Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-17 / 33. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 augusztus 17. 1 L A A legkiválóbb.hajmosószerek egyike a Luxus Shampoon. Insven mintacsomagot adok minden vevőmnek szerdán és szombaton. Ajánlom ezenkívül raktáron levő j bel- s külföldi kozmetikai szereimet 1 LA 778 GARAY'DROGÉRIA, SZEKSZÁRD □□□□□□□□□□□□□□□□□□□a § TAVASZI § □ és nyári angol szöveteim meg- D O érkeztek, melyekből mérsékelt árak “ □ mellett késeitek Q □ divatöltönyöket és felöltőket. □ □ ■ □ § SflPSZKV HflDOR § FÉRFISZABÓ SÍ □ □ SZEKSZÁRD, SZENT ISTVAN-TÉR. □ 5 Hozott anyaiok feldolgozását is vállalom. 5 □□□□□□□□□□□□□□□□□□□a iánk határainak védelmében. Az 6 emléküket örökíti meg itt a szép szobor, amelyen Hungária egyik karjával haldokló fia kezéből kiveszi a magyar zászlót, hogy odaadja másik fiának, akit újra harcba küld, hogy az vívja ki a letiport haza szabadságát. Ezt a gondolatot talán nem is lehetett volna szebben, művésziesebben ki sem fejezni, mint ahogy ez az ércbe öntött hősköltemény beszél. Ennek a gyönyörű szobornak a tövében lelki szemeim előtt elvonulnak a nagy küzdelmek, a szörnyű szenvedések, a dicső győzelmek, amelyek mind arról beszélnek, miként vették ki részüket a nagy harcokból Tolna fiai. A negyvennégyes ezreddel rettentő golyózáporban átkelve a Száván, elfoglaltuk Sabácot. A hatvankilences ezred a lembergi nagy csatában rohamra indulva elsöpörte az orosz állásokat. A nyolcas huszárok ugyanakkor oldalba támadták a orosz géppuskásokat. A tizen- hetes honvédek majdnem két évig védték legszörnyübb küzdelmek közepette Doberdón a Karszt fen- síkot. A tizenkilences honvédek Erdély bérceit tartották az orosz óriás ellen. Látom a tolnaiak összes ezredéit, amint dicsőséggel vívtak ki győzelmet győzelem után. És nem találok méltó szavakat ennyi hő siesség, dicsőség kifejezésére, midőn szeretett bajtársaim, fiaim emléke előtt állok, hiszen olyan érzés tölti el ebben a pillanatban szivemet, mint mikor az apa áll könnyezve a fiai sírjánál, a fiai síremléke előtt. Hányszor néztem meghatott könnyes szemeikben a hősiesség tői fellángoló hazaszeretet lelkes megnyilvánulását, amellyel az otthon maradt szülő, gyermek és hitves védelmében életüket a hazáért feláldozták. Magasztosabb, szebb, nagyobb haditetteket, mint amilyeneket a tolnai fiuk vittek véghez, másoktól nem láttam végrehajtani. — Visszaemlékszem azokra az órákra, amibor borzalmas sebektől vérezve haldokolva láttam őket, soknak lefogtam a szemét és hallottam utolsó imájukat, amely mind ez volt: *Áldd meg Isten kedveseimet és szeretett Hazámat 1* Amint a lelkem akkor csatlakozott, úgy most is csatlakozik az ő imájukhoz és kérem az Istent, áldja meg ezt a derék népet, tegye naggyá és vegye le róla büntető kezét. Hiszen kimondhatatlan az, amit szenved a magyar. Rabigában, nyomorban van, hazája oasbi- lincsbe zárva — alig tud megmozdulni. Pedig nem ezt érdemelte az ő dicső hősiességével. Azzal a hittel haltak meg a mi hőseink, hogy nem lesz hiába az ő haláluk és nem lesz az gyásza az ő kedveseiknek,, mert hazájuk boldog és nagy lelsz és az lesz a megdicsőülésben is az ő legnagyobb boldogságuk. Higyjük, akarjuk mi is