Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-27 / 30. szám
XI. évfolyam. 30. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 Julius 27. TOLNAMEGYÉI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épdletében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A magyar dalról. A „Tolnamegyei Újsága legutóbbi számában a magyar dalról olvastam egy igen tartalmas és mindenesetre megszivlelésre méltó hirt és mivel igen tisztelt Szerkesztő ur készsége sen bocsátja a lap hasábjait rendelkezésre oly cikkek közlésére, amelyek a magyar dal hivatottabb ápolásáról szólnak, engedje meg, hogy tollat ragadjak és magam is közöljem azokat a benyomásaimat, amelyeket a magyar dal ápolása terén már negyedszázad óta kifejtett működésem folyamán szereztem. A megszállás okozta nehéz helyzet nem engedi meg, hogy ott folytassam magyarositó munkámat Délbácská- ban, ahol valósággal ünnepnap volt az, amidőn a magyar dalárda érces hangja elhangzott és amidőn egy egy magyar dalos, mondhatni a nemzeti ügy lelkes apostola, szivvel-lélekkel énekelte nemzeti imánkat és midőn minden szólamból az tört elő, hogy: „Ne bántsd a magyart l0 Sajnos ármány, árulás, soha meg nem bocsátható vétkes könnyelműség csapásokat mért a magyarra, de ha valamivel vissza tudjuk venni régi határainkat, ha valamivel talpra tudjuk állítani ezt a jobb sorsra érdemes hazát, úgy ez csak a magyar dal lesz. Mert a magyar dal magyar történet. A kereszténység felvétele által nemes önérzetre és igazi öntudatra felébredt középkori nép érzésvilága, a török harc és nemzeti villongások kereszttüze alatt kifáradt, de el nem csüggedt hazafiui bánat, a Magyar- ország függetlenségéért vivott szabadságharc minden jelenete és minden gondolata, a keserűsége mellett is jobb, szebb jövőt remélő magyar nemzet szivedobbanásának minden megnyilatkozása ez a magyar dal, akár Isten házában hangzik el mint hő ima, akár a küzdő élet színpadán mint világi ének szólal meg. Most is halljuk fülünkbe csengeni, midőn segitségért kiáltunk, akár a pusztában szomjazó, hogy: „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga0, vagy „Boldogasszony anyánk0, midőn pedig nehéz sorsot szenvedő testvéreinkre gondolunk, a kuruc dalok lelkesítő, sokatmondó hangjai visszhangzanak fülünkben, vagy a turulmadár dalával izenjük erdélyi testvéreinknek : „hogy lesz még busa, nyár, lesz még kikelet Kolozsvár felett, ha elvonul határinkról a holló sereg.0 £s bármely népdalunkban, akár szövegét, akár dallamát tekintjük, ott van a legteljesebb összhang, a legteljesebb egyetértés és a nemes tartalomhoz minden részében kedves éB érző zene is járul. Nincs itt meg a dallamban, sem a szövegben léha szín, mert a magyar ember mindenkor közvetlen tudott lenni és érzését is őszintén tudta kifejezésre juttatni, mig ezzel szemben a háborút követő le- I keletien irányzat, a jázzék nyakate- J kert, de semmitmondó zenéje elho- I mályositani iparkodott Eönnyüvérü, a holnappal nem törődő és cél nélkül mulató egyének pártfogása által az évezredes tradíciót, amely a magyar dal fejlődésa folytán hagyományossá vált. Az a külföldi féltve őrzi nemzeti kincsét, a francia büszkén hirdeti a nemzeti gloiret, a német nem enged hozzányúlni szellemi értékeihez, má- i sutt az idegent legfeljebb követendő például állítják oda, moBt tehát mi { legyünk oly engedékenyek, hogy a | A budapesti lapokban hir jelent meg, hogy a közigazgatási reformmal kapcsolatosan — még a törvényhatósági bizottsági tagok választása előtt — az egyes vármegyék élén álló főis pánokat a belügyminiszter kicseréli. A felmentendő főispánok között olvastuk Jankó Ágoston főispánunknak a nevét íb. A legilletékesebb helyről nyert információnk szerint a főispánunk felmentéséről szóló hir teljesen | téves, amit a legnagyobb örömmel I adunk olvasóink tudomására. nemzeti érzést idegen befolyástól el- | nyomni engedjük? Fogjon össze minden magyar, vegye kezébe minden dalkör éB zene- egylet a magyar dal hivatottabb művelését, rendezzen hazafias magyar dalestélyeket, amelyeknek műsorára bőséges anyag kerülhet és akkor hamarosan elérjük, hogy az évszázados múltra visszatekintő magyar dal háttérbe szőrit minden léha, könnyű- vérü idegen zenét kezdve a Stux úrtól — a banánhéjig. Dr. P. S. Az ez évben lefolyó törvényhatósági bizottsági választások békés lefolyása épen azt kívánja meg, hogy vármegyénk élén olyan bölcs, higgadt, mindenki által nagyrabecsült éB szeretett férfiú álljon, mint Jankó Ágoston, aki hosszas közigazgatási tapasztalatait megyénkben mindig arra használta fel, hogy a vármegye békéjét biztositsa és az elintézendő fontos kérdések a vármegye tradíciójához híven, közmegelégedésre oldassanak meg. Anyák.