Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-10 / 32. szám
XL évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 augusztus 10. 32. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). ti ' Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy ŐO milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A nass felsülés. Felsült a ssovjet a vörös augusztus elseje megrendelésével. A polgári társadalom, melynek fegyverei késien állottak minden támadás visi- siaverésére, erősebbnek bizonyult a szovjetnél, pedig az ugyancsak gurit- gáttá ám aranyait Európa nagyvárosai felé. Idejében sikerült leleplezni ai előkésiitett vörös támadást, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a vörösök hívei közt is sokan akadnak, akik az utolsó pillanatban visz- szahökkennek attól a veszedelemtől, amelyet a polgári rend ellen terveztek. Érdekes, hogy a szovjet, amely azt mondja magáról, hogy a kapitalizmusnak született ellensége, mégis a pénz erejével igyekszik terjeszkedni és a világot megváltó eszméit a nép agyába bepréselni. Elszánt csoportokat már csak pénzzel tud szerezni és ezért a pénst emelte isteni trónusára, hogy ezzel is bejelentse teljes erőtlenségét. Az emberek nem veszik már be olyan könnyen a masa lagot. És akit a polgári rend kérdőre von a megfizetett agitátorok közül, az egyszerűen kimondja, hogy igenis a ssovjet küldötte, a szovjet pénzelte és ő pénzzel próbálta annak a sejtrendszernek a kiépítését, amelyet Moszkva kommunista kapita listái agyaltak ki. ]£b a szovjet most szégyenteljesen vonul vissza moszkvai odújába, hogy eltakarja dühtől és szégyentől vörös Dencz Ákos beszámolója Kányán. ábrázatát. Jelszavai elvesztették varázsukat és azokat most pénzinjek. ' ciókkal igyekszik erőhöz juttatni. Példái azonban nem találnak követőkre. Hiszen ha követőkre találnának, nem lehetett volna leverni a Kínában fellángolt bolsevizmust és ma már Ázsiának sok száz millió népe a bolsevizmus ölelő karjaiban pihenne. De amint a fölébredt magyar nemzeti öntudat most tíz éve lebunkózta a bolsevizmust, úgy végezték ki azok az ázsiai országok is, ahová szintén a pénz által vágott ösvényen szivárgott be. Ha a vörös eszmének olyan nagy volna az ereje, aligha birkózhatott volna meg vele az elkábult magyar társadalom és alig állíthattak volna ellene annyi kinai hazafit, akik gátat vetettek terjedésének. A magyar társadalomnak a vörösök fölött aratott győzelmét magyaráz háttá a szovjet elszigetelt jelenségnek. Am az augusztus elseje kudarcát teljes csődként kell elkönyvelnie. És ha ennek a sikertelenségnek a megismétlődését el akarja kerülni, revízió alá kell venni elveit és azután megnyitni a polgári kormányzatnak, a tőkés termelésnek már-már begyepesedett oroszországi útjait. Ha már pénzzel sem sikerült célt érnie, akkor igazán nincs már mit keresnie ezen az árnyékvilágon. Tiz évvel a magyarországi bukás után világbukás érte a vörös irányzatot. Ideje, hogy harakirit végezzen magán és átadja magát önmaga az enyészetnek. A tamáeii járás szélén fekvő Kánya, alig 1100 lakost számláló nagyközségnek derék, hazafias, szinma- gyar és vallásos róm. kath. lakos sága ritka áldozatkészséggel utolsó negyedik harangját is beszerezte és azt ünnepélyes külsőség és szertár tások között augusztus hó 4 én szent- mise keretében szentelték fel. Szlezák László budapesti régi jónevtt harangöntő cég műhelyéből kikerült másfélmázsás harangért augusztus hó 4 én, vasárnap