Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-01-11 / 3. szám
1930 január 11. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 99 KEGYELET” temetkezési vállalat egyszeri! valamint diszestemetések rendezését Érckoporsók, élő- és müvirágkoszoruk állandóan raktárunkon vannak Plrnlizer József és Fiai áruháza, Szekszárdon A kórház defictje. Ezek az ápolási dijak a jelenlepi beteg- állomány szerint a következőkép alakulnak. Van a kórházban ezidő szerint render beteg 380 és az elmebetegek osztályán 290 beteg, akik után fejenkint 4 30 P jár, családi ápolásban részesül 550 beteg, akik után fejen- kiat 2 P jár. Ezen beteglétszám után fizetendő ápolási dijak összesen 1,453.655 pengőt tesznek ki. Ebből levonva 20°o ot, amit a jobbmódu betegek és pénztárak térítenek meg, vagyis 290.6*3 P-t, marad a vagyontalan betegek részéről a betegápolási alap terhére fizetendő 1,162.452 pengő. Erre a népjóléti miniszter ur rendelete egy összegben limitál 600.000 pengő átalányösszeget, mutatkozik tehát 562.452 pengő hiány, ami azonban fokozódhatik, ha a mainál nagyobb lesz a betegek létszáma. De nemcsak azért nem fizetheti a vármegye közönsége ezt a hiányzó összeget, mert arra anyagilag teljesen képtelen, hanem azon okból sem, mert a közegészségügy elsősorban állami feladat és mert az itt kezelés alatt álló elmebetegeknek csak 20°/<>*a tolnamegyei, a többi 809/a az ország minden részéből lett ide beutalva, a rendes betegeknél pedig 54°/o a tolnamegyei illetőségű és 46°/o az idegen. Az idegenek ápolási költsége. Én minden szenvedő iránt egyforma meleg részvéttel viseltetem és a betegek között megkülönböztetést nem ismerek. De akkor, amikor a mi saját községeink a helyi nyomornak, munkanélkflliségnek enyhítésére semmi! sem tehetnek, mert hiányzik a szükséges anyagi erő, akkor tőlünk sem kívánhatja senki, hogy a távoli törvényhatóságokból ideutalt és ideszakadt betegek ápolási költségeit a mi vármegyénk viselje. A törvény és a rendelet. A népjóléti miniszter rendeletét sérelmesnek találom a? ért is, mert beleütközik az országos betegápolási alapról szóló törvénybe, mely megállapítja, hogy a vagyontalan betegek ápolási diját az államkincstár viseli és egy másik törvénybe is, amely utasítja a kórházakat, hogy minden jelentkező beteget, ameddig a létszám betöltve nincs, tartoznak felvenni. De beleütközik a rendelet a népjóléti miniszter urnák egy a. vármegyénkkel közölt korábbi határozatába is, amelyben az ápolási dijakból fejenként 26 fillért engedett át a vármegyének, hogy ezeket a füléi eket, melyeknek évi összege 50—60,000 pengő között mozog, az épités költségeire felvett, igen súlyos kölcsön évi annuitásának törlesztésére fordíthassa. Ez az 50—60.000 pengő pedig már benne foglaltatik az ominózus rendeletben megállapított 600.($0 pengő évi átalány- összegben. A pénzügyminiszter utasítása. Meg vagyok róla győződve, hogy a nép* jóléti miniszter ur kényszerűségből határozta el magát ennek a rendeletnek kiadására és hogy ezt ő egyenesen csak a pénzügyminiszter utasítására tette meg. De bármennyire helyeselhető is a pénzügyminiszter urnák az a törekvése, hogy az ország mai súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel az állami kiadásokat lényegesen csökkenteni iparkodik, ezen törekvését bőségesen érvényesítheti az- államigazgatás egyéb ágaiban. A leépítés azonban nem mehet annyira, hogy a szenvedő emberiség részére néhány hónap előtt nagy áldozatokkal emelt intézmény fennmaradását veszélyeztethesse. Szeretném, tekintetes Törvényhatósági Bizottság, ha az én szerény és igénytelen szavam most rádió utján eljutna Hágába, ahol ebben a pillanatban Európa nagyhatalmasságainak képviselői, akik egyébkent gyö- n\ örü beszédekben zsolozsmákat és himnuszokat zengenek a tartós békéről és a karitativ szeretetről, — ebben a pillanatban pedig arról tanácskoznak, hogy hogyan lehetne a mi letiport, megtépázott, szegény magyar hazánk élni és dolgozni kívánó lakosságának, anyagi gondoktól roskadozó vállaira újabb terheket rakni, — ha ott meghallanák, hogy itt, egy komoly testületben, komoly férfiak elkesere- i dett lelkiállapotban most