* Csonka-Magyarország csecsemő- halandósága feltűnően nagy. Mig a nyugati kulturállamok legtöbbjében 10% a halálozási százalék, addig Csonka-Magyarországon a csecsemőhalálozás átlagosan számított arány- száma 18%. Vannak azonban az országnak területei, ahol ez a 30 % ot is eléri. Mennyi virágzó élet pusztul el már gyökerében, milyen pazarlása ez a mi kis nemzetünk erejének! Az Országos Stefánia Szövetség nagyszabású akciót indított meg a csecsemővédelem megszervezésére. Egymásután állította fel védőintézeteit, ahol ingyenes tanácsadásban, oktatásban, sőt szükség esetén anyagi támogatásban is részesíti a hozzáfordulókat. A szövetség statisztikájából látjuk, hogy az elmúlt évben a 193 védőintézetben 94.493 csecsemőt, 72.166 kisdedet és 26.366 terhest vettek vizsgálatba, illetve gondozás alá. Működésének eredménye, hogy a védő- intézeti védencek között (tehát akik állandó orvosi és védőnői ellenőrzés alatt állanak) 6‘3%-kal alacsonyabb a csecsemőhalálozás. Sajnos, hogy egyelőre a kisebb, kulturátlan falvakon késik a védőintézetek felállítása, pedig ott volna legnagyobb Bzükség rájuk. Remélhető azonban, hogy ez a nagy fontosságú kérdés is nemsokára megoldást nyerhet. A Stefánia Szövetségnek múlt évi védelmi munkája oca 3 millió pengőbe került, holott a népjóléti tárca költségvetésében erre csak 1,200.000 pengőt lehetett előirányozni. A többi a községek által előteremtett 400.000 pengőből és a manapság igazán nagymértékben igénybe vett társadalom dicséretes jótékonyságából került ki, A legnagyobb mértékű csecsemő- halandóság julius és augusztus hónapokra, tehát a legmelegebb időszakra esik. Ilyenkor — a többi évszakokhoz viszonyítva — nem egyszer hétszeresére emelkedik a csecsemő halottak száma, akik az úgynevezett nyári bélhurutban pusztulnak el. Ennek a megakadályozására indít akciót a Szövetség és ebbe mindazokat be akarja vonni, akik szélesebb néprétegekkel érintkeznek (papok, tanítók, jegyzők, anyakönyvvezetők). Akiknek tehát alkalmuk van rá, világosítsák fel az anyákat az alábbiakról : A nyári bélhurutnak a mesterségesen táplált csecsemőknél az az oka, hogy a táplálék — legyen az tehéntej vagy egyéb tejes étel — a nyári nagy melegben könnyen romlik és a bennük keletkező fertőző csirák meg betegitői lesznek a csecsemők bélrendszerének. * Az Országos Stefánia Szövetségtől vettflk e cikket, amelynek átírással készséggel adtunk helyet a fontos, nagy érdekekre való tekintettel, azon reményben, hogy a cikkben foglaltakat megszívlelik és a hasznos tanácsokat követik is az anyák. ANYUSKÁM NÉVNAPJÁRA. Amikor még porban játszó, pöttöm kis gyerek valék, Dimbes-dombos erdő alján mosolygott rám a nagy ég; Járni bizony alig tudtam, — fészket lopni már igen, Csodálatos sejtelmekkel volt tele a kis szivem„ Júliusra gyűjtögette sejtelmeit, dalait, Négy-öt éves koromban már énekeltem Valakit. Kis kertünkben, patak partján bólogat a falevél: De jó annak, akinek az édes Anyuskája él! 8 majd hosszúra cseperedve, ifjú éltem küszöbén, Bejártam a félvilágot, sokszor messze mentem én; Száz viharban, vészben-bajban, sokszor láttam a nyarat, De azért a júliusom mindég daloh, szép maradt. Úgy éreztem: forró imák kisérnek az utamon, Átöleltek, védelmeztek, halálmesgyén, ugaron, Kárpátokban, csatavészben, bólogat a falevél: De jó annak, akinek az édes Anyuskája él! Deresedik már a hajam, a férfikor derekán, El-elnyomok egy-egy sóhajt, eltűnt ifjúkor után; Csendesednek, szelídülnek, gondok, bajok, viharok S gerledalos júliusban újra fiatal vagyok. Elhervadnak vágyak, álmok, elhervad a kikelet, Meg-megállok pihenőre, egy virágos sir felett. Édes Apám sírja felett bólogat a falevél: De jó annak, akinek az édes Anyuskája élt Névnap l... mindig visszatérő, júliusi drága dal, Valljad, hogy az én Anyuskám lelke ma is fiatal; Úgy átfűti napsugaras, áhitatos szeretet, — Mit kívánjak, hogy üljem meg ezt a kedves ünnepet 9! Kis családom kézen fogva, szépen Hozzá tipegünk, Gyermekkorom első dala imádságként jön velünk. Jó Anyuskám kis kertjében bólogat a falevél: De jó annak, akinek az édes Anyuskája él!... MIKLÓS VITÉZ. Amit őrömmel cáfolunk meg.
