Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-21 / 38. szám

Egyes szám Ara 30 fillér.

XI. évfolyam. ____________ Szekszárd, 1929 szeptember 21. 38. szám.

iü

K

ERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér.

Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 5Q százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér sörönként 60 fillérbe kerül.

Nagyobb alaptőkét.

„Nagyobb alaptőkét, kevesebb igaz gatót“ cim alatt cikk jelent meg egy kőnyomatáéban, amely azért került érdeklődésem homlokterébe, mert azt dr. Dencz Ákos országgyűlési képviselő, a postatakarékpénztár nyugalmazott helyettes vezérigazgatója és a pénzintézeti reform előmunkálatainak elkészítésével megbizott szakember irta és hogy azt, a kőnyomatos alapján, egy megyénkben megjelenő újság leközölte.

Ma, amikor nemcsak az egyes ügyfelek, hanem a gazdatársadalomnak hatalmas közttletei, mint a mezőgazdasági kamarák és ezek nyomán a fővárosi sajtó is foglalkozik a bankok tevékenységével és ismét a közhangulatnak azon hullámvonalába kerültünk, hogy minden bajért, amely e csonka ország összességét és egyesét éri, bizonyos tág lelkiismerettel a bankokat teszik felelőssé és nem keresik a bajoknak tulajdonképeni kutforrását, akkor úgy vélem, hogy egyes cikkeknek, bármily tiszteletreméltó helyről jöttek is azok, hangulatkeltő tévedéseivel szemben állást foglalni kötelességem annál, is inkább, mert a bankkérdéssel és a bankreformkérdésével magam is ala posán és hosszabb idővóta'foglalkozom.'Dr. Dencz Ákos urnák cikke úgy állítja be a bankok kamatlábának mérsékelhetését, hogy nagyobb alaptőkét kell gyűjteni és kevesebb igazgatót tartani, vagyis magyarán „több pénz kell és kevesebb osztozkodó*. Teljesen aláírom a cikknek azon részét, amely az alaptőke emer lését, egyes intézetek fúzióját sürgeti. Mert nézzük csak, hogyis állunk Tolnamegyében ? — Tolnamegyének 1928. év^végén volt 17 takarékpénztára és egy bankfiókja az 1913 ban fentálló 21 takarékpénztárral szemben. A takarékpénztáraknak ösz- szes alaptőkéje az 1913. év végén 13,059.000 pepgő, 1928. év végén 4,151.000 pengő, tehát közel

9.000. 000 pengővel kevesebb. Van 27 szövetkezete, amelynek összes üzletrész tőkéje 660.000 pengő, (ebből egy szövetkezetnek, a Szekszárdi Népbanknak 100.000 pengőt meghaladó). Tizenöt év alatt fuzionált és beolvadt 5 takarékpénztár, fiókká alakult egy és uj alakulat volt kettő. 1923 ban fiókká alakult egy pénzintézet (Tolnamegyei Takarék és Hitelbank) betétjének levonásával a 20 intézetnek betétállománya 44,000.000 pengő volt az 1928. évi 16,000.000 pengővel szemben, vagyis 28,000.000 pengővel kevesebb. A 20 takarék- pénztár 1913-ban 61,000.000 pengőt bocsájtott üzletfelei rendelkezésére, ezzel szemben 1928 ban csak

34.000. 000 pengőt, vagyis 27,000.000 pengővel kevesebbet/ Ennek dacára a 17 takarékpénztárnak visszleszá- mitolási hitele 4,900.000 pengővel tbbb, mint 1913 decemberében' volt^ * Megyebeli, de az ország összeB