hazánk boldogságát olyan erő sen, mint ők és utolsó lehelletün- kig küzdve, legyünk készek ezért mindig, mindenünk feláldozására. Testvéreim, gondoljunk arra, hogy dicső hőseink boldogok az örök Úristen kegyelmében, ők egységesek voltak abban a gondolatban mindhalálig, hogy az Isten, akinek a kezében ők eszközök voltak, tegye boldoggá a Hazát. Egyesítsen minket, valamennyiünket, akik itt maradtunk Isten előtt a hazaszeretetnek ez a gondolata. Arra kérem az Istent, áldja meg Tolna minden lakosát, hogy mindnyájan egységesek lehessünk és hogy mi élők kivehessük a részünket abból a munkából, amelynek az a végcélja, hogy hőseink halála ne lett légyen hiába és hogy mielőbb részünk lehessen abban a boldogságban, ami a mi mindennapi kívánságunk.. Mint hadvezér és mint atya kérem Önöket, szeretett Testvéreimet, tegyenek meg az egység ér dekében mindent, dolgozzanak ezért egymással karöltve és vegyenek példát a megdicsőültí hősök egységéből, hogy rombadőlt hazánkat felépíthessük, újból feltámaszthassuk. Ezért kérem én Isten áldását mindnyájukra I Hosszan súgó éljenzÓB követte a királyi herceg beszédét, aki a szónoki emelvényról lejövet, koszorúját ezekkel a szavakkal helyezte a szobor talapzatára: Hős bajtársaim, volt hadvezéretek hálás szeretettel teszi lábaitokhoz az emlékezés hervadó virágait. Mindig él azonban bennem az érzés, hogy nem haltatok hiába és az az eltökéltség, hogy ha kell, én is meghalok szeretett magyar hazánkért l A nagy lelkesedést kiváltó Bzavak után a dalárda gyönyörűen énekelte el a Nem, Nem, Sohát, majd , dr. Klein Antal ny. főispán, a tolnai kerület országgyűlési képviselője mondotta el alábbi szobor- avató beszédét: A nagy, hatalmas, gazdag népek és nemzetek Pantheont építenek és oda helyezik el történelmük nagyjait, jeleseit, hőseit, vitézeit, mártírjait és oda zarándokolnak leróni a hála, a kegyelet adóját. Mi, a kicsiny, szegény, megalázott nép nem emelhetünk ily díszes, drága hajlékot, hanem készítünk minden kőnél, minden márványnál és ércnél maradandóbbat és ez a Magyar Pantheon a magyar szív. Mi szivünkbe helyezzük nemzetünk nagyjait s emellett majdnem minden városban és faluban ott áll mementóként egy szobor: hőseink emlékköve. Mi ezekhez zarándokolunk. «F fN A négy és féléves rettenetes küzdelem szomorú vége után Tolna is megörökítette hősei emlékét, emlékét azoknak, akik távol a honi rögtől, idegen földön alusszák örök álmukat. Az emlékezés azonban élővé teszi a holtakat és a mi szivünk Pantheonja megindítja az orosz mocsarak, a kárpáti fenyvesek, a doberdói sziklák, a szibériai fogolytáborok temetőit és a jeltelen tömegsírokból kiemelkednek hősi halottaink és tépett mundérjukban, rongyos papírba kanosukban,halálcsókolta piros sebbel hadverte testükön mind itt állnak e szobor körül és igy beszélnek: — Tudjátok meg mindannyian, hogy a mi halálunk örök dicsőség, mert mindnyájatokért, a hazáért adtuk, életünket. Bennünk és velünk sújtotta az Úr a magyart, hogy fenntartsa és félmillió magyar vérével újra megkeresztelje. Hisz az Úr a saját Fiát is a bitón, a keresztfán által juttatta az üdvösséghez és az O szenvedése és halála árán minket. A mi halálunk nagy áldozatával is egy uj élet