Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-05-24 / 40. szám

XII. évfolyam. ■ 40. szám. Szekszárdi 1930 május 24. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij s Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szerdán éa azombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hősök. Irta: Jánosi György. A napi politikát, saürke gondot, a haladó élet töviseit el kell felejte­nünk olyankor, amikor nagy, nemzeti eszmények megnyilatkozásaihoz érke­zünk, hogy beletekinthessünk Isten és a történelem titkaiba. Hősök napja. Határkő az ezerév után, amelyet Isten keze ajándéko­zott annak a nemzetnek, amely a müveit világ sarkpontja. E kő már­vány és ragyog. Mert tengernyi könny mosta végig. Azoknak könnye, akik hordják még a fekete fátyolt és a gondot. Az emlékezet visszaszáll a világ­szántó fergetegbe és feltárja a mait elhantolt képeit. így szokta össze­rakni a szeretet az összetört, kedves szobrot, mert nem tad belenyagodni elvesztésébe. Szinte lehetetlen már megfesteni a hangot, a szint, a pokoli tartalmat, amit a tébolyait emberiség 1914-től 1918 ig felidézett., Akkor az átélés deliriama miatt nem láttánk világo­san, ma nj sebek és uj viszonyok keze ver s nem tudjak, mit siras­sunk jobban: az élő országot, amelyet elvesztettünk, a szomorú helyzetet, amelybe belekény szeritettek, vagy azokat, akik mindezekről semmit sem tudnak a hősi sirhalom alatt, vagy épp azokat a rokkantakat, szülőket, özvegyeket, árvákat, akiken a ver­gődő élet segíteni képtelen, — vagy sirassak, ha van még könny, vala­mennyit együtt ? Választhatunk 1 A magyar martirságnak millió tövise van. Mindenkinek jut belőle legalább ®gy­Nem gondoltak ezt akkor, amikor az első virágbokréta a csákóra fel­repült s a dalos magyar fiuk moso­lyogva integettek a menetvonatok ablakán és megesküdtek arra, hogy egy hét alatt végeznek minden ellen­séggel, elseprik az egész világot, ilyen tökéletes felszereléssel... A háború rövid és véres lesz. — Az egy hétből esztendők lettek, a háború hosszú és olyan véres lett, amilyenről senki sem álmodott. Ezrek után ezre­ket, tízezrek után tízezreket, száz­ezrek után százezreket takart és nyelt el az enyészet pora. A dal hangja még a levegőben kó­szált, a búcsucsók ize még ott égett az ajkon, a bízó csapat még fel sem ocsúdott, dörgő fergetegben, tűzpiros éjszakában körül se nézett, máris be­lökte a halál a tajték ózó habokba. Az írás megjött, egyhangúan, ugyan­úgy, sokaknak : ». . .hősihalált halt.« A veszteségliszta kötetekre nőtt. E kötetekben mindenki talált vala­mit, ami a könnyet megindította. Ez a múlt rövid vázlata. Azé a múlté, amelyről lehet jobban, tartal­masabban Írni, de ezt az igazságot csak egyféleképpen lehet megállapí­tani, ezt az igazságot: az élők soha sem lehetnek elég hálásak a hol­taknak. \ \ \ I Hála! Hát le merjük írni ? Soha sem kiált semmi oly han­gosan a magyar éjszakába, mint az a keserű igazság, hogy a háláról el­feledkeztünk, hogy a sebzett lelkek serege itt vergődik a küszöbünkön és nem tettünk meg mindent hely­zetük ’ enyhítésére. Hiszen úgy sem tudjuk őke't pénzzel kárpótolni a veszteségért. Ünnepelünk, szavalunk, írunk, prédikálunk, szobrokat eme­lünk, zászlót lengetünk, nagy ígére­teket teszünk, fogadjuk a meleg gratulációkat a jólfésült dikció után, de nézd csak, amott egy feketeruhás öregasszony, — őszbeforduló élet, — amott egy másik, egy harmadik, egy hatszázötvenezredik, fásult bánattal nem várja már, hogy a könyörülő szeretet Krisztus palástja