Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-23 / 47. szám

XI. évfolyam, 47. szám. Egyes szám ára 30 fillér. * Szekszárdi 1929 november 23. TOLNJMEGYEÍ újság KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadéhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Meglepő fordulat. A keleti jóvátételi konferencia zűr- »varában nagy meglepetésként csa­pott le az a diplomáciai jegyzék, amelyet Anglia, Franciaország és Olaszország szófiai követei a bulgár miniszterelnöknek átnyújtottak. — A jegyzék a nagyhatalmak végső dön­tését közli a bulgár jóvátétel kérdé­sében, évi 12 és félmillió aranyfran kot követel tőlük 36 esztendőn ke­resztül, tetézve ezt a követelést az­zal a fenyegetéssel, hogyha Bulgária ezt a feltételt nem fogadja el, akkor újból a régi Sztambulinazki- féle egyezmény lép életbe és Bulgária évente 15 millió aranyfrankot fizet. Liapcsev miniszterelnök röviden csak annyit válaszolt a demarsra, bogy a feleletet az antant köve­teléseire a minisztertanács fogja meg­adni. Mindenesetre teljesen szokatlan, és az előre megállapított lépéstől eltérő ez a Szófiában tett lépés, hiszen a megállapodás szerint, ha az előzetes konferencia a jóvátétel kérdésében nem tudna megegyezni, akkor a to­vábbi egyezkedés későbbi tárgyalá­sok anyagát képezte volna, az eddigi elgondolás és programm szerint. — Mindezeket a várakozásokat most keresztülhúzza a három nagyhatalom erőszakos fellépése, amely ultimátum formájában közli a Bulgáriával szem ben támasztott követeléseket, hogy annak kategorikus volta még további | ■ diszkussziókra sem látszik nagyon reményt adni. Mindentől eltekintve megállapít­ható, hogy Páriában meglehetősen nagy zűrzavar uralkodik a keleti jóvátételi konferencia kapcsán b az az általános attak, amelyet a francia sajtó elsősorban Magyarország, de Bulgária ellen is intéz, nem tudja elvenni annak az intranszigens, de az adott gazdasági helyzetből fakadó magatartásnak a kesernyés izét, ame­lyet Magyarország és Bulgária az újabb terhek kirovása ellen tanúsí­tanak. Senkisem látja előre, hogy ennek a szófiai demarsnak mik lesz­nek a következményei. Annyi tény, hogy Bulgáriában nagy tüntetések voltak máris a három nagyhatalom fellépése miatt, de a kibontakozás világosságát majd csak az adandó bulgár válaszjegyzék fogja, ha nem is megadni, de legalább sejtetni. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy miféle befolyások, a nemzet­közi helyzetnek milyen mérlegelése, avagy micsoda nemzetközi jogi érve­lések bírták rá a három nagyhatal­mat, hogy felforditva az előre meg­állapított programmot, erre a lépésre szánják el magukat. Az természetes, hogy a magyar közvélemény kíván­csian várja, vájjon miféle folytatása lesz annak a heves sajtókampánynak, amit a francia lapok ellenünk foly­tatnak. A háborús veszteségeket te­kintve Magyarország mérhetetlenül többet veszteit Bulgáriánál s ha már a Bulgáriára rótt jóvátételi követelé­sek is igazságtalanok és elviselhetet­lenek, annál inkább igazságtalanok és elviselhetetlenek azok, amelyek­kel a már vállaltakon túl minket fenyegetnek. Ha netalán a szófiai demarsot egy másik követné, amely minket közelebbről érint, hát kétségtelen, hogy a magyar kormánynak és az egész magyar nemzetnek az újabb Folyó hó húszadikán 9 órára hívta össze Jankó Ágoston főispán Tolna vármegyének a közigazgatási reform alapján választott uj törvényhatósági bizottságát, hogy ez az elBŐ köz­gyűlés megejtse az uj alakuláshoz szükséges választásokat. Szekszárd képe már az előző este jelezte a rend­kívüli eseményt: meglepően