Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-03-01 / 17. szám
hínáréi uh TÄNÄMEGY.E1 ÚJSÁG Magyar kézlcsomőzásu ebédlő-, szalőn-, összekötő- és figyelő Perzsaszőnyegek Hagy választékban • Gyári árakon Az egyetlen magyar perzsaszönyeggyár HORVÁTH MIKSA szSnyegiparl részvénytárs. bizományi leraknia Pirnitzer József és Fiai áruházában Telefon szám: 70 Szekszárdon Alapítva 1840-ben Dr. Pesthy Pál ünnepi beszéde. Elfogódott lélekkel állok, hogy e nemes vármegye díszközgyűlésén üd vözlő szavakat intézzek a legelső magyar emberhez, Magyarország kor« mányzójához, jubileuma alkalmából. Elfogódott vagyok egyrészt annak a letűnt 10 esztendőnek és azon érzó- sek hatása alatt, amelyek egyénileg a hódolatteljes ragaszkodás érzésével fűznek ehhez a férfiúhoz. Oly érzés van lelkemben, amely azonos annak a nehéz hegymászónak az érzésével, aki az örvénylő mélységek felett áthaladva, amikor talpa alatt biztos talajt érezve visszatekint, akkor borzad el, hogy milyen veszélyeken haladt keresztül. Ezzel az érzéssel állok itt, amikor visszatekintek az elmúlt 10 esztendő minden veszedelmére és látom azokat a lehetőségeket, amelyek e nemzetet az elmúlás és a pusztulás veszedelmével fenyegették. A jog, az erkölcsök félretaszitásá- ból, félrerugásából örvénylettek azok a veszélyek, amelyek a nemzetet az elpusztulás veszedelmével fenyegették. Nem a jognak félrerugása-e a Diaz féle fegyverszüneti szerződés félretételével a belgrádi fegyverszüneti szerződés, amely martalékul dobott oda bennünket ellenségünk falánk éhségének. Kérdezem, hogy nem a jognak félrerugása volt-e, amikor Trianonban elibénk tették a szerződést és annélkül, hogy szavunkat meghallgatták volna, aláíratták velünk. N.em a jognak megtagadása volt-e az, amikor az elkövetkezett tárgyalás alkalmával a trianoni szerződés rendezésével elszakított töredékeinknek életét akartuk biztosítani, ezt a rendelkezést félredobni és minket véreinktől örökre elszakítani törekedtek. Nem megtagadása e a jognak az, ami ma folyik, amikor Hágában a megegyezés megvan, Párisban újra feszegetik ezt a kér dést, hogy visszatérjenek a tagadás álláspontjára, a magyar nemzetet elpusztító szándékukhoz. Vájjon nem az erkölcsnek félredobása-e az, hogy egy véres áldozatokkal végig küzdött háború után egy fegyvertárs részére szakítanak le egy részt eleven testünkről. Azokat a hatalmi eszközöket amelyekkel a nemzetet a 10 esztendő alatt elpusztítani akarták: az erőlefogást, amely ezzel az országgal szemben érvényesült, sokáig nem tudtuk hatálytalanitani.Hus8zu évekig keserves küzködés után sem voltunk képesek arra, hogy kereskedelmi érintkezést találjunk és keserves anyagi áldozatot kellett hoznunk, hogy az első kereskedelmi szerződést megköthes sük és így belekapcsolódhassunk a nemzetközi kereskedelmi életbe. fia veszem azt, hogy akkor amikor ezt a nemzetet fegyvertelenségre kárhoztatják, amikor a kezéből kiveszik az utolsó kardot is, a környező nemzetek a legvégsőkig fegyverkeznek, nein az erkölcs, a hatalom, a jog félretételéVel elkészített örvények voltak e, amelyekbe ennek a nemzetnek el kellett volna pusztulni. Es most felteszem a kérdést: miért nem pusztult el ez a nemzet ? Nem pusztult el azért, mert van igazság az emberek felett, van igazság a hatalmas Istennél és az az igazságtalanság, amelyet tíz esztendőn át elszenvedni voltunk kénytelenek, az égre kiáltott és meghallgatásra talált. Elküldött az Isten egy férfiút, hogy kivezesse a nemzetét a napfényre, az élet útjára. Nem pusztult el a nemzet, mert adott a Teremtő egy vezérlő férfiút, aki eréllyel, határozottsággal, bölcs