Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-02 / 44. szám
XL évfolyam. 44. szám Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1929 november 2. Szerkesztőség és kiadóhivttal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden esombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Gazdasági krízis. Irta: Kreschka Frigyes. A Tolnamegyei Újság október 5-iki számában vármegyénk egyik vesető politikusa mutatott rá a magyar gazda nagy bajára. És a Biblia ssines sza vával ant mondotta, hogy lelkiismeretéből robbanó parancs a csaknem katasstrófális valóság el nem hallgatása. Jól esik a kormánysópárt egyik exponensének őszinte és figyelmez- tető ssavait hallani, mert dermesztő válság ideje van most és az őszinte szó, a helyes meglátás, a jó diagnó zis alapfeltétele a gyógyításnak. Nem vonható kétségbe, hogy az orvosló szándék megvan a kormányban, de a keresztülvitel sem késhet már sokáig, mert az államháztartás rendbehozatalával nyomorékká szítt magángazdaság már az impotencia ájalatában várja a sürgős segítséget, amely annál nagyobb áldozatokat követel majd, minél későbben jöní A kénysseregyességek és a csődök napjait éljük. Az erkölcsi összeomlás előresötétlő árnyéka fojtja az üzleti tisztesség levegőjét: a vérszegény háboríts generáció a régletünt konjunktúrák kisk irály ságából a bűn narkózisába szédül, évszázados cégek pedig a Duna fenekére viszik emberöltők patinás tisztességét, szolid, régi jó békebeli agy velők értelmetlenül révednek a megváltozott idők forgásába és véresen loccsannak szét a szörnyű válság forró flaszterén; A gazda ÖBBzeroskad az adók súlyától, verejtékes magvetések termése, a magyar rónák megcsufolt aranya akár ott rohadhat a tömött magtárakban, a magyar paraszt büszke gőgjét régen siralomházi hangulat üli meg már. Az ország egyik végében átok- szülte tömeghisztéria garázdálkodik éB zsugori ellódult agyú banyák meg- étetett férjekkel tömik a tiszaparti temetőket, a másik határon, Zalában, Baranyában, de még a mi megyénkben is trónust építenek a javasasz zzonynak és szemétdombra rúgják a házasság legszentebb csókjából pir- kadó, hasadó kis magyar életeket: pusztít az egyke. Ézek a tünetek. Nem az összes. Csak hirtelencsordult, egyetlen marék sírás az országemésztő, nagy bajok felett. És mégis. Ez a krízis. Ez a gazdasági és erkölcsi válság. Ez a csőd. És ez lesz a halál, ha nem eszmélünk. És vájjon a források, az okok, amelyek ide vezettek világgazdasági, nemzetközi jelenségek csupán ? Hát igen 1 A bajok egy hatalmas eredője a hitelkrizis, nemcsak magyar kérdés, hanem egész Európa vitális problémája. Csak rövid pár szóval érintem az idevágó közhelyeket: Amerika ante portás 1 A világháborúban ÖBBzes reaervoárjait kimerített Európa kb. 10 milliárd dollár ral tartozik Amerikának. Amerika vagyona több, mint a világ többi államainak vagyona együttvéve. Amerika a világ bankálja. Bankár, aki — különösen a középeurópai állandó zűrzavarban és feszült politikai atmoszférában — nem látja biztosítottnak a pénzét és nem hitelez többé, ha még olyan magas kamatot ígérnek is érte. Bankár, aki ép a magas ígéret miatt bizalmatlan és ha adna is, kevesebbért szívesebben adna. Bankár, akinek végül nem is kell túl mozdulnia saját határain, akinek egy 5000 km átmérőjű gazdasági vadászterület áll a rendelkezésére, akinek minden pénzét felveszi a saját piaca, a mastodontikus ipara és — last but not the least — a Wall Street, a világ leghatalmasabb tőzsdéje, ahol a