reggel Gróf József községi bíró vezetésével felpántlikázott és virágozott kocsikon mentek be Tabra a vasúti állomásra és onnan nagy lelkesedéssel kisérték végig a templom előtti térségre, ahol a harangot a nagyszámban egybegyttlt helybeli és környékbeli hívek előtt szép beszéd kíséretében és lélekemelő szertartás közben Mózes András rk. plébános szentelte fel. A község meghívására a harang- szentelés ünnepélyén a kerület közszeretetben álló népszerű képviselője dr. Dencz Ákos is megjelent, akit előtte való nap este a tabi állomáson a község és a pártvezetőség nevében Vágó Viktor jegyző és Gróf József bíró, pártelnök fogadtak és üdvözöltek. A képviselő a harangszentelés szertartásának befejeztével általános érdeklődés közben tartotta meg beszámú közönség jelenlétében. A képviselői beszámolót Gróf József pártelnök megnyitó beszéde vezette be, melyben részletesen kitért a képviselő eddigi működésére és eközben rámutatott a parlamenti munkáján kívül azokra az eredményekre, amelyeket Kánya javára ért el. Az uj kör- orvosi lakás, a plébánia épület tatarozása, 4000 pengős kutsegély, a Felsőireg—Tengőd— Kánya községek között építendő közút, amelynek első- részletbeli munkái a folyó évre már elrendeltettek, a legszámottevőbb részletei a képviselő fáradozásainak. A megnyitó után Dencz Ákos képviselő szeretettel üdvözölte választóit, nagy elismeréssel emlékezett meg arról az áldozatkészségről, amelyet a község a mai nehéz gazdasági viszonyok között felmutatott és amelynek számottevő bizonysága a jelenlegi ünnep is. A községet a múltban bajok, csapások érték és ennek dacára vezetőinek, a már említett plébánosnak és pártelnöknek munkáin kívül még az uj körorvosnak dr. Dénes Miklósnak és az uj jegyzőnek Vágó Viktornak fáradhatatlan munkásságával sikerült nemcsak a bajokból kilábalni, de a vallásos megnyilatkozásnak is értékes kifejezést adni. A vezető egyének példát- adó munkásságának elismerése után számolóját, a nagy meleg dacára j rátért a képviselő az országos poli- mindvégig hűségesen kitartó nagy- I tika eseményeinek ismertetésére, részTÁRCA. Tiszíeletes ur. Irta: Kreschka Frigyes. Két furcsa öreg ember üldögélt esténkint a kisváros vendéglőjében. Hosszú éveken át vacsora után szokott ott találkozni a két régi vágású legény!. Együtt töltötte unalmas estéit télen-nyáron egyaránt a bankfia és barátja a tiszteletes ur. A bankfiu a helybeli kis takarékpénztárban emberemlékezet óta viselt tisztviselői állása folytán kapta modern nevét, mely azonban alig takarta jobban igazi egyéniségét, mint amennyire külseje is távolállott a lágyan mattit bankfiukétól. — Néhány megmaradt hajszála semmi áron sem akart megválni gyökerétől és görcsös kussáltsággal ragaszkodott fénylő koponyájához. Hosszulépésbe mártott harcsabajsza csillogó firhangot .vont szája elé, félrekötött készenvett'cso- kornyakkendője előkelő közönnyel állandóan balfelé orientálódott és vad elszántsággal meredt a .világűrbe. Régi pápaszemében egyik oldalon rá- csavart cérnaszál, másik oldalán pedig bádogos cinezése vigyázott a megrepedt lélekre, gyűrött, földrerohanó nadrágja pedig tudj’isten, milyen régi szép békebeli nótákat harmonikázott roggyanó lábain. Rég letűnt idők néhány megmaradt öregje előtt határozottan nagy volt az ő pénzügyi jelentősége. Az egy koronás hetibetétek félelmetes tekintélyű mestere és a falu szatócsainak szóló takarékpolitikai tanácsok kor látlan kimérése volt ő, a