Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-04-12 / 29. szám
XII* évfolyam Egyes azám ára 30 fillér. Szekszárdi 1930 április 12. 29. szám. ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszím 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden aaerdin éa szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A magyar jelen elégiája. Irta: Babay Géza. a isin.* A föld a nemzet vagyona, tehát a nemzet boldogulása is nagy mértékben a föld helyes vagy helytelen kezelésétől függ. Időszerű kérdés ez, minden politikus erről beszél, erről tanácskoznak a pártokban és kocsmákban épagy, mint a fala hidja alatt, aa a. n. köpködőn. Szó van már a felosztott birtok túlmagas holdankénti ármegállapításáról (ami némileg indokolt is, ez vonja maga után a földek egy részének visszaadását), a még megtartott föld kedvtelen megmunkálásáról, adó és bér nem fizetéséről, az elvetett termények helytelen, hanyag megmunkálásáról és végül a föld termőerejének ilymódon való csökkenéséről. Terményt nem hoz, tehát a nemzet vagyona nincs helyesen kamatoztatva, igy a nemzet vagyonának hozadéka erősen csökken: mindezek azt bizonyítják, hogy birtokpolitikánk helytelen volt, amikor egy költséges szerv (0. F. B.) felállításával nekiestünk alapértékünknek és oly egyének között osztottuk fel, akik nem tanulták a földdel való bánásmódot, de nem is sokat törődtek vele, hisz azt sem tudták jóformán, hogy mi módon jutottak hozzá. Már pedig caak az szereti a földjét igazán, aki saját keresményével szerezte meg, csak az miveli alaposan, aki verejtékével a föld megmunkálásából teremtette elő azt a csekély összeget, amit ismét földbe fektetett, eredményes termelésre számítva. Csak az ilyen termelő fizeti az adót ép oly szívesen, mint ahogyan megmunkálja a földjét is. Joggal mondhatjuk: az első hibán már túlestünk, most ügyelnünk kell tehát arra, hogy földjeink, további parcellázás folytán, földet szerető kezekbe jussanak éspedig kisgazdáink kezébe, akik az előbbi földosztásból kimaradtak, pedig akkor tőke felett is rendelkeztek és azt szívesen fektették volna földbe. Most pénz nélkül állnak és a földvásárlásra nem hajlandók. Földjeinknek, a nemzet vagyonának a helytelen kezeléstől és hova- forditástól való megmentését és avatatlan kezekbe kerülésének megakadályozását a következőképen gondolom : Az állam — a talaj összetételét és fekvését tekintetbe véve — az eladó birtokokat méltányos árban vegye át, a legjobb földekért kát. holdanként legfeljebb 700 P-t fizetve, a gyengébbekért kevesebbet (mert a földbirtoknál nemcsak a forgalmi értéket, hanem a hozadékot is figyelembe kell venni) és ezt az ügyletet amortizációs kölcsönnél rendezze, a parcellázást pedig olyan kisgazdákkal kezdje, akiknek pénzük és kedvük van 30—35 évi amortizációval való vásár* Minthogy gazdasági talpraállásunk ne* héz problémájához két újabb gondolat vettetik fel e cikkben, készséggel adtunk helyet, anélkül, hogy a második gondolatot pénz* ügyileg megoldhatónak látnánk. Bús népem kék ütőerén Remegve tartom a kezem S már néha elhagy a remény. És rabul ejt a gyötrő kétség, Óh, mert egyhangú, bús verését Mindig halkabbnak érzem. Nehéz idő jár a gazdára. Hiába szánt, vet és arat, Mert elviszi a fold gyümölcsét A súlyos termelési költség, Adóteher meg nagy kamat S még annak sincsen méltó ára, Mi a termésből tisztán megmarad. A tisztes,rszép kézműipar Maholnap nagy válságba jut, Munkára készen áll a kar S rendelni van, ki még akar, De jaj, fizetni már ki tud? Jobb sorsra méltó mesterek, Akikben tetterő buzog, Szánandó, megtűrt emberek, Maholnap árva koldusok. Kereskedelmünk pang nagyon, Ellanyhult már a forgalom. A kényszeregyezség s a csőd Áll sok kereskedő előtt. Nagy része már azt látja sírva: Több a passzíva, mint aktíva. Nő a behajthatatlan tétel, — S harcolni kell tovább a léttel. A munkás ma is dolgozik, Ha van még munkaalkalom, De jaj, gyümölcsöt nem hoz itt A legkiválóbb szorgalom. Hát az, ki munkát sem talál, Hogyan fog élni napról-napra, ' Mikor léséig rá száz alakba’ Gond, szenvedés, bú, éhhalál. Hivatalnok, bíró, tanár Mind ott áll fontos őrhelyén, De maholnap nem tudja már, Van-e számára még remény? Életstandardja napról-napra Hanyatlik, élte biis, komor, Kemény kezével fojtogatja Keserű bánat, gond, nyomor. Hát az irigyelt szabad pályák Kiművelt agymunkásai ? Az életharcot még ma állják, De meddig fogják állani ? Riválisoknak egyre nő a számuk S azonkép csökken a klientúrájuk. Az ügyfeleknek van bár száz sebük, De jaj, legtöbbször üres a zsebük. A krízis tengerét itt által Mikép ússzák majd száraz lábbal Nagy múltú pénzintézetek, A gazdasági vérkeringés Hasznos, hűséges szervei ? E megnehezült életet, A hont megrázó szörnyű rengés Katasztrófális, bús hatását, A súlyos gazdasági válság Beálltát mind-mind szenvedi. Kezükben vállalat ha tán volt, Már legnagyobbrészt mind felszámolt. A gyér betétből éldegélnek, Hát ily sors mellett mit remélnek? A tőke mint szilárd alap S az óvatos, bölcs vezetés Megtartja még a harc alatt És átsegíti a válságon Azokat, miknek száma már kevés A gazdasági láthatáron. De a fövenyre építettek Lassankint miud-mind tönkremennek S vagyonkáját csendben siratja Betéteseknek bús csapatja. Hát a tudósok, költők és művészek, Kultúrfölényünk hősei, Kik eszmék Veszta-tűzét őizeni S érettük élni-halni készek? A szebb jövőbe ők még bízva néznek, De érezem, számukra sincs remény, — Ki Örvend itt ma ily szent fényűzésnek A nagy kenyérharc idején? S a serdülő, új nemzedék, Mely eszmék szent tüzében ég, S a máinál jobb sorsot áhít. Aggódva kérdem, mire vár itt? Hisz már is látjuk, mily nehéz Mind’Utt az elhelyezkedés S feleslegük ha az életbe árad, Nem lesz-e bús szellemi proletárhad? 3 3 3 Trianon szörnyű átkaként Szorul mind jobban a hurok A csonka nemzettest nyakán. S álmatlan, baljós éjszakán, Miközben bús bagoly huhog, Lobogni látok máglyafényt, Mely lassan mindent eltemet------Valami m égis súgja titkon: Amíg miénk ez árva, kis hon, Elvesznünk addig nem lehet, — És elcsüggedni nem tudok. S szeretnék lenni harsona, Mely zengje e nemzet fülébe, Bús csüggedés sötét ölébe A szent jelszót: nem, nem, soha! Legyen bár sorsod bármily mostoha S bárhogy verdessen balsors ostora, Dicső eszmékért küzdve, égve Tekints bátran jövőd elébe I Amíg költőid bizni tudnak, Van még reménye itt kiútnak S nem vagy még leteperve, nem. S habár van is rá száz okod, Csüggedni néked sincs jogod, Én meggyötört, bús nemzetem. Amíg költőid szent hite Feléd szárnyalva zeng a dalban, Ne kételkedjék addig senkise Az eljövendő diadalban! mégis olyan munka indulna meg az országban, amely rövid pár év alatt kedvezően éreztetné hatását minden vonalon s állattenyésztésünk is gyors tempóban haladhatna a kitűzött cél felé. Schlagetter Mátyás. A képviselőház pénzügyi