Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-01-11 / 3. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 január 11. T Kérje minden f&szerkereskedésben a most meg* V jelent 148 receptet tartalmazó, ezines képekkel ^ ** illusztrált dr. Oetker-féle receptkSnyvet. ■ l ________Ara SOJfillér. ^ ta gjainak komoly feladatuk és nagy felelősségük van, de ő, mint a kis- gyülés elnöke, a legnagyobb bizalommal tekint annak működése elé, mert a kisgyüiés tagjai valamennyien közéleti férfiak, akikben megvan minden erkölcsi és szellemi tulajdon és bizto- siték arra, hogy kötelességüket mindenkor lelkiismeretesen és részre- hajlatlansággal fogják teljesíteni. — Őszinte örömmel üdvözli azért őket és Isten áldását kéri működésükre. A főispán beszéde után dr. Leopold Kornél kormányfőtanácsos szólalt fel a kisgyüiés tagjainak nevében, kijelentvén, miszerint teljes tudatában a rájuk váró nagy feladatoknak, Ígéretet tesz arra nézve, hogy működésükkel mindenkor a közérdeket kívánják szolgálni s legfőbb szándékuk, hogy Tolna vármegyében a közigazgatás jó, gyors, pontos és előzékeny legyen. Reméli, hogy ezen céljaikat a főispán ur bölcs irányítása és az alispán ur szakavatott vezetése alatt álló derék tisztikar további önzetlen és lelkiismeretes munkálkodása segélyével meg is fogják tudni valósítani. A felszólalás elhangoztával elnöklő főispán, minekutána azon meggyőző désének adott kifejezést, hogy a kis- gyülés munkája sikerrel fog járni és hogy Tolna vármegye közigazgatása mintaszerű lesz, áttért a tárgysoro zaton szereplő ügyek tárgyaltatására. Bejelentvén azt, hogy a törvény rendelése szerint minden hónapban tart kisgyülést, Szévald Oszkár alispánnak javaslatához képest a kisgyüiés kimondotta, hogy minden hónap második keddjén, a vm. közigazgatási bizottság ülésével egy napon kívánja a kisgyüléseket tartani. Elhatározta továbbá a kisgyüiés, hogy a számon- kérő székbe tagjai közül Dőry Fri gyest és Schneider Gábort küldi ki. Ezek után a kisgyüiés a másnap megtartandó törvényhatósági bizottsági gyűlésen tárgyalandó ügyek elő készítésével foglalkozott s mint a megszűnt állandó választmány helyébe lépő szerv, a vármegyei közgyűlés elé terjesztendő javaslatait állapította meg. Ezek letárgyalása után a kis* gyűlés hatáskörébe tartozó egyéb ügyeket intézte el. Ezek során felül vizsgált 48 községi képviselőtestületi határozatot és több személyi ügyet tárgyalt le. A fontosabb határozatok közül jóváhagyta Szekszárd megyei városnak a vasúti állomás kibővítése, valamint Ozora községnek az árvízkárosultak segélyezése tárgyában ho zott határozatait. — Megállapította I Bikács és Kistápé, valamint Pincehely | és Görbő községek egyesitésének fel* ! tételeit és megerősítette az egyesített j községek szervezési szabályrendeleteit, I Belecska kisközségnek nagyközséggé való alakulása iránt előterjesztett kérelmét pártoló véleménnyel terjesztette fel a belügyminiszterhez. Majd több orvostudori és bábaoklevél kihirdetése után a kisgyüiés véget ért. H gondolaírokonsúgról. Sokszor olvastam és hallottam már a — nem tudom kitől eredő — szellemes mondást, hogy *az idő a leg nagyobb plagizátor«, de tényleg, számtalan vonatkozásban (mit most nem fejtegetek) igaznak érezhetjük. Különösen igy njesztendő táján jut hat ez eszünkbe; mert az évről-évre megismétlődő tijságcikkek és versek újévi irodalmának frazeológiája való ban úgy hat, mintha az előző évek hosszú sorait plagizálná! ? Nem styl- szerütlen tehát, ha az újév alkalmát ezen themának szentelem. »Magna ingenia congruunt« mondja a latin, mit is magyarul úgy szoktunk kifejezni, hogy „nagy szellemek találkoznak“. Am nem kell ehhez kivételes kaliberű észtehetség- nek lenni; minden elmélkedő, kritika és önkritikával gondolkodó ember számtalanszor tapasztalja életében, hogy soha, sehol nem olvasott, lelke mélységeiből felmerülő, önként kitermelődő, legsajátosabbnak hitt gondolatait, melyeket egyéni és eredeti kitalálásaiból fakadó szellemi tulajdonaként bscézget magában, már — elmondták, vagy megírták mások. Legtitkosabban rejtegetett elgondolásaink és elképzeléseinket megtaláljak (mintegy viszontlájuk) néha olyanok művei és emanatióiban, akikkel soha, semminemű személyes (közvetlen, vagy közvetett) érintkezésben sem állottunk. Sem mi nem merítettük azt másbonnét, sem azok nem vették tőlünk. Paszta véietlenségnek látszik az egész, melynek — ha vannak is netán bizonyos — törvényszerűségei, eddig még kideritve nincsenek. Persze, jóhiszemű önámitás is előfordulhat. Hiszen kész tudósként senki Bem születik; ismeretállományának 99°/o át a legzseniálisabb, a, legtudósabb ember is másoktól meríti (direct-indirect gyűjtögetve azt ezerfelöl, mint a méhecske a mézet), csak az anyag rendezése, átemész- tése, felhasználása, továbbfejlesztése az ő egyéni műve és tudatosan, vagy tudatalattilag elraktározott (pillanatnyilag feledésbe merült) kincseinek halmazából itt ott felbukkanhat egy eszme, vagy gondolat, melyet saját termésének hisz, holott másoktól kapta. Az sem ritkaság, hogy előkelő elmék bátran kimondanak, vagy megírnak valami gondolatot, melyet eredeti, legegyénibb inventiójuknak tartanak, pedig az már számtalanszor megszületett és ott él nagyon sok tucatember lelkében is, csak senki sem merte, vagy szégyenlette azt nyilvánítani. — Gutzkow Ben Akiba jának hires mondása, hogy »nincs uj a nap alatt«, legelső sorban talán a titkos gondolatokra áll, melyek között nagyon kevés teljesen uj akad. A psychoanalytikus tapasztalatok igazolják ezt legjobban. Egy kiváló költőnknek nagy feltűnést (részben megbotránkozást) keltett verse példa erre, melynek egyik — általa bizonyára eredeti elgondolásnak képzelt — csattanója olyan erotikus hasonlat, mely sexnalis aberra- tiókkal behatóbban foglalkozó orvosok előtt épen nem ismeretlen. Az ilyen jóhiszemű tévedés meg- bocsájtható és semmiképen sem szégyen. Valamit becsületes nyíltsággal, a forrás őszinte bevallásával átvenni sem kelthet megütközést, sőt annak átgyúrása, kifejlesztése, továbbépítése kimagasló érdem is lehet. A plágium azonban, azaz mások szellemi termékeinek (szónoki, irodalmi, zenei és szépművészeti alkotásai, vagy tudó mányos megállapitásai és felfedezéseinek) szándékos elorzása és saját eredeti műve gyanánt való feltüntetése, csúnya dolog s azt — ha régebben nem íb volt törvényesen ül dözhető — a jóérzés mindig és mindenütt a VII. parancsba ütközőnek tekintette. Enyhébb — könnyen kémikussá váló — ártatlanabb árnyalatú formáit „idegen pávatollakkal való ékeskedésa-nek nevezzük és megmosolyogjuk, ds komolyabb esetei ma már a szerzői jog védelmét biztositó törvény hatáskörébe tartoznak. Legtágabb lelkiismerettel plagizálnak (köztudomásúlag) a szónokok, akik ezt olyan fesztelen természetességgel csinálják, mintha jogukban állana. Nem is csodál — Egyrészt nincs ott minden szónoklat, minden toast mellett a gyorsíró s az elröppent, könnyen letagadható, vagy mó- dositgatható szavakra nehéz utólag valamit rábizonyítani; másrészt annyi a csábitó, beszédre késztető alkalom s oly kevés az inventiosus szónoki véna, hogy sokan hallott emlékeikhez menekülnek. A közéleti szónokok egész hosszú sora él más szónokok »kopirozásából«, hasonlataik, ötleteik, beszédfordulataik felelőtlen kisajátításából. — Mintegy harmincöt év előtt megyénkben is jól mulattak egy úri lakodalom násznagyi toast ján, mely egy pár hóval előbbi főúri lakodalom hirlapilag leközölt násznagyi beszédének „reprise“ e volt. De hát — az eféle szemfényvesztő ambitióktól eltekintve — hol kezdődik voitaképan a plágium ? Tudományos vagy filozófiai problémáknál ennek megállapítása nem nehéz, mert ott (a felfedezés, felfogás, egész gondolatmenet össze-, függésénél fogva) maga a gondolat a lényeg s ezért ott legtöbbnyire csak a prioritás vitatásáról van szó, vagy arról, hogy kát vagy több ember egymástól teljesen függetlenül jutott egyidejűleg hasonló, vagy azonos eredményre s ez (mint különféle természet- és orvostudományi felfedezések — ide nem tartozó — sok példája bizonyítja) rendesen