Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-18 / 20. szám

XI. évfolyam. Szekszárdi 1929 május 18. 20. szám. Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés égy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. HaSvar pünkösd. Pünkösd ezüst-ködös hajnalának illata száll a magyar humus tavaszt szülő anyasága felett. Ünnepi harangszó kondul hivoga- tóan, ráhajlik alázatosan a csendessé szelídült magyar tájakra, beleölelke­zik a telkekbe, kapukat nyit meg, amelyeken át halkszavu emberek in­dulnak evangéliumi egyszerűséggel jázmin-illatú kicsiny templomokba : Szentlelket várni. A tavalyi emléke­zetből visszaszálló melódiák uj áriákká csendülnek. Imádságos szivek Isten felé ölelésében az erő áhítata lendül, porladó ősöktől itthagyott, öreg sza­vakban, amelyek sohasem züllöttek bele a hétköznapok bántó kocsilár­májába. Csak a templom falai hallót ták őket, amint orgonabúgás mellett őszinte szivek meleg hite, epedése simult rájuk. ősi szent Bzavak ezek ! Régi időkben a gyermeküket imád­ságra tanitgató édesanyák ajkán tér mettek és fényüket, tüzüket a szent könyv mellett, a próféták igéinek mélységéből merítették. És ma újra felviharzanak! Régi pünkösdök ize érzik, nap- BUgaras pünkösdvasárnapok aranyos, drága emlékezete sugárzik bennünk. Nagy Magyarország ment egykor így Szentleiket várni és milliók epedő várakozása a beteljesülés boldogságát termette meg. Évek fakultak múlttá, viharok szántottak, véreső paskolta a magyar homlokot, de jött minden esztendő­ben a Lélek s elpihent a barázda, csendesült a kasza pengése, elhal­kult az elégikus furulyaszó a hajnali szürkületben nyárfákkal integető me­zők felett — és a megtépett magyar gondolatot, vágyat, csalódást, bána­tot megnyugvássá, harmóniává ihlette, gyógyította a pünkösdvasárnapi ha­rangok ünnepi zsolozsmája. így volt régen. S azóta 1., . A magyar pünkösd megjön most is hűségesen. De a megtépett ma­gyar tájak felett szálló ünnepi ha­rangszót megzavarja a lázadó kétsé­gek kiáltása. A pünkösd itt van, de nem megy el érte, nem megy el hozzá senki, mert az emberiség egyensúlyát ve­szítve, végtelenül kamasz tobzódásá­ban nem akarja meglátni annak két­ezer esztendős igazságát. S ezért lettünk nép próféta nél- kül, szétkergetett nyáj pásztor nél­kül, álmos elmék lobbanós tüzek nél­kül és petyhüdt, fáradt száj az átok) a dac kiáltása nélkül. Nem a beteljesülés, nem is a harc, nem a zúgó szél és lobogó tüzek pünkösdje ma a magyar pünkösd 1 Sötétben botorkáló, lehunyt szemű ádvent van itt, amelyben kenyerét leső áíprófóták makognak, sápadt kig panaszok selypitgetnek a nagyarányú élet lobogása, a nagygyászu meg- halás megrázó tragédiája nélkül. Hova tűntél igazi magyar pün­kösd? Hol vagytok próféták, apos­tolok, akiknek ajkán a Lélek termé­kenyítő ihletésén feldörg a megfoj­tott magyar hangsúly, az élni aka­rás, az evangélium! Tüzes lelkű, el­szánt, harcos Páljai a magyar hit­nek, bel késtek már? Hát ölökké ádvent lesz itt és nincs kiáltó szó, hogy belehasitson a ma­gyar szivekbe? Hát nem törnek elő máglyatüzek, hogy bevilágitsák a pusztulás sötét­ségétől megfeküdt magyar főidet? Hát nem zuhog elő frissítő, haza hívogató tavaszi eső, hogy a humus- ból, a búza gyökeréből ne sorvadjon ki a széthulló magyar élet? Konduljatok meg pünkösdi haran­goki Mint drága imádság és üzenet hajoljatok rá a bánáti földre; Kolozs­várt, Késmárk öreg harangjainak zli­gásával ölelkezzetek testvériesen ösz- sze és döngjetek bele a magyar szí-, vekbe, hogy induljanak már el Szent­Az evangélikus hitéletnek egy gyö nyörü ünnepsége folyt le folyó hó 15 én Budapesten, a Deák téri temp­lomban. A bányai ágostai hitvallású ev. egyházkerület megválasztott felügye­lőjét, dr. Pesthy Pált iktatta be hiva­talába e napon, megható ünnepélyes formák közt. Hogy erről, a vár­megyénk területén kívül lefolyt ün­nepségről bővebben írunk lapunkban és igy vármegyénk krónikájába be vonunk egy területünkön túl történt eseményt, az abban találja magyará­zatát, mint annak Kovács Andor orosházi esperes banketti beszéde alatt frappánsan adott kifejezést Tolnavár­megye küldöttsége — amikor a békés­megyeiek dr. Pesthy Pált & magukénak vallották — a tolnamegyeiek ajkán, mint egy szívnek dobbanása ömlött ki a szeretetnek és ragaszkodásnak felemelő vallomása, hogy dr. Pesthy Pál, a tolnamegyeieké. Ez a meleg ragaszkodás, a tiszteletnek, szeretet­nek és a hála érzésének kapcsolata dr. Pesthy Pál és Tolnavármegye között, magyarázzák meg, hogy az ev. egyház ünnepélyével a krónikás tárgyilagosságával bővebben foglal­kozunk. A beiktatás. Délelőtt 10 órakor a Deák-téri hatalmas szép templom megtelt orszá­gos hirü kiválóságokkal, különböző egyházak kimagasló funkcionáriusai­val, küldöttséggel és az egyház buzgó híveivel. Ott láttuk az egyházi és világi ki­válóságok részéről: Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisztert, Ravasz László ref. püspököt, Balogh Jenő dr* v. minisztert, gróf Teleki József ref. fő­gondnokot, Geduly Henrik, dr. Kapi Béla, püspököket, Radvánszky Albert báró egyetemes felügyelőt, Pptri Pál, Sztr?nyavszky Sándor, Darányi Kál­mán, br. Prónay György és Tóth 1st­lélekkel telten az apostolok, vesse­nek magot a magyar ugaron és hoz­zák vissza nekünk a régi pünkösdök békéjének, beteljesülésének elvesztett, megsiratott, visszavágyott boldogsá­gát 1 Dante fáradt vallomása oly siral­masan ide illik. „A mi szivünkben már sem hősiesség, sem boldogság nincsen.“ Késő esti lélekharang kong ilyen lemondóan I Harsány, ébresztő, ünnepre hívogató harangszó zúgjon a magyar rögök felett erővel, lélek­kel, üzenettel, prófétákat hivogatóan, akik nem kérdésekre és kételyekre dúlják szét, de uj egységbe teremtik az eljövendő pünkösdöt: az uj ma­gyar életet. Jöjj el régi, visszasírt pünkösd, jöjj el Szentlélek Isten 1 Apostolok, zúgó szél, tüzes nyelvek I Árván, megfélemlítve vár-vár reátok a magyar pusztaság. yidovics Ferenc. ván államtitkárokat, Tomcsányi Vil­mos v. minisztert, Toinay Kornél nyug. Máv. elnökigazgatót, Puky Endrét, a képviselőház elnökét és a megyebeli képviselők közül dr. Éri Mártont, dr. Dencz Ákost, továbbá dr. Erdélyi Aladárt, Cegléd követét. A beiktatott felügyelő nején és leányain dr. Treer Istvánnén és dr. Bartha Miklósnén és veién, Bartha Miklóson kívül ott láttuk még özv. Sass Lászlónét, Kneffély Odönnét, dr. Hagymássy Zoltánnét és Sass Elemér­nél Tolnamegyeiek részéről: diszma- gyárban Jankó Ágoston főispánt, Száváid Oszkár alispánt, dr. Hagy- mássy Zoltán főjegyzőt, továbbá: vitéz Vendel István polgármestert, Horváth Sándor főesperest, Schöll Lajos esperest, a tolnai ref. egyház­megye képviseletében Szilágyi Bálát; Kovács Sebestény Endrét, Kneffély Ödönt, dr. Grosch Józsefet, Fördös Mihályt, Fördös Istvánt és Schneider JánoBt, lapunk szerkesztőjét. A gyönki választókerület képviseletében megje­lent cjr. Illgen Aurél ügyvéd, párt­elnök, Illgen Antal ny. lelkész, dr. Reich Oszkár főszolgabiró, Székely János gimