Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-15 / 24. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 junius IS ■B B D O IB GDB a a d n a ob o eb ■ bbb ® Valóban művészies porcaitokat, gyér- 5 {j* mek-, csoport-, inteneur-, architektúra g felvételeket készít rr 0 0 0 0 NOGrERi 0 0 0 0 0 0 0 0 0 fűhercegi udvari fényképész. g 0 Vidéki meghívásokra — kiutazom. ® 0 Amateurmunkákat vállalok. B 0 b Szekszárd, Széchenyi u. 28 gj (Molnár-féle ház) 45 b 00 BB00B0Q0BB0000Q0 00 elsősorban feltétele, hogy az úgyne­vezett Délivasutat végrevalahára ál lamositsák. Addig szerintem nem lesz a mi Máv-.unk minden tekintetben életképes, mig a nemzet testén át­vivő idegen vállalkozás itt van és a magyar állam érdekeivel szembe­helyezkedve, fittyethány a Máv.-nak. így fejlődik ki azután egy ellentétes érdekűt konkurrencia, ami a balatoni kultúra előmozdítása előnyére semmi esetre sem válhatik. Ezt is meg kel­lene váltani s akkor meg lehetne valósítani a balatoni körvasutat. De szerintem még ez sem volna elégséges, hanem szükséges az em­bereknek, a Balatont kvázi jövedelmi forrásul szánt egyéneknek helyesebb mentalitását is kifejleszteni. Ne igye­kezzenek máról holnapra meggazda­godni. Tegyék a Balatont olcióbbá s ezáltal tegyék lehstővé az egyszerűbb társadalmi osztályoknak, különösen a középosztálynak is a Balatonhoz való hozzáférhetést. “ Beszéde végén a közmunkára tért ki, amely szerinte olyan, hogy a köztartozások egyike sem kelt olyan ellenszenvet, mint ezen adózás, ő a legigazságtalanabb adók egyikének tekinti a közmunkatartozást. Fel­szólalásában itt többek közt a követ­kezőket mondotta: „Méltóztassék elgondolni azt, hogy amikor az egy vagy két holddal bíró kisember azzal a két kis nyavalyás tehenével fuvaroz, illetőleg ezt meg­váltja, éppen annyit fizet közmunka- tartozás címén, mint az aa ezer- vagy tizezerholdas birtokos. Itt valami vál­tozásnak be kell következni. Leg­először is a tiz holdon aluli gazdák­nál megszüntetném a közmunkatar­tozást. Állítom, hogy azt ilyen formában tovább fenntartani nem lehet, de véglegesen eltörölni sem lehet. Az én felfogásom szerint leghelyesebb volna, ha ezt adóban vetnék ki, ne­vezetesen ntadóban, mert akkor a progresszivitás érvényesülne, a gaz­dagok többet fizetnének, mint a sze­gények.“ Kérte a kereskedelmi minisztert, hogy a közmunka kérdésének meg­oldására vonatkozólag tegye meg mielőbb a szükséges lépéseket. A minden oldalról tetszéssel fogadott beszédet dr. Eri Márton azzal fejezte be, hogy a költségvetési cimet el fogadta. A közoktatásügyi tárca tárgyalá­sánál dr. Klein Antal, a tolnaiak temperamentumos követe szólalt fel. Nagy elismeréssel nyilatkozik a vallás- és közoktatásügyi miniszter nagy tevékenységéről. Helyesli a nép­iskolák, különösen a tanyai iskolák szaporítását. Állást foglal azonban a 8 osztályú elemi iskolák felállításá­val szemben, nemcsak azért, mart a tanulók befogadására az eddigi hat Fábián Undor -xs rááiásznközlete i :ss*28 Szekszárdion «1 s Dóriin ifillonif Lnnól/nón onnninilflinlf ■ üduio, villany, Keraipar, sponciKKCK. 5 Gyári árak, garancia mellett. Kérjen árajánlatot. osztály mellett sem elégségesek az iskolák és a legtöbb községben csak egy tanító van, tehát a tantermek szaporítása és újabb tanerők alkal­mazása oly óriási terheket róna az államra és a községekre, hogy azt a mai Magyarország adózói ki nem bírhatják, de gazdasági szempontból is helyteleníti a 8 osztályú iskolát, mert nem a nagybirtokosok, hanem a napszámozó munkásemberek érde­kében szükséges, hogy 13—14 éves gyermekeik segítségükre legyenek a mezei munkában. Az eddigi 6 osztályt teljesén elegendőnek tartja, hogy a gyermekek megtanulják mindazt, amire szükségük van. Reformálni kívánná azonban a tanítás rendszerét, mert ma igen sok olyannal tömik meg a gyermekek agyát, amelynek az életben semmiféle hasznát nem veszik, viszont a gyakorlati élethez szüksé gesek tanítására kellő gond nem fordittatik. Külföldi