vidéki, sőt a budapesti nagy mammut intézeteknek törekvése is évek óta az, hogy saját tőkéjüket emeljék. Ámde ez minden erőfeszítés dacára keresztülvihetetlen. Á nagy bankok, még kevésbbé a vidéki intézetek sem voltak képesek részvényeiket elhelyezni és alaptőkéjüket emelni. A csonka országnak tőkéje nincs. A nagy intézetek tehát részvénypakettjeiket csak külföldön tudnák elhelyezni, még pedig a belértóken jóval alacsonyabb árban és a hazai érdekeltség irányítási befolyásának erős csökkentésével. A vidéki intézetek még áron alul sem tudják a részvény elhelyezést keresztülvinni, mert a háború előtt és azután bekövetkező nagy értékdevalváció annyira felemésztették a vidéki tőkések vágyó nát, hogy vidéken tőkepénzes alig van és aki rendelkezik is kevesebb tőkével, az sem fekteti azt, — a múltból okulva, — bank részvényekbe. Bármily kívánatos is is te hát a bankok alaptőkéjének emelése, ez még az esetben sem nyújthat, se gédkezet a hitelkamat leszállítására, ha valóban egymaga alkalmas volna is arra. Aki ismeri a vidéki intézetek összetételét, az egy kis gondolkodás után megállapíthatja azt is, hogy az igazgatók létszámának csökkentése és ezzel a jutalékok és tiszteletdijak leszállítása szintén nem vezethet oda, ahova Dencz Ákos képviselő ur céloz. A budapesti nagy bankoknál sem a sok igazgató jutaléka tesz ki oly hatalmas összeget, amely sokszor az ösaztisztviselők javadalmát közelíti meg, hanem az ügyvezetőigazgatóság tantiémeje. A vidéki intézetek igazgatósági tagjainak ób igazgatóinak helyzete nem oly rózsás. Tolnamegyében 1913-ban 1,630.000-— pengő tisztanyereségből kapott az igazgatóság és felügyelőség átlag 20°/o-os jutalékot, ami 326000’— pengőnek felelt meg. 1928-ban a takarékpénztárak ossz- nyeresége 738.500 pengő volt, ezután kapott a 17 intézet igazgatósága és felügyelősége 146.700 pengőt.

Mennyivel könnyebb volt a dolga 1913-ban az intézetek igazgatóinak, mint 1928/ év végén, pláne 1929. évben! Amint az 1913. év két és félszer akkora igazgatói jutaléka nem hatott zavarólag a hitelkamat megállapítására, úgy annak a mai kamat- politikára sincs lényeges befolyása. Nem osztom tehát Dencz Ákos képviselő ur nézetét e tekintetben. Sokkal mélyebben fekvő okai vannak annak, hogy ma a bankkamatok oly magasak, amelyet sem a mezőgazda- sági, sem az ipari termelés ki nem bir és amely gazdasági életünk ezen két fontos ágát összeroppanással fenyegeti.

Ezekre a mélyebben fekvő okokra egy legközelebbi cikkemben leszek bátor rámutatni, egyelőre csak azt óhajtottam megvilágítani, hogy sem az alaptőkék felemelése, sem az igaz gatók számának leszállítása nem az

ut, amely bennünket egy kedvezőbb hitelnyújtás lehetőségéhez vezet, hanem Bókkal nehezebb problémák erős kézzel való kereszttilhajtása eredményezheti hitelváltságunk megoldását és ezeknél a kérdéseknél reméljük, támaszkodhat a hitelkeresőknek hatalmas tömege Dencz Ákos urnák, mint országgyűlési képviselőnek is, hathatós támogatására, mert hisz ő, habár nem teljesen jó szemszögből is, de meglátta a hitelt igénybevevők kétségbeesett helyzetét és megérezte, hogy ebben a kérdésben sürgősen cselekedni kell. —I*.

A clnkotai állami tanltónö- Képző Intézet tanulmányi kirándulása Tolnába^.

Folyó hó 13-án délután a 3A 6 órai vonattal érkeztek meg a cin- kotai áll. tanitónőképző intézet növendékei s tanárai tanulmányi kirándulásra Szekszárdra.

A vasúti állomáson a reálfőgimnázium cserkészei Faludy tanár, cserkészparancsnok, vezetése alatt sorfalat álltak, úgyszintén a szekszárdi polgári leányiskola tanulói Theiszen János igazgató, Wächter Károlyné, Pápé Dénesné, özv. Bálintné Lőrinczy Ida, Csukly Mária, dr. Nittnauszné Bittenbinder Sarolta és Kissné Babits Angela tanárnők vezetése alatt, továbbá a tanintézetek oktatói dr. Halmos Andor kir. tanfelügyelő vezetése mellett.

