Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-07 / 49. szám
XI. évfolyam Szekszárdi 1929 december 7 49. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszára 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÄNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Legyőzhetetlen fegyverek. Irta: Jánosi György. Napjainkban megint sok szó esik Magyarország titkos fegyverkezéséről és azokról a háborús készülődések röl, melyek Európa békéjét minden pillanatban felboríthatják. Bizonyos esetekben szükségesnek találják nagy lármával a világ köztudatába dobni azok, akiknek okuk.van félni, hogy a főkérdésről elterelhessék a figyelmet s minket a számottevő politikai tekintélyek előtt erkölcsileg kiskorú, veszedelmes és felelőtlen nemzetnek bizonyítsanak. A közelmúltban is igen éles hang hallatszott a magyar- országi lázas fegyverkezésről. A hely és a tényező, ahol és aki által történt a megszokott deklaráció, arról győznek meg, hogy még mindig vannak, akik a világpolitika meséit készpénznek veszik és nem akarják észrevenni a magyar nemzet békeszándékát, békés életét, békés jóakaratát, türelmét, nyugodt fölényét szomszédaival szemben. Nem akarják belátni, hogy az a nemzet, amelyet az Isten büntető igazságszolgáltatása hihetetlen megpróbáltatásoknak vetett alá, eszére tért, óvatos, körültekintő és , előrelátó. Nem oly esztelen, hogy a nagy tűzvészből megmaradt maréknyi területét, keserves áron szerzett függetlenségét bódult és esztelen harcikalandban kockára tegye. Nem oly balga, hogy javait ismételten eltéko zolja, vérét hullassa, kilátástalan, kétséges ütközetekben elveszítsen mindent, ami még mindig elég sok ahoz, hogy féltse, megbecsülje, szeresse. Sokan nem akarják ezt megérteni és a viz fenekén is tüzet látnak, fegyverzörejt hallanak puha párnák habtetején,. hadak nyüzsgését szemlélik a fehér falon, titkos manővereket a napos korzón. Hát való! Való, hogy letagadhatatlan fegyverkezés folyik e kicsiny hazában mindenütt. őszintén beismerjük ezt s hogy megnyugtassuk a háborgó, ellenséges közvéleményt, sietünk rámutatni azokra az újszerű, veszedelmes, legyőzhetetlen fegyverekre, melyekkel a közeli harcot Rothermere lord makulátlan zászlója alatt megvívni akarjuk — ővelök. Az egyik fegyver a magyar nemzet múltja. Baklövés volna azt mindig ragyogónak hinni. Trianon foltja abban nem a legnagyobb, az általa szült helyzet nem egyedüli. Csak egy változatlan abban: a nemzet szívós sága, öröklött ereje, rendeltetésének tudata, szóval a magyar géniusz. Minden nemzet hoz valami alapvonást az idők ösvényén, amely őt óvja és élteti. Mint a vándor, aki messzeutra indul. Minden nemzet él azzal a jogával, hogy alapvonásait teljesen kimerítse, pótolja, bővítse, aszerint, amint akarja, amint neki tetszik s erről számolni magán és Istenén kívül senkinek sem tartozik. A magyar nemzet ezen alapvonása a hősiesség. Évszázadok szikrázó tüzében ötvöződött, nagy nyerések és bukások változatos húrjain kitisztult ön és világnézete forrta ki ezen alapvonását és azt feladni nem tudja, mert nem bírja. Ragyogást éltől kap neve, határa, lakóhelye, az ég is felette. Tespedhet, de el nem múlhat, lappanghat, de el nem tűnhet. Ismét és ismét felvetődik a maga idején és — sodorja a kort, az eseményeket előre. A magyar nemzet ereje, fegyvere ennek tiszta tudata. A másik fegyver az igazság érzése. Érdekes megfigyelni azt a méltóságos nyugalmat, amely e mai nehéz időkben nemzetünket jellemzi. Nem az eltompult, érzéketlen, elfásult tétlen ség szállta meg, amely beleunt és belecsömörlött