példákra hivat­kozva több vakációt óhajt a népisko­lások részére, hogy azok a nyári szorgos hónapokban segítői lehesse­nek szüleiknek. A polgári iskolák kérdésével fog­lalkozva, megállapította, hogy az a tempó, amelyet a kultuszminiszter a múlt években diktált, nem állott arányban az ország teljesítő képes­ségével. A polgári iskolák kötelező létesítésének az lett a következménye, hogy létesültek iskolák, de legtöbb helyen nem helyezhetők el, mert az egyes községekben oly luxuriózus épít­kezések folytak, amelyek az egye­temnek is becsületére váltak volna és így elfogyott az előirányzott pénz, amelynek helyes beosztásával pedig sok polgári iskolát tudtak volna haj lék hoz juttatni. Szót emel a polgári iskolai tanárok helyzetének javítása érdekében is, megszüntetendőnek tartja azt az állapotot, hogy 134 pengős havi fizetéses óraadó tanárok­ból álljon legnagyobb részt a polgári iskolák tanszemélyzete. Az egyete­mek kérdésére éttérre a pécsi egye­tem tovább fejlesztéséről beszél nagy szeretettel és arra kéri a minisztert, hogy Dunántúl ezen kultur-gócpont- jának kiépítésére megfelelő anyagi eszközöket bocsásson rendelkezésre. Hivatkozik a miniszter vezércik­kére, amelyben azt az elvet hangoz­tatja, hogy az ország városai között az állami beruházásokat és egyéb létesitményeket igazságos arány sze­rint tervszerűen kell megosztani. — Szerencsésebb vagyoni viszonyok kö zött lévő Szeged és Debrecen élve­zik a kultuszminiszter bőkezűségét, Pécs azonban a kultuszkormánynak mostoha gyermeke. Pécs városának emlékiratával bizonyítja, hogy orszá­gos közérdek a pécsi egyetemnek erős anyagi támogatásban való ré­szesítése. Beszéde végén azon sérelemre tért ki, amely a református egyházakat érte az egyházak fenntartására szol­gáló állami segélyek, az iskolai nyug­dijterhek, az uj tanítói állások állami segélye, valamint a lelkészi kórpót­lékok ügyében. Tudja azt, hogy ezek­nek a békebeli összegekre való fel­emelése, illetőleg a nyugdijterheknek csökkentése oly nagy terheket jelent, amelyek teljes egészükben egyszerre meg nem valósíthatók, azonban el­engedhetetlenül szükségesnnk tartja, hogy első sorban a reformátusok igen magas egyházi terhei az államsegély valorizálásával csökkentessenek, mert mig a békében ezen egyházi adók seholsem haladták meg az állami adó 10°/o át és ma 100—200°/oot tesznek ki. A nagy tetszést kiváltó alapos beszéd élénk visszhangot keltett a házban és Klebelsberg felszólalásában többször tért ki Klein Antalnak fel­szólalására és felhozott érveire. Anylík ünnepe Denen. Lobogódiszben volt f. hó 9 én Decs községe, kivonult a leventék dísz- százada, iskolásgyermekek ünneplő­ben, a felnőttek is ünnepi ruhába öltözve várták Szekszárdról a vár megye szeretett, jóságos főispánját; Jankó Ágostont, aki nemeslelkü élte- párjával, dr. Párniczkyné-Szederkényi Annával, dr. Halmos Andor, Tolna­vármegye kir. tanfelügyelőjével és Szongott Edvin járási főszolgabíróval reggel fél 10 órakor érkezett meg autón, hogy részt vegyen a decsiek örömünnepén. A vendégeket a ref. templom előtt Arany Dénes decsi ref. lelkész üd­vözölte keresetlen, meleg szavakkal. Az üdvözlést Jankó Ágoston főispán köszönte meg, ezután a vendégek Arany Dénes lakására vonultak s ott várták meg az isteni tisztelet kezdetét. Pontban 10 órakor a felvonult le­vente diszszázad fölött szemlét tartott a főispán, a tanfelügyelő és főszolga­bíró kíséretében, majd a szekszárdi vendégek bevonultak a templomba,, hogy részt vegyenek az anyák nap­jára tartott ünnepi isteni tiszteleten. A bevezető ének után Arany Dá nes a legszentebb s legönfeláldozóbb anyát, Jézus Krisztus édesanyját, szűz Máriát mutatva be anyai erényeinek sorozatában: felsorakoztatta minden anya legszentebb érzését, az anyai szeretetet, az anyai hűséget és áldó zatkészséget. A rendkívül hatásos beszéd köny- nyeket csalt a hallgatóság szem­pilláira. A szentbeszéd után Szegheő István rektor vezetése alatt egyházi éneket adott elő a decsi