Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-08 / 23. szám

1.929 junius 8

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

Crepe de Chine Foulard selyem

Hemberg Parisette

Mintás Grenadin Mosd volle =

KÉSZ

NŐI

RUHÁK

Legdivatosabb

fazonokban

Nagy választékban

Meglepő előnyös árakon

Pirnitzer

József és Fiai

áruháziban

Szekszárdim Tolnavármegye legnagyobb áruháza Alapítva 1840-ben.

mint egy erősen pezsgő, bőséges gyógyforrás, önerejéből tört a felszínre. Útjait sem idegen fényforrások világítják, hanem, mint egy önerejéből haladó automobil, a saját eszméinek reflektora világítja meg az utat, amerre haladni akar. Minden perce munka, minden lépése egy alkotás. Az ilyen lelkűiét itélőszéke előtt nyugodtak lehetünk, hogy megértéssel és méltánylással találkozunk, mert az tudja, — miként ezt már e teremben kifejteni módomban volt, — hogy a diszpolgárság, amelyet nem a {elsőbbség kegye, vagy jóbarátok buzgólkodása, hanem egy többezer főnyi közület konsenzusa és hálás közérzülete termel ki magából, a legnagyobb kitüntetés, amelyet dolgozó polgárok tömege nyújt az érdemekben kimagasló, dolgozó embernek és polgárnak.

Hátra volna, hogy néhány szóval megtisztelő szándékú elhatározásunk közvetlen indokaira is rávilágítsak. Ez a közvetlen indító ok az az értékes gyümölcs, amely Nagyméltóságod alkotóerejének gazdag termőfájáról ölünkbe hullott. Ám a gyümölcsöt nem vehetjük birtokunkba és nem élvezhetjük anélkül, hogy egy pillantást ne vessünk a fára is, amely azt aláhullatta; Nagyméltóságod alkotásainak hosszú sorát részletezni azonban nagyon soká tartana és igy be kell érnem, hogy csak arról a szellemről emlékezzem meg, amely valamennyi alkotását átlengi és valamennyi alkotása szülőanyjának tekinthető.

Kegyelmes Uraim, Mélyen tisztelt Díszközgyűlés I Ismeretes Bismarcknak azon régi, közhellyé vált mondása, hogy >Az állam- gépezet sima működéséhez és zavartalan üzemének biztosításához egy szociális olaj- cseppre van szükség«. Ezt a szociális olaj- cseppet Magyarországon is, már a háború előtt is, gyakran és sok mindenben alkalmazták. Azonban a háború utáni összeomlás, a forradalmak, főleg pedig a vörös idők rémségei sokakat úgy elrémitettek. hogy még ezen szociális olajcseppektől is irtóztak és megborzongtak; nem akarva levonni a véres idők tanulságait, azt hitték, hogy lehet mindent ott és úgy folytatni, amint a háború előtt abbahagytuk; ezen gyenge lelkekre egy-egy csepp szociális olaj is valósággal úgy hatott, mint a Croton-olaj: megriasztotta és megkergette őket. Nagyméltóságod izzó prófétá-lelke és bátor megértő szellemére volt szükség és annak kellett jönnie, hogy a kishitüeket megnyugtassa és az aggodalmakat eloszlassa. Nagyméltóságod jóvoltából — a szociális olajcseppek óvatos adagolása helyett — most már bőségesen, ha kell (mondhatni) kannaszámra ömlik az olaj az államgépezet kerekei és tengelyeire, hogy azok súrlódását és nyikorgását mindnyájunk hazafias megnyugvására lehetőleg kiküszöbölje és megszüntesse.

A kulturfölényre törekvő magyar lélek számára megteremteni az egészséges test reális bázisát; a »Mens sana íd corpore sano« régi elvét az egész nemzet életében megvalósítani; a magyar jövőt egészség- védelmi, embervédelmi praeventiv intézményekkel és a betegeket gyógyító, erejüket helyreállító berendezésekkel körülbástyázni és biztositani: ez Nagyméltóságod nagyszabású és korszakalkotó munkaprogrammja 1

Ez a munkaprogram m juttatott, adott nekünk is; adott oly bőkezűséggel, aminővel ennek a szegény, magára hagyatott kis városnak még soha senki nem adott!