arról tanácskoznak, I hogy az állam és a vármegye anyagi erőinek elégtelensége miatt egy alig néhány hónap előtt nagy á'dozatok árán létesitett emberbaráti intézményt megszüntetni legyenek-e kénytelenek és ennek folytán egy elsősorban a szegény emberek gyógyítását a szánt közkórháznak kapuját döngető, vajúdó szülőnőket visszautasítsanak és szerencsétlen elmebetegeket világgá bocsássanak .. . A rendelet végrehajtása kulturszégyent, erkölcsi megalázást, lezüllést jelei t és jelentheti kórházunk megsemmisülését. Ezt mi nem engedhetjük meg, épen azért kérem indítványaim elfogadását. Dr Leopold Kornél nagy figyelemmel hallgatott interpellációja és annak indokolása általános helyeslést váltott ki a törvényhatósági bizottság minden tagjánál és beszéde után dr Erdélyi Aladár országgyttlési képviselő állott szólásra. Cegléd követe azt ajánlotta, hogy a vármegye kérje fel mindazokat, akik a kórház létesítésének elősegítését annak idején támogatták, I legyenek most is szószólók a kormánynál, kérjenek a vármegye kö zönsége számára segítséget, nehogy a rettenetesen rossz gazdasági helyzetre való tekintettel he kelljen szüntetni az óriási áldozatokkal emelt intézményt. Szévald Oszkár alispán a vármegye pénzügyi helyzete szempontjából világította meg ezután a kérdést Mindenekelőtt megköszönte dr Leopold Kornél interpellációját, amely lehetővé tette, hogy a rendkívüli közgyűlés az üggyel érdemileg foglalkozzék. Dr Leopold Kornél — úgymond az alispán — az ügy egész komplexumát megismertette a törvényhatósági bizottsággal. Hozzá kell tennem azonban aá interpelláció indokolásához azt is, hogy a kórház jövedelméből kell fedezni az épités céljaira később felvett 200 000 P újabb kölcsönnek törlesz tébi részleteit, valamint kamatszolgáltatását is. Ez azonban a sérelmezett miniszteri rendelet szerint most már nem lenne lehetséges. A helyzet tehát az, hogy ha a kormány a rendeletet meg nem változtatja, be kell szüntetni ezt a gyönyörűen megépített kórházat, mert a vármegye közönségére újabb 25°/, pótadót kivetni nem lehet, ez a mostani gazdasági viszonyok mellett az adózó polgárság összeroppanását vonná maga után. Majd ekként folytatta beszédét az alispán: A rendeletről szabadságom tartama alatt vettem tudomást. Mikor elolvastam, azonnal félbeszakítottam üdülésemet, a Semmeringről Budapestre utaztam, felkerestem a népjóléti minisztérium illetékes szakosztályait, ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy ezen intézkedéshez a népjóléti minisztériumnak a pénzügyi kormányzat nyomása alatt kellett hozzájárulnia. Én abban a meggyő ződésben vagyok tehát, hogy a népjóléti miniszter szociális akcióját támogatjuk akkor, ha a törvényhatósági bizottság e kérdésbán állást fog l&l. Én máris intézkedtem, hogy határozati javaslatok dolgoztassanak ki, | amelyek alapján feliratilag keressük meg a miniszterelnök, a népjóléti, belügyi és pénzügyminiszter urakat a sérelmes rendeletek visszavonására. Ez a határozati javaslat, amelyet Polgár István tb. főjegyző olvasott fel, a következő: A törvényhatósági bizottság megállapítja, hogy a m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter ur 243 800— 1929. II. számú rendelete, melyben az államkincstár, illetve a nyilvános betegápolási és gyermekgondozási pótadó terhére ápolt betegek ápolási dijai fejében a vármegye tulajdonát képező Ferenc közkórház részére az 1930. évre 600 000 pengő ellátmányt állapított meg s az ezen összeget meghaladó ápolási költségek viselésére a kórházat fenntartó vármegyét kötelezi, olyan terhet szándékozik a vármegye közönségére áthárítani, amelynek viselése törvényes köteles ségét nem képezi, a vármegye közönsége által négy anyagi áldozattal megépített kórházat a fenntartás anyagi eszközeitől fosztja meg, a vármegyei ős kő: házi kö tségvetés egyensu yát felborítja, a törvényhatóság által a kórház építésére felvett kölcsön kamatainak és törlesztésének fizetését lehetetlenné teszi, kizárja azon socialis és humánus cél megvalósítását, amely a vármegye közönségét a kórház megépítésénél vezette s arra kényszerítené, hogy a betegek tömegét ápolás és gondozás nélkül hagyja s végül olyan anyagi szolgáltatást kiván a vármegye közönségétől, amelyeket a nehéz gazdasági viszonyok között teljesíteni képtelen. Ezért a törvényhatósági bizottság elhatározza, hogy feliratot intéz a m. kir. Miniszterelnök úrhoz, a m. kir. Népjóléti és Munkaügyi és a m. kir. Pénzügyminiszter urakhoz ób kéri a rendelet sérelmes rendelkezéseinek azonnali hatálytalanítását és soron kívüli visszavonását és azon törvényes jogosultság változatlanul való fenntartását, hogy a vármegyei kórház az államkincstár és az országos betegápolási pótadó terhére ápo't betegek költségeit, az 1898. évi XXI. t.