Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-03-01 / 17. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 már cius 1. MODERN RÁDIÓK 6—18 linói részletre szakszerű felszereléssel, hosszú garanciával Fábián Sándornál Szekszárdon Rádió- és elektrotechnikai vállalat Korzón, a nagytrafik mellett. - Tel. 139. Tolna ofirmesye jubiláns ünnepe. Abból az alkalomból, hogy nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója március hó 1-ón tölti be nagyfontossága működésének tizedik évfordulóját, a mi megyénkben is egy szívvel-lélekkel ünnepelte a lakosság az államfőt, aki a legtragi knsabb időkben állt az ország élére és a megcsonkított, forradalmaktól agyongyötört ezeréves hazánkat az állami élet konszolidált útjára vezette. Diadalmi ének vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzásának tizedik évfordulójára. Irta: Babay Géza. Midőn hős nemzetünknek élére állt tíz éoe, Itt kóválygtak felettünk nagy, tornyos fellegek És cikázó villámok vad dörgéstől kísérve Vonták ijesztő fénybe a bús magyar eget. A sír szélére lökve immár romokban álla A drága, ezredéves, imádott őshaza. Sikoltva ha kizendült a jéghideg világba, Siket fülekbe jajdult szent, ősi igaza. Haldokló nemzetünknek Őt hívő véqszavára Jött mint legendák hőse szép, hófehér lován S egyszerre fényes csillag gyűlt a vak éjszakába’ És föltárult előttünk új, fényes látomány. Láthattuk, nemzetünk, mely a forradalmak útján Már eljutott itt csaknem az örvény széléig, Új, szebb életre ébred, lassankint bízni tud már S lelkét a régi fényes eszmények éltetik. ö volt, az új kormányos, ki nemzetünk hajóját Biztos kézzel vezette tajtékzó, vad vizen, Őrajta kívül azt itt a szörnyű viharon át Nem tudta vón’ a révbe vezetni senkisem S mi új honalapító, dicső hősünkre rávall, Ős kincseinket mentve kikötött könnyedén A megmentett hajóval, mint új Nóé-bárkával, Nagy, dús Ígéreteknek szent Ararát-hegyén. Szekszárdon felzászlózták a várost és ünnepélyes istentiszteletek voltak az összes templomokban, amelyeken megjelentek az összes megyei, állami és városi hatóságok és intézmények vezetői, valamint az iskolák nővén* dékeikkel. A vármegye közönsége ünnepi közgyűléssel emlékezett meg a nagy esemény évfordulójáról és a közgyűlés fényét emelte, hogy azon dr Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, az Egységes Párt elnöke mondta az ünnepi beszédet. Nagy eseményekhez méltó külsőségek közt folyt le ez a közgyűlés, amelyen a közfunkcionáriusok és a törvényhatósági bizottsági tagok közül sokan diszmagyarban jelentek meg. Az istentiszteletek. A belvárosi r. kath. templomban Kiss Lajos apátplébános mondott fényes segédlet mellett főpapi misét, amelyen Horváth Károly szekszárd- ujvárosi plébános volt a presbyter cerimoniarius, Gábor Pál kórházi lelkész a diaconus, Pulay János segédlelkész a subdiaconus, Wagner János bittanár pedig az infalista. Az ünnepi mise áhítatát a Berta Antal segédlelkész által vezetett Ceciliana- énekkar emelte. A mise végével Te Deum volt. A református templomban ugyanakkor Tóth Lajos, az evangélikus templomban Németh Gyula lelkészek tartottak istentiszteletet, mig az izr. templomban dr. Rubinstein Mátyás rabbi végezte a szertartást és mindenik igen magas szárnyalásu beszédben kérte a kormányzóra Isten áldását. Pontban tizenegy órakor kezdődött a vármegye díszközgyűlése, melyen szokatlan nagy számban jelentek meg a törvényhatósági bizottság