bizottsága részleteiben is letárgyalta a földmivelésügyi tárca költségvetését. A vita során Mayer János föld- mivelésügyi miniszter minden részletkérdésre kiterjedőleg válaszolt, az elhangzott felszólalásokra. Legtöbb panasz hangzott el amiatt, hogy a földmivelésügyi tárca gyengén van dotálva. Ezek a felszólalások azonban figyelmen kívül hagyták azt, hogy a pénzügyminiszter a költségvetésen kívül is jelentékeny összegeket bocsájtott a földmivelésügyi tárca rendelkezésére, hasznos beruházások címén. Ezek az összegek csaknem 13 és fél milló pengőre rúgnak. Senkisem állítja, hogy mezőgazdaságunk nem bírná felemészteni az előirányzati 50 milliónál nagyobb összeget, azonban éppen az adózó polgárok érdekében kellett a földmivelésügyi miniszternek a költségvetést jelentékenyen redukálni, hogy ezáltal hozzájáruljon ő is a takarékossági szellem minél hathatósabb keresztülviteléhez. Számolnia kell a földmivelésügyi miniszternek azzal az agrárkrízissel is, amelyik végigvonul úgyszólván az egész világon. Magyarország mezőgazdasága alig volt nagyobb megpróbáltatásnak kitéve mint ma. A bajok gyökere a hitel hiányában és a magas kamatokban található meg. Innen származik a búza árának alakulása, a munkanélküliség gondja s minden egyéb mutatkozó baj. Az adott viszonyok súlyos helyzet elé állítják a földmivelésügyi minisztert, mert minden követelés a kormányzat mellének van szegezve, tőle vár orvoslást a nagybirtok, éppen úgy, mint a közép* s a kisbirtok, valamint a földműn* kásság s a gazdasági cselédek. Teljes elismerés illeti Mayer föld* mivelésügyi minisztert, aki még a nehéz viszonyok mellett is segítségére siet mezőgazdaságunk minden ágazatának. Nagy örömmel és megelégedéssel vesszük tudomásul a magyar búza védelmében tett kijelentéseit. Mostanában sok szó esik a termelés átszervezéséről. Alig foglalkoztak a múltban oly általánosan a mező- gazdaság problémáival, mint teszik ma széles körökben. Mindenkinek vannak ötletei s a magáét tartja mindenki a legcélravezetőbbnek. Ezen az utón érte erős kritika a I magyar búzatermelést is. Egyre gyak- I rabban hangoztatták, hogy Magyar- | országon csupán annyi főidet kell Bizalmunk a magyar búzában. lásra. Ezek után következnének azok a kisgazdák, akiknek hadikölcsönük van és a hadikölcsön fejében kapnának földet és némi hitelt is. Ezen az alapon igen sok hadikölcsöntulajdonos cserélné be hadikölcsönét földért. Ezzel a művelettel földjeinknek ára emelkedne, az államháztartás pedig fenntartó erős pilléreket nyerne az adófizetőkben és sok nj existenciát hozna létre, akik a földet rendesen megmivelnék s igy az épitő munka ismét kezdetét venné az egész országban. öt-bat év után kötelezném a hadikölcBönkötvény alapján földhöz i jnttatottakat, hogy a fölbirtok törlesz- i I téséhez 50 °/o ban járuljanak hozzá. | így a hadikölcsöntulajdonosból az államnak adósa, biztos adófizetője és a nemzet vagyonának megbizható megőrzője lenne. Ez a művelet egyúttal 50°/o os hadikölcsön-valorizációt is jelentene, amelyet úgy az állam, mint a dolgozó vállalkozó megelégedéssel elfogadhatna. Nézetem szerint a lebonyolítás kevés költséggel járna, mert erre a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet már teljes felkészültséggel itt van, nem lenne szükség egy uj kreációra, amely ismét pénzbe kerülne. Ha ez megvalósulna, nem kellene kamatmentes barom fikölcsőn, sem hizlalási előleg,
