Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-18 / 20. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 május 18 s a is a a iá bb b ia a sí b a a ® mm b s 51 17.UL.. -X..1 : ni or. “ nfiv s ■■ _JHl _ rcnuciuura fe lvételeket készít _. Valóban művészies portraitokat, gyér­ig mek*, csoport-, interieur*, architektúra 51 B 0 rr __ _ ^ .. 51 iN OGER: B B B B 0 Vidéki meghívásokra — kiutazom. Amateurmunkákat vállalok. B fűhercegi udvari fényképész. 0 Szekszárd, Széchenyi u. 28 (Molnár-féle ház) 45 BBBBBBBBBBBBBBBBBBBB B B B B B B B B fokozza s működésemnek szintén hatalmas erőforrása lesz. Végűi, igen mélyen tisztelt Egyházkerűleti Közgyűlés, erőt ad, irányit, de kötelez is ez a szék, amelyet előttem egy sziklaszilárd hitű, fáratlan szorgalmú, puritán férfi töltött be. Zsigmondy Jenő nagynevű bölcs elödöm egész élete, munkássága, hite vallásához, egyházához való megingathatlan ragaszko dása beivódott ennek a széknek minden atomjába s ezek az eszmék kisugározva erőt, irányt adnak, de kötelezettséget is szabnak utóda működésének. Mélységes tisztelettel, nagyrabecsüléssel, kegyelettel hívom fel az ő emlékét Istenhez intézett azzal a kéréssel, árasszon el engem az 6 hitének erejével, az 6 lelkének gazdagságával, bölcsességével, odaadásával, hogy méltó utóda lehessek e székben. Az Isten kegyelmében való bizakodás, az Egyházkerület bizalma, elnöktársam kért és remélt támogatása, nagy elödöm példaadó működése azok az erők, amelyek feledtetve gyöngeségemet, bátorságot adtak ahhoz, hogy a felügyelői szék betöltésére vállal­kozni mertem. Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerü­leti Közgyűlés 1 Amikor mindezeket mérle­gelve, megérett bennem az elhatározás, hogy a megtisztelő bizalom előtt meghajoljak, át kellett gondolnom azt, hogy melyek azok a feladatok, amelyek megoldása kötelességemet képezik, meg kellett fontolnom azt is, hogy ezeket mily irányú munkával tudom meg­oldani és biztosítani. Én úgy vélem, hogy a kerületi felügyelő működésének iránya kettős. Az egyház belső életének ellenőrzése és irányítása, másod­sorban az egyház külső viszonyainak veze­tése oly irányba, hogy egyházunk emberi és történelmi értékének megfelelő elismertetése és jelentősége ne csak fennmaradjon, de ha lehetséges, gyarapodjék is. Az egyház belső életének irányításánál uj feladatot teremt a magyarhoni evang. egy­háznak a trianoni béke által bekövetkezett nagy megkisebbülése, erejének megcsökke- nése. Számban és anyagi erőben Trianon lényegesen erőtlenebbé tett bennünket. Egy­házunk céljai és feladatai megvalósítása tekintetében tehát igen-igen megnehezült az idők járása felettünk. Ámde a mi egyházunk, a. mi elődeink állottak már súlyos meg­próbáltatásokat ; az ő dicsőséges áldozat­készségük, lelki odaadásuk példa és útmutató lehet arra, hogy mit és hogyan cselekedjünk. Az Isten mélységes igaz szeretete, Krisztus tanításának teljes átérzése és követése volt az a hatalmas erő, amely a gyengének erőt adott, a csüggedőbe mindent áldozni tudó lelket öntött, ez volt az az erő, amely diadal­massá tette a gyengét az erős felett, amely egyházunk számára úgy itt a földön, mint minden hitem szerint Isten előtt is örökössé tette a dicsőséget. A példa ime itt van, ezt kell cseleked­nünk ma is 1 A hitélet kimélyitése, az Isten és Jézus szeretetének bensőségesebbé tétele, Krisztus tanításának mindenekben való köve­tése az az erőforrás, amely a mennyiségileg megfogyatkozott magyar-honi evang. egy­házat tartalmi értékben oly méretűvé teszi, mely a csonkitatlan egyház erősségénél nem csekélyebb. Ezután a hitoktatói, lelkésii, tanári óz tanítói kar nagy hivatásáról óz ennek valóra villásáról beszólt. Majd a következőket mondotta: Minden időkben, de a mai