tagjai. A karzatot a szép hölgyek zsúfolt galériája csipkézte, mig a közgyűlési terem tarkállott a sok disz- magyartól és katonai egyenruhától. Diszmagyarban láttuk dr Pesthy Pált, Jankó Ágoston főispánt, Szévald Ősz kár alispánt, dr H*gymássy Zoltán főjegyzőt, báró Jeszenszky Andrást, nosztányi Szabó Lajost, dr Bernáth Bélát és dr Szmolenszky Józsefet. A felsőház tagjai közül ott voltak dr Perczel Béla és Kováts Sebestény Endre, az országgyűlési képviselők közül pedig dr Dencz Ákos, dr Éri Márton, dr Klein Antal és dr Orffy Imre jöttek el a jubiláns ünnepségre. A tolnai helyőrséget az ottani huszárIgy állítá meg népét a vészes, szörnyű lejtőn És helyreállt a jogrend és törvénytisztelet. Elmúlt a nemzet láza, mely lelkén ült ijesztőn És új, szebb élet támadt a bús romok felett. A vesztett múlton immár kesergve nem tűnődünk, Dicső jövőnkbe nézünk, mely már derengve kél S kultúra szent jegyében új harcra készülődünk, Amelynek büszke célja szívünkben rejtve él. Nem küzdött hát hiába tíz esztendőn keresztül Vergődő nemzetéért e glóriás vezér, Az eredmény, amelytől vérünk új tűzre pezsdül, Őróla minden szónál dicsérőbben beszél. Övé a fényes érdem, hogy túlról mindenünnen Nagy hittel néz felénk még sok testvérmillió; Készíti már a táblát, hogy szép aranybelűkkel Fölvésse történelmi nagy munkáját Klio. Küzdelmének gyümölcse ma ím élénkbe tárul: A vesztett őshazából e csonka földdarab Felénk biztatva intő jövendőnk zálogául Múltán a szörnyű vésznek számunkra megmaradt, ígéretes, nagy álma nem ez volt tűnt időknek, De jaj, e drága korszak már messze múltba szállt S a vérmes, nagy remények ős tölgyei kidőltek, — Meg kell hát most becsülnünk e csonka kis hazát. Ezt rendezzük be bölcsen itt dolgozószobának, Hol csöndes munkát diktál a büszke céltudat S oda, hol minket immár rég szívdobogva várnak, Maholnap új út nyílik, mit vágyunk rég kutat. Lelkünk már szebb jövendő új hőskorába láthat Új, fényes lángra gyúló hitünknek látcsövén : Láthatja égi fényét jövendőnk hajnalának Áttörve bús jelennek gomolygó, vak ködén. Csak meg ne ülje lelkünk’ a csüggedés s a kétség, Mert még kitartó munka dandárja vár ma itt S ha félúton megállnánk most tétovázva, végkép Feladnák tíz nehéz év szerény vívmányait. Bízzuk csak életünket a bölcs vezér kezére, Tapasztalt munkatársak dolgoznak oldalán. Rég volt hős nemzetünknek ily hű, igaz vezére E drága, ősi földön évszázak óta már. .. S midőn bölcs kormányzása tizedik fordulóján A szent öröm sugára szívünkbe átragyog, Ajkunk mély ihletében a háladalt dúdolván Magyarok Istenéhez ma hő imába fog: Fenntartó, szent Hadúrunk, ki fenn trónolsz az égbe’, Küldj égi fényt e földre a vak homályon át S engedd, hogy bölcs vezérünk hű népével megérje Közel jövőből intő szebb létünk hőskorát l HORTOBÁGYI JUHTURÓ Mindenütt J kapható I Termeli; Magy, Tej szövetkezeti Központ Budapest, I., Horthy Miklós-ut 119—121. és tüzérosztály két-két tisztje, mig a vármegyei testnevelési felügyelőséget Titze Oszkár ezredes, a vármegyei csendőrparaDcsnokságot pedig Be-* rényi őrnagy képviselték. Megjelentek a külömböző hivatalok vezetői, a MANSz, a Szociális Missziótársulat és a Nőegylet elnökei is. Jankó főispán nagy éljenzés közepette az alábbi beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést: A főispán a kormányzóról. Ma van tizedik évfordulója annak a történelmi jelentőségű napnak, amikor Horthy Miklós ellentengernagyot, — a