meglegyintse és ha már egy világomlás minden bizalmát, reményét összetörte, leg­alább egy falat kenyér maradt volna meg kezében az ínség napjaira. A hősök napján kirívóbb az ellen­tét az élet vesztesei és az ünnep megoldása között, nagyobb, mert nő a távolság aközt, ami van és aközt, aminek lennie kellene és úgy gondolom, nem lehet igaz ünnepe, hősök vasárnapja ennek az ország­nak mindaddig és nem kedves Isten előtt az ünnep mindaddig, amíg el nem dőlt ez a képtelen kérdés: kik az igazi hősök, azok-e, akik egy nagy háború halottai, vagy ezek az élők, akik a nagy háború ál­dozatai, nélkülözéseinek hordozói lettek 9 Azok-e, akik számára meg­szűnt a háború, vagy azok, akik ma is hordozzák annak súlyát, következményeit? Nem lehet igaz ünnep és minden szép beszéd visz- szatetsző, amíg egy rokkant kol­dulni, egy özvegy, egy árva nyomo­rogni kénytelen. Az igazságoknak örök, teremtő ereje van és a jogos kívánság te- temrehivás. A nyugovók árnya meg­mozdul, a világtájak felől megérke­zik és odaáll minden egyes vesztes mellé. Odaáll és az égig nő, ott- marad ma, holnap, hogy a haladó élet beleütközzék és megrémüljön attól, hogy még mindig ott van. És el nem mozdul onnan addig, amig a hősök ünnepe nagyszerűvé, tökéle­tessé, fenségessé, teljessé nem lesz abban, amit régen teljesítenünk kel­lett volna s amit így fejezünk ki: ha valaki a hazáért vesztette el kény ér- keresőjét, azt tartsa el a haza. Mig a hálának az isteni ünnepe el nem érkezik, addig itt egy nagy pör folyik a hősök és az ünnepre sere­geitek között. Halk pör, lelki pör, amely miatt a közös édesanya hul­latja a legtöbb könnyet. Községenként összeiratta a főispán azokat a családokat, amelyeknél leg­alább hat, vagy annál több élő gyer­mek van és ezen családokról a fő- ispáni iroda minden évben kiigazí­tott nyilvántartást vezet. Ennek a szülők foglalkozását és vagyoni hely­zetét feltüntető törzskönyvnek az alapján történik majd a családok megfigyelése, az anyák kitüntetése és jutalmazása. A családok helyzeté­nek állandó megfigyelésére védnökö­ket: lelkészeket, hatósági közegeket és különösen a jótékonykodás te­rén működő hölgyeket kér fel, akik időszakonként, sürgős esetekben pe­dig azonnal jelentést fognak tenni a főispánnak. A támogatás addig, amig a tör­vényhatóságok erre a célra megfelelő alapot gyűjtenek, egyes rendkívüli esetek kivételével, csak erkölcsi lesz: tanácsadás, útbaigazítás, muakaalka- lom stb. szerzés. A segítés egyik módja az ilyen családok gondosabb egészségügyi felügyelete és kiokta­tása is. Az erkölcsi támogatás álta­lában arra törekszik, hogy a figyel­met a sokgyermekes családokra fel­hívja, megkülönböztetett tiszteletben részesíti és nekik állások betöltésé­nél előnyt nyújt. Kellő módon kidolgozott terve van Jankó főispánnak a családok anyagi támogatásához szükséges alap meg­teremtéséről és annak kezeléséről is és igy gondolja ezt más megyék­ben is megvalósíthatónak. Az emberbaráti munkásság terén járatos és közismert egyénekből leg­alább nyolc tagú véleményező bizott­ságot alakit, amely munkáját az anyagi eszközök megszerzése körüli teen­dőkben is támogatná. — A főispán egyébként a sokgyermekes családok támogatásának, jutalmazásának és ki­tüntetésének az ügyét teljes hatás­körrel intézi és az alapról a belügy­miniszternek minden évben elszámol. Az Anyák Országos Ünnepét Ren­dező Bizottság munkájába azután a sokgyermekes családok támogatásá­nak ez a törvényhatóságonként kü­lön megszervezendő akciója akként kapcsolódik