Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-17 / 33. szám

1929 augusztus 17. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 S B a a B TÓTH JÁNOS órás és ékszerész B B B B a Szekszárd, Kaszinó■ Bazár. B -------- B j Alkalmi ajándékok j I nagy választékban, olcsón b fi beszerezhetők. ® s s 00BEBEB BBSBBBEBBBBE0 1 óa huszárőrnagy, vitéz Tihanyi vár­megyei székkapitány, vitéz Dréhr Endre szárnysegéd, Szongott Edvin főszolgabíró, vitéz Makray Ferenc, a járási vitézek hadnagya, Balogh Béla őrnagy, Szabó és Eállay huszár- századosok, Muraközy tüzér főhad* nagy, Linka Ottmár közs. főjegyző, Felber Alajos biró, Knippl Kálmán és Szakály István segédlelkészek. Egy óra után kezdődött az ebéd, amelynek étrendje a következő volt: Ragout leves. Haimayonnaise. Sonka- omlett. Kacsa- és borjusült. Vegyes saláta. Mogyoró parfait. Gyümölcs. Sajt. Fekete kávé. Az ebéden a fő­ispán a kormányzót éltette, majd dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyző mon­dott igen hatásos pobárköszöntőt a magyar katonai erények nemzetfen- tartó erejét ápoló magyar királyi her­cegre — aki a főjegyzőnek még 1892-ből való közvetlen emlékezése szerint megboldogult atyjával, az öreg József főherceggel is mindig magya­rul beszélt. A fenséges ur meghatot- tan köszönte meg az édes atyjáról Való megemlékezést és Tolna vár­megye közönségére emelte poharát. Ebéd után a fenséges ur egy da­rabig még elbeszélgetett a vendégek­kel, majd tőlük búcsút véve 3 óra után autójával visszautazott Tihanyba. A szobor alkotója.- Egy-egy ünnepségen, amikor vala­mely emlékművet átadnak a rendel­tetésének, sokszor bizony kevés szó esik a művészről, akinek az alkotása nevezetessé, hiressé teszi a helyet, amely magát az örökbecsű műremek­kel feldiszitotte. Illő tehát, hogy mi megemlékezzünk és elmondjunk egyet- mást Orbán tanárról, aki hévizi nya­ralását félbeszakítva utazott Tolnára, legújabb müvének leleplezésére. Orbán Antal, a székely szár­mazású szobrász budapesti tanulmá­nyainak elvégzése után tudását Bel­giumban és Franciaországban gyara­pította. Bruxellesben Van der Step­pen, Párisban pedig Rousseau volt a mestere. Kiváló tehetségét ottani tanárai is csakhamar felismerték és a külföldi lapok is a legnagyobb el­ismeréssel írtak róla. A világháború kitörésekor haza­jött és katonai szolgálatra jelentke­zett. A harctér nagyobb fizikumot kivánó terhei azonban az orosz harc­téren kikezdték az egészségét. Felebb- valói látván kiváló értékét, a gyen­gélkedő tisztet kivonták a frontszol gálatból és kineveztették tábori szob­rász művésszé. Hogy mint beteg is mennyit dolgozott, mutatják Volhyniá- ban, Lembergben és egyéb városok­ban rendezett kiállításai, amelyekről a kritikusok a legnagyobb elragad­tatással nyilatkoztak. A kommunizmus után művészi tel­jesítményeinek eredményeképen a kul­tuszminiszter kinevezte a M. Kir. Képzőművészeti Főiskola tanárává. Neve nálunk sem ismeretlen, mert az ő müve a szekszárdi, a dunaföld- vári hősi emlékszobor is és ugyan­csak ő alkotta a nagyatádi és a buda­foki hősök emlékművét is. Lanka­datlan szorgalommal dolgozik és je­lenleg a gróf Tisza István szobrát késsiti. Ugyancsak ő kapott meg­bízást a magyar katholicizmus néhai vesére, gróf Zichy Nándor szobrának a megmintázására. József királyi herceg a tolnai katonák hősiességéről. A tolnai hősök szobrának leleple­zési ünnepe alkalmából helyettes szer kesztőnk kihallgatást kért József királyi hercegtől, kérve, mondana el a lap számára érdekesebb részlete­ket a parancsnoksága alatt harcolt tolnai katonák hőstetteiről. A fen séges ur a legszivélyesebb készséggel tett eleget a kérésnek és a tolnai plébánia hivatali szalonjában a követ­kezőket volt kegyes mondani: A tizenöt évvel ezelőtt kezdődött nagy háború egyes olyan epizódjai ról, amelyekben az itteni katonáim is szerepelnek, csak akkor tudnék felvilágosítást adni, ha velem volna harctéri naplóm, amelyben minden részletet feljegyeztem. így tehát csak általánosságban beszélhetek és csak így mondhatom el a dicső haditényeit azoknak az ezredeknek, amelyeknek a legénységét Tolna városa és Tolna vármegye szolgáltatta. A parancsnokságom kötelékébe be­osztott negyvennégyes gyalogezred mindig a legkiválóbb, legvitézebb magatartást tanusitotta az összes harc­tereken. 