kor anyagi és szellemi csatáiban még fokozottabb mérték­ben a szellemi és erkölcsi fölény az az erő, amely a diadalt biztosítani, egyházat, álla­mot a romlástól megmenteni képes. Az or­szág mai szomorú sorsában nemcsak a belső, de az államok közötti viszonylatokban is egy­ház és országmentő erő és tényező kultur- fölényünk biztosítása. A tudomány, a hazafias érzés, az erkölcsi emelkedettség ma mireánk, szegény magya­rokra nem csupán általános emberi szem­pontból bir értékkel, hanem mert csak így biztosíthatjuk egyrészt további szűkös külön életünket, másrészt csak igy remélhetjük, hogy a tőlünk elszakított testvéreinkben nem hamvad el a magyar lélek, amíg üt a fel­támadás órája. Ennek a felfogásnak folyománya a most folyó nagy lendületű országos kultúrpolitika Fúblún Undor .3 rüdldszaküzlete 1 13BT-S Szekszárdim Rádió, villany, kerékpár, sportcikkek. Byárl árak, garancia mellett. Kérjen árajánlatot. s ennek a felfogásnak parancsszavát tartom én kötelezőnek a mi egyházunk tanintézetei számára is. ■ Minden rangú iskolánk a történelem min­den idejében hivatása magaslatán állt. Böl­csői és kutforrásai voltak az emberi szabad­ság, az emberi haladás és tökéletesedés nagy eszméinek, úgy a hazaszeretet lángoló érzé­sének. Megnyugvással és bizalommal látom e nagy eszmék sorsát a kor színvonalán álló, tudományokban kiváló, hazafias érzésben emelkedett tanári és tanítói karunk kezébe letéve. Tudom, hogy ők megértik a kor hivó szavát, fenntartói és továbbfejlesztői lesznek annak az evangélikus kulturdicsőségnek, amelyet eleink minden időben kiérdemeltek s amelynek munkálására az ország mai szo­morú sorsa oly bőséges alkalmat nyújt. Istenfélelem, tudományszeretet, hazafias érzés töltse be minden egyes tantermünket. Amíg a magam részéről egyrészt szigorúan fogom kérni ezen eszmék fokozott terjeszté­sét és diadalra juttatását, másrészt teljes erővel és támogatással fogok munkálkodni azért, hogy a tanári és tanítói kar minden egyéb gondtól mentesítve egyedül nagy és nemes hivatásának szentelhesse egész lelkét és minden tudását­Megingathatatlan meggyőződéssel vallom, hogy a világ lelki megújhodása csak a tem­plom és az iskola által következhetik el. Ép ezért hangsúlyozottan jelentem ki ismét, hogy ezeknek erőssé, virágzóvá tételéért fáradt­ságot nem ismerő munkássággal óhajtok dolgozni. Ugyancsak kiválóan fontosnak tartom az egyházi élet bensősége és a társadalmi rend biztosítása érdekében az egyházi társadalmi intézmények hivatását. Az árvák gondozása, a szegények istápolása, a képességekkel megálldottak tanulási lehetőségének biztosí­tása mind oly karitativ cselekedetek, amelyek a lelkek megmentését, a hitélet bensősége­sebbé tételét, hittestvéreink szellemi és er­kölcsi kiművelését, emelését szolgálják, ép ezért minden ily irányú egyháztársadalmi in­tézménynek és működésnek Krisztus szere­tetének melegével és odaadásával kívánok szolgálatára lenni. Ezek azok a gondolatok és elhatározások mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés, amelyeket én a belső egyházi élet irányítása szempontjából irányszabóknak tartok. A for­radalom a közélet terén általában a lelkek erejét meggyengítette, a kötelességérzet lelki odaadását elhalványította. Örömmel kell meg­állapítanom, hogy e lelki visszahatás s en­nek folyományaként a kötelességteljesités intenzitása a mi egyházunk kebelében meg nem lazult. Nem következhetik ez a jövőben sem el. Ép ezért a kötelességteljesitést min­den időkben a legszigorábban fogom ellen­őrizni s erre kérem az ellenőrzési hatáskör­rel felruházott összes hatóságokat is. Ezek után tisztelettel kérem a tisztelt Közgyűlés türelmét ahhoz, hogy rövid egy pár szóval megemlékezzem az egyház külső viszonyla­tainak irányítása