világgazdaság legstabilabb értékeit jegyzik és ahol naponta több, mint ötmillió részvény cserél gazdát. (Azóta a tőzsdével Ameriká ban is egy kis baj van. Szerkesztő.) Sőt nemcsak az amerikai pénz nem gravitál Európába, hanem (és ez az egyik nagy baj) Európának minden pillanatnyilag felszabaduló tőkéje a biztosabb elhelyezést kínáló Amerikába vonult. Az üzleti rátermettség, az amerikai kontinens felmérhetetlen nyersanyagkészlete, a még belterjes gazdasági megmunkálásra váró területek szédítő arányai egész Európára vigasztalan bizonyossággal jelzik a jövő lehetőségeit. Nem szabad, hogy ezeket a lehetőségeket bárki is a mindenkori spekuláció árjelző tűjének spielraurajában keresse és egy esetleges börzemanőver pillanatnyilag talán kedvező fényt sugárzó tükrében már az euró pai életkérdések kiutját lássa meg. Az amerikai gazdasági egészség kin esés humuszában sokkal mélyebben gyökereznek a veszedelmek és nagy nyitott kérdés, hogy az európai nemzeti bankok belső hitelt drágító, áldozatos diszkontpolitikája meg tudja e egyáltalán akadályozni, bogy a páncélkamrák aranyrudjai előbb-utóbb mind átguruljanak az óceánon. Nyomasztó bajaink másik bő forrása, a gabona értékesítésének válsága, szintén egéBZ Európát fenyegető veszedelem és csiráit ugyancsak az Újvilág aoszolut mezőgazdasági adottságaiban hordja. Csak egy pillantás Dálamerika és Kanada beláthatatlan búzamezőire, a Missziszipi csodálatos vegetációju völgyére és elénk rajzolódik a jövő: Rio de Janeirótól az Adriáig duz zadó végtelen hajósor körvonalai bontakoznak, az uj, a modern arany- földek termése uszályokra száll, feltartóztathatatlanul megindul és az óvilági gabonatőzsdék vészesengői- nek Liverpooltól Belgrádig riasztó zúgása közepette adja vissza Kolumbus ötszáz év előtti hóditó vizitjét Európának. És az európai gazdasági önállóság megsemmisülésének nagy színjátéké I ban állunk itt mi, kis Magyarország, [ majdnem lehetetlenül, ám relatíve mégsem vigasztalanul. Európa egyetlen országa sem versenyképes ellen* féle Amerikának. (Oroszország any- nyira elszigetelt utakon jár, hogy ki kell kapcsolnunk ennek a kérdésnek a bírálatából.) — PáneUrópa lázálma messze jövő köde még. Az európai államok egyelőre nem folytathatnak más politikát csak olyat, amely a majdan Amerikához való teljes idomulás rangsorában a mindenkori le hetö legkedvezőbb gazdasági pozíció megalapozására irányuk — Magyar* ország még csonkaságában is Közép éurópának annyira exponált helyén fekszik, hogy jelenlegi külpolitikája utjain megfelelő belső célkitűzésekkel a Dunamedence államainak vezető gazdasági pozíciójára emelked hét. Itt érkezünk el ahoz a ponthoz, amelyen már nemcsak csendes és tehetetlen megfigyelői lehetünk az imént körvonalazott nemzetközi viharjeleknek, hanem belátó orvosai sok olyan bajnak, amely magyar talajban gyökerezik. Hetilap keretei nem alkalmasak a téma részletes taglalására, csak rövid tekintettel győződjünk meg arról, hogy a belső sebeink nem mérgesedtek még el annyira, hogy áldozatos akarattal, ha kell, sok lemondással, gyógyíthatók nem volnának. Agrár állam vagyunk és a magyar föld súlyos adósságok alatt görnyed. Mezőgazdaságunkat hozzávetőleges számítás szerint egy milliárd pengő teher bénítja. Külföldi olcsó hitel nincs. Minden második gazda saját Dombóvárnak e héten erősen kijutott az ünnepségből. Vasárnap — mint lapunk más helyén megírtuk — a reformátusok uj ÍBtenházát avat ták fel, szerdán pedig kettős ünnepe volt, mert ezen alkalommal