a túl súlyos esemé nyekbe, hanem magabizó, remélő átérzése a nagy időknek. így szokott imádkozni a hivő nagy vesztések idején Istenhez. így szokott elindulni a menyasszony mirtusszal homlokán. Más nemzet ily katasztrófa után évtizedeken át forrong, vergődik, emészti magát, rángatja fékjét, szaggatja kötelékeit, a magyar nemzet máról holnapra lehiggadt s bámulatos odaadással munkálja belső felerősödését. Óriási terheket hord, sürgősen iparkodik helyrehozni a háborúban mulasztottakat. És egy pillanatra sem adja fel a jobb jövőbe vetett rémé- . nyét, melyért egész jelenét feláldozza. I Nagy dolog ezl Bámulatos lelkierő! Kevés nemzet adná igy oda jelenét jövendőjéért. Van valami keserűen fanyar, de felemelő is abban, hogy a mai nemzedék koplalja meg a múltat, a mát, vásik a foga abba bele, amit ő nem evett meg, vagy csak fog megenni. így tűrni csak a Franklin Benjáminok, Amundsenek, Mucius Scaevolák, szent Gellértek, Hugenották, vértanuk, Megváltók tudnak, váltságául az eljövendő eszmék győzedelmének. így áldozni csak azok tudnak, akik tudják, hogy az ő áldozatuk elvetett mag, melyre sarjadást hoz az idő. így élni, tűrni, megnyugodni csak azok a nemzetek tudnak, melyekre nagy jövőt, nagy feladatot, nagy missziót biz a Gondviselés. A harmadik fegyver az, hogy a magyar nemzet létkérdéseinek megoldásában ma már nincs egyedül. Minden nemzet maga dönti el sorsát, küzdi ki jövőjét, szerzi meg életalapjait. Saját vére, hősi elhatározása, szándékai, tettei óvják és vezérelik. Ám a nemzet élete egymásba láncolódó, érdekközösség szikláján épült szervezet, egymást kiegészítő, egymást segitő láncolat, melyet eltépni nem lehet. A nemzetek befolyásolják egymás jövőjét, semmit sem tehetnek' egymás érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, egymás ellen. Eddig minden ellenünk történt. Meg kell e félszeg állapotnak szűnnie. A magyar nemzettel együtt vallja ezt az igazságot ma már minden művelt Bethlen Gábor.* 1580-1629. Irta: Bodnár István. (Folytatás.) Bethlen ekkor már tisztában van a törökkel. Látja, hogy attól segítséget egyátalán nem kaphat s észre veszi ravaszságát, tudniillik, hogy egyre biztatja őt a maga megkoro- náztatására, de még csak a támogatását jelentő királyi jelvényeket sem küldi meg. »Hogyha én magamat megkoronáztattam volna, soha én nálam nyomorultabb, bolondabb fejedelem nem lőtt volna, mert mindjárt az országnak végvárait tőlem megadni kévánta volna, melyet ha nem cse lekedném, azontúl azzal fenyegetne, hogy ellenem támadna a német mellé « Mondja ő. Uj követséget küld tehát a portára. Köbben alkudozik Ferdinándal, aki előbb hallgatagon tudomásul vette Bethlen ama követelését, hogy a fegyverszünetbe a cseh, morva fel kelőket is vegye bele, később erről azonban tudni sem akart Bethlen erre ujabbi szövetséget kötött a cse bekkel, akiktől nem kis bért, évi 300 ezer forintot kötött ki, ami nem cső * Főbb források: Angyal Dávid: Magyarország története II Mátyástól in. Ferdinándig. Gindely Antal és Acsádi Ignác: Bethlen Gábor és udvara. Rugon- lalvi Kiss István: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Szekfü Gyula: A XVI. század. Szilágyi I.: Erdély- ország története. Károlyi Árpád: Bocskay és a bécsi kéks. Varga Ottó: Magyarország történet*. Stb. dálható, mert ekkor már egész vagyona ráment a háboruskodásrá. így jött el a fegyverszüneti feltételekben kikötött besztercebányai országgyűlés, amelynél semmisem bizonyíthatja jobban a kis Erdély és Magyarország akkori fényét és hatalmát. A magyar rendeken kivül képviselve volt ott