Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-18 / 20. szám

1929 május 18. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Ebédlő*, szalon- és futó­Szinyes El amin. Grenadin és csipke Cloth- és seldenln FDSSöny Papion Legnagyobb választékban, legolcsóbb árakon I Pirnitzer József és Fiai áruházában Szekszárdin ► Tolnavármegye legnagyobb áruháza -4 A Szentlélek hatalma.' Irta: Babay Géza. kadjon. Szeberényi Lajos békéscsabai lelkész az egyházi és világi elnök- ség harmonikus együttműködésére ürítette poharát. Lehoczky Antal, a pesti alsó egyháznak felügyelője a vendégeket köszöntötte. Dr, Pazár Dezső kúriai hiró, Kovács Andor orosházi esperes, Kruttschmiedt An tál vadkerti lelkész, Medgyaszay Vince ref. esperes dr. Pesthy Pált köszöntötték. Szévald Oszkár alispán, Kovács Andor orosházi esperes felszó lalására reflektálva dr. Pesthy Pált mint Tolna vármegye szülöttjét él tette és e vármegye ragaszkodásának és mélységes tiszteletének adott ki­fejezést. Saguly János Csanádi esperes köszöntője után dr. Pesthy Pál szólalt fel. Lehet eltérés a hatalom gyakor­lásában, a hirói tisztnek betöltésében, de a célkitűzésnek egynek kell lenni. A célkitűzés egyirányha tudja álli tani a különböző vallásu és gondol- kozásu embereket. A mai kor szelle­mének az Isten és hazaszeretet érzé­sében és azért való munkálkodásban kell kidomborodnia. Ennek kell lenni az egyházi és politikai célkitűzés­nek. A célkitűzés a jóhiszemű embe­rek között adva van. Minden mun­kájával, képességének, lelki és testi erejének latbavetésével e célkitűzés elérésére fog törekedni. Bizalommal néz a jövőbe és hálásan köszöni a szeretetnek és bizalomnak azon gyö nyörü megnyilatkozását, amellyel az ő személyét a mai ünnepség alkal­mával körülveszik. A szeretetnek visszasugárzása lesz mindig az ő szivében és igyekezni fog, hogy e bizalomra és szeretetre jövőbeni mun­kája utján érdemes legyen. Kovács Sándor a pozsonyi, most Pécsen székelő egyetem theologiai tanára igen szellemes és adomákkal fűszerezett beszédben dr. Pesthy Pál családját éltette. Zelenka, a tiszai egyház- kerület felügyelője üdvözölte még dr. Pesthy Pált és ezzel a fehér asztal­nál lefolyt szép ünnepség is véget ért. A ,Mai Könso"-ről vezércikkezik minden újság, vala­mennyi elaggott és újszülött napilap, minden heti és havi szemle, az összes képes folyóiratok 1 A magyar könyv ezen »nagyheté­nek« van azonban két — igen saj­nálatos — szépséghibája: az egyik — hogy szükség van rá; a másik — hogy nem alulról, a nemzeti köz­élet és közérzület ősi termőtalajából fakadt (mely az irodalmat is kitermeli magából), hanem felülről — a sze­gény irók érdekében — hatalmi szó­val kellett kezdeményezni. Kellett l Mert mi más csalja ki barlangjából a büszke oroszlánt, mint az éhség- szomjúság és mi más lehetett képes a szellemi előkelőség fólrevonultságá- ban élő s többnyire mimőzaszerüen érzékeny lelkületű írókat íb kicsalni az utcára, a sátrakba, hogy köny­veiket, autogrammjaikat személyesen árusítsák, mint — a nyomorúság? Minden szép és tetszetős beállítás Piros pünkösdnek hajnala, köszöntlek. Bús árvaságunk éje im lejárt, Fölzendül hangja ujjongó örömnek : Kitöltetett a Szentlélek reánk. Óh nem vagyunk hát föld porába veszve, Megnyílt számunkra örök élet útja. Közös kincsünkké vált a szent, nagy eszme: Az élő hit s igazság. Halleluja I A sziklasírból új életre támadt Krisztus már ím a fényes égbe tért, Urává válván az egész világnak Isten lényének áldott részeként. S a, hű szíveknek, kikből érte itten Följajdult égő fájdalom siráma, Szentleikét