Városunk és vármegyénk egy országos viszonylatban is vezéralakká nőtt, kiváló, meleglelkü fiáé, dr. Pesthy Pál ur Onagy- méltóságáé az érdem, hogy nexusaiból fakadó érzéseinek impulziv erejétől vezetve ráirányította Nagyméltóságod figyelmét és jóindulatát a mi kis városunk és kórházunkra. Hogy azonban ezen jóindulat nem pusztán akadémikus értékű maradt, hanem tetté és valósággá is vált, ezt kizárólag Nagyméltóságod akarata és elhatározásának köszönjük! S a mi kórházunk, amelynek közel 150 esztendő keserves vívódásaira, élet-halál harcaira és vergődésére volt szüksége ahhoz, hogy a nagyon szerény, 12 ágyas kezdetből és alapítványi magán kórház jellegből, lassan és fokozatosan egy helyét becsülettel és tisztességgel betöltő, tekintélyes, 350 ágyas, vármegyei közkór- házzá nőjjön; és amely kórháznak remélni, még csak álmodni sem lehetett soha, hogy

önerejéből, vagy csupán a helyi erőkre támaszkodva ily arányú fellendülésnek induljon : Nagyméltóságod jóvoltából egyszerre kétszeresére nőtt, egy 700 ágyas kórházzá szökkent és külsejében is a kor színvonalán álló, nagyszabású alakot öltött. Ez nekünk végtelenül sokat jelent. (Hiszen a közel 40 milliárdos épitési költségek munkabéreinek nagyrésze itt konzuraálódott; városunk forgalma és jelentősége sokat várhat és remélhet tőle s minden mástól eltekintve és csupán a 350 főnyi uj betegtöbblet ápolási dijait számitva is, ez évente 500.000 pengővel fogja duzzasztani ezen szegény város gazdasági vérkeringését 1) De még büszkébbé és boldogabbá tesz bennünket a gondolat, hogy ezzel az egész nemzettest egészségvédelme és erősítésének is fontosabb tényezőjévé lettünk 1 Hiszen már 2400 év előtt kifejtette Menenius Agrippa a római »Szent hegyen« (más szavakkal és más célzattal ugyan, de) lényegében ugyanazt, amit most Nagyméltóságod a zászlójára irt: hogy egy nemzettestnek — akár csak az emberi szervezetnek is — minden része és minden rétege függésben van egymástól, hogy a legcsekélyebb résznek a betegsége is fenyegetheti az egésznek épségét és hogy viszont a legkisebb rész vagy réteg erősítése is, ha csak kórosan túl nem teng, az egésznek a jayára szolgál.

Kegyelmes Uraim, Mélyen tisztelt Díszközgyűlés I Fent Budapesten, a most már Nagyméltóságod égisze alatt működő és ugyancsak nagyarányú fejlődésnek indult - magáualkalmazottak biztosító intézetének (azelőtt Ferencz József kereskedelmi kórháznak) kertjében, rövid idő óta egy gyönyörű, uj, művészi szoborcsoportozat fehérük, Hor- vay mester kezétől márványból faragva, mely azon jelenetet ábrázolja, amint Jézus feltámasztja Jairus leányát. Megkapó remekmű, érdemes, hogy mindenki megtekintse és nagyon helyén is van ott. Ottani, hogy úgy mondjam házi jelentőségén messze tulmenő- leg azonban mást is olvashatni ki abból. Sokaknak, talán mindnyájunknak lelkében ott élt homályos sejtésképen, mintegy ön- tudatalattilag a Menenius Agrippa-féle gondolat, valamennyiőnk összetartozásáról. Azonban ez a gondolat, ebben az érdekcsoportok szerint ezerfelé tagozódó társadalomban, a közélet számára mondhatni meghalt. Meghalt, mint Jairus leánya. Nagyméltóságodnak hatalmas, szinte Mirabeau-erejü szava azonban feltámasztotta a »társadalmi szolidaritás« magasztos, átfogó gondolatát 1 A társadalmi szolidaritás gondolata ma már ismét él; él és uralkodik, ad, teremt és alkot ; adott nekünk is, a kis résznek, hogy erősítsük vele a nagyot, az egészet, a hazat s a mielőbb eljövendő uj Nagymagyarország egészségi felépítésének egyik fundamentumköve lehessünk!