tisztázható. Szépirodalmi és művészeti téren azonban a határvonalat meghúzni nem mindig könnyű és már sok vitára adott alkalmat. Igen sok, legelső rangú, nagy írót vádoltak már meg plágiummal (nem kisebbeket, mint Shakespeare-1, Moliére-1, La Fontaine-t stb.). A plágiumod valakire rábizonyítani (hacsak nem leplezetlen, egyszerű, durva, »utánnyomás«-vél van szó) annál nehezebb, mert elfogadott igazság, hogy kél vagy több ember hasonló előzmények és következtetések után (még nem a matematika, vagy más positiv tudomány körébe tartozó kérdésekben is) ugyanegy gondolatra, szinte azonos eredményre juthat. Anatole France óta a mai felfogás két részre osztja a kérdést: a tárgy és a forma kérdésére. Eszerint a tárgy — bizonyos határig — közkinccsé, mondhatjuk közprédává minősül és csak a művészi feldolgozás, a megindokolás, a megszerkesztés és a kész külső forma részesül védelemben. De legnehezebb kétségkivül az u. n. »hatások« igazságos elbírálása, midőn más műve, vagy annak vala | mely részlete hasonló zengésű huro- j kát rezdit meg az íróban s mintegy j versenyre késztetve őt, azonos tár* I gyű s esetleg rokon formájú alko tásra ösztönzi. Ismeretes —- irodalom történetünkből —- Petőfi, Tompé, s a kivándorolt Kerényi-nek önkéntes költői versenye a közösen választott tárgy — az »Erdei lak• — meg. éneklésére. Eféle verseny előzetes megállapodás nélkül, a vetélykedést kiváltó tudtán kívül is keletkezhetik s ha a tárgy első lefogta lója féltékenyebb természetű, könnyen fel. ütheti fejét a plágium gyanúja. Volt már eset arra is, hogy' névtelen kezdőknek a szerkesztőségi papírkosárba került kísérleteiben akadt valami életképes magocnka, amit a lap egy munkatársa pártfogásába vett és kiérlelve, szép verssé, vagy tárcává növesztve magáévá tett és leközölt. Ez olyan, mint ha valaki a szánkból kiejtett és otthagyott szivardara bot felszedi és pipába vágva maga elfüstöli: szegénység, vagy smucig kapzsiság jele lehet, de semmiesetró sem lopás. Hogy pedig a ki nem fürkészhető véletlen keze két költő lantján tényleg azonos húrokat pendíthet meg és. minden összefüggő kölcsönhatás nélkül is hasonló rythmusu és dallama zenét teremthet rajta, erre igen érdekes példát nyújt az alábbi eset: Szamolányi Gyula, a lyrai költé: szét technikai tökéletességének nagymestere, 1928 március 25 én egy könnyed, játékos verset irt s azt ugyanazon év nyarán bek üld vén a »Nemzeti Újság« nak, ott (az 192Í. február hó 2í iki szám »Nemzete Szalon« mellékletében) meg is jelent.f Később megjelent á »Pesti Hirlap«- ban, 1929 április 7 én Ernőd Tamásnak, a kiváló költőnek egy verse, mely gondolatmeneti és kivitelbeli nagy rokonságánál fogva élénkén' világítja meg a véletlenségről fazz, mondottakat. A két verset itt hozzuk;Nem tudhatni azt előre... Nem tudhatni azt élőre, hogy a fából mit faragnak: lehet kecskeláb belőle, lehet lába a harangnak, tengely sáros taligához, tengerjáró dali árboc, jut padlásra szelemennek, lesz pincében grádics, lész mankója Kelemennek, tüzel vele Máris, lehet asztal, ajtó, szekrény, vagy szakajtó, vagy, mely fent mereng, a vén mestergerenda, lehet polc, pult, pipa, pálca, teknő, tintatartó, tálca, nyoszolya, saroglya, ágas (rajta boglya), cséphadaró, pépkavaró, . kútnak kávája, képnek rámája, suszter sámfája, katona ládája, lész csöbör, csap, csónak, oldala áz ólnak, kapu, kápa, kupa, kád, hangár (látná ükapád I) flóta (fújja unokád) —, hegedű, zengő, mély, szénlapát, seprőoyél, házikó, hol róka fog lakni, rokka, óratok, Í mttony, pries, prés, étra, lőcs, léc, somogyi bicska, szabolcsi bricska, pad a' pesti lizsében, árokpalló Izsópén, malomkerék Pakson, kanál (de nem pakfott), galambdúc, dereglye, jászol, járom, gereblye, oltárdisz, ereklye, ünnepélyes alabárd, bot, páholni Aladárt, gyermekjáték, pnskaagy, hintaszék, ha lusta vagy, borkulacs, hogy mulass — s hogy zokogj, lesz fája koporsó deszkája. Ném tudhatni azt előre, mi lesz á fa sorsa: . lehet keresztfa belőle, lehet akasztófa. Szamolányi Gyula.