előrelátással, higgadt megfontolással és mindig a nemzet érdekeinek szemelőtt tartásával irányította és az Úristen kegyelmével a népet elvezette oda, hogy ma ez az ország megtörtén, megfogyottan bár, de az életerőtől teljesen meg nem fosztottan itt áll egy uj élet kezdetén, az önálló független állam minden attribútumával felvértezve. Ezek azok az érzések, amelyek elfogódottá teszik a lelkemet. Ha pedig arra gondolok, hogy az egyéni érintkezés révén sokszor volt alkalmam lelki megnyilvánulását látni, hogy ennek a léleknek nincs más gondolata és nincs más érzése, mint ennek a nemzetnek meg segítése és boldoggá tétele, akkor minden magyar embernek és mindenkinek, aki a magyar föld kenyerét eszi, hódolattal és rajongó tisztelettel kell körülvenni ma és mindenkor az O fenkölt személyét fia visszatekintünk a tiz évre, kell, hogy ez az érzés töltse el valameny- nyiőnk lelkét és a szeretet és hála érzésének kell, hogy hozzákapcsoljon bennünket a Kományzó ur. személyéhez. En, aki láttam az ő működését, elmondhatom azt, hogy Oreá illik a költőnek szava, hogy „Ő a Honnak ól“ és meg vagyok győződve, amig él, addig a Honnak él. Egy röpke pillanatot vetve erre az elmúlt tiz esztendőre, láttuk a forradalmak által rombadöntött, anyagilag elpusztított országot, ma pedig itt találunk a nemzetek életében immár tényezőnek számitó cselekvőképes, barátokkal rendelkező államot. A tiz esztendő elején látunk egy nemzetet nemzeti érzésében meggyalázva, bemocskolva, ma pedig egy nemzetét, hazáját szerető férfi pélaadása folytán, nemzeti érzésében ínegerősö- dötten. A tiz esztendő alatt a nemzetért végzett munkáért hálával és köszönettel tartozunk ennek a férfiúnak, aki ma a legelső: vitéz nagybányai Horthy Miklósnak 1 Üdv nevének, áldás életére, mert az 0 élete áldás erre az országra, a nemzetre, a magyar életre és ut a virágzó, boldog Nagymagyarország felé. Ezektől az érzésektől áthatva indítványozom, hogy ebből a közgyü lésből kifolyólag hűségünk és hódo latunk kifejezése mellett üdvözöljük a Kormányzó urat. Hosszantartó taps és éljenzés fogadta Pestby Pál gyönyörű megemlékezését, amely után a főispán felkérte Szévald alispánt, hogy a jubileumot megörökitő és a kormányzót üdvözlő határozati javaslatot ismertesse. Dr Pesthy Pál történelmi vonatkozásokkal teli, felemelő beszédének hatása alatt állott szólásra az alispán és felolvasta az üdvözlő határozati javaslat alábbi szövegét: Tolna vármegye közönsége, a magyar nemzet ezeréves küzdelmes múltjától áthatott, mélységes hazafias érzéssel tekint vissza azon sorsdöntő időre, midőn a sötét viharok martalékául odavetett, az összeomlás szomorú hanyatlás és pusztulás szélén álló hazánk történelmének szinterén megjelent a gondviselés kegyelméből kiválasztott felszabadító, nagybányai Horthy Miklós fővezér és á nemzet hitének, reményeinek, a férfiasságnak és a hősi nemességnek tündöklő vértezetével felövezve, a nemzeti hadsereggel bevonult szé kesfővárosunkba, majd az ország történelmi erejű, egységes akaratából, Magyarország kormányzójává választatott még. A vármegye közönsége örök emlékezetébe véste, hogy a Kormányzó Ur Őfőméltósága a porból emelt fel bennünket, hogy visszaadta nemzeti öntudatunkat, a jövőbe vetett hitünket s az ő kiváló egyénisége volt az örök sarkkő, ahonnan az újraépítés megkezdődött, a gyémántszikla, melyre az egész nemzet bizó és reménykedő lélekkel támaszkodott, a múltjához mé tó történelmi hivatásának betöltése iránti küzdelmet ismét megindíthatta s a békés munka, a haladás és fejlődés áldásaiban részesítve, a nemzetek között újból tiszteletreméltó helyet