szempontjából követni óhaj­tott gondolatokról. Vallásunk lényegét Jézus tanítása képezi, ez a tanítás pedig lényegében harc a valódi erkölcsi világrendért. Aki ennek a tanításnak követője, aki en­nek az erkölcsi világrendért folytatott harc­nak a katonája, az nekem testvérem a Krisz­tusban. Az én igaz testvéri érzésem kötelez en­gem, hogy becsüléssel közeledjem minden­kihez, ha más templomban dicséri is az egy igaz Istent 1 Ép ezért magatartásomban soha nem fogok a testvéri érzés kötelező paran­csáról megfeledkezni, soha nem fogok fele­kezeti elfogultság által vezéreltetve az er­kölcsi világrendért küzdők táborában támadó szóval, vagy cselekedettel harcot hirdetni, vagy kezdeni. De ki kell jelentenem mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy ez a testvéri kötelék pa­rancs is a számomra, amely megköveteli, hogy a testvéri egyenjogúság ellen intézett minden támadást visszautasítsak és vissza­verjek, parancs, mely megköveteli, hogy a Krisztus tanításáért vívott harchoz ré­szünkre akár isteni, akár emberi törvények­ben biztosított jogainkat kiköveteljem, — parancs, mely Isten és ember előtt kötelez, hogy a Krisztus országáért küzdők seregét abban a részében is, amelynek én állok az élén, a sereg többi részével egyenlő harc­képes állapotba hozzam és tartsam. Mások . hitének, jogának tiszteletben tartása, a saját J egyházamnak járó tisztelet és jognak, evan- | gélikus öntudattal és önérzettel való meg­követelése lesz működésemnek irányítója, úgy más felekezetek, mint az állammal vonat­kozásban is. Kitártam immár a telkemet a mélyen tisz­telt Közgyűlés szine előtt. Nem hangzatos szavakat kívántam mondani, hanem azt óhaj­tottam kifejezésre juttatni, ami a lelkemben mint égő vágy, mint eltökélt szándék és akarat él. Ehhez a munkához mély tiszte­lettel kérem a magas kormány, az Egye­temes Egyház, a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerület, az Egyházkerület tisztviselői karának, a tanintézeteknek, az Egyházmegyék vezetőségének, az Egyházközségeknek, a Kerület minden egyes hívének odaadó támo­gatását, közös munkánkra pedig, Egyházunk boldogulására, Hazánk felvirulására az Isten bőséges áldását kérem. A többször élénk tetszést kiváltó magas szárnyalása székfoglaló elhang­zása után Raffay Sándor püspök kö­szönte meg dr. Pesthy Pálnak vallá­sos és hazafias érzéstől átszőtt és a jövő programmját kidomborító szék­foglalóját és inditványozta, hogy a székfoglaló egész terjedelmében a köz­gyűlés jegyzőkönyvébe beiktassák. — Ezek ntán megkezdődtek az üdvöz­lések. Az egyetemes egyház nevében báró Radvánszky Albert üdvözölte öröm­teljes meleg szeretettel. A ref. egy­ház nevében dr. Ravasz László kö­szöntötte gyönyörű és a testvériesség érzéséről vallomást tevő beszédben. A dunántúli ev. egyházkerület üd­vözletét dr. Kapi Béla püspök tol­mácsolta, a tiszai ev. egyház nevében Zelenka Lajos egyházkerűleti fel­ügyelő, az unitárius egyház nevében Józan Miklós püspöki vikárius, Buda­pest székesfőváros nevében Lamotte Károly városi tanácsnok, Tolnavár­megye nevében a ragaszkodás és szeretet közvetlen és meleg érzésével Jankó Ágoston főispán, az esperesek nevében Szeberényi Lajos békéscsa­bai lelkész, a felügyelői kar nevében báró Prónay György, az egyház- kerületi lelkész egyesület és a Luther szövetség üdvözlése után Kovács Sándor a theologiai fakultás, a gyám­intézeti nevében Kruttschmiedt An­tal vadkerti lelkész, az Országos Tanár és Tanitó Egyesület köszön­tése után a Tolna, Somogy és Ba­ranya ev. egyházak nevében Schöll Lajos esperes, a szarvasi egyház ne­vében Kelló Gusztáv és a sárszent- lőrinci egyház nevében Fábián Imre lelkész köszöntötte egyházának nagy fiát, akit a keresztsóg szentségében és az első urvacsorázás