dalárda, mely után az isteni tisztelet véget ért. Az isteni tisztelet után a szekszárdi ven­dégek Kiss János kisgazdát látogat­ták meg, ahol 4 fiú s 1 leánygyermek van. Főispánunk neje és Szederkényi Anna valósággal anyai gyöngédség­gel beszélgettek el a gyermekekkel, mig főispánunk a jó háziasszonyt s H Mindenütt kapható I Orsz. Termeli ? Magy Tejszöveftkezeti Központ Bvdap.it, I., Horthy Míklóa-at 119 121. a szorgalmas apát és házigazdát di­csérte meg. Érdekes volt a 7 éves kis Pista gyerek, aki, mikor meg­kérdezték tőle, hogy szeretné-e, ha a vendégek elmennének, gyorsan azt felelte, hogy nagyon szeretné, mert már nagyon éhes s szeretne enni a jó birkahúsból, amit édesanyja főzött. A látogatást tovább folytatták a vendégek, ezúttal Lukácsy Imre gaz­dát keresték föl, kinek 4 fia a család büszkesége s a legidősebb fiú fele­sége, a szép fiatal asszonyka, a csa­lád reménysége. Itt a vendégek a sárközi házimunkák remekeit tekin­tették meg, elbeszélgetve a háziakkal, Majd a kis menyecskének megígér­ték, hogy ha az Isten őt is megaján­dékozza gyermekkel, eljönnek a kis magyar keresztelőjére. Innen az uj kulturház megtekin­tése után Magyar Sándor 7 gyerme­kes napszámos család látogatására mentek, ahol a pár hónapos kisfiút dédelgeti az egész ház népe. Tiszta­ság, rend és munkakedv a ház min- denik lakójában. Szegénységük mel­lett is boldogok, mert szeretik egy­mást s mindenik dolgozik, hogy meg legyen a betevő falat. Mint mondják, a legnagyobb fiúval szívesen barát­kozik is a falu minden gazdag le­génye, mert szerény éB becsületes. A decsi nőegylet és Arany Dénes lelkész 100 pengővel ajándékozták meg a jóságos anyát, aki háznépével együtt hálásan köszönte azt meg az adományozóknak. Délben ebédre a szekszárdiak Arany Dénes szívesen látott vendégei voltak. Ebéd után a ref. elemi iskolások ünnepélyére mentek a vendégek. Az iskola kapujában magyar ruhás leány­kák csokorral üdvözölték Jankó Agos- tonnét és Szederkényi Annát. Majd az ünnepélyt Arany Dénes nyitotta meg, üdvözölvén a megjelenteket. Az üdvözlés után „Atyám, Te ad­tad nékem őket“ c. dalt adták elő az iskolások, majd Mrazovits László; s Tóth Éva szavaltak alkalmi költe­ményeket. Bodnár István jeles írónk „Virágot az édes anyáknak“ c. bájos jelenetét Mozolai Pál és Kara Éva adták elő, mig Kiss Judit „Varrogat Erzsiké“ c. verset szavalta el hatá­sosan, Dömötör Erzsiké „Az árva leány“ c, verset szavalta el. Az árva leányka, ki csak nemrég vesztette el édes­anyját, szavalatával könnyekre fa­kasztotta a nagyszámú hallgatóságot. Szavaltak még Varga András, Pörnyi Erzsébet, Börcsök János és Kará­csony Pál s Rakusz Erzsébet, mig Arany Dénes „Az édös“ c. alkalmi dialógját Kovács János és Cseh István adták elő hatásosan. Közben az is­kolások énekeltek, majd pedig a kis óvodások mutattak be egy kis haza­fias darabot. Ezek után Szederkényi Anna írónő, a magyar anyák kultuszának meg- j teremtője és istápolója emelkedett I szólásra s az asszonyi főkötő jelen- I tőségéből indulva ki, az anyaság szent Hotschenbacber Ödön és Fia cégt. Mutchenbacher Jenő tüzifakeres- kedése, cement-, beton-, műkő-gyára, sir-' emlékek nagy raktára, kőfaragó-flzeme Szekszárd, saját telepe: Vasúti-fasor 14—18. Tűzifa ölenként és vagóntételben. Cementáruk, u. m. kutgyűrűk és hidáteresz-csövek minden át méretben, kuttető, kerítés- és kapuoszlopok, etető és itató vályúk, hornyolt cement-cserép, mintás és sima cementlapok, állandóan friss cement, vakolati fehér és sárga kőpor, terraszo- és műkő-zúzalék, csiszoló és fényező anyagok; dunahomok, dunakavics. — Műkő; sírkövek, svrszegélyek, sirfediapok készítése stb. — Síremlé­kek ; fekete svéd gránit, márvány s műkő készpénzárban részletre is. — Vállalom temetőkben a meglévő síremlékekre utánvésést és aranyozást, helyben vagy bárhol a vidéken is, régi sírkövek átdolgozását, fényezését, legjutányosabban, előleg nélkül, pontos szállítási határidőre. ® ®®®®®®®®®®®®®®

Next

/
Thumbnails
Contents