1914-ben vezettem őket Szerbiában és Oroszországban, mint hadosztályparancsnok. Orosz-Lengyel- országban a Novo Radomszki csatá­ban különösen kitüntették magukat. Hosszabb idő után találkoztam velük újra, amikor Erdélybe jöttek és ott az 1917. évi nagy offenziva alkal­mával újra gyönyörűen bizonyítot­ták sohasem lankadó hősiességüket. Ugyanígy Montellón is. A hatvankilencesek Sábáénál, a galíciai és a kárpáti nagy őszi csaták­ban és Novo-Radomszknál szereztek hervadhatatlan babérokat. Ezzel az ezreddel voltam együtt Montellon is. A hatvankilencesek törték át az olasz harcvonalat és elsőnek értek át a Montello csúcsára, ahol ez volt az egyetlen nagy sikerünk. Emlékszem, hogy itt Falussy őrnagy a karját is elvesztette. Elmondhatom, hogy a hatvankilencesek mindenütt minden­kor legelsőrendü, kiváló csapatként szerepeltek. Mikor az 1914. év no­vemberében a VII. hadtest parancs­noka lettem, a Kárpátokban részt- vettek a duklai összes harcokban, amikor rendkívül súlyos és nehéz viszonyok közt egész télen lankadat lan szívóssággal harcoltak és mentek a duklai horpaszon át és ott voltak Gorlicénél és Przemyslnél. Velük együtt voltak ugyanott a tizenhetes honvédek is. Mikor Prze myBl alatt voltunk, akkor üzentek az olaszok háborút és le kellett men­nünk az olasz frontra, ahol a tizen- kilences honvédek tartották Dober- dót és ott kilenc nagy csatát vertek vissza. Mindenütt a hősiesség példa­képe volt ez a két magyar honvéd ezred, amelyek a kilenc karszti csatá­ban résztvéve, a legnehezebb és más harcterekhez nem hasonlítható viszo­nyok közt harcoltak. Később újra a parancsnokságom alá kerültek a tizenhetesek és a Monte Tómba alatt, majd a Piává partjain kiválóan küzdöttek. őfelsége Ferenc József királyunk halálakor az 1916. évi november 22 én Erdélyben voltam és ott újra hozzám került a 40. honvédhadosz­tály, a 19-es honvédek. Ott példa­szerűen tartották a Czibo völgyet és a Capul hegyet. A kárpáti harcvonal esen nehéz szakaszán egészen az 1918. évi január 9-ig voltam velük együtt, amíg az erdélyi háborút ve­zettem. Később azután már csak 1918 julius hó 20 áü, mint Tirol parancs noka találkoztam velük a Brenta völgyében. Részben itt, részben pedig Doberdón küzdöttek és rettenthetet­len, kemény bátorsággal állták a ki­váló nagy számú és pompás felsze­relésű olaBZ tüzérség gyilkos ágyú­zását. A nyolcadik huszárezredről is csak a legeliamerőbb szavakkal emlékez­hetem meg. Ez nagyjában mindaz, amit a váratlanul jött kérdésre igy hamar­jában mondani tudok. Sajnos, nap­lóm dóikul egyes, nekem oly kedves vitézeimről egyéb felvilágosítást nem adhatok. Helyettes szerkesztőnk aztán el­mondta a fenségnek, hogy az általa említett montellói harcokban esett el Zoller tolnai ulánusezredes, mint a 79-esek parancsnoka, akinek az öz­vegye most is Tolnán él. József fő­herceg azután még pár percig le­kötelező szívélyességgel beszélgetett helyettes szerkesztőnkkel, aki meg­köszönte a tolnamegyei hŐBök hadi tetteiről való kegyes felvilágosításo­kat és ezzel a kihallgatás véget ért. Emlékezzünk... Augusztus hó 13 án volt 80 éve annak, hogy az 1848. évi március hó 15-én megindult nemzeti újjá­születés eljutott az utolsó felvonáshoz. Az 1849 iki tavaszi dicső előnyo­mulás s a magyar pirossapkás hon­védek hősi harcai után a kolera, éhség s a túlnyomó orosz haderő megtörte a negyvennyolcas honvédek erejét. Elesett a honvédek lelkesítő lantosa: Petőfi Sándor, meghalt Gá­bor Aron; s a vezér: Görgey tábor­nok elvesztette minden reményét s mikor Kossuth is örökre elhagyja az országot s minden hatalmat Görgeyre ruház át, a magyar haderő össze­omlott s többé nem volt képes ellent- állni a hatalmas orosz