Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-15 / 24. szám
XI. évfolyam. Egyes szám ára 80 fillér Szekszárd, 1929 juntas 15. 24. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A kisantant gyűjtő fogalma alá helyezkednek azok az államok, amelyek tíz év óta egyetlenegy alkalmat sem mulasztottak el a világ színe előtt, hogy bennünket gyalázzanak s egyetlen Dapjuk sem múlt el, hogy az uralmuk alá kényBzeritett magyar kisebbségek mindennapi kenyerét keserUvé ne tegyék. Ha valamiben még éberek és aktivak voltak, úgy az abban merült ki, hogy minden sóhajunkat, minden ököl szorításunkat demarsokkal és ultimátumokkal kísérték. Annyi demars és annyi ultimátum került ki ellenünk már a bukaresti, prágai és belgrádi külügyminisztériumokból, hogy a nagyhatalmak és a Népszövetség már szűrő szerkezetet állítanak fel a kisantant panaszaival szemben. A legutolsó demar8ot Bethlen István emlékezetes beszéde váltotta ki „jószomszédainkból0. Egy nemzeti ünnepségen mondott beszéd bolygatta meg a kisantant külügyminisztereinek nyugalmát s arra az ünnepi beszédre, amelyet iskolákban kellene tanítani és tankönyvekben kellene megörökíteni, mint a nemzeti önérzet és a történelmi célkitűzés remekét: arra a beszédre, vajúdni kezdtek a kisantant- berkék és kétheti vajúdás után; megszületett a demars kisegérke. A démarsnak kettős célja volt: megfélemlíteni a magyar közvéleményt s Magyarország ellen hangolni, a mindjobban Magyarország javára hangolódó világközvéleményt! Aligha csalódunk, ha azt mondjuk, hogy a kisantant démars egyik célját sem érte el. A világközvélemény már unja a sok kisantant panaszko dást s látja, hogy a legtöbb panasz alaptalan és ravasz fondorlás szüleménye. A kisantant rokonság már kezd unalmas és terhes lenni a nagy nemzeteknek, mint az a rokon unalmas és terhes, aki környezete életét keserűvé teszi. A magyar nemzetnek pedig az az évezredes lelki tulajdonsága, hogy minél jobban riasztgatják, annál kevésbé riad meg s a félelmet pedig alaptermészeténél fogva, nem ismeri. Az egyébként egyenesen a magyar nép gavallériájának szent ügye, hogy a szorongatottnak segítségére siet s a megtámadottat védelmébe veszi. Ha tehát a kisantant külügyminisztereinek burkoltan az volt legfőbb céljuk, hogy a magyar nemzet hivatott vezérétől eltereljék a magyar nép szeretetét és lelkesedését, úgy a kisantantot erről az oldalról a legvégzetesebb kudarc érte. Ha kormányelnöknek tettét, működését, szavait a nemzet osztatlan együttérzése, hálája és lelkesedése kisérte, úgy a Bethlen István beszé dét, amelyet a magyar hősök emlék- ünnepélyén elmondott: az egyetemes magyarság osztatlan lelkesedése kiséri. Kevésszer vagyunk abban a helyzetben, hogy a kisantant diplomáciai lépésről elismerőleg szólhassunk, mert hiszen politikájukat mindig a gyűlő let és a félelem vezérli, de ezúttal el kell ismerni, hogy a kisantant démars teljes sikert ért el, — de a magyar nép — és a magyar egyetemesség javára ! . . . magáért. — A legkisebb viskón is zászló volt a nemzeti színek és a vármegye színei. — A kerité sek mindenütt zöld ágakkal voltak takarva, a házak ormán girland éB minden ablakban cserépvirág. Aki a falusi kisember közönyét ismeri, csak az tudja mindezeket méltányolni. A Fő-utcában pompáB diadalkapu a sok virággal és zászlóval, körülötte a rikitó szinü magyar népviseletbe öltözött leányok és menyecskék, valamint a leventék fogadták a díszpolgárt. Az alispánt itt Zubor József községi bíró üdvözölte és miután az ünnepelt ezt megköszönte, a kis magyarruhás Németh Margit virágcsokrot nyújtott át Szévald Oszkár- nénak, aki lelkes beszédet intézett a miszlai nőkhöz a leány, feleség éB anya hazafias kötelességeiről. 