küldte vigaszként az Isten Tüzes lángnyelvek szárnyán e világra. Áldott Szentlélek, tüzeddel te voltál Az a hatalmas, drága égi láng,. Melytől új fényre gyúlt az árva oltár S új ihletet nyert az egész világ. A Krisztus által e világra szállott S halált eltörlő Isten-eszme telje Teáltalad tört csöndes árvaságot Örömre váltó örök győzelemre. Óh Szentlélek, nagy volt a te hatalmad Első pünkösdkor e világ felett, Tüzes nyelveddel az égig ragadtad A csüggedező, árva lelkeket. Te zendítetted új szólamra áldón Kicsinyhitűek ajkán az igéket, Új lángot gyújtván e hideg világon Az élő Krisztus szent, örök hitének. dacára tisztában lehetünk ugyanis azzal, hogy egyetlen valamirevaló és öntudatos íróra nézve sem lehet kel­lemes, odaállni és kitenni magát a maecenáskodás kosztümjében sétáló, félmüveit kíváncsiság és szenzációs élmény vágy gyakran bántó érdeklő­désének és még udvariasan jóképet is vágni a kellemetlen játékhoz egy- egy kötet eladása, vagyis nehány pengő besöpörhetése kedvéért!? En nek tényleg vásári ize van, a Laci­konyhák kissé kozmás főztjét pedig csak a kevésbé kényes gyomor szokta bevenni. S még ha legalább jő vásárra volna kilátás, ez sokat kiegyenlít­hetne ; ám a fővárosi lapok eddigi hirei nem nagyon biztatóak. Pedig, ha már érdemes íróink félretették Apolló büszkeségét, kívánatos volna, hogy legalább minél nagyobb és fé­nyesebb anyagi siker kárpótolja őket a meghozott önérzetbeli áldozatért, melynek nagyságát legjobban bizo­ny itja, hogy az egyik sátorban áru­sító két iró megállapodott egymással abban, hogy mindegyik a másiknak a könyveit fogja kínálni és árusítani, mert a magáét kinálgatni félszeg dolognak érzi!? Szomorú jelenség és igen lehangoló, hogy egy (joggal) kulturfölényét hangoztató és lefegyverzettségében, gazdasági elszigeteltségében csakis e fölényével való érvényesülésre utalt országban ilyen segélyakcióra szorul­nak az íróink. Igaz, hogy (mint min­den szellemi téren) ezen a téren is nagy a tulprodukciónk. De mégis áll, Évszázadoknak messze távolából Tündöklő fényt vet most is még ide És csüggedező lelkűnkig világot Apostolleikek égő, szent hite. S az eszmékért, miket két ezredéve Krisztus közölt e bánatos világgal, Ma is még ihlet mámorában égve Fölgyúlni vágyunk a Szentlélek által. Óh Szentlélek, nagy szükség van reád itt E bús világon, mint volt hajdanán. Szomorú lelkek milliója áhít Piros pünkösdnek fényes hajnalán. Hogy kétségek közt meg ne szállja orvul Kicsinyhitűek néma csüggedése S hogy örök élet vár ránk a síron túl, Új hitre gyúlva általad megértse. Istennek lelke, drága, szent ajándék, Te bíztató, nagy égi üzenet, Bús nemzetünk is egyre várja már rég Cselekvő hitre gyújtó lüzedet. Jelenj meg óh, mint újuló bizonyság, Hogy visszanyertük Istenünk kegyelmét S tedd láthatóvá Golgotán, síron át Igazságunknak földi győzedelméh Gyújtsd égi lángra Szentlélek hatalma Lelkünket itt a magyar ég alatt, Hadd törjön útat új, szent diadalra Tőled fogant erő és akarat. Lángnyelveddel zengj új hitet szivünkbe S tűzoszlopként vezess az éjszakán át, Hadd álmodjuk hitünkben üdvözülve Magyar pünkösdünk fényes hajnalálmát. bogy egy nemzet kultúrája annyit ór, amennyire az íróit becsüli. Nem — halálok után, keservesen össze koldult bronzflllőrékből öntött szob­rokkal, hanem életükben, müveik vásárlásával, hogy kenyérgondok éhhalálba, öngyilkosságba ne kerges­sék őket és tovább élve, még többet, még nagyobbat alkossanak. A magyar vidék, főleg a vidéki középosztály lelkiismerete e tekin­tetben — legalább itt nálunk, a Du­nántúl — aránylag és általában nyu­godt lehet: egyesületek, kaszinók, magánosok, még a »szanálás« hek- tikás szoptatósdajkájának kiaszott emlőin tengődő köztisztviselőink■ is sokat — mondhatni, erejökön felül — költenek könyvekre és pedig majd­nem kizárólag magyar könyvekre, azonban nem minden kategóriáról lehet ezt elmondani. Kisgazdáink az »agrár-hausse« idején is könnyeb­ben vették meg a zongorát vagy perzBabundát lányaik , angol vadász- fegyvert vagy hajtókocsit bőrkabátos fiaik részére, mint nehány kötet Jókai, Mikszáth vagy Gárdonyit; iparos házakban mindig feltűnően kevés és ritka dolog volt a könyv, noha igen sok értelmes, derék magyar embert adnak a társadalomnak; és az úri, sőt nagyúri kastélyokban sem akadt Apponyi Sándor grófnak sok után­zója, megfelelően redukált méretekben sem. Es nincs oka büszkélkedni s a vidéket gőgösen lenézni a budapesti »intellektuell-eb tehetősebb töme­geinek sem, mert ha sokat olvasnak is, ezt (a fővárosi viszonyokat Ügyes merkantil-érzékkel kihasználva) in kább kölcsönkönyvek, mint vásár­lás utján teszik, nem akarva pen­gőket adni ki egy élvezetért, amit kölcsöndijfillérekkel is megszerez­hetnek. Ez a rendszer pedig arány­talanul kevesebbet juttat az íróknak, mint a vidéki értelmiség áldozatkész­sége. De nem illik a házat kritizálni, amelynek ajtaján adományért kopog­tatunk. Nem rekriminálni, hanem kérni akarok! Nem a magam, hanem a »Magyar Könyvhét« sikere érdeké­ben 1 Nem is azért szállók síkra, hogy kiki most azonnal, még ezen a héten könyvet vegyen s utolsó garasát is könyvekre áldozza. A mai általános pénzszűke mellett s egy ilyen házbér- és adónegyedes hónapban ezt már „ab ovou vajmi problematikus el­képzelésnek éreztem. De lehet és le­gyen is ez a hét annak szentelve, hogy a könyvvásárlástól idegenkedők felfogásukat revízió alá vegyék I Szálljon kiki magába és vizsgálja meg lelkiismeretét: anyagi képességének határain belül eleget tett-e annak, amire ebben az integritásáért kul- turfölénnyel küzdő Csonkaország­ban, az irodalom anyagi istápo- lása utján, minden becsületes ma­gyar ember köteles ? S aki szigo­rúan bírálva magát úgy találja, hogy mulasztás terheli, igyekezzék azt (vi­szonyaihoz mérten) a jövőben pótolni. Mert nagy Széchenyink megmondta már, hogy: »nyelvében él a nem­zet /«, a nyelv letéteményese, fejlesz­tője, finomítója pedig a könyv, a jó magyar könyvi —n. Vármegyei közgyűlés. Május hó 14-én, kedden délelőtt 11 órai kezdettel a vármegye törvény hatósági bizottsága Jankó Ágoston főispán elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlést tartott. A közgyűlésen a borus-esős időjárás miatt a vidéki bizottsági tagok meglehetősen csekély számban vettek részt. A rendkívüli közgyűlés öszehivá- sát az uj kórház építésénél felmerült többletkiadások és újabb szükségletek tették szükségessé. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát el­fogadva, egyhangúlag kimondotta, hogy a többletkiadások fedezésére már megszavazott 700.000 pengő erejéig a Magyar Földhitelintézettől váltóhitelt vesz igénybe. A váltó- kölcsönt a bank 1930. évi március hó 31-ig a Nemzeti Bank által meg­határozott mindenkori váltóleszámito- lási kamatlábat 2°/o kai meghaladó kamatláb mellett, valamint 1/a°/o juta­lék és 0'05°/o leszámítolási költség ellenében folyósítja. Az alispán előterjesztésére kimon­dotta ezután a közgyűlés, hogy a vármegyei közúti alap költségvetésé­ben engedélyezett munkálatok kivite­lének biztosítására 250.000 P függő- ■ kölcsönt vesz fel, melyből 100—« ' 100.000 pengőt a Magyar Altalánóé

Next

/
Thumbnails
Contents