be, hogy Szederkényi Anna Írónővel, az országos ünnep­ség ügyvezetőjével egyetértőén min­den főispán kijelöli és a Szent István napi ünnepélyre felküldi azokat az anyákat, akiket erre a kitüntetésre különösen érdemeseknek tart és az országos bizottságnak rendelkezésre bocsájtja azt az összeget, amely a felküldött sokgyermekes anyák ju­talmazására szükséges. Szükségesnek tartja azonkívül Jankó főispán, hogy Szent István napján, tehát az anyák országos ünnepével egyidejűleg még otthon is megjutalmazzanak sokgyer­mekes anyákat. Tehát minden olyan községben, ahol ilyen anyák vannak, ezeknek a jutalmat, illetve a köz­pont által megküldött kitüntető ok­iratot vagy érmet megfelelő ünne­pélyességek közepette kell átadni. Fel kell a tervezet szerint a fele- | kezetek lelkészeit kérni, hogy a hon­Jankó Ágoston főispán a sokgyermekes anyák támogatásáért Szomorúan kell megállapítanunk, hogy Magyarország a szükölködőkről való gondoskodás tekintetében hosz- szu időn át az utolsók közé tarto­zott, pedig áldott földje mindig bő­ségesen ontotta gyümölcseit. — Bár az egészséggondozás egyes terein az utolsó évek alkotásai nálunk is szinte csodálatra ragadók, még mindig sok itt a tennivaló. Hiszen a régi jó időkben úgyszólván semmi szociális intézményt nem alkottak mifelénk. A múltak mulasztásait sürgősen kell tehát pótolnunk, hogy megmentsük a jövőt. Ezt a célt, a jövő megmentését kívánja legalább itten, Tolna várme­gyében elérni Jankó Ágoston főispán, aki már most valóra szeretné váltani a később megalkotandó családvédelmi törvény elgondolásait, hogy ebben a vármegyében ez a kérdés ne legyen többé gondot okozó probléma. Mint azt Szederkényi Anna a keddi kultur- délutánon tartott beszédében elárulta, a törvényszerkesztő annak idején már készen kapja az anyagot, mert a családsegítés gyönyörű gondolatának minden részletét, a gyakorlati kivitel összes módozatait annyira kidolgozta a mi főispánunk, hogy a miniszter- elnökség, amely a sokgyermekes anyák minden évi jutalmazásának ünnepét az előkelő társadalom be­vonásával előkészíti, az ő rendszerét ! ajánlotta követendő mintául az ösz- | szes törvényhatóságok vezetői részére. A Magyar Anyák Nemzeti Ünne­pét Szervező Bizottság a társadalom önkéntes adományaiból minden év Szent István napján Budapesten arány­lag csak igen kevés anyát tud meg­jutalmazni, épen azért parancsoló szükségképen állitotta fel Jankó fő­ispán a tételt, hogy ezen a téren hathatósabb munkát csak a törvény- hatóságoknak saját társadalmi szer­vezete lesz képes kifejteni. És hogy a rendkívül fontos nemzeti jelentő­ségű ügy el ne posványosodhasson, azt tanácsolja, hogy minden főispán maga, mint az ilyen széles körű tár­sadalmi akció megszervezésére egye­dül hivatott faktor, idejében olyan in­tézkedéseket tegyen, amelyek hatá­sosan fogják támogatni a családvé­delem gondolatának intencióit. Nagy munkaprogrammot dolgozott ki Jankó főispán ezen kedvenc ak­ciója, illetve saját maga számára, hogy minél jobban és minél előbb segíthessen a sokgyermekes anyákon, akik — hála Istennek — más várme­gyékben is elég sokan vannak, de Bajnos, ott is segítségre szorulnak. Munkaprogrammját a miniszterelnök­ség kívánságára megismertette tehát az ország minden főispánjával, hogy az ő elgondolása és a gyakorlati élettel legszorosabb összefüggésben álló Útmutatásai alapján egyéb tör- j vényhatóságok területén is azonnal I megkezdődhessék a nagy munka, I amelynek körülbelül ez a vázlata.

Next

/
Thumbnails
Contents