Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-23 / 47. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 november 23. VRETORtl HÓCIPŐ 999 VILÁGMRO annak a reményének adott kifejezést, hogy a megyei önkormányzatnak es as aj képviselete minden erejét meg* fessitve fog dolgozni a megcsonkított ország talpraállitásáért. A természetben, — mondotta a főispán — az átmenetek majdnem éazrevétlenttl történnek meg. így van ez látszólag a társadalomban és tör* ténelemben is. A törvényhatóság külső képét alig látjuk megváltozódnak, pedig az átalakulás mégis korszak- alkotó. A titkos választójog alapján a megye lakóinak minden rétege képviselethez jutott az önkormányzatban és igy saját sorsa intézésében képviselete utján mindenkinek beleszólása van. A haladó élet tette szükségessé a törvényhatóságok újjászervezését. Igazságtalanok volnánk azonban, ha nem szögeznénk le, hogy a régi összetételű törvényhatóság becsületesen intézte el a régi keretek között is a vármegye lakóinak Ügyeit. Felemlíti megnyitó beszédében a szociáldemokratáknak részvételét és azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a szociáldemokraták is csatlakozni fognak a magyar nemzeti gondolathoz és igy a különböző társadalmi osztályok egybehangzó működéséből a törvényhatósági bizottság eredményes munkássága fog fakadni. A főispán szép beszéde után Galli Kilián, a szociáldemokrata pártnak a vármegye képviseletébe küldött tagja kért szót és azon alkalommal, hogy a párt először képviseltetheti magát a megyei életben, felolvasta a párt deklarációját. A hazafias, loyális és tárgyilagos hangú pártnyilatkozat örvendetes jelenségnek tartja az eseményt és örül, hogy a polgári társadalom megértéssel fog viseltetni a munkásság iránt és hogy az egymáshoz való közeledés folytán ki fog egyenlítődni mind az az ellentét, amelyet az idők felvetettek. A dekla61 18 havi részletre P§ Fábián Sándor 81 elektrotechnikai- és rádió - vállalatánál • «1 AÄ"k Szekszárdon (Korzó) WsWL* ráció részletesen körvonalazta a párt programmját, remélve, hogy az ezer- esztendős úri vármegye nem fogja visszautasítani a munkásságnak a közös munkára kész kérges tenyerét. A szociáldemokrata párt exponensének beszéde után Jankó Ágoston főispán megállapította, hogy a pártnak előadott programmcéljai semmivel sem mások, mint a kormány- programm és mint a törvényhatósági bizottság eddigi és ezutáni törekvései. Szivesen tudomásul veszi a loyális nyilatkozatot és kijelenti, hogy örömmel szorítja meg a kérges munkáskezet és mindig együtt halad a munkássággal addig, amig az a magyar nemzeti alapon áll. A főispán tetszéssel fogadott válasza után Simontsits Elemér vbtt. kért szót és többek közt ezeket mondotta: — Bár a főispán ur Öméltósága a szociáldemokrata párt elhangzott deklarációjának loyális részére a választ már megadta, a nyilatkozat vádaskodó Tekriminációira vonatkozóan ki kell nyilatkoztatni, hogy azok erre a vármegyére nem vonatkoztathatók, mert amit a szociáldemokrata párt követelésként felsorol, az ebben a vármegyében vagy mind meg van valósítva, vagy pedig a megvalósítás stádiumában áll. Hisz ennek a vármegyének a törvényhatósági bi-r zottságában mindenki mindig át volt hatva a szociális gondolkodás és kö- telességteljesités érzésétől. Példa erre . a köztünk jelenlévő Csapó Vilmos I cs. és kir. kamarás törvényhatósági | bizottsági tagtársunk is, aki 89 éves kora dicára is ide fáradt, hogy megköszönje a megtiszteltetést, amely azzal érte, hogy a törvényhatósági bizottság örökös tagjává lett. Mikor én, mint ennek a vármegyének legöregebb közéleti szolgája mindezeket megállapítom, emlékezetembe ötlik a régi egyiptomi monda. Ötszáz évig tartó élete végén való elmúlásakor illatos fahéjakból