Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-04-16 / 30. szám

XII. évfolyam. Egyes szám ára 16 fillér Szekszárd, 1930 április 16. 30. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő.; Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden aserdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek '50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A gazdák nagy napja. Méreteiben hatalmas, lefolyásában méltóságteljes és kihatásaiban felette fontos és nagyjelentőségű volt Tolna vármegye gazdáinak a Szekszárdi Kisgazda Egyesület összehívására e hó 13-án tartott naggyülése. Az a hatalmas tábor, amely Szekszárd Béla- terét teljesen betöltötte, élénken iga­zolta, hogy a szekszárdi kisgazdák meghivó szava mennyire találkozott a megye összes gazdáinak felfogásá­val. Az a komoly, méltóságteljes hang, amely a szónokok beszédéből kicsengett, a nagy tömegnek nyu­godt, figyelő magatartása pedig azt bizonyította, hogy e naggyülés meg­tartásának indítékai mennyire a gaz­datársadalom leikéből fakadtak s hogy azok nem szerepelni vágyó em berek hiúságából, vagy izgalmat okozni akarók hajtogatásából fakad­tak, hanem rettenetesen nehéz és ko­moly veszélyeknek mélységes átérzé- séből. A nagygyűlésnek minden moz­zanata a gazdatársadalom élniakará- sának erőteljes megnyilatkozása volt anélkül, hogy annak legkisebb éle is lett volna a más társadalmi osz­tályok ellen. Az élniakarás szavai oly komolyak, oly figyelmet keltők és oly határo­zottak voltak, hogy azt meg kell hallani nemcsak azoknak, akik részt- vettek ezen a gyűlésen, de azoknak is, akik kezébe ennek az országnak irányítása, vezetése van letéve, akik­nek nemcsak meghallani, de meg- érteniök is kell, hogy itt a 12-ik óra és a magyar gazdatársadalom kétségbeesett helyzetén parlamenti pártjainknak és ezen ország minden tényezőjének összefogó akarásával a legsürgősebben segíteni kell, mert hiába lesz minden külpolitikai siker és hiába tiz küzdelmes évnek újjá­építési munkája, — mint azt egy szónok helyesen felemlítette, — ha a gazdatársadalom összeroppan, hisz ez az összeroppanás egy lesz az egész ország összeomlásával. Az ország gazdáinak ez volt ed­dig a leghatalmasabb megmozdulása. Bízunk kormányunknak, képviselő­inknek és felsőházi tagjainknak böl­csességében, hogy e megnyilatkozás méltóságteljes, de mégis kiáltó sza­vára, minden elposványositó hosszas tanácskozás nélkül, erélyes kézzel fognak hozzá a magyar gazdák nagy bajának orvoslásához és ezekből az intézkedésekből ha nem is az eldo- rádói boldogság, de a legégetőbb se­beknek gyógyulása és a dolgozni akaró millióknak gazdasági meg­könnyebbülése fakad. ' A vendégek. Tolna megye gazdáinak országos viszonylatokban is jelentős megmozdu­lása teljesen megváltoztatta a megye- székhely egyébként is ünnepi' képét: kora reggel a megye minden tájáról érkezett idegenek lepték el az utcákat. A gazdagyülés vendégei, résztvevői közül őrffy Imre és Dénes Ákos kép­viselők már szombaton érkeztek, mig a közönség jó része vonaton, kocsi­kon, autóbuszokon, autókon vasár­nap jött Szekszárdra. A képviselők zömét Budapest felől a déli vonat hozta és üdvözlésükre megjelent a pályaudvaron vitéz Vendel István polgármester őrffy és Dénes képvi­selőkkel. Ezzel a vonattal jött: dr. Szabó Sándor nyug. főispán, a tisza- löki kerület országgyűlési képvise- je, a Magyarországi Kisbirtokosok Szövetségének elnöke, dr. Éri Márton dombóvári, Csizmadia András oros­házai, dr. Klein Antal tolnai, Zlinszky István paksi követ, báró Fiáth Ti­bor a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesületnek elnöke, továbbá