öröknyomokat hagyó fenséges aktusában ezen egyház részesített és amely egyház életében kezdette meg magas ivelésü egyházi funkcióját dr. Pesthy Pál. Megható volt az egyszerű, de melegen érző sárszentlőrinci ev. hívek küldöttsé­gének, lelkipásztoruk utján tolmá­csolt szeretetük megnyilatkozása. — Utólsónak a gyönki választókerület küldöttsége élén üdvözölte dr. Illgen Aurél pártelnök dr. Pesthy Pált, akihez felekezeti különbség nélkül ragaszkodik és a mai lélekemelő ün­nepségből részt kér és részt vesz a választókerület minden polgára. Dr. Pesthy Pál meghatva köszönte meg az üdvözléseket. Különösen melegen köszönte Tolnavármegyének és Szek- szárd városának szeretetteljes köszön­tését. Tolnavármegye révén került bele az országos szereplésbe. Csa­Tejszövetkezeti Központ, Budapest, I,, Horthy Mik’ós-st 119,121. ládja több száz éven át Tolnavár- megyében élt és ő kilépve az élet­küzdelmébe, e vármegyében kez dette hivatali pályáját és Szekszárd váró sában élte le életének legszebb éveit. Szeretettel ragaszkodik * tehát e vár­megyéhez és e városhoz és leikéből ezen érzéseket nem tudja kitörölni semmisem. A szeretet érzése nélkül csak tévelygő lehet valaki. Tolna­vármegye és Szekszárd városa min­dig a szeretet gondolatával vette őt körül. Biztosíthatja a vármegye kö­zönségét és a város lakossait, hogy az ő szivében ezen érzésekkel ki­váltó ragaszkodás melegsége nem hal ki soha. A sárszentlőrincieknek el­fogult, az érzésektől letompitott han­gon válaszolt. A sárszentlőrinci temp­lomban nyíltak ki lelkében a vallásos érzés virágai. Az egyszerű bolthaj­tásos templomban emelkedett fel gyermek-ifjú lelke először Istenéhez. Az első áldozás emlékei kisérték si­kerei és töprengései közepette és most, amikor az isteni gondviselés és hitsorsosainak megtisztelő bizalma őt egy egyházkerület élére emelte, fel­támadnak lelkében mindazon ma­gasztos vallásos érzések, amelyeket az egyszerűre meszelt templom falai közt szívott magába. Meghatva kö­szöni sárszentlőrinc férfiainak és asz- szonyainak szeretetteljes üdvözlését és ragaszkodását, azt kívánja az egész egyházközségnek, hogy áldja meg őket a Mindenható békességgel. A gyönki választókerület üdvözlésére is mély megindultsággal válaszolt. E kerület hívta el őt a bírói székből, hogy az egész nemzet érdekében dolgozzék. Ennek a kerületnek a bizalma kölcsönzött neki erőt, hogy politikai pályáján az erős küzdelmek óráiban meg tudta állni helyét. Ez a bizalom tette családjává az egész választókerületet és ez egyesítette őket a szenvedő magyar testvériség­ben. Csak ezzel a bizalommal tudta elvégezni mindazt, amit tett és vá­lasztókerületének, egyházi méltóságá­nak elfoglalása magasztos pillanatá­ban kifejezésre jutott szeretetteljes megnyilatkozásért hálás szívvel mond köszönetét. Az üdvözlésekre adott válaszok után Raffay Sándor püspök mondott köszönetét Pesthy Pálnak prograátm- jáért, Prónay Györgynek az elnök­lésért, a kultuszminiszternek és a kormány képviselőinek, a képviselő­ház képviselőinek és az összes meg­jelenteknek. A lélekemelő ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Közebéd. A beiktató ünnepség résztvevői délután fél 2 órakor nagyszámban gyűltek össze a Hungária külön ter­mében, hogy a fehérasztalnál is ki­fejezésre juttassák dr. Pesthy Pál iránti tiszteletüket, ragaszkodásukat és elmondják jókívánságaikat. Az első felköszöntőt Raffay Sándor mon­dotta, aki egy rövid frappáns be­szédben a kormányzót éltette. Báró Radvánszky Albert szólalt fel ezután. Raffay Sándor püspököt a bánya­kerület termelte ki. Dr. Pesthy Pál felügyelőt a Dunántúl adta. Azt kí­vánja, hogy a Bányakerületnek és a Dunántúlnak e kézfogásából az egy­háznak és a hazának boldogulása fa-

Next

/
Thumbnails
Contents