készült máglyára kerül a Phoenix madár és az értékes máglya nemes anyagának tűsétől régi pompájában kél uj életre a pompás madár. Aki a közigazgatás rendezéséről szóló törvény végrehajtása alkalmával a vármegyéhez való ragaszkodásnak, a kipróbált intézménybe, a vármegyébe vetett bizalomnak annyi megnyilvá nulását láthatta, az megállapíthatja, hogy az országos közéletnek a kü-r lönféle helyekről eredő megbecsülése és szeretető az az illatos fahéj máglya, amelyből a vármegye régi intézménye ismét uj életre kelt. Legyen igy ez a jövőben is. Az uj vármegye emelkedjék mindig a szociális gondolkodásnak arra a magaslatára, mint a régi, tegyen olyan értékes intézkedéseket, mint az elődök által vezetett önkormányzat és akkor bizton hiszem, hogy ennek az ezer éves törvényhatóságnak a történelme ismét összegyűjti az uj életet, a megújhodást hozó máglya illatos anyagát. Kell, hogy mint a múltban, a jövő ben is a magyar nemzeti eszme legyen ennek a vármegyének az életében a vezető gondolat és hogy a törvényhatósági bizottság tagjait mindig a magyar nemzet érdekei vezessék. Át kell érezni, hogy a vármegye és az egyének érdekét fel kell áldozni az HBITIIBÍCTIJUHTUIÓ Mindenütt kapható! Orsz >\ • Magy, Termeli Tej szövetkezeti Központ Bndapeat, I., Horthy niklóa-ut 119—121. egész nemzet érdekében, mert hisz a nemzet érdeke örök. A tanácskozás rendjében és módjában tisztelni kell az ellenvéleményeket és sohasem szabad megengedni, hogy ez a fórum, ahol CBak az érvek csatájának van helye, személyi harc színterévé legyen. Tartsuk mindig nagyra a felekezeti békét és ne engedjünk teret a felekezeti villongásoknak, mert a hazát csak a mindenkit összefogó erő teheti nagy- gyá. Ne legyen itt soha nemzetiségi kérdés, mert kell, hogy a németajkú polgártársaink érezzék, hogy azt a ragaszkodó hűséget, amelyet a haza iránt tanúsítanak, a magyarság testvéri szeretettel viszonozza. Fogjuk pártját a gyöngéknek és a kisembereknek. Lássuk bennük is a testvérünket és igyekezzünk bevinni a társadalmi élet minden vonatkozásába a sociális élet harmóniáját, hogy az állam minden rétege a nemzet boldogitására fordíthassa egész energiáját. Jelszavaknak vakon be ne hódoljunk. Ha kell, nézzünk szembe velük és csak akkor fogadjuk el megvalósitandónak, ha előbb lemértük a nemzet egyetemes mérlegén. Ha az uj vármegye — végzi beszédét Simontsits — ilyen lesz, ha a jövő újjáéledés máglyája számára összegyűjti ezeket az illatoB fahéjakat, akkor az egész nemzet közvéleménye a jövőben is ugyanazzal a szeretettel fogja dédelgetni, mint az ezeréves régi vármegyét. Taps és éljenzés honorálta a kiváló szónok beszédét, aki méltó módon adott kifejezést azoknak az érzéseknek, amelyek a törvényhatósági bizottság tagjait áthatották. A tetszészaj lecsillapultával Jankó főispán megemlékezett arról, hogy Horthy Miklós kormányzó tiz évvel ezelőtt vonult be mint fővezér a roLázár András összeköttetése révén aztán bejut Báthory Zsigmond udvarába, hol a fejedelem talán némi kárpótlásul különös figyelmére méltatja. Még 16 éves sincs, mikor ma gával viszi havasföldi hadjáratára. Húsz éves korában már önállóan vezeti a hadat Mihály vajda ellen, a fejedelem nevében, aki prágai útjára is magával viszi, ahol az éles eszű, jó szemű, erősakaratu fiatal ember sokat lát, tapasztal s önképzéssel ké sőbb is pótolva hiányos ismereteit, nemsokára vezető szerephez jut. Eleinte nagyon kedvelt embere ő török uralomra támaszkodó fejedelemnek. De amikor Báthory Zsigmond az idegen Carilló Alfonz tanácsára a keresztény fejedelmekkel, — jobban mondva, a bécsi udvarral keres összeköttetést s a tordai országgyűlésen, ennek a nem kis veszedelmet jelentő tervének ellenszegülőket, Kolozsváron kelepcébe csalja