-c 3. és 9. § ai és az 5180—1926. M. E. sz. rendelet alapján felszámíthatja és ezen költségek részére meg téríttetnek és egyúttal kimondja, hogy az 1898. évi XXI t. c. 13. §-a és az 1907. évi LX. t. c. 1. § a alapján, panasszal él a m. kir. közigazgatási bírósághoz, melyben kéri, hogy a m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter ur 243.800—1929. II. sz. azon törvényt és törvényes szabályt sértő rendelkezését, melyet Tolna vármegye tulajdonát képező Ferenc-közkórházban, az államkincstár és az országos betegápolási és gyermekgondozási pótadó terhére ápolandó és gondozandó betegek ápolási költségeit az 1930. évre 600.000 P ellátmányban állapítja meg s az ezen összegen felül felmerülendő költségeket a vármegye mint kórházfenntartó terhére utalja, helyezze hatályon kívül s mondja ki, hogy a m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter ur, az államkincstár, illetve az országos betegápolási és gyermekgondozási pótadó terhére az 1898. évi XXI. te. 3. és 9. § ai, illetve az 5180—1926. M. E sz. rendelet alapján felszámítható költségeket meghatározott öss- szegü ellátmányban nem állapíthatja meg s köteles a m. kir. államkincstár, illetve az országos betegápolási ób gyermekgondozási pótadó terhére tör vényesen felszámítható ápolási és gondozási dijakat a vármegyei kózház- nak, megtéritanimn-n Az elmebetegek ellátási dija. Szekszárdi Állami Levfttfr A1 törvényhatósági bizottság azonkívül egy másik feliratot is intéz a népjóléti miniszterhez, akinek a rendelete szerint a kórházi és családi ápolásban levő elmebetegek ellátási költségei is abból a 600.000 pengőből fedtzendők, amelyet a kormány limitált. Mivel a törvényhatósági bizottság már előbb rámutatott arra, hogy ez az összeg még felét sem teBzi ki a betegápolási alap terhére teljesítendő szolgáltatásoknak, annál kevésbé lehet ebből a sok száz elmebeteget is eltartani. A felirat kéri tehát a népjóléti minisztert, hogy ren deletét akként változtassa meg, hogy a családi ápolás alatt lévő fizetőképes elmebetegek 2.60 P ápolási dija változatlanul maradjon. A többiek ápolási kötsége legfeljebb napi 2 pengőre Bzáliittas8ék le, míg ellenőrzési és adminisztracionális költség gyanánt fejenként és naponként 11 fillér, vagyis az az összeg állapittasék meg, amit a Szekszárdiéi 12—13 kilométernyire fekvő telepek ellenőrzésére a kórház tényleg kifizet. A törvényhatósági bizottság a határozati javaslatokat egyhangúlag elfogadta. Vármegyei kisgyülés. Tolna vármegye törvényhatóság? kisgyülése f. hó 8 án első ízben gyűlt össze, hogy eleget tegyen a törvényben körvonalazott kettős feladatának, éspedig egyrészt hogy előkészítse a törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatán szereplő ügyeket, másrészt pedig, hogy saját hatáskörében intézzen el bizonyos, a reformtörvény által a kisgyülés hatáskörébe utalt teendőket. A kisgyülés eme első összejövetelén a kisgyülés tagjai úgyszólván teljes számban jelentek meg Jankó Ágoston főispán, mint elnök, meleg szavakkal üdvözölte a kisgyülés tagjait. Megnyitó beszédé ben megállapította, hogy ez az alkalom történeti fontosságú tény a vármegye életében. A közigazgatási reform a kisgyülés által egy uj követ illesztett be régi alkotmányunkba, melynek hivatása az, hogy az ön- kormányzatot élénkebbé, jobbá és gyorsabbá tegye. A kisgyülésnek kettős a szerepe: bizonyos ügyekben mint I. és II. fokú hatóság jár el, azonkívül pedig végzi az állandó választmánynak teendőit a közgyűlési ügyek előkészítésében. A kisgyülés i