a Ma­gyar Távirati Iroda, Az Est, az Uj Barázda, A Reggel és A Föld szerkesztői és velük Jelfy Gyula fotoriporter. A felvonulás. Délután fél három órakor a vasút­állomáson a Bátaszék felől jövő vonat beérkezése után volt a fogadtatás. A pályaudvarra kikocsiztak a képvise­lők is, akiket a Szekszárdi Kisgazda Egyesület tagjainak az állomási épü let előtt felsorakozott hatalmas tá­bora előtt a vidéki vendégekkel együtt Nagy Lajos elnök üdvözölt. Dr. Szabó Sándor, a Magyarországi Kisbirtokosok Szövetségének elnöke válaszolt az üdvözlésre, majd a kivo­nult leventezenekarral az élén meg indult az oszlopokba sorakozott kö­zönség a városháza elé, a népgyülés színhelyére, ahol Jankó Ágoston fő ispán és neje, Peresei Béla felsőházi tag, Kiss Lajos felsőházi póttag, Szá­váid Oszkár alispán, dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyző, vitéz Vendel István polgármester, Szongott Edvin főszolgabíró is megjelent. Ott láttuk a Baranyamegyei Kisgazdák Egye­sületének küldöttségét is dr. Mihalics Mihály elnök vezetésével. A gazdagyOlés. Valamivel három óra előtt a levente­zenekar Hiszekegyével kezdődött meg a népgyülés, amelynek közönsége impozáns tömegben sorakozott fel a téren. Óvatos becslés szerint négy­ezerre tehető a megjelentek száma, akiknek fele a vármegye minden részéből érkezett ide, Nagy Ferenc Lajos a Szekszárdi Kisgazdák Egyesületének elnöke üd­vözölte a képviselőket és a vendé geket, majd átadta a szót Taksonyi János Heimann ügyvezető titkárnak, aki a gazdagyülés céljait ismertetve arra kérte a megjelenteket, méltóság­teljes komolysággal adjanak hangot a mezőgazdaság bajainak, amelyek már-már olyan nagyok, hogy ma­gukkal rántják a bukásba énnek az országnak az elgyöngült iparát és kereskedelmét is. Sürgős segítséget, orvosságot kell kérni ezekre a ba­jokra és fel kell a gyűlésnek világo- I Bitani a kormányköröket arról, hogy a rettenetes helyzetet a gazdaközön- ség nem bírja már tovább. Végül bejelentette, hogy a Szék száréi Kisgazdák Egyesülete testü­letileg belépett a dr. Szabó Sándor vezetése alatt álló Magyarországi Kis birtokosok Szövetségébe, amely nagy­atádi Szabó igaz követőit tömöríti a kisgazdazászló alá. Papp János gazdálkodó Alsónyék birája, mint a gyűlés első szónoka eképen vázolta a helyzetet: Panasztól, elégedetlenségtől hangos az ország. A í trianoni csonka test lázban ég és várja a csodaorvost, aki segít a baján. Nem azért jött ide, bogy politizáljon, hanem, hogy a mai gyűlésből hitet és erőt merítsen, mert a gazdák érdeke a nemzet érdeke. Nem bujtogatni és nem tüntetni akar­nak, hanem csak rámutatni arra az erőre, amely a gazdatársadalomban rejlik és amelyet konzerválni kell, mert ha ez az erő, az országnak ez a fundamentuma összedől, akkor ez az összeroppanás magával rántja a tízéves újjáépítés összes eredményeit. A gazdák mai gyűlésükből üzenetet akarnak küldeni az ország vezetői­nek, hogy épen ezért ne késieked jenek a komoly segítéssel. Elmondta azután mennyire tombol a gabona uzsora, amelynek a letörésére a be­ígért gabonatárházak sürgős felállí­tását követeli. Majd rámutat a tej­uzsorára, amellyel a gazdáktól 12—14 fillérért vásárolt tejet Budapesten 48 fillérért adják el. Azzal fejezte az után be mindvégig lendületes beszé­dét, hogy a gazdatársadalom, amely 1919 ben meghallotta a nemzeti kor­mánynak a romokban heverő ország újjáépítésére hivó szavát, most jog­gal elvárja, hogy a kormány hallja meg már végül az ő panaszko- dásukat és orvosolja sürgősen a gaz­dák bajait. Ezután határozati javas­latot terjesztett elő. Ez a javaslat a gabonaraktárak