tavasza fog fakadni magatok és gyermekeitek számára: egy boldogabb jövendő I A legzordabb tél után is jön a tavasz, az uj élet ébredése. Ezt higyjétek, ezért dolgozzatok ! Majd elcsukló hangon szólnak hozzánk, a szerencsésekhez a hősi halottak és ezt mondják: — Mi értetek haltunk, ti pedig cselekedjetek értünk. Ismerjétek kötelességeteket 1 Töröljétek le árváink könnyeit, adjátok meg özvegyeinknek a mindennapi kenyeret, mert támasz nélkül hagytuk őket közietek. Csak akkor jöhettek fölemelt fővel ércbe öntött ezen emlékünk elé, ha ezt megteszitek. És hősi halottaink e szavaira minden szív, minden zászló hódolva hanyatlik le, emlékük előtt hódol és tiszteleg az egész magyar nemzet. Eljött tisztelegni emlékük előtt az, akinek ők, a hősök annyiszor tisztelegtek. Eljött zászlaját meghajtani a halott hősök emléke előtt az, aki az élő hősök bálványa volt és akit mint apát szeretett és tisztelt minden magyar fiú I Eljött és hozzájuk szólt az, kinek szavára tüzbe mentek ők. Eljött könnyet törülni az, ki a poklok tüzében, a harc mezején is csak könnyet törölt, enyhülést és vigaszt adott. Eljött a hősök hőse, a jóságos hadvezér 1 És vele együtt ide zarándokolt mindenki s eljöttek a hozzátartozókon kívül hódolva tisztelgni, honszerelmet tanulni a biztató, reményteljes Jövő: katonáink, ifjúságunk, leventéink. S aki itt van, az a kétségbeesés mélységéből kiált az Egek Urához, hogy hősi halottaink emlékét megszentelve szabad, független hazánkat adja vissza nékünk. Szemben a szoborral, a községháza falán egy emléktábla hirdeti II. Lajos királyunk szomorú útját, amely itt, erre vezetett Mohácsra, a magyarság nagy temetőjébe. Ez útvonal mellett áll most e másik emlék, amely Trianonra emlékeztet, figyelmeztet. S te: élet vándora, kit erre visz utad, emeld le föveged és tudd meg, hogy tartozásod van a holtakkal szemben, mert hőseink kiontott vére és élete a mi váltságunk és miként Mohács után volt, Trianon után is lesz feltámadás. Trianonban meghúzták az ezeréves Hungária lélekharangját. De a harang nem mindenkor jelenti az elmúlást, a véget. A harang nem mindenkor holtakat sirat, de gyakrabban holtakat hiv. Vivos voco 1 Minket is munkára hiv, Szent István örökségéért való fáradhatatlan munkára. Maradt még egy csonka, kicsi darab a régi, dicsőséges, nagy földből, ahol a munka, a tagadás megveti a lábát és a csel, az ármány, az erőszak, a rablás uralmát meg fogja dönteni. Belegyökereztünk a lét és az élet talajába és kezd virulni a remény virága. Bizodalommal hisszük, hogy valamikor újból megkondulnak majd a harangok. Nem a lélekharang, melyet messze idegenben ellenséges kéz húz, hanem a Te Deumra szóló ünnepi harang, amelyet itthon testvéri kéz fog örömmel kongatni. És meg fog mozdulni a Tátra aljában, a Vág mentén, a gyergyói havasokban, a Maros kanyargó völgyében. Zugva-bugva fogja világgá hirdetni : a széjjeltépett ezeresztendős Magyar- ország újra egyl Majd csak akkor zsongnak-bongnak a világ minden táján, a föld minden népénél ünneplő hangon a harangok, majd csak akkor hirdetnek zugva-bugva örök békét, boldogságot a földön az élőknek, örök nyugodalmat a hősi halottaknak I Mert csak akkor lesz a világon béke, amikor ősi országában