avatták fel a kultúrának uj díszes csarnokát, a reálgimnázium uj épületét éa nyújtották át Dombóvár díszpolgárának, Klebelsberg Kunó grófnak a polgárságról Bzóló díszoklevelet. Már kedden délután lázas készülődésben volt egész Dombóvár község. Este az uj gimnázium környéke hatalmas villanyfényben úszott és izgatottan várták a község két kiváló vendégét, gróf Klebelsberg Kunó minisztert és Virág Ferme megyés püspököt. Este fét 10 órakor robogott be a gyorsvonat, amely a közéletnek és a hitéletnek ezen két kiválóságát hozta. A vasútállomáson Kenesy László főszolgabíró, különböző ható ságok vezetői és Dombóvár elöljárósága Takács József főjegyző vezetésével várták és fogadták az illusztris vendégeket. A miniszter kíséretében érkeztek dr. Weidinger Gyu'a minie* téri tanácsos és dr. Denhoff Antal osztálytanácsos, a miniszter titkán. Mátray Rudolf tankerületi főigazgató már előzőleg Dombóvárra érkezett. A vasútról jövet a miniszter pár földjéért aránytalanul drága bért fizet önmagának. Nincs más teendő, mint felmondani a drága bérletet és az eladott föld árával tehermentesíteni, azt, ami megmaradt. Végre vatahára tisztába kell jönni mindenkinek avval, hogy szegélyek vagyunk. Nem telik olyan étetmódris, ahogy élünk. Ha momentán öt krajcárral több is van a zsebünkben, mégsem telik. Nem telik külföldi ruhára, angol cipőre, egyiptomi cigarettára, nem telik trópusi delika- tessre 1 Mart haiugság minden luxtts, Potemkin kulissza minden fényes külföldi portékával teletömött kirakat és koporsó minden külföldi drága autó, melyben a magyar jövő pöfög a temető felé. Ma még nincs késő a luxus letörésére! A felszabadulás nagy lélek- sésével kell félredobnunk a nyomo- moruságunkat leplező cifra gúnyák terhét és emelt fővel szalonképessé tennünk a becsületes Szegénységünket. Most, amikor a kormány minden erejével küzdelmet indít a túldimenzionált állami kiadások csökkentéséért és minden vonalon nagy segítő- akciókat szervez a magángazdaságért, a kivitel fokozására külön export- diplomáciát nevel, uj irányokat szab tarifapolitikánknak és nyolc esztendős presztízsének minden súlyával siet a bajok orvoslására, az ország minden polgárának legelső hazafiui I kötelessége eddigi életének lelkiisme- | retes revíziója. percre megállott a gimnázium díszes Uj épülete előtt, majd Magyar Béla pápai prelátus plébánoshoz hajtatott, aki úgy őt, mint Virág Ferenc püspököt és a kíséretükben levőket vacsorára vendégül látta. Vacsora alatt a. „Fütöhási Dalkör“ Parti József kar- nagy vezetésével Dombóvár vendégeinek tiszteletére szerenádot adott. —' Szerdán Dombóvárra érkeztek Jankó Ágoston főispán, a vármegye képviseletében dr. Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyző, dr. Éri Márton országgyűlési képviselő, dr. Kovács' Gyula főigazgató, a kaposvári reálgimnázium képviseletében dr. Pongrácz Károly és Kuamics Ferenc igazgatók vezetésével a tanári testület küldöttei, a pécsi Maurinium képviseletében dr. Varga Danáján egyetemi tanár, a pécsi cisztercita rendű reálgimnázium képviseletében Braun Jácint tanár, a szekszárdi reálgimnázium képviseletében Tamás Viktor igazgató és a tanári testület két tagja, a bonyhádi' reálgimnázium képviseletében Fáik Henrik igazgató és a tanári testület 4 küldöttje, a kaposvári leánylioeum, képviseletében pedig dr. Biró Lajos igazgató, továbbá dr. Halmos Andor tanfelügyelő, Ujdombóvár község képviseletében Döry Hugó felsóhasi tag, bíró és Hollósay Andor főjegyző veDombóvár nagy ünnepe.