felállítását, az állatok és mezőgazdasági termékek jobb ér­tékesítését kéri és a 100 mezőgaz­dasági szeszgyárból egynek Szekssár- don leendő felállítását követeli. Michéli Mihály bátaszék! kisgazda folytatta ezután a mezőgazdasági élet rettenetes bajainak ismertetését. Jól átgondolt, rendszeresen felépített és nagyon szépen előadott beszédében elmondta, hogy a gazdatársadalom, amely élniakarásáról kíván tanúságot tenni, kénytelen kijelenteni, hogy a magyar mezőgazdákat bölcs szónok latokkal, kecsegtető ígérgetésekkel tovább már kielégíteni nem lehet, mert az országnak ez a fundamen­tuma tetteket kíván azoktól, akik ennek a nagytürelmü és hangyaszor­galmú népnek a bizalmából az ország házban ülnek. A falu népe nem fogadhatja meg a tanácsot, hogy takarékoskodjék, mert már nincs miből takarékoskodnia. Izeni azonban ez a nép, hogy felttl- j rőí kell végre megkezdeni az igények I leszállítását és ugyanakkor harminc százalékkal csökkenteni kell a kép­viselők számát is, ami mindenesetre jelentékeny megtakarítást eredmé­nyezne. Másfélmillió ember foglalkozik — úgymond — bortermeléssel. Ez a hatalmas tömeg megkívánhatja, hogy a kormány a termelési költségeket olcsó szénkéneggel és résgáliocal olcsóbbá tegye, a borfogyasztási adót eltörölje, a belföldi borfogyasztás elősegítésére a söradót emelje (hiszen a sörgyártás csak néhány gyár érdeke) a borkivitelt elősegítse és a vasúti tarifát leszállítsa. Végül a földmi velő társadalom megerősítésére hosszúlejáratú kedvez­ményes hitelnyújtást kért, mert a falu népének talpraállitása nélkül a kisipar és a kiskereskedelem is tönkre megy. A nagy tetszéssel fogadott tempera­mentumos beszéd elhangzása után Gróf József kisgazda, a tamási járásban levő Kánya község egyik kiváló embere jelent meg ezután a szónoki emelvényen éB meglepő szónoki készséggel ismertette az okokat, amelyek a gazdatársadalmat Szekszárdra összehívták. Meg akar­ják értetni — úgymond — mindenki­vel, hogy a gazdák nem bírják a terheket tovább viselni. E gazda- demonstrációnak nem az a célja, hogy a társadalom más osztálya ellen har­coljanak, mert jól tudják, hogy ennek a csonka országnak minden fia mun­kájára szüksége van. A végső veszély­től való rettegés hozta ide őket és tetteket, sürgős reformokat várnak, mert az ígérgető agrárizmus mellett elpusztul az ország. Társai nevében íb kéri a kormányt, ne engedje, I hogy a kisgazdák kétségbeesett hely­zetét a demagógok használják ki, hanem siessenek megsegítésükre. Meg­állapítja, hogy a gazdatársadalomban is hiba van, mert apró- cseprő torzsal­kodásban állanak falunként, községen­ként és egymással is ahelyett, hogy összefognának az ország nagy érde­keinek megismerésében. Beszéde végén nagy hatást váltott ki annak a megállapításával, hogy beteg a gazdatársadalom megítélésében, gon­dolkodásában és az igazság megis­merésében íb egyaránt, mert nem tud önös célokon felülemelkedni. Ezt a betegséget ki kell irtani a gazdatár- »adatomból, mert csak úgy lehet az élet-halálharcot megvívni, ha összefog a csonka ország összes gazdája. Dr. Őrffy Imre beszéde. Dr. őrffy Imre, a szekszárdi kerület képviselője jelent meg ezután a kö­zönség előtt, kijelentve, hogy sok­szor beszélt a város és megye gazdái­hoz e helyen, de sohasem lépett eléjük olyan nehéz szivvel, mint most, mert teljesen átérzi azokat a jogos és komoly panaszokat, amelyeket itt nem a meg­rendelt szónokok, hanem a nép fiai­nak ajkáról elhangzottak. Mielőtt I a tulajdonképeni tárgyra áttérne, há- j rom megbízásnak tesz eleget. Nagy I sajnálattal jelenti, hogy dr. Pesthy

Next

/
Thumbnails
Contents