12 órakor kezdődött a közgyűlés, melyet a főszolgabíró nyitott meg, azután küldöttség ment a főjegyzői lakban tartózkodó uj díszpolgárért. Megjelenésekor hangos éljenzés fogadta és az elnöklő főszolgabíró üdvözölte. Beszédjében elmondotta, hogy amikor a németek 1870. karácsonyát Pária körül töltötték, a seregnél levő Bismarck kancellárt otthonról világ- történelmi sikerei elismeréséül elhalmozták szeretetadományokkal. Esek közt volt Worms város díszpolgári oklevele is, melynek a nagy államférfi annyira megörült, hogy még a szent estén irt levélben mondott köszönetét. Kivánja, hogy az alispánnak is ily örömet szerezzen az első díszpolgári oklevél, habár csak a szerény, kis Miszla község ajándékozta meg tiszteletének e jelével. Ezután Cserta János plébános tartott nagyszabású ünnepi beszédet, amelyben lelkesen és részletesen megemlékezett az alispán és nejének közismert közéleti hasznos munkájáról. Harmadiknak dr. Pataky Antal főjegyző Bzólalt fel, aki hálát adott a vármegye vezetőjének, hogy észrevette az igénytelen, kis falu bajait, melyeken buzgón és eredményesen segített is. Ennek némi szerény ellenértékeként adta a művészies díszoklevelet. Az alispán magaaszárnyalásu tartalmas beszédében válaszolt, megköszönte a megválasztatást, melyben nem a megtiszteltetést nézi elsősor ban, hanem annak örül, hogy itt a hegyek között is észrevették az ő működését, megértették jószándékát, ígéri, hogy ezentúl, mint a községnek most már polgára, fokozott mértékben fogja gondjaiba venni annak ügyeit. A diszközgyülés a Himnusz hangjaival záródott. Az ünnepély után az alispán és családja tiszteletére gróf Rüdt Collen berg Lajos és neje miszlai kastélyukban fényes villásreggelit adtak, amely után az alispán családjával együtt meglátogatta a két lelkészt és a község vezető embereit, köztük a községi bírót is. Az előkelőségek azután 4 autón dr. Martin József bikádi otthonába mentek, ohol 6 órakor ebéd volt az ünnepelt tiszteletére. Résztvettek a házigazdán és családján kívül Száváid Oszkár alispán, felesége és fia, Rüdt Collenberg Lajos gróf és grófné, Leonhardi bárónő, Reich Oszkár főszolgabíró és dr. Korniss István vármegyei aljegyző. A társaság késő estig mulatott a vendégszerető kastélyban. Heiyeliell képviselőink az onMfil&en. Az 1929—30. évi állami költség- vetés tárgyalásánál megyebeli képviselőink derekasan kiveszik részüket az állami életünkre rendkívül fontoB költségvetés megvitatásában, A kereskedelmi tárca költségvetésén^ c tárgyalásánál dr. Éri Márton, a dombóvári választókerület rendkívül agilis képviselője szólalt fel. Beszédében frappánsan mutatott rá annak az állításnak tarthatatlanságára, hogy a Dunántúl közutakkal bőven el van látva és el van kényeztetve más vidékekkel szemben. Élénken domborította ki Tolna vármegyének e tekintetben való nagy szükségleteit, bár a vármegye utai építésében nagy áldozatkészséggel és körültekintő alapossággal járt el. Hosszas alispánkodása alatt szerzett tapasztalatai alapján szakértőnek is becsületére váló alapossággal fejtegette az útépítési rendszereket és a nagy forgalmú helyeken kiskockakőburkolat létesítése mellett foglalt állást. Ezután beszédében a Balaton felkarolására tért át és a következőket mondotta: „Folytonosan hangoztatjuk az idegenforgalom biztosítását, folytonosan hangoztatjuk a Balaton fellendítésének gondolatát. Vájjon elérhetjük-e ezt jó utak nélkül, megfelelő vasúti politika nélkül ? Szerintem igenis szükséges, hogy a magyar tenger körül olyan élet, olyan kulturélet biztosittassék és teremtessék, amely a külföldnek a figyelmét igenis magára vonja és ösztönözze arra, hogy azt látogassa. De csak akkor látogathatja, ha a hozzáférhetés könnyűvé tétetik. Éppen ezért felhívom az igen t. kereskedelemügyi kormánynak a figyelmét arra, hogy például Nyugat felől, vagyis Bécsen át a Balatont Győrön keresztül, a Győr—veszprémi vasúttal a legkönnyebben lehet megközelíteni. Ez a legegyenesebb ut vasúton. Éppen azért ezt a szakaszt kellene államosítani és elsőrendűvé kiépíteni. Ugyancsak a Bécs felé irányuló másik legfontosabb közlekedési utunkat is ki kellene építeni éppúgy, mint ahogy Budapest és a Balaton között terveztetett, hogy lehetővé tegye a Balaton felkarolását. De ez még mind nem elég. Szükséges, hogy a balatoni Úgynevezett ■ körvasút is létesüljön, ennek pedig Az alispán miszlai dlszpolgársása. Miszla község képviselőtestülete Szévald Oszkár alispánt elismerésül a község ügyeinek szeretetteljes felkarolásáért, díszpolgárrá választotta. Esen aktusnak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy Miszla az első község, mely így határozott és figyelmet érdemel az a tény is, hogy a megye egyik legszegényebb, leg elhagyatottabb faluja választotta díszpolgárrá az alispánt, oly indokolás sál, mely azt bizonyítja, hogy a törvényhatóság első tisztviselője a leg jelentéktelenebb, félreeső helységekre is gondol, érdekükben cselekszik. Miszla község közönsége ily formában kivánt hálás lenni és az ezért cserébe adott szeretetnek fényes ta- nujeleit adta junius hó 9 én a díszoklevélnek a helyszínén történt ünnepélyes átadása alkalmával. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, hogy egy szegény falu, gyakorlat és tapasztalat nélkül, primitív eszközökkel mily gyönyörű keretet tud teremteni egy ünnepléshez, ha az való ban szívből jön. A díszpolgári oklevelet vasárnapon délben a főszolgabíró elnöklete alatt tartott díszközgyűlésen adták át, amelynek színhelye a községházának árnyas, virágos kertje volt. A családjával autón érkező ünnepeltet Bikád pusztán dr. Martin József kas télya előtt várta Reich Oszkár főszolgabíró, pirosmellényes, igazi, festői csikósbandériummal. Itt dr. Mar tin József családjával szintén csatlakozott a menethez, amely, élén a lovascsapattal, most már három autón vonult be a faluba. Gyönyörű képet nyújtott a menet, amelyet a község vezető emberei élükön gróf Rüdt von Collenberg Lajos és felesége vártak, akik külön erre az alkalomra mura- rátkói birtokukról miszlai uradalmukba érkeztek. A Németországból származó Rüdt grófné filmet készített a nap szép jeleneteiről, melyeket a szekszárdi és gyönki mozgó- fányképszinházakban is be fognak mutatni. Nagy gondot adott a rendezőségnek, hogy a bevonulás ép a legszegényebb Bikádi-utcán át történt, hiszen a szegénység ritkán szép lát vány j de aggodalmuk feleslegesnek bizonyult, a lakosság itt is kitett ft / A kisantant-demars, - nemzeti lelkesedés.