A vonat berobogása után dr. Halmos Andor kir. tanfelügyelő üdvözölte Tabódy Ida alapítványi hölgy, igazgatónőt, Medgyessy Zsófia, Forgó Sarolta, Roda Mária és Csada Imre tanárokat s a növendékeket. As igazgatónő a kirándulók nevében hálásan köszönte meg a kedves fogadtatást. Majd a polgári leányiskola és izr. elemi iskola tanulói csokrokkal lepték meg a vendégeket. Ezután a tanárnők a vármegyeházára hajttat- tak, ahol Jankó Ágoston főispánunk és dr. Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyző vendégei voltak, mig a kisleányokat dr. Illy György állategész- Bégügyi felügyelő, dr. Halmos Andor kir. tanfelügyelő, Szongott Edvin főszolgabíró, dr. Gaál Dezső kir. ügyészségi elnök, Theiszen János polg. isk. igazgató, Berényi Győző műszaki tanácsos, Simon Lajos vm. irodafőtiszt, Konkolyi Erzsébet és Gedeon Márta oki. tanítónők látták ven dégül.

Másnap, szeptember 14 én, reggel 6 órakor autókon Dőrypatlanba rán dúltak ki, ahol Dőry Frigyes m. kir. gazdasági főtanácsos paradicsom-pusz tai birtokán a tehenészetet tekintet ték meg s meghallgatták Gombkötő Sándor gazdatiszt szakszerű előadását. Az előadás után a házigazda gazdag reggelire hívta meg vendégeit s reggelizés alatt a paradicsom- I pusztai községi elemi iskola tanulói

két hangra énekelve szebbnél-szebb magyar dalokat adtak elő Szabó. Á^“ pád tanító vezetése alatt. Majd egy kisleány üdvözölte a vendégeket, Eomlóssy János földbirtokos, dőry- patlani községi bíró és Forrai Aladár, községi főjegyző, megköszönték a látogatást.

A tanúm ifjúság részéről Bartha Klári köszönte meg a szives vendéglátást, mig Dőry Frigyes buzgó munkára és összetartásra serkentette a jövő tanítónőit.

Ezután a vendégek elbúcsúzva, autókon Zombára mentek, ahol Steib Mihály főjegyző, Lányi Emil rk. plébános, Varga Károly ős Schlechte Frigyes tanifók és Géczy Ilonka tanítónő fogadták a vendégeket. A fúvós zenekar a Himnuszt játszotta, majd egy iskolás gyermek üdvözlőt mondott. Elbúcsúzva a zombaiaktól Dőrypatlanba mentek a báró Rud- nyánazky Dezsőbó sajtgyárának megtekintésére. Itt a báróné és Paúlay Ferenc felügyelő üdvözölték a kirándulókat s a sajtgyárba vonultak, ahol Paulay Ferenc szakszerű előadás keretében mutatta be a vaj- és sajtkészitést. .

A báróné látta vendégül tízóraira a kirándulókat, akiknek nevében Elekes Margit mondott köszönetét a ház úrnőjének. A tízórai alatt a belső- dórii elemi iskola tanulói Kersch- baummayer Károly tanító vezetése alatt néhány magyar dalt énekeltek el. A kirándulók ezután visszatértek Szekszárdra, ahol a temetőben fölkeresték nemrég elhunyt tanulótársuk, Szilágyi Mancika, sírját s azt egészen elborították virággla, majd imát mondottak könnyes Bzemmel kedves pajtásukért.

A kegyeletes aktus után a szekszárdi selyemgyárba mentek s azt Sachsenheim Edgár miniszteri meghatalmazott kalauzolása mellett végignézték és miután dr. Halmos An dor kir. tanfelügyelőt meglátogatták, ebédre a Szekszárd Szállóba mentek. A kirándulás rendezői emléklappal ajándékozták meg a vendégeket, melyeket Wallacher László főgimin. tanár készített.

Ebéd után még a múzeumot tekintették meg Kovách Aladár múzeumi igaz gató szakszerű magyarázata mellett.

Rövid pihenő után átöltöztek „po zsonyi“ uniformisba a leánykák és igazgatójuk és tanárnőik vezetése mellett Jankó Ágostonná főispánná nál tisztelegtek, hol Kétszery Margit tanuló köszöntötte a MANSz. elnök nőjét, aki szeretettel karolta föl a kirándulók ügyét s estére kultur- estélyt rendezett a MANSz. részéről a vendégeknek. A kedves és megható üdvözlést vármegyénk közszeretetben álló Nagyasszonya mégha- tottan köszönte meg és a gyermekeket szeretetre, lelkes munkára és összetartásra buzdította.

Innen a kuiturestre mentek a vár- 1 megyeház nagytermébe, amelyet ad- I digra az előkelő közönség teljesen