sok idegen érkezett mindenfelől a zárosba. A másnap reggeli vonatok csak úgy ontották az ünneplőbe öltözött bízott sági tagokat, akiknek jórésze autókon érkezett. A Garay-tér, a Béla-tér és a megyeháza udvara hatalmas autó­tábor képét mutatta és a városnak a közügyek iránt érdeklődő közön­sége kora reggel megtöltötte már a megyei székház közgyűlési termének karzatát. Kilenc órakor nyitotta meg a Magyar Hiszekegy szavaival Jankó Ágoston főispán a vármegyei közeytt i jóvátételi terhek elutasításában eddig követett magatartásán ez semmit sem változtatna. Sem az erőszak, sem a fenyegetés nem préselhetnek ki egy tönkrement országból olyan összege­ket, amelyeket fizetni képtelen. Eb­ben minden magyar ember megegye­zik s megbonthatatlanul áll a nem­zet érdekeit védő kormány háta | mögött. lést, amelyen többek közt ott láttuk dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminisztert, az Egységespárt elnökét, Simontsits Elemér v. b. t. tanácsost, dr. Dencz Ákos, dr. Eri Márton, dr. Klein Antal és dr. Orffy Imre országgyűlési kép­viselőket, Döry Hugó és Peresei Béla felsőházi tagokat, gróf Apponyi Ká­roly, gróf Apponyi Rezső, gróf Szé­chenyi Domonkos, báró Fiáth Tibor, báró Jeszenszky Andor, Bernáth Béla, Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás, dr. Csapó Dániel, Döry Frigyes, Döry László, Gőzsy Tibor, Madi Kovács Imre, Mechwarth Ernő, Sztanko- vánszky Tibor földbirtokosokat és másokat. A tisztikar a betegségéből felgyógyult Szévald Oszkárral az élén jelent meg. Jankó főispán hosszabb beszéd- > ben üdvözölte az uj törvényhatósági I bizottságot és méltatva a közigasga- I tási reform korszerű intézkedéseit, I_________________— ______________ Az ü] torvénnhatűstisi bizottság első közgyűlése. Bethlen Gábor.* 1580-1629. Az Idő nagy homokóráján most pergett le háromszázadik éve egy nagy magyar élet kilobbanásának. 1629 nov. 15-én halt meg Bethlen Gábor, Erdélyország európaszerte ismert, hatalmas fejedelme. Az egész ország tisztelegve áll meg az ő háromszáz éves sírjánál. Vár­megyénk fő- és alispánjának hazafias lelke is megérezte, hogy Tolna vár­megye sem maradhat el a tisztelgők sorából. Az ő megtisztelő bizalmuk­ból nekem jutott az a kétségtelenül nagy kitüntetés, hogy e jelentőség teljes évforduló alkalmából eme el- vitázhatatlanul nagy emberünknek élettörténetével foglalkozzam. Most rettenek csak vissza, hogy milyen óriási feladatra vállalkoztam. Mécses nem világíthatja meg a — napot! Szerencse azonban, hogy a bölcs Gondviselés akként intézkedett, hogy mikor tudós elmék, a legelső fizikusok, vegyészek még csak most kutatják a nagy titkot, a nap ki­sugárzó fényének felfogását és melegé­nek elraktározását, a zsenik, láng- lelkek elmúlásuk után, a sir éjsza­káján is átvilágolnak s még századok * Főbb források: Anfyal Dávid: Magyarország történőt« II Mátyástól ül. Ferdinándig. Gindely Antal ás Acsádi Ignác: Bethlen Gábor és udvara. Ragon- jbüvi Kiss István: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. SzekfU Gyula: A XVI. század. Szilágyi I.: Erdély* ország története. Károlyi Árpád: Bocskay és a bécsi béke. Varga Ottó: Magyarország története. Stb. múltával is megvilágítják útját az utánuk jövő nemzedékeknek. Nekem sem kell hát egyebet tennem, mint felfogni ezeket a múltból előretörő fénysugarakat és ha azoknak csodás fénykévéjét áteresztem az én primitív lelkem üvegprizmáján, úgy érzem, hogy mégis színes, eleven képet ad­hatok, mert bármily egyszerű legyen is az én mai visszaemlékezésem, egy nagy embernek lánglelke sugárzik át rajta