Midőn tehát mély tisztelettel arra kérem Nagyméltóságodat, hogy díszpolgári helyét körünkben elfoglalni és kegyesen birtokba venni méltóztassék, egyben azon bensőséges fohász száll egyértelműen mindnyájunk leikéből a Mindenhatóhoz, hogy Nagyméltóságodat, a mi szürke polgári soraink ékességeként és a »Magyar Jövő« nagy, bőkezű örökhagyójaként egészsége és alkotóerejének teljességében, még nagyon, de nagyon sokáig tartsa meg 1 Éljen 1

A díszpolgári oklevél átadása. Dr. Kramolin Gyula képviselőtestületi tag tetszészajtól többször félbeszakított beszéde után az alispán felkérte vitéz Vendel István polgármestert a díszpolgári oklevél átadására. A polgármester felolvasta az oklevélnek lapunkban már ismertetett szövegét, majd az alábbiakat mondotta.

Vitéz Vendel polgármester a miniszterhez.

Kegyelmes Uram I

Tekintetes Képviselőtestületi

Szekszárd város elhatározásának tisztelet- teljes végrehajtása, a díszpolgári oklevél átadása előtt egy pillanatra én is igénybe veszem szives türelmüket;

Polgártársaim lelke sugallatát követem,

amidőn ezen alkalommal igaz magyar szívből hálás köszönetét mondok Nagyméltóságodnak az uj kórház felépítéséért Nemes elhatározásból fakadt jó cselekedet volt ez számunkra, mert amíg a külsejében is szépen előrehaladó városunk közegészségügyét mértföldes léptekkel viszi előre az uj kórház, addig a munkaalkalom teremtésével dolgos népünk hosszabb időn át a mindennapi kenyér biztos megkeresésének megnyugtató érzésével hajthatta pihenőre a fejét.

Velünk szemben tanúsított kitüntető támogatása egy ág azon a hatalmas törzsön, amelyet Nagyméltóságod a magyar nemzet szebb, boldogabb jövője számára szakadatlan, megfeszített munkában oly biztos, erős és gondos kezekkel ápol Éppen ezért elhatározásunk, a Szekszárd város díszpolgárává való választás nem pusztán a lokálpatriotizmus érzéséből származott, hanem az az ezer éves történelmünkhöz tapadt alkotmányos szokás talajába erőteljesen nyúló azon egészséges gyökérből is fakadt, amely a maga gyümölcseit, a mély tisztelettel párosult elismerést és hálát csak a haza nagy fiai számára termeli.

Aki kórházakat épít, az a nemzet testét ápolja, azt a munkára, a küzdelemre megacélozza, aki a magyar nép szociális bajait orvosolja és a honpolgár jövőjét, megélhetését biztosítja, az a nemzet számára korszakot alkot. Áz államférfiul kimagasló korszakos alkotások elismerése és a bennünket kitüntető, megsegítő figyelem feletti hála- érzés egészséges harmóniája szülte Nagyméltóságod számára Szekszárd város disz- polgárságát.

Kegyelmes Uram 1 Amidőn e díszpolgári oklevelet átadom, abban egy magyar város lelke szólal meg I Ez a lélek azt mondja: Bennem kristálytisztán fog élni hazám vezető férfia, a díszpolgárom iránti mély tisztelet, a hála és szeretet és bár az én idegeimet is folyton feszíti, huzza a gyilkos Trianon pokollá váló nyomorúsága, de azért az acélos marad, azt elszakítani az ellenség gyávasággal párosult fondorlata nem bírja, az édes hazát ért mérhetetlen igazságtalanságot pedig mindig pattogósabban, tisztábban hallatja mindaddig a világgal, mig Trianon meg nem dől I

Városom polgárainak a szive együtt dobog ezen okmányban és azt kívánja, adjon a jó Isten erőt, egészséget Nagyméltóságodnak, hogy még igen sokáig eredményesen dolgozhasson a földre tepert magyar nemzet feltámasztásán, a megcsonkított haza újjáépítésén.

Az oklevólátadás után a miniszter a tanács emelvényének lépcsőjéről az alábbi hatalmas és megállapításainál fogva az ország határain túl is érdeklődést keltő beszédet mondotta.