s köztük valami 30 más társával, unokabátyját, Báthory Boldizsár országos főkapitányt is kivégezteti, Bethlen Gábor maga is, félve a fejedelem véres kezétől, oda szegődik a derék, talpig becsületes sókereskedőnek, távoli rokonának Székely Mózesnek táborához, aki élete kockáztatásával is hirdetni meri, hogy »Erdély török által biztosított függetlenségét, régi szabadságát, boldogságát a régi utakon kell visszaállítani«. Székely Mózes lelkes, maroknyi hadát azonban Básta Tövisnél szétveri, úgy, hogy Bethlen Gábor maga is csak a Maros át- uszásával mentheti meg életét. Székely Mózes Temesvárra menekül vert hadával. Az ottani pasa pártfogásával azonban sikerül megnyernie a török támogatást s vele az erdélyi fejedelmi címet. Bethlen Gábor tisz titja meg előtte az utat s Erdély nagy részét csakhamar birtokába veszi. Básta csak negyedmagával bir megszökni, de végül Radul vajda s a szászság segélyével a brassói véres csatában megtöri Székely erejét, ki elveszettnek hivén Erdélyt, maga is önként keresi a halált- Bethlen Gáborra megint a hujdosás keserű kenyere vár. Nándorfehérvárra fut a törökökhöz s úgy látszik a független, szabad Erdélyországnak örökre vége! Báthory «németbarát- . kozása» most termi meg átkos gyű- j mölcsét. Básta György, Rudolf király teljhatalmú vezére a jogaikból kiforgatott székelyekkel előbb agyonvereti Báthory Endre bibprnokot, aki Báthory Zsigmond után az erdélyi trónra jutni akart s 1601 ben megöletve saját szövetségesét, Mihály havasföldi vajdát is, maga ragadja kezébe az uralmat. Elkövetkezik Erdély leg- szomorubb korszaka. Básta ölszámra hordatja szét az «istrángot», hogy azzal, amint az egykorú feljegyzések mondják, nemcsak a nép, hanem az urak, a nemes nép közül is félag gassák azokat, akiket akartak. Iszonyú az akkor még császári zsoldban álló hajdúság pusztítása is, akik, mikor előttük Istenre hivatkozva kö nyörögtek, magyar létükre is azzal feleltek, hogy ők bizony a Tiszán — túl hagyták az Istent 1 És ismert lett Erdélyben a Básta szekere. Igavonó állatot sem hagytak a szegény nép kezén, úgy, hogy saját magát kellett oda fognia a szekér, az eke elé. Sok helyen fagyökereken tengődtek s kani- báli sorba sülyedtek az emberek, úgyhogy az akkori krónikás szerint, nem vetették meg már az emberhúst sem.. E borzalmas szenvedéseknek Bethlen Gábor vet véget, aki Nándor fehérvárott Összejővén az akkori tatár kán fiával, elannyira megnyeri a török szimpáthiát, hogy maga a porta sem idegenkedik Bethlennek, a menekültek által erdélyi fejedelemmé történt kikiáltásától s őt meg is erősiti. Bethlen Gábor azonban előrelátó politikus. Okult Székely Mihály esetén s látva, hogy a szabad királyválasztásért rajongó Erdélyben milyen ellenszenvet keltene, ha ő is a török kezéből fogadná el és tenné fejére a fejedelmi koronát, a bujdosókból és török segítségből álló hadával közelebb húzódik Erdély határához, de ekkor már egy másik, nagyobb terv is van a fejében, az nevezetesen, hogy a magyar királyságnak is mintegy je- gecesedési pontjává tegye a kis Erdélyt vagyis hogy itt összpontosítsa a magyarságnak még maradt minden erejét, hogy abból idővel a független magyar királyság is megteremthető legyen. Megfelelő embert keresett tehát ennek a tervnek a kivitelére. S ezt az ő kétségtelenül nagy politikai éleslátása Bocskay Istvánban, a hatalmas, de akkor még testestőllelkeatől «német barát» főurban találja meg. (Folyt, köv.) ; . I I Erzsébet Királyné Szálló 60 éve a fővárosi és vidéki arí középosztály találkozó helye. — 100 modora kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb zörözője. Egypincér-rendszer. I 1 I Budapest IV-, 6gyefem«ufca 5. ~ (H Belváros központjában) Polgári árak! 631 Szabó Imre, tulajdonos. 1
