Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-30 / 48. szám
XI. évfolyam. 48. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 november 30. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Vallás, vagy haza. Irta: Jánosi György. Vallás, vagy haza? Ez itt ma a legsürgősebb és leg- bölcsebb kérdés, amely a nemzet közvéleményét foglalkoztatja és egyelőre pártOBkodás nélküli véleményadásra ösztönzi. Nem lényeges már egy nemzet történelmiségét és létjogát egyedül indokoló istengondolat, a föld igazságának ntja, a világ megbontott rendjének helyreállítója: a béke- revízió, nem lázong már a kebel, hogy a négy világtájon rab magyar milliók vergődnek és vágyódnak az anyanemzethez, nem töpreng már a fej, hogy a csonka, maradék nemzet barázdás arcát gazdasági gondok szaggatják ? A vesztes lelkek nagyobb eszméken emésztődnek: felelni kell a lét elhordozó kérdésére, melyik az első: vallás, vagy haza ? Két táborból röpködnek át a gyújtó igazságok és a nemzet nagyjai komolyan veszik, hogy mig ez a nagy horderejű kérdés nem nyer végleges megoldást, addig nem mozdulhat előre a világ. Az egyik tábor azt mondja, hogy első a vallás. A másik tábor siet mélléállitani tantételét: első a haza. Ez a két egyenlő súlyú és erejű igazság, mint két félgömb, amely egésszé forrt, gurul erre és arra és a lökés ereje szerint, váltakozva mutatja ezt, vagy azt. És senki sem veszi észre azt, amire rájönni nem nehéz, hogy e két kérdés egy ugyanazon lélék mérlegének két karja, amely akkor áll egyensúlyban, akkor egészíti ki egymást szerencsésen, ha a mérleg serpenyőjébe mind a kettőből egyenlő mennyiség került, ha egyik sem akar több lenni a másiknál és végül, ha a kiegyensúlyozott helyzetet sem innen, sem onnan senki erőszakos módon, vagy jószándékkal félre nem billenti. Nem lehet változhatatlan, makacs, dogmatikus hitvallásként kimondani azt, hogy első a vallás. Mert először is maga a vallás sem olyan örök, változhatatlan, tökéletes lelki kincs, amelyben évmilliókon keresztül gyarló, emberi szempontok ne érvényesültek volna. Az isteni, örök kijelentés tisztaságát mindenkor szerette volna az ember ködbe, árnyékba borítani és volt idő, amikor a vallás eszmei értékeit a megtévedt emberi gyarlóság teljesen elnyelte. A bálványozást, a fétis-imádást, az Ascra és Baál kultuszt, a világ vallásainak egyes ma is élő alakzatait a legtürelmesebb és elnézőbb lélekkel sem lehet minden eszmei tulajdonság élére helyezni. Azután tudjuk, hogy a vallásban levő, közös, isteni mag és a megvalósítás között olyan nagy távolság van, hogy a tömegek vallása alig több a semminél. Végül egészen más terület az, amelyen a vallás érvényesül, egészen más eszközök azok, amelyekkel a bűn elleni harcát az i emberiségért megvivja, egészen más I a cél, amelyhez eljutni akar és egészen más az eredmény, amelyet elér. A vallás az istenorBzága megvalósítása az egyetemes emberiség életében, határvonalak nélkül, elkülönítés és kizárás nélkül. De azt sem lehet magasabb szempontból fenntartás nélkül elfogadni, hogy első a haza, mert bár a haza eszménye az emberiséggel egykorú és az Odissea a Kalevalával, a Niebelung ének a Zenda Vesztával a hősiességnek változatlan vonásait hordozza, mégis a soviniszta merevség Krisztus tanításaival és az emberi élet végső céljaival ellenkezik. Első a haza! Szóvirágnak is szép, gondolatnak is nagyszerű, igazságnak is tetszetős, de ne a vallás jelentse ezt ki, vagy állapítsa meg döntő tantétel gyanánt akkor, amikor maga is az Isten kegyelmének minden erejére rászorul, hogy viharvert bordáit kijavíthassa. Különben