Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-03-22 / 23. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 március 22. Sodronykerités • ágybetét * Kapuk • Ajtók Rotkavnál a legolcsóbban készülnek Szekszárdim HORTOBÁGYI JUHION 313 Árjegyzék ingyen és bérmentve. MODERN RÁDIÓK 6—18 tool részleire szakszerű felszereléssel, hosszú garanciával Fábián Sándornál Szekszárdon Rádió- és elektrotechnikai vállalat Korzón, a nagytrafik mellett. - Tel. 139. beszélhetünk jövedelmezőségről, még mindig képesek önmagukat minden nagyobb megrázkódtatás nélkül fenntartani. Azért javaslom, hogy külterjes gazdálkodásra kell átmenni, hogy kevesebb tőkével és kevesebb munkával tudjuk haszonhajtóvá tenni gazdálkodásunkat. A külterjességet nem olyan értelemben kell venni, mint ahogy az a gazdasági szakirodalomban ismert, hanem oly külteijességet értek, hogy talajunk termő erejét ne csökkentsük, hanem az intenzív állattartással annak erejét növeljük. Amikor a gabonaárak emelkedőben voltak, (1900-tól) gazdaságaink a gabonatermelésre fektették a fő- súlyt és minden lehető talajukat művelés alá vonták, sok esetben jó legelő és rét is gazdasági művelés alá került. Ez akkor némileg indokolt is volt, mert úgy, ahogy a gabonaárak emelkedtek, az állatárak visszafejlődtek s az állattenyésztés csökkent, ha számbelileg nem is, de minőségre nézve igen erősen. Rétjeink éB legelőink nem kaptak elegendő ápolást, trágyát pedig egy általában nem s igy elenyésző hoza- dékuk sok esetben szükségessé tette, hogy feltörjék. A mai viszonyok azonban az olcsó termelést kívánják. Gazdaságaink azért fejlődtek vissza, mert tuldrágán termelünk, igy a szom széd államokkal szemben a versenyt nem bírjuk ki. Hogy termelésünket olcsóbbá tegyük, szükségesnek tartom szántóföldjeinket redukálni, az utolsó 20—25 évben feltört réteket és legeszálfák hozzájuk simultak. A bokrok, az apróbb cserjék is ölelésre nyújtózkodtak. Osszeborultak az ágak. Megbékélt, vagy hát lassacskán megbékél az előbb még haragOB erdő ... Ez a kis színes kép, erdei hangulat suhant át a lelkemen. Sokan talán már értik is, hogy miért időztem el ilyen sokáig az allegória, a metaforák virágos kertjében. De még be kell fejeznem. Elmondani valamit. Vendégeink érkeztek. Az újabb- kori magyar. irodalom három kimagasló képviselője jött el hozzánk. Be se igen kell őket mutatnom. Babits Mihályt, az ismert poétát, kiváló műfordítót éppen nem. *Itt született. Itt töltötte gyermekéveit. Ide jön vissza deresedé fővel is, boldog — gyermeknek. Újra és újra sütkérezni az anyai szeretet melegénél. Ennél a soha ki nem alvó öröktüznél. Nap kurázni a gyermekemlékek vissza- mosolygó fényén, a rokoni szeretet szelidebb melegén, írásaiból azt látjuk, hogy ő talán el se igen távozott innen. Regényeiből az itteni régi, általunk is jól ismert alakok integetnek felénk, ő maga, a talán kissé vérszegény, de mégis szép klasszicizmus emlőjén nőtt, cseperedett izmos modern poétává. Itt nálunk, ettől a régi római Aliscától kaphatta az első ihletet. A föld színére került római téglák, feltárt sírok, napisten oltárok csodás misztériuma tölté el lelkét. Első verseihez a ritmust, mintha az innen tá- | I löket újból bevetni, hogy ezáltal kevesebb konvencióé cselédet és kevesebb igásállatot kelljen tartani. Igaz ugyan, hogy a mai gabonaárak mellett cselédeink olcsók, de minden gazda tisztában van azzal, hogy a cselédek és az igásállatok redukálásával sok más kiadástól is megszabadul. Ha átdolgozott és áttrágyázott területeinket nemes fűmagvakkal bevetjük, olcsó és bő takarmányt fogunk nyerni, amivel állattartásunk javulását fogjuk elérni és nemcsak szántóföldjeinket, hanem rétjeinket is képesek leszünk trágyázni. Kitűnik ebből, hogy csakis belterjes állat- tenyésztéssel tudjuk gazdaságainkat rentábilissá tenni. Tudvalevő, hogy csak bő és olcsó takarmánnyal tudjuk állattenyésztésünket magasabb nívóra emelni, mert ezen takarmányok az állattenyésztésre nélkülözhetetlenek és a talaj erőbentartására nemcsak nagy előnyt nyújtanak, hanem minden esetben a jó termésnek főbiztOBitékai. Közismert dolog, hogy csak a jó erőben lévő állatok utáni növendékek fejlődnek szépen és gyorsan s e két oknál fogva nagyobb súllyal és tetszetősebb testtel kerülnek a vásárra, igy több pénzt kapunk értük. Magyarországnak nemcsak éghaj Iata, fekvése és vízrajzi viszonyai miatt, hanem gazdasági fölényénél fogva is kell, hogy a szomszéd államoknak nocsak gazdasági irányt adjon, hanem teDyészanyagot is. Ezt tapasztalhatjuk állatkiállitáBaink alkalmával, amikor a Balkán államok részéről igen nagy keresetnek örvendenek tenyészállataink, ezt pedig csak úgy biztosíthatjuk, sőt fokozhatjuk továbbra is, ha a takarmány előállítását és igy állataink nevelését olcsóvá tudjuk tenni és mert igy verseny- képesek tudunk lenni a német és az angol tenyésztőkkel szemben. vozó római légiók lépteinek kemény együtt dobbanása adta volna meg ? A feltárt népvándorláskori avar és magyar sirok előkerült emlékei is a múltról regélnek s talán ezeknél tanul beszélni a régi igricek és hegedősök nyelvén. Majd, mintha a magyar Horácius, az öreg Berzsenyi csontos, kemény ujja pengetné meg kezében a lantot. Csakhogy az a lant most — más hangot ad. Még nem is Vörösmarty zenés uj nyelve simogatja már a lelkünket, hanem valami még lágyabb, fülbemászóbb melódia. Ebben már része van neki... Mert Babits sokszor a régi formák öreg kocsiján indul, de mindig uj tájakat jár be vele ... Az élő, eleven anakronizmus ő. Olyan, mint a kis méhecske, mely a rozoga kaptár avult kereteit mindig, friss lépes mézzel tölti meg. Nyelve szines, pompázó, néha talán túlságosan is sujtá- sós, de mindég lágy, zenés. Mintha csak a kék Adria ringatóznék. A velencei lagúnák sóhajtoznának. S Róma misztikus, örök városa suttogna felénk. Pedig csak Babits szól nekünk Dante szines muzsika-nyelvén, de magyarul. Mint műfordító ő ennek a nagy Bzellemóriásnak: magyar — harangjátéka! A második, tulajdonképenvaló vendégünk, Móricz Zsigmond lenne. De ő is — haza jött! Mert otthon van, bárhova menjen is a magyar földön. Ismeri a hegy, a róna, az alföldi délibáb, a nádzugás, a magyar nyo | Elő áll tehát az a kérdés, hogy juthatunk olcsó takarmányhoz ? Általános tudat, hogy a természetes takarmány sokkal olcsóbb, mint a mesterséges takarmány. Különösen fokozni kell a legelő két, ami az állattenyésztésre nélkülözhetetlen. A legelőn nevelt jószág egészségesebb, ragadós betegségeknek könnyebben ellenálló, a takarmányozási rendszer egészségesebb és olcsóbb, a tápanyag az állatban jobban használódik fel, az állat fejlődése gyorsabb és szebb. A birtok jövedelmezősége a mai viszonyok mellett szembeöltő ott, ahol az állattenyésztés intenzivebb. Állításomat bátorkodom egy példával illusztrálni: Egy legelőn, kát. holdanként 1 és fél darab szarvasmarhát óhajtok csak alapul venni egy gazdasági idényre. A jól kezelt legelő után egy legeltetési idényben, 1—1 . darabra 80 kg szaporulatot számítva, 120 kg sulyszaporulatot, de Bök esetben 150 kg-nál is többet kapunk. Ez a sulyszaporulat 80 fillérrel értékesítve, 96 P brutto jövedelmet jelent. A példából látható, hogy 1 kát. hold föld, ami sok esetben szántóföldnek nem is volt a legalkalmasabb akár fekvésénél, vagy pedig talajösszetételénél fogva: rétnek és legelőnek még mindig igen hasznot- hajtónak bizonyul. A magas legelők feltörése épolyan hátrányos, mint a mély talajunké. A magason fekvő talajok művelése, trágyázása, minden egyes munkája sokkal körülményesebb, nehezebb és drágább. Ha pedig az ilyen legelőt birkalegelőnek is használhatjuk, a gyapjú árából feltétlenül nagyobb hasznot huzunk, mint a rossz és drágán kezelt szántóföldből. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden gazdasági kultúra alatt levő területet rétté és legelővé alakítsunk át, mór, a magyar bánat. Talán a magyar öröm ismeri legkevésbé. Vagy talán inkább ő, azt! Tehetségének vulkanikus ősereje dobta fel a magyar föld méhéből . . . S mint a rakéta-repülőgép száll, száll, mindég magasabbra. De nem a — holdat keresi. Csak szeret a magasból alánézni. Talán az itteni nagy magyar bajokat szeretné valamivel kisebbeknek látni. Szívesen áll meg azonban a földön a hogárhátu, nádfedeles házak előtt. Be is megy oda és széket törölnek neki. Ismer mindenkit. Ot is ismerik, ő a szociális, a földhöz ragadt nyomor legnagyobb megértője. íródeákja, poétája. Töröl- gető kendője könnynek, verejtéknek. Szívesen letelepszik a magyar gazda asztalához. De hívására egy kis ba- rátkozásra elmegy vele még a kocsmába is, vigadva busuló jóbarátnak. Néha talán ott el is kurjantja magát. S egy-két hangosabb teremtettével is elősegíti a szívből kikiván- kozó bubánat világra jövését. Ez is magyar tempó. Primhegedüse ő a magyar szépiró nyelvnek. Maga bevallotta már: Nem élhetek muzsikaszó nélkül 1 A színpad sikamlós deszkáin ugyan uramfia, utóbb már beállott kenetteljes prédikátornak: Légy jó mindhalálig . . . Vénülünk, vénülünk Móricz Zsigmond uram. Csakhogy az ilyen vénség maga az örök fiatalság! A harmadik vendég is régi ismerős. A — százszemü ember ez — ( Mindenütt kaphatói TermeliTejszöwetkezet! Központ Budapest, I., Horthy Mlklós-ut 119-—I2I, hanem csak azokra a területekre gondolok, amelyek vagy távol esnek a gazdaságtól, vagy fekvésüknél és összetételüknél fogva nem tarthatók minden nehézség nélkül művelés alatt. Ezeket a részeket feltétlenül szükségesnek tartom sürgősen kivonni a szem termelési művelés alól. Mai állatállományunk eléggé fejlett ahhoz, hogy a kisgazdakörök közötte is meginduljon minden nehézség nélkül egy nagyobb és belterjesebb állattenyésztés. Gazdasági tudásunk íb megkivánja, hogy ez az állattenyésztésünk sürgősen meginduljon. Mint fent is említettem, a szomszéd államok, de különösen a Balkán állatanyagunkra rá vannak utalva s igy nem is kell attól tartani, hogy állat- állomunyunkban a közel jövőben lényeges áresések következhetnének be. Nézetem szerint ezek a szempontok volnának legsürgősebben gazdaságainkban figyelembe veendők és ezen átalakítások minden bizonnyal hozzájárulnának, hogy gazdáink kiutat találjanak kétségbeejtő helyzetükből és igy fellendülő állatexportok utján államgazdaBági mérlegünk is egészséges módon válnék aktívvá. Schlagetter Mátyás. A szekszárdi oásáltld flsge a képviselőtestület elölt. Szekszárd megyei város képviselőtestülete kedden délután tartott rendkívüli közgyűlésén a tervbe vett uj közvágóhíd és jéggyár megépítésének kérdésével foglalkozott. Vitéz Vendel István polgármester a közgyűlés tájékoztatására elmondotta, hogy a város már jóval a háború előtt elhatározta az egészségügyi teNagy Endre, a konferálás művészetének első magyar atyamestere. S hogy miért százszemü ? ! Azért, mert kettővel lehetetlen volna olyan sok mindent meglátni. Apróságok, amik mellett csak úgy elsuhanunk, nagy dolgok, amelyeket pedig egyesek szeretnének eltörpíteni, suba alá rejteni, mind oda kerülnek az ő éles szeme fotografáló lencséje elé. Egy kicsit torzít talán az a lencse, de az ő szelíd, senkit Bem . bántó humora aranyfürdőjében csudálatosán hű lesz mégis a kép. Persze, ha annak mutatjuk meg, akit ábrázol, azt fogja mondani : egy árva vonás sem hasonlít hozzám 1 Mi azonban harsogó nevetés között a legkitűnőbbnek találjuk. Ebből az a tanulság, hogy az ember nem olyan, amilyen s éppen azért olyan pompásak a Nagy Endre felvételei, mert ő az embert igazi való • ságában, vagyis kifordítva, belülről mutatja meg nekünk. Ilyen fényképet nem tud csinálni a közönséges fotográfus. . . S mint negyedik szereplő, itt van még, akiről, ha udvarias vagyok, legelőször kellett volna szólanom, Simonyi Mária, a nagy, országos névü színművésznő. Eljött a mai délután irodalmi bokrétájához összefoglaló aranyfonálnak, vagy kapocsnak. Megjósolhatom, hogy ma őneki lesz a legnagyobb Bikere.' Mert az írót, a poétát voltaképen az előadó művészet teheti igazában naggyá. Shakespeare nem sokkal élte volna