ismét nagy és boldog a magyar! Dr. Klein Antal országgyűlési képviselőt gyönyörű beszéde után melegen ünnepelték és mikor a szónoki emelvényről lejött, maga a királyi herceg melegen gratulált neki. Szakállos Gyula hadiárva diák szavalta el ezután igen szépen SaÉs | Varrógép, kerékpár, j I RÁDIÓ «I 1 éa villanyfelszerelési B | «általat. B Nagy alkatrész-ratir és javtténOhely. g ü fiAMBiCD mehanikui S ® 9 U Wl Hl t K SzekssArd, B B Garay-tér. Telefon 51. | I Ható-javító műhely. | Akkumulátor töltés és javítás. § 19 0 BaaaaaaaaaaaaaaaaasB Ede „Magyar végrendelet“ című hazafias alkalmi költeményét, amelyet követett“ a lelkészek áldása. Egymás után léptek a pódiumra Szalonnáé Gyula faddi református, Németh Gyula szekszárdi evangélikus lelkészek és Lebovics József baranyamágocsi izr. főrabbi, akik gondolatokban gazdag, gyönyörű beszédek kíséretében áldották meg a hősi emlékszobrot. Mindegyik beszéd klasszikus' szépségű volt, de a lapunk megjelenéséhez rendelkezésre álló pár óra nem lévén elegendő arra, hogy a kézi szedésü nyomda korlátolt teljesítőképessége az óriási anyaggal megbirkózhassék, legnagyobb sajnálatunkra el kell tekintenünk azok közlésétől. Az áldások után kezdődött a szobor megkoszorúzása. Legelőször a vármegye koszorúját helyezte el az emlékmű talapzatára dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyző, a katonaság koszorúját KozmovBzky tábornok, a tolnai helyőrség nevében Pethes huszárőrnagy, a csendőrség nevében Kosztka alezredes és Balogh őrnagy, a vitézi szék nevében Tihanyi székkapitány, a központi járási vitézek nevében vitéz Makray Ferenc, a tolnai róm. kath. egyházközség nevében dr. Szily Géza ügyvéd, tették le a koszorúkat. Kívülük megkoszorúzták még az emlékművét: á tolnai izr. hitközség, Tolna nagyközség, a szomszédos községek, a tolnai polgári iskola, a r. kath. iskola, az állami elemi iskola, a pénzügyőrség, a leventék, a tűzoltók, a tolnai jótékony nőegyle,, az izr. nőegylet, a Tolnai Kör, az Iparos Olvasó Egylet, a Katholikus Olvasó Egylet, az Építő Munkások Országos Szövetségének tolnai csoportja és a Tolnai IQusági Közművelődési Egylet és mások. A diszmenet A megkoszorúzás aktusának befejezése után a kivonult huszárság, a vitézek, a hadviseltek és a leventék csodaszép diszmenetben vonultak a királyi herceg előtt. A katonai disz- menet után a fenséges ur elbeszélgetett a hősökkel, akik közül már többet ismert. Hosszabb megszólítással tüntette ki vitéz Makray Ferenc járási hadnagyot, a szekszárdi posta- hivatal főnökét, akire, mint több harctéren alatta szolgált tisztre élénken emlékezett. Ebéd a plébánián. Az ünnepség befejező akkordja után a közönség lelkében a gyönyörű esemény emlékével szétoszlott, őfensége pedig kíséretével a plébániára hajtatott, ahol Meyer Alajos plébános, akit József kir. herceg még budapesti működése idejéből jól ismer, ebédet adott a tiszteletére. Az ebéden a királyi hercegen és a vendéglátó házigazdán kívül a következők vettek részt: vitéz Kozmovszky altábornagy, Jankó Ágoston főispán, dr. Klein Antal országgyűlési képviselő, dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyző, Orbán Antal szobrászművész, Kosztka alezredes, Pethes Mik-