íb vallás és haza együtt sülyedeztek e kor meghasonlott lelkű létének ingoványában. A szemlélő előtt a lezuhant meteor tüzcsikjaként tűnik fel a közelmúlt képe s nem tudja megmondani, de nem is mond hatja meg, hogy melyik zuhant le előbb és mélyebbre, a haza eszménye e, vagy a vallás ? A kettőnek vonásai a nagy világomlásban annyira összekeveredtek, annyira összekuszálódtak, hogy úgy látszik, egymás falainak, határainak bontoga- tása nélkül még ma sem tudnak meglenni, holott fordítva kellene történni : a hazának a vallást, a vallásnak a hazát kellene támogatnia, segítenie céljaiban, megerősödésében, ha van erre felesleges, nélkülözhető ereje. Ez pedig egyik helyen sídcb. A vallás előtt felégett a békés mező. Keleten egy alakzat leomlott és a tébolyult ötletek zagyvaléke lassan ömlik át a világ lelkületére. A vallás a maga területein vereséget szenvedett és az egyháznak minden isteni erőt igénybe kell vennie, hogy a megháboritott lelkek boldog nyugalmát az Üdvözítő nevében visszaadhassa. Arról van szó, hogy a kétségek eloszlatására visszaállítsa a tévedésektől menteB, bűnöktől megtisztított apostoli hitet és e feladata megoldása közben ne gondoljon másra. Szolgálatai által legyen elsővé. Ez a parancsa: „Aki tiközületek első akar lenni, legyen mindeneknek szolgája.“ Ez a Krisztus egyházának örök eszménye. A haza számára is készek a nehéz feladatok. A magyar nemzet az ő történelmének tragikus helyzetébe került azért, mert egy pillanatra meglazult benne a haza iránti természetes szeretet és más fogalmaknak adott helyet. Ha a magyar az osztályellentétet, ha a szociálizmus alantosabb formáit nem ismerte volna, a Felvidékre egy cseh be nem tehette volna a lábát soha. Gyűlölte saját faját és utálta saját földjét a magyar i és helyét a nap alatt elnyomó és el- | nyomott egy fillér kérdésévé tette a Bethlen Gábor.* 1580-1629. Bocskay a nagytehetségü, de kegyetlen és vérszomjas Báthory Zsig- mondnak volt anyai nagybátyja. Többek közt ö is tanácsolta Báthorynak a törökkel való szakítást s a Rudolf királlyal való szövetkezést. Sokan szemére is vetik, hogy e veszedelmes, Erdélyben éppen nem rokonszenves terv miatt kellett elpusztulnia a derék Báthory Boldizsárnak s vagy valami harminc társának. Később azonban őt is kijózanítják az erdélyi és magyarországi szomorú állapotok. Báthory Zsigmond ugyanis elveszti lelki egyensúlyát. Lemond az erdélyi trónról. Elválik feleségé tői, a gráci főherceg leányától, Rudolf király unokahugától. Pap akar lenni. így, amint láttuk, az ország teljesen Básta és a német hadak prédája lesz s a megerősödött bécsi politika most már nem is csinál belőle titkot, hogy a magyarság teljes letörését vette célba. Idegen zsoldosokkal töltik meg a fontosabb végvárakat. Utasítás jön Bécsből, hogy fly helyekre, de különösen Nagyváradra magyart, vagy erdélyit be sem engedjenek. S titkos rendeletek • Főbb fonások: Aagpl Dirid: Kamwrnit Mittest« Ö. Mátyástól DL Ferdiniadig. Gindtlir Antal él Acaádi tjpi*«: Bethlen Gábor és odrira. Rútónjain Kiss létrán: Bethlen Gábor erdélyi frjedeton. teáit Gyula: A XYL esésed. SsUágyi L: Erdélyemét története. Károlyi Árpád: Becskay éa e bécsi Mié. Verte Ötté: Msfyeronzét tártáéete. Sth. szerint ki kell őket szorítani a városokból is, mert a magyar hűség, sikamlós hűség, lubrica fides. Városi polgárságot, tanácsosságot tehát csak németek kapjanak. A királyi kamara pedig, hogy a német katonaság eltartására pénzt szerezzen, hütlenségi pereket indíttat sok nagyobb ur ellen. A birtokaiból kiforgatott, leghatalmasabb földesurnak, Illésházy nak is menekülnie kell Lengyel- országba. Megkezdődnek a birtok el- kobzások. A harmincéves háborút kirobbantó, csehországihoz hasonló vallásüldözések. Ezeknek pedig az a magyarázatuk, hogy amint a legkivá lóbb történetíróink, Károlyi Árpád, Szekfü Gyula és mások is megállapítják, a király és a bécsi felfogás ellentétbe jött a magyar rendek felfogásával, az itteni gyakorlattal, tudniillik: cujus regio, ejus religió, vagyis, hogy akié a terület, a birtok, azé a vallás. Tehát katholikus földes urnái katho likus, protestáns földesurnái protestáns hit. Beleértve az oly városokat is, amelyek saját főhatóságuknál fogva ezen elv alapján rendezkedtek be. Ezzel szemben odafenn, az udvarnál arra az alapra helyezkedtek, hogy amint már Ausztriában és Csehországban megtörtént, a szabad ki rályi városok a szent koronának s őfelségének, mint Magyarország királyának peculiuma. amelyekre tehát a birtokjogban gyökerező vallás rendezési elv szabiidon alkalmazható. Más szóval az ilyen városokban a királyé a vallás-megszabás joga. Természetes, hogy az akkor még nagy részben protestáns városok nagy sé reimet látnak ebben s a nemesség védelmét kérik. S miután az akkor még szintén nagy részben protestáns rendeket vérig elkeseríti Mátyás főhercegnek az országgyűlés bezárása után, Prágáiban Himmelreich Tiburtius által önkényesen törvénykönyvünkbe csempésztetek híres 1604. évi 22 ik ártik ulusa, amely a vallásügyi sérelmeknek még csak a tárgyalását is eltiltja az országgyűlésnek, Bocskay is észbe kap. Báthory Z8Ígmondot újra az erdélyi trónra ülteti, de mikor ez végérvényesen lemond, tárgyalást kezd Bethlen Gáborral, ki saját fejedelemmé prok- lamáltatásától elállva, a portánál keresztülviszi Bocskaynak erdélyi fejedelemül való elismertetését, sőt a magyar királyi címet is kieszközli számára. A terv azonban még idő előtt kipattan. Bocskay levele Bethlennek elfogott podgyszával illetéktelen kezekbe jut. Bocskayt üldözni kezdik. Bihari birtokaiban meg is támadják, így, amint maga mondja: »ágyúval, éles karddal valósággal elkergetik a császár hűsége mellől.« »Kedve eile nére« kibontja, a szabadság lobogóját, megvivja diadalmas harcát s az általa kicsikart bécsi béke századokon át védőbástyája lesz nemcsak a lelkiismereti szabadságnak, hanem az ország területi épségének s politikai függetlenségének is. Sajnos Bocskay, amikor még a törökkel is létrehozza a zsitvatoroki békét, nemsokára meghal, állítólag Kátay Mihály kancellárjának mérgezése folytán. Fejedelmi utódjául Homonnay Bálintot, ezt a dúsgazdag magyar urat ajánlja. Erdély azonban inkább ottani kormányzóját, az öreg Rákóczi Zsigmondot ülteti trónjára. Bethlen Gábor azonban, akit Bocskay hű szolgálataiért tábornokává tett s főtanácsosává nevezett ki, a tizennyolc éves Báthory Gábor pártjára áll, amiért Rákóczi előbb elfogatja, birtokaitól megfosztja, úgy hogy ő Báthory ecsedi birtokán huzza meg magát. Később azonban már sok része van benne, hogy Rákóczi nem a tulajdon veje, Homonnay Bálint, hanem Báthory Gábor javára mond le a trónról. Báthory elérhetlen nagy célok után fut Erdélyhez akarja csatolni a moldvai, havasalföldi vajdaságot elnyerni a lengyel trónt hogy ennek révén magyar király is lehessen. A zsarnok, ledérerkölcsü fejedelem azonban mindenkit elidegenít magától. Vérbe fojtja a székelyek tábornokának, Kor- nis Boldizsárnak összeesküvését vér- lázitó kegyetlenséggel nyomja el a szászok Radul vajda s a magyarok IL Mátyás király által támogatott felkelését. Utolján a mellette öt évig kitartó Bethlen Gábort is árulónak mondatja ki, megnótáztatja, vagyis