bankfiu. Siakismereteinek fölényes tudata bájos jámborsággal ömlött szét arcán és valami különös, szeretetreméltó groteszkséget kölcsönzött az öreg legénynek. ö azonban legkisebb hajlandóságot sem mutatott e kölcsönnek ebben az életben való törlesztésére és a földi unalom hat keresztjével a vállán, akkor volt a légből dogabb, mikor újra elővehette penészes bukszáját és újra krajcárokban adhatta a borravalót. Családi körben „fiatal ur“ névre hallgatott. Ezt a kifejezést is véletlenül felejtette életében a múlt és a megszokás, ő titkon örült a hízelgő megszólításnak, mellyel egy évvel öregebb bátyjától különböztette meg környezete. * Úgyszólván egyetlen megmaradt barátja volt asztaltársa, a tiszteletes ur. Egyetlen a régiek közül, kik valamikor együtt kezdték, az életet éB akiket az idő szép sorjában elhívott a baráti asztal mellől. A régi jókedvű borozgatásokat egyhangú esték követték, mire megöregedtek, mire ketten maradtak. Ha beszélgettek szelíd unalommal, marták egymást^ de leginkább hallgatni szoktak a fehér asztal mellett .. . nézni a többieket... a fiatalokat. Talán a saját fiatalságára gondolt a két öreg, amikor meg megvakkant a cigány és elkintornázott egy-egy charleston hangzavart. Talán szóltak volna is egymáshoz, ha kívülről nem tudták volna egymás gondolatát. Az évek nagyon megtanítanak egymást ismerni és a két vén gyerek lelkének nem volt olyan billentyűje, melyen a másik százszor nem játszotta volna már el szive minden nótáját. Ahogy • Ültek, ültek egymás mellett úgy látszott mintha örökre kibeszélgették volna már magukat. Csendesen csengett a poharuk, észrevétlenül fogyott a bor, el-elmultak a vacsora utáni órák. Hosszú hallgatás után, ha megszólalt a bankfiu „no már eleget beszélgettünk“, a tiszteletes ur rábeszélő fejbólogatással halkan válaszolt „beszélgessünk még egy kicsikét“. Aztán újra hallgattak. Egy két hoaszulépés, egy két félórácska, csendes álmatag nézés és azután a tiszteletes ur hazamenésre hivó szava „no most már igazán eleget beszélgettünk“, ám ilyenkor a fiatalúrnak nem volt még üres a pohara „beszélgessünk még egy kicsikét“. És megint hallgattak egy félórát. Majd hirtelen fej biccentéssel összenéztek, szótlanul fizettek, szótlanul szorítottak kezet, szótlanul távoztak. Két öreg gyerek igy élte le vendéglőben életének egy részét. Nemcsak a nagyvárosi kávéházaknak vannak meg a törsslakói, vannak, akik vidéki kiskocsmák zaján öregednek, keserednek meg. Akiket kidobott kebeléből a családi élet, kiket be sem fogadott, vagy akik soha nem is keresték azt. Agglegények. Tarka fiatal évek, buzogó színek, mámor . . . röpke .. . borgyöngyös legényéjszakák, de elrohannak, de elfakulnak I Elkopik, elfecsérlődik a lélek, kihűl a vágy, ha nem szitja a család melege. Kik nem tudták a sorsát, gyakran kérdezték az öreg tiszteletest, mért nem vitt asszonyt az eklézsiájára? Sosem válaszolt erre a kérdésre. Csak tora ráncok szorultak arcára, forradásos összeégett vonásait nagy árkok futották meg. Nem válaszolt. Csak szemében vonaglottak messze fájdalmak, csak tűstől mart korcs marka remegett görcsösebben a poháron. Nem válaszolt. Csak bele- révedt a borába, melyben ott kavargóit az egész kidobott rongy élete. Emberek ... álmok ... vágyak ... hitek . . . asszony — keserűség .. . piszok ... rút hálátlanság. Nem válaszolt. Csak jobban ízlett a savanyu bor torka keserűségére. A bankfiu ilyenkor nagy mély lyukakat szokott ásítani a korcsma r