majdnem az egész Európa. Ott voltak a német császári, cseh, morva, sziléziai, lausitzi és osztrák követek s rajtuk kivül a francia, lengyel király és a szultán követei. A porta most már jelentős segítséget Ígért a cseheknek. Hozzájárult Bethlen régen sürgetett kívánságaihoz is! Bethlen igy még határozottabban követelte a csehekkel való fegyverszünetet. A tárgyalás azonban megakadt. Az országgyűlés erre megszavazta a hadakozás költségeit s Bethlent királlyá kiáltotta ki. De ő most sem koronáztatta meg magát. Nem akart a »Téli király«, Pfalzi Frigyes sorsára jutni. Csakugyan igaza volt Mert a Csehorszá got megsemmisítő fehérhegyi csata reá nézve is végzetessé vált. Felszabadultak a császári hadak. Bethlen tanácsosnak tartja Pozsonyból Zó lyomba vitetni a koronát. A bécsi elvakitó Ígéretekre, Thurzóval egyetemben egymásután hagyják el a legjobb emberei. A nagyszombati országgyűlésre már el se ment a rendek nagy része A megjelentek pe* dig egymásután elszökdöstek. Mindenki elcsüggedhet, Bethlen Gábor azonban nem. — Maga dicsekszik 1621 ben, hogy egyetlen egy nemes emberéletet sem oltatott ki, most is megfékezi az ellene áskálódókat. Hirtelen rácsap a császár egyetlen valamire való hadvezérére, Bouquoyra, aki Érsekújvárnál maga is elesik. Bethlen felmenti Érsekújvárt, elfoglalja Nagyszombatot, ostromolja Pozsonyt s csapatai elárasztják Ausztriát, betörnek Morvába, Sziléziába. De most már a legjobb csapatvezérei is kérik a pihenést. így születik meg a nikolszburgi béke. Bethlen lemondott a királyi címről. Visszaadta a koronát S hódításai egy jó részét. De megtartotta az egész Tiszántúlt és az ország északkeleti részét. Megkapta a római szentbirodalmi hercegi címet. Oppeln, Ratibur hercegséget, még néhány várat. Ezek fenntartására és magának a császártól 150 ezer forintot. Kiverekedte az 1606. évi bécsi béke és az 1608 iki koronázás előtt és után hozott törvények megtartását, a sérelmeknek hat hónap alatt országgyűlésen való orvoslását E béke főértéke azonban abban van, hogy Magyarországról elhárította a csehországi veszedelmet, ahol 27 főur életével fizetett a fel kelésért,. 150 ezer embernél többen űzettek számkivetésbe. Itt a felkelésben résztvettek bünbocsánatot nyertek. Ezt a békét azonban Bethlen, de maga a császár és király is csak ideiglenes fegyverszünetnek tekinti. Gyűjtik erejüket. Bethlen látja, hogy az »ausztriai ház elfogyasztásának« még nincsen itt az ideje, uj célt tűz hát maga elé. Bántja a sok csipkelődés, gúnyolódás királyi címének elvesztése miatt s amint mondja: »Magyarországon tartja a kezét s szeme a — bécsi kapura néz« 1 Oda is nézett, de már egy kicsit kevésbbé haragos szemmel, mint az ember gondolná: a magasabb politika szemüvegén keresztül. Bálványozásig szeretett első felesége, a gazdag Károlyi László magyar főur Zsuzsánna nevű leánya, — talán az egyetlen földi lény, akivel szemben Bethlen közléseivel őszinte volt s ki még háborúiban is hű kísérője, — a nikolszburgi békekötés után elhunyt. Bethlen özvegyi szabadságát maga, de a nemzet javára is értékesíteni akarja. Az alatt, amíg a sok bajokkal küzdő császárt megmegfenyegeti, két ízben is megkéreti annak még csak tizenkét éves második leányát, Cecilia Renátát, kinek »írott képét is leíratta«. E házasságnak valószínűen az a célja, hogy Ferdinánddal tartós, állandó békét köthessen, tekintélyét növelje, ami által könnyebben a lengyel trónhoz juthatna, ami azonban szintén csak lépcső lenne a magyar nemzeti királyság megalapozásához és elnyeréséhez. A Habsburg-ház spanyol ága bi-