magyar nemzeti hadsereg főparancsnokát a nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává választotta. A világháború és a forradalmak által földre- sujtott és elgyengített nemzet öntudatra ébredésének és él iakarásának megnyilvánulása volt ez, amidőn a megcsonkított és rombadöntött ország újjászervezésének azáltal kívánt életképességet és hatékonyságot adni, hogy addig is, mig lehetővé válik, hogy megint koronás királyt ültethetünk Szent István trónjára, — államfőt választott. Megválasztotta Magyarország kormányzójának Horthy Miklóst, — azt a hős katonát, — aki kiváltságos egyénisége varázsának és megtörhetlen erélyének ellenállhatlan. hatalmával eszméletre tudta kelteni az elalélt nemzetet és felköltötte benne azt az öntudatot, hogy ezen sok katasztrófát kiállott, istenáldotta fajnak maradt még annyi ereje, hogy azzal uj életnek, — uj államépitésnek indulhasson. Mintha csak az isteni gondviselés vezette volna a nemzetet, — választása oly szerencsés volt; — mert az a vitéz katona, aki a világháborúban az ősi magyar virtusnak legendás hőse volt, __ abban az államépitő munkában még nagyobb hősnek bizonyult, — mert ahol csak a legkiválóbb erényekkel, a férfias önmegtagadással, — a szenvedések türelmes elviselésével, — az előrelátó bölcsességgel, — az erők végső megfeszítésével és a testet-lelket őrlő szívós makacs kitartással lehetett csak eredményeket elérni, — Horthy Miklós ott is minden téren diadalt aratott. Hősi lelkűiét, — acélos akarat és csodás heroizmus kellett ahhoz a munkához, — amelyet Horthy Miklós vezetése alatt a nemzet tiz esztendő alatt végzett, — holott teljesen magára hagyatva, jóakaró barát és segítő nélkül, egy egész világrész ellenséges indulatával szemben a munkához szükséges minden szellemi, erkölcsi és fizikai erőt és energiát a magyar nemzetnek önmagából kellett kitermelnie. Ma, amidőn az évfordulón a lefolyt évtized súlyos, sokszor kétségbeejtő eseményeire és küzdelmeire visszatekintünk és azokat az eredményeket látjuk, amelyeket Magyarország újjáépítése körül elértünk, — büszkeség és jóleső önbizalom duzzasztja keblünket és tehetségeink, erőink és munkabírásunk öntudata a legszebb reményeket kelti föl bennünk, de egyszersmind a legnagyobb elismerés, köszönet és hála érzete hatja át lelkünket azon férfiú iránt, — aki a nemzetet akként tudta vezetni, irányítani és munkára lelkesíteni, — hogy ily rövid idő alatt ezt az eredményt, — ami a történelemben páratlanul áll — elérhettük. Mert amikor tiz esztendő előtt a gondviselés Horthy Miklóst állította a nemzet élére, egy megcsonkított, feldúlt ország halálra sanyargatott és elcsüggedt népe fogadta, ma pedig egy talpraállott, — erőben és tekintélyben meggyarapodott, — életkedvtől duzzadó és a trianoni igazságtalanságok jóvátételében bizakodó nemzet hódolata köszönti őt. Azért voltam bátor tehát e rendkívüli közgyűlést összehívni, hogy Tolna vármegye közönsége is belekapcsolódhassék az ország mai örömünnepébe, — és a mai évforduló történelmi jelentősége felől elmélkedve — a lelkében forrongó érzéseknek — vármegyei közéletünk e fórumán méltó kifejezést adhasson. A főispán azután felkérte dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminisztert, hogy szíveskedjék ünnepi beszéd It elmondani. A tetszésnyilvánítás kedves külsőségei fogadták a szólásra emelkedett nagy államférfit, aki a következőkben emlékezett meg a legelső magyar emberről.