biztosított magának. Tolna vármegye közönsége hálatelt szívvel ünnepli és örökíti meg azon tiz év korszakalkotó eredmé nyeit, amelyek vitéz nagybányai Horthy Miklós Ő/őméltoságának kormányzóságát immár a történelem láthatárán keresztül meg világítják s midőn ezen nevezetes évforduló alkalmából Öfőméltósá gát megingathatatlan bizalmáról és hűségétől biztosítja, tiszteletteljes hódolattal üdvözli s a magyarok Istenének áldását kívánja életére és kormányzatára. Szévald alispán végül azt a javas latot terjesztette elő, hogy a neve- I zetes évforduló alkalmából Tolna | vármegye gyönyörű uj kórházát a Phlllps-Rádiót ILMlMSltS Fábián Sándornál, o megye legelső rődlívíllolattníl vegyen! kormányzó érdemeinek megörökítésére »Horthy Miklós kórháznak« nevezze el. A közgyűlés nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta a javaslatokat és e tény enunciálása után következett a főispán beszéde az alábbiakban : Tolna vármegye mai közgyűlésében megint tanúságot tett elismert nemzetfenntartó erejéről és alkotmányos erényéről, — mert azok a komoly, méltóságteljes és szép szavak, amelyek az ünnepi szónok ajakáról elhangzottak és amelyek a vármegye közönségének érdelmeit oly híven és tökéletesen fejezték ki, — valamint az ezek alapján hozott határozat, — nem a hizelgő tömjénezés dithyrambusa volt, hanem üntl..pélyes, komoly, Önérzetes és hálás elismerése és méltánylása az igazi honmentő érdemeknek és ösztönszerü hűséges hódolat azon történelmi hivatottságu férfiú előtt, aki a magyar nemzetet a pusztulás örvényéből kimentette és bele reménységei és csüggedetlen munkakedvet öntve, megerősítette hitét Magyar- ország feltámadásában. Ezek után dr. Pesthy Pál Őexcellentiájá- nak nagyhatású Ünnepi beszédéért hálás köszönetét mondva, és megjelent kedves vendégeinket, valamint a törvényhatósági bizottság tagjait szívélyesen üdvözölve, — az ünnepi közgyűlést azon fohásszal zárom be, hogy a magyarok Istene segítse tettekké válni mindazon nemes érzéseket, vágyakat és hazafias elhatározásokat, amelyek a mai napon lelkünket eltöltik. A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után a gyönyörű díszközgyűlés a himnusz eléneklésével ért véget. Schell báró temetése. Katalin-puszta nemes szivü urát óriási részvét mellett február 27-én délután 1 órakor helyezték örök nyugalomra a katalini temetőben lévő sírboltba. A rokonság részéről a temetésen megjelent nején és gyermekein kívül: veje gróf Haller István, testvérei részéről báró Schell Ferenc és gyermekei, bátó Schell Ernő és nej*, özv. Schell Sándorné és sógora gróf Sigray Antal. A vármegye törvényhatósága és a közigazgatási bi-' zottság részéről megjelent Jankó Ágoston főispán, Szévald Oszkár alispán, Szongott Edvin főszolgabíró, Pesthy Pál dr. nyug. miniszter, Simontsits Elemér vbtt., Apponyi Károly gróf, Bernáth Béla, Csapó Dániel, Döry Hugó, Döry Lász ó, Gőzsy Tibor, Perczel Béla, Széchenyi Domonkos gróf, Sztankovánszky Tibor, dr. Leopold Kornél, Schneider János és dr. Kornis , István, ott láttuk továbbá a környékbeli birtokosok közül herceg Lichtenstein Alfrédet, Döry Jenőt, Be- zerédj Istvánt, gróf Herbertstein Jánost, báró Jeszenszky Andrást, báró Malcomes Gyulát, gróf Majláth Józsefet, gróf Mikest, Perczel Lajost, vitéz Sztankovánszky Pált, Schaaf- gottsch és Wimpffen grófot. Gróf Apponyi Károlyn6t, Bezerédj Palnét és leányát, Csapó Dánielnét, Döry Hugónét, Döry Jenőnét, báró Fiáth Tibornét, özv. báró Fiáth Elemérnét, özv. br. Jeszenszky Jánosnét, báró Jeszenszky Aodrásnét, gróf Majláth Jó- zsefnét, Simontsits Elemérnét, Szévald Oszkárnét. A róm. kath. óvoda i
