószámba véve, négy lóerejü, mert tizenkét ember bírja huzni a szivattyút.“ Huszár Jancsi utolsó tréfája. Bizony oda került ő is, ahonnan elindult, a simontornyai gőbölök közé, de nem mint főgöbölös gazda édes apja örökébe, hanem csak közgöböl Erzsébet Királyné Szálló Budapest IV., Egyetem-utca 5. - (fl Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nri középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak! __________35__________Szabó Imre, tulajdonos. I