túlerőnek. Rüdigerrel, ez orosz hadsereg vezé­rével megindult a tanácskozás s le­teszik a honvédek előtte a fegyvert. Az osztrákok azonban nem respek­tálták a fegyverletételi megállapo­dást, hanem a vezéreket és tisztjei­ket az aradi vár kazamatáiba hur­colták megvasalva. Kossuth kor­mányzó, Szemere miniszterelnök, Bem, Asbóth, Kmetty, Guyon, Percei, Dembinszky s Mészáros tábornokok török földre menekültek s lassan- lassan az osztrák lett az ur a hazá­ban, hogy október 6 án a tizenhárom aradi vértanú kivégzésével kielégítse vérszomját. A kardok eltörtek, a zászlókat le­tépték, irtották a magyart, ki akarták pusztítani, de minden pokoli terv meghiúsult, mert a magyar nemzet önerejéből ismét talpraállt. Kegyelettel emlékezünk e szent év­fordulón mindazokra, kik életüket és vérüket áldozták a hazáért s példát mutattak arra,’ hogy kell a hazát szerelni. Ezeknek a hősöknek példája lelkesítsen mindnyájunkat nagy tet­tekre, hazaszeretetre, ne szítsuk a széthúzást se a nyelvi, Be a vallási különbségek ne verjenek éket a ma­gyar föld lakói közé, mert aki a magyar föld kenyerét eszi, annak magyarnak kell lennie Bzivben és lélekben, bármilyen nyelven is fejezze ki gondolatait s bármilyen szertartás szerint is dicsérje az Istent. Aki pedig nem úgy érez, az nem méltó SINGER varrógépek réq bevált jó minőségben JCedvező fizetési feltételek SINGER VARRÓGÉP RtSZVENYTARSASAC Marton János, Szekszárd, BarUna-utca 57/b. szám. ■ Bonyhádira: Zárda-utca. Tolnán: J Szekszárdi-utca 14. Dunaföldváron: ■ Erzsébet-tér 6. szám. 49 még arra sem, hogy halála után magyar föld adjon neki örök pihenő helyet. A 48-as honvédek hazaszeretete szüntesse meg az ellentéteket, szün­tesse meg a mesterségesen felszított haza- és nemzetellenes aspirációkat, legyen a magyar földön mindenki magyar, szeresse mindenki a tápláló magyar földet a mindenkit testvérnek tekintsen a hazai lakosság, aki magyar földön él. Ha igy lesz, lesz feltámadás 1 Ha nem, elpusztulunk s akkor az agitá­torok kaján örömujjongása között nyomorba jut a magyar föld mindé- nik lakója, mert a vallási és nyelvi különbség a végpusztulástól nem fog megóvni senkit! Zftzlószenteltt Bonyhádon. A bonyhádi katholikus legényegy­let vasárnap impozáns zászlószentelési ünnepséget rendezett. Az ünnepség fényét emelte Virág Ferenc megyés- ptispök megjelenése, aki mint a legényegyletek országos szövetségének püspök-fővédnöke megáldotta az egylet zászlaját. A főpásztor püspöksientlászí ói nya­ralását félbeszakítva, szombaton érke­zett meg Bonyhádra Farkas József dr. püspöki levéltáros kiséretében. A megyéspüspök Jozgits János prelátus plébános vendégszerető házában szállt meg. Este a legényegylet tagjai a leventékkel karöltve szerenádot adtak a megyéspüspök és a zászlóanya, Vajdits György né tiszteletére. A szerenád alkalmával Perczel Béla dif. földbirtokos, mint a hitközség elnöke köszöntötte a főpásztort szívből jövő szavakkal és fejezte ki hódolatát a bonyhádi hivők nevében. Vasárnap délelőtt Virág Ferenc püspök a bonyhádi templomban ünnepi szentmisét pontifikáit és magasszár- nyalásu szentbeszédet mondott, amely­ben a legényegylet áldásos működését méltatta. A szentmisén a főpásztor megáldotta a bonyhádi legényegylet selyemzászlaját, majd az ünneplő közönség a katholikus kör kerthelyi- ségébe vonult, ahol kezdetét vette a* zászlóavató ünnepség. Délben közebéd volt a katholikus körben. Az ebéd közben számoB fel­köszöntő hangzott el, amelyek közül nagy tetszést váltott ki a budapesti központi legényegylet elnökének tar­talmas beszéde. Az ebédet követőleg a megjelent előkelőségeket Bittér Illés tank. főigazg. clairvauxi apát látta vendégül villájában. A késő délutáni órákban Virág Ferenc megyéspüspök autóba szállt és visszautazott Pécsre, ahol az éjszakát az aulában töltötte, délelőtt pedig visszautazott nyaralásá­nak folytatására Püspökszentlászlóra. A bonyhádi zászlószentelést, ame­lyen a község intelligenciáján kívül a

Next

/
Thumbnails
Contents