s szól, beszél a mai ünnepre összegyűlt közönséghez! Nem lehet feladatom, hogy Bethlen Gábor nagyon is változatos életének kaleidoszkópszerü fordulatait a leg­apróbb részletekig elmondjam. Az ő sok testes köteteket kitevő életrajza bele sem férhet a mi mai megemlé­kezésünk mégis csak szűk keretébe. Annyit ölelek fel tehát az ő életéből, amennyi éppen szükséges az én elő adásom végén levonandó következteté­sek és megállapítások megértéséhez. Bethlen Gábor talán még a mi napjainknál is szomorúbb, vigaszta­lanabb korban született. A mohácsi nagy kataklizma után az ország két, majd három részre szakadt. Fel égé szén Budáig s a Ndgy Magyaralföl- dön át Erdély széléig a török volt az ur. A Felvidék Ferdinánd majd utódai, Miksa, Rudolf. II. Mátyás, II. Ferdinánd királyoké lett. Magyar ország keleti része pedig, Erdélyt is beleértve, elébb Szapolyai János vá- I lasztott magyar királyt, halála után pedig nejének, Izabella királynénak gyámsága mellett fiát, János Zsig- mondot uralta. Az utóbbiak azonban már jóformán Fráter György gyám­sága alatt állanak, aki, mint éles eszű, erőskezü politikus egyszer a török, máskor a német segítő kéz felhasználásával akarja megvalósítani ízig vérig való magyar szivének ál­mát, a magyarságnak egyesítését egy osztatlan, Nagy-Magyarország­ban. Amikor azonban megérzi a török birodalom napjának hanyatlását, vé gül is Ferdinánd kezére juttatja Er­délyt. A királyné Lengyelországba megy De a Ferdinánddal uj háborút kezdő török és az őt Erdélybe visz szakivánó pártja hívására 1556 ok­tóber 22 én királyi pompával ismét bevonul Kolozsvárra s ott mint »Magyarország megkoronázott ki­rálynéja« s 16 éves fiának gyámja, még 3 évig, 1559 ben bekövetkezett haláláig áll az ország élén. Utána fia, a már királynak nevelt, szép ké szültségü, nyolc nyelvet beszélő János Zsigmond uralkodott, mint erdélyi fejedelem s »Magyarország választott királya« sok jóakarattal, eleinte nem is kis sikerrel. Később mégis bele­fáradva az innen is, onnan is ráne­hezedő hatalmi nyomásba és küzdel­mekbe, a Miksa császárral megkö tött szathmári, később speyeri egyez ményben kétszer is lemond magyar királyi címéről s ezzel mintegy utat egyenget az Erdélyt mindenáron meg­szerezni óhajtó bécsi aspirációknak s beolvasztási kísérleteknek. Bethlen Gábor édesatyja, iktári Bethlen Farkas már Izabella király­nénak is lelkes hive volt. S mikora török előnyomulása vándorbotot ad innen sok derék magyar család ke­zébe, Temesvár és Lippa eleste után ő is Erdélybe menekül s ott szívvel és lélekkel János Zsigmondhoz csat­lakozik, nem kis részé van annak visszahívásában s később Báthory István fejedelemnek és lengyel ki­rálynak is tanácsosa és főkapitánya, amiért az ntóbbi a marosillyei ura­dalom adományozásával jutalmazza. Az előkelő, ősi székely családból származó Lázár Fiuzsinát veszi fele­ségül. Gábor és István fia felnevelésébe azonban már alig folyt bele. Bethlen Gábor korai árvaságra jut. Még alig tízéves, amikor az ingadozó fejedelmi kegy megfosztja anyját 8 ezzel őket is az atyjuknak adott uradalomtól. Anyai nagybátyjához, Lázár András hoz, a csíki főkapitányhoz kerül, a szárhegyi várba. A mogorva »va<T embernek« tariott nagybátyja oldalán nem sok előmenetelt tehet a tudo­mányokban, alighogy eljut a magyar betűvetésig, derekasan megtanulja azonban a fegyverforgatást, a hadi­tudományokban való jártasságot, úgy hogy a későbbi háborúskodásban ki tűnt, kétségtelen nagy hadvezéri, fő­leg hadseregszervezési talentuma is talán ide vezethető vissza .. . f

Next

/
Thumbnails
Contents