Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-03-22 / 23. szám
1930 március 22. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 I Hői tweed és double kabátok Watté» és double ruhakelmék Férfi ruhaszövetek. Kalapok. Nagy választékban beérkeztek • Pirnitzer József és Fial áruházába, Szekszárdim • íkintetben tovább már alig tűrhető régi vágéhid helyett modern intézmény létesítését. As építés versenytárgyalását is megtartották, asonban a szerződés aláírására kitűzött napon kiütött a háború, a vállalkozó katonai kötelezettségére való hivatkozással visszavonta ajánlatát és az épités elmaradt. Azóta vajúdott az ügy, amely tovább most már nem halasztható, mert hisz a vágóhidat — különösen télen — csak a legnagyobb nehézségekkel lehet megközelíteni. A várost egyébként a törvényhatóság tiszti főorvosa és az állategészségügyi hatóság is felhívta a tarthatatlan állapot megszüntetésére. Ezért aztán olyan vágóhidat terveztettek, amely a vízvezetékkel és a csatornázással kapcsolatban hűtőházzal és jéggyárral is fel lenne szerelve. A kétsaásnyolcvanöt- ezer pengő összköltséggel előirányzott tervmüveletet, amely a legújabb közegészségügyi rendeletek szemelőtt- tartásával készült, felterjesztették a földmivelésügyi minisztériumba is, hogy ott a szakközegek idejében megtehessék az esetleg szükséges módosításokra irányuló észrevételeiket. A polgármester a pénzügyi bizottság véleménye alapján azt javasolta a képviselőtestületnek, hogy a város a tervmüvelet és előirányzat alapján hirdesse meg azonnal a versenytárgyalást, az építésről magáról azonban érdemben csak a hitelajánlatok beérkezte után határozzon. Ismertette ezután a vágóhíd és jéggyár jövetül fizikai halálát. A mi Madáchunkat még emlegetné az irodalomtörténet négy-öt sorban, felfedezőjének, Arany Jánosnak a kedvéért, de ez az elől felemlitett két igazi nagyság is volta- képen a színpadon keresztül jutott csak el a megérdemelt halhatatlanságba. Ma könnyű lesz itt a halott költőknek feltámadni, az élők is játszva jutnak fel a legmagasabb Olimpusra, mert nem is közönséges, hanem aranyszálból készült antenna hozza őket közel a szivünkhöz, vagy jobban mondva, a művészet hatalmas tehetséggel megáldott arany- szájú papnője beszól itt ma ő helyettük . . . S hogy aztán az így bemutatott vendégeink voltaképen miért is jöttek, azt majd elmondják ők sokkal szebb szavakkal. Én nem találgatom. Kezemben volt iráBaik csak annyit árultak el, hogy főcéljuk a régen nélkülözött magyar kulturális egység s irodalom nemzeti koncentrációja. Nem harcot, háborút hirdetni jönnek tehát, csakhogy megmutassák a békére való készséget s megcsillantsák itt előttünk is a ki- engesztelődésnek lelkűkből már előszedett nagy és értékes aranypénzét, hogy azt itt is a megértés és kölcsönös bizalom csengő valutájára váltsák. Mert nagy baj az is, hogy itt minálunk Magyarországon a politika futószekere, divatosan szólva, még ma is nem egyszer az — árok felé orientálódik, az lenne azonban delmezőségi tervezetét, amely szerint évenként 31.000 pengő volna az építési tőke törlesztésére fordítható. A város háztartására az uj létesítmény terhet nem róna, mert a vágóhíd eddigi működése szerint számított törlesztési és kamatszolgáltatási kötelezettség csupán öt fillérrel drágítaná a hús kilogrammját. Ennek a drágulásnak nem szabad azonban a hús árában jelentkeznie, mert a város mellett, jó ut mentén épülő vágóhíd megközelítése nem ke rüine a henteseknek és mészárosoknak olyan nagy költségbe és sok időbe, mint eddig, tehát a hús ára nem lenne felemelhető. Schneider Gábor kúriai biró, képviselőtestületi tag, a polgármester előterjesztése után azt kérdezte, hogy a vágásból és a jéggyárból várható bevételek előirányzata mennyire reális. A nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel azt javasolta, hogy a tervezet a minimálisra redukáltassék és csak a legszükségesebb volna belőle létesítendő. • Dr Leopold Kornél szintén osztotta Schneider Gábor aggodalmait és azt tanácsolta, hogy a város minden adós- ságcsinálást nagyon fontoljon meg, mert lépést kell tartani a lakosság teherviselőképességével. A vágóhidat tehát a mostani igen súlyos időben a város szerény viszonyaihoz kell méretezni. Dr Horvát Jenő a határozati javaslatból a 285.000 P előirányzott költséget töröltetni kívánja, hogy ez az az igazi baj, végzetes nemzeti szerencsétlenség, ha szellemi téren is nagy szakadékok támadnának s ha nem csendben és minden fennakadás nélkül szántogathatna a magyar kultúra ekéje. Mély barázdát kell hasítanunk nemcsak a földbe, hanem a magyar szivekbe is. A vihar szétszórta a -kepéket. Az összehordott kazlakat elhamvasztotta a tűz. A már betakarított életmagot megdézsmálta a tolvaj és rabLÓ kéz. össze kell szedni a maradékot, a tarlón szétszórt "kalászokat. S ha már nem lesz belőlük egész kereszt, hatalmas asz- tag, legyen legalább néhány kéve. Ez lesz a vetőmag a jövő számára. Fel tehát a közös munkára 1 Mozduljon meg a magyar föld csodatevő ősereje. ‘Ontsa az acélbuzát, melynek országunkból kifolyó sárga aranyán vehetjük meg a szebb magyar jövőt. De szükségünk van a megbékélt magyar irodalom erdejének minden egyes fájára is. A jávorfából legyen furulyácska. Apró cserjék, legyetek a lelkesedés örökégő CBipkebokra. Gyertyán, kőrisfák, jók lesztek a munkás kapája és ásója nyelének. S ti jó öreg fák, adjátok az üdítő húst, az árnyékotokban felfrissültöknek az uj mnnkakedvet és erőt 1 S a délceg, fiatal fenyők és cserfák pedig legyenek ama bizonyos birnámi erdő, amely egyszer csak megindul a határok felé. De a vas és acélhegy ma már semmit sem | ér a kopják hegyén. Nem szerez összeg a megvalósítás esetén ne prae- judikáljon. Fábián Mátyás mérnök azt kivánta, hogy az építési költséget a város maga teremtse elő, mert ha a vállalkozó adja a kölcsönt, az túlságosan drágává teszi az építkezést. Viszont a versenytárgyalási hirdetménynek olyan szövegezését kívánja, hogy a városnak jogában álljon a munkát esetleg ki sem adni. Vitéz Vendel polgármester eloszlatta a felszólalók aggodalmait. A minisztériumban tanácsolták —• úgymond — azt a megoldási módot, hogy a vállalkozó adja a kölcsönt, mert az annuitásos kölcsönök szerzése most még igen körülményes. A hús drágítása a számítások szerint indokolatlan lenne. Ha a husiparosok mégis erre vetemednének, hatósági székek felállításával letörné a husussorát, mint ahogy letörni szándékozik a szekszárdi pékek tűrhetetlen kenyér- uzsoráját is. A terveket átvizsgáltatja az államépitészeti hivatallal is és annak a véleménye alapján megejtik a szükséges redukciókat. Addig is sürgősnek tartja azonban a versenytárgyalás meghirdetését, mert nem akarja elszalasztani a jéggyárból az idei nyáron várható bevételeket. Az idén ugyanis enyhe volt a tél, jegyet nem lehetett termelni és igy nemcsak Szekszárd lesz az itt gyártott mű- jégre szorulva, hanem a környék is. A közgyűlés a polgármester fel- ! világositásai után egyhangúlag el- I fogadta a javaslatot és elhatározta, | hogy a pályázatot kiírja. vissza egy talpalatnyi földet Be. A magyar kultúra ki nem védhető feszítő ereje tágíthatja ki csak a csonka határt, döntheti le a mesterséges falakat, seperheti el a szeges drót sövényt... S ha még marad fa ebben az erdőben, jó lese az öblös- hangú havasi kürtnek, a magyar feltámadás messzeharsogó tárogatójának ... A borostyán és cserlevél pedig kell a győztesek homlokára. Kedves vendégeink, ismételem, én nem tudom, mi van még a tarsolyotokban. Egyet asonban tudok, hogy Béla királynak ebbe, a római sas- tanyára épitett forró lelkű magyar városába: magyar lelket kell hoznotok. S meg vagyok győződve, hogy ezt is hoztátok. Ez elég nekem. Eddig talán nem egy csónakban, más más evezőlspáttal, sőt talán egészen külön vizen eveztünk. De ma megvan már a mi közös nagy vizünk, a magyar megpróbáltatás, a magyar bánat, a magyar szenvedés nagy fekete tengere. Innen int az én rozoga kis csónakom a ti nagy hajótoknak. S akik a parton állanak, azok is ilyen szivvel várnak és köszöntőnek benneteket. Beszegő csipkéje a szekszárdi hegylánc a naptól agyoncsókolt nagy Magyar-Alföld nek. Ilyen szomjas magyar föld a mi lelkünk is. Várja a költészet kasz- tiliai friss forrás vizét s utána a •magot, a szebb magyar jövő életmagját, amit majd beleszórtok . . . Isten hozott benneteket I Nűrclus 15-lkI ünnepélyek. Szekszárd. A szekszárd-csatári községi elemi iskola március 15 ike emlékének megfelelőképen áldozott. Az uj iskola növendékei a tanító vezetésével szentmisén vettek részt a belvárosi róm. kath. templomban, utána pedig a fellobogózott csatári iskola feldiszi- tett tantermében nyilvános hazafias ünnepélyt tartottak, melyen a tanulók szülői és hozzátartozói igen szép számban jelentek meg. Simon László tanító hazafias beszédben ismertette a március 15-iki ünnep eseményeit és a márciusi iQuság munkájának követésére buzdította az ifjúságot. Közben több szép alkalmi éneket adott elő a tanulóifjúság és sok hatásos szavalat hangzott el. A megjelentek örömüknek adtak kifejezést gyermekeik szép előmenetele felett. Dunaföldvár ünnepélyes formák között hódolt a negyvennyolcas márciusi nagyidők emlékének. Reggel 9 órakor mindkét plébániatemplomban ünnepies nagymise volt, melyen testületileg részt vettek a hivatalok és az összes leventék. Mise után a zenekar nyomán haladó leventékkel együtt az egész közönség a hősök emlékszobrához vonult. Itt a leventezenekar eljátszotta a Himnuszt, mely után Nagy György r. kath. káplán lángoló szavakkal festette a hallgatóság elé a negyven- nyolcas idők képét. A leventezenekar által eljátszott Kossuth-nóta s „Tavasz elmúlt*1 cimtt dal után Györkő Ferenc cserkész Dalmady Győző „Csak magyarok legyünk*1 cimü költeményét, Borhy Giziké pedig Petőfinek „Magyarok istene*1 cimü költeményét szavalta el. A „Törekvés“ dalárda szépen elénekelt hazafias dalai után a leventezenekar eljátszotta a „ Hiszekegy“- et, s az ünnepély befejezéséül a leventék diszmenetben vonultak el a hősök emlékszobra előtt. — Este az „Egyenlőségi Kör“ dísztermében százteritékes bankett volt, melyen az ünnepi beszédet a rendezőség felkérésére dr Bujdos JánoB mondta. Rát- kay László, az „Egyenlőségi Kör“ elnöke mondott köszönetét a szónoknak és színes költői képpel fejezte ki, milyennek látja a szétdarabolt országrészek helyzetét. Ambach Mihály r. kath. esperes-plébános, Rátkay László elnökre, mint a hazaszeretet lángját ébren tartó költőre, mondott ékesszavu felköszöntőt, Fehér Péter szentferencrendi házfőnök - plébános pedig frappáns rögtönzéssel bizonyította, hogy a vitézi erények alapja az igazi vallásosság. A disziakomaaa késő esti órákig tartott. — A Danaföldvári Izr. Nőegylet március 15-én ünnepi estélyt tartott a Nemzeti szállodában. Szabó Miklós bankigazgató, egyesületi titkár, lelkes, hazafias megnyitója után Lusstig Rózsika szavalt, majd a nőegylet műkedvelő gárdája, dr Valkó István és Gál Györgyné rendezésével három vígjátékot adott elő. Szerepeltek: Traub Lili, Ligeti Lili, Kovács Piri, Fekete Gáborné,