Vass miniszter beszéde.

Hálásan mondok köszönetét tisztelt közgyűlés Szekszárd város nemes közönségének azért a megtiszteltetésért, amely engem elhatározásuk révén ért s amelyet íme most ilyen ünnepélyes és megtisztelő formák között méltóztattak nyilvánítani. Nemcsak öröm és hála van a lelkemben, hanem ha egészen őszintén akarok nyilatkozni, aminthogy mindig nagyon őszintén beszélek, ha polgártársaimmal, magyar testvéreimmel állok szemben, meg kell mondanom azt is, hogy kicsit szégyellem magam.

Nagyon örülök elhatározásuknak, nagyon örülök annak, hogy méltóztattak megtisztelni azzal, hogy polgáraik sorába emeltek. Ellenben szégyellem magam egy kicsit, mert hiszen, amit cselekedtem, az tulajdonképen hivatásbeli kötelességem volt, I ami áldozatot hoztam, azt nem a I magaméból hoztam, hanem az Önöké- I bői, az egész ország áldozatkészségéből, a kormány jóakaratából, amely- I nek minden egyes tagja szívesen és szeretettel támogatja törekvéseimet; hoztam abból a nagy szeretetből,. amely nem az enyém, csak a nemzet iránt, hanem valamennyiönké, mert hiszen ebben tulajdonképen valamennyien egyek vagyunk.

Ha tehát azt keresem, hogy miért jutalmaznak engem, nem tudom megtalálni önmagámban kellő egyenlő ellenértékét ennek a jutalomnak. Legyen szabad azonban megvigasztalnom és megnyugtatnom lelkiismeretem azzal, hogy elvégre azoknak, akik a Gondviselés akaratából, a nemzet és az illetékes tényezők bizalmából az élen állanak, törekedniük kell arra, hogy közelebb jussanak a nemzet leikéhez, a nemzet szivének dobogásához, mint amilyen gyönyörűen kijelentette a polgármester ur, mondván, hogy ebben az oklevélben a város 14.000 polgárának szive dobog.

Vezető embernek, politikusnak, kormányférfiunak nem szabad figyelmen kívül hagynia azokat a kapcsolatokat, amelyek őt és irányát a nemzethez fűzik. Kapcsolatban kell lenniük egymással, mert hiszen, ha egy kormány, egy irányzat elveszítené kapcsolatát a nemzettel, ha lelke idegenné válnék a nemzet leikétől, ha törekvéseit a nemzet nem jutalmazná leikéből fakadó visszhangjával, ha szive dobogása lényegében nem menne egy ritmusban a nemzet szivének dobogásával, ha a kormánynak vágyai, amelyeket nem tud mindig kiteregetni a nagy nyilvánosság elé, nem volnának lényegesen azonosak az ezeréves nemzet történelmi vágyaival, ha egyént egyénhez, nemzetet egyénekhez, nemzet lelkét kormány vágyához, nemzet vágyait kormány vágyához, irányához nem fűznék kapcsolatok, légüreB térben maradna a kormányzat, nem tudná valóra váltani saját lelkének legszebb álmait sem.

Kell tehát fontosnak tartani ób fontosnak tartjuk is a polgárság lelkének felénk való áradását. Mert hiszen a mi lelkünk folyton árad a polgárok felé. Most már dereng a nép széles rétegében annak megismerése, hogy a kormány nem okvetlenül ellensége a népnek, hogy a kormány nemcsak adóbehajtó szerkezet, hogy a politika nemcsak az urak huncutsága, amint valamikor régen megbélyegezni szokták s talán nem is igen ok nélkül, hanem, hogy az a kormány jó vagy rossz, de a miénk, az a politika jó vagy rossz, de a miénk, ezé a nemzeté, hogy a kormány nem valami idegen dolog, amelyet esetleg szét lehet választani a nemzettől. És ezen a ponton vétkezett súlyosan az egyik országgyűlési képviselő, aki azzal védekezett, hogy pártja a külföldön sohasem vétkezett a nemzet érdekei ellen, ellenben a kormány és a nemzet nem egy és ugyanaz. Úgy van, a kormány és nemzet nem egy és ugyanaz. Hiszen látjuk, hogy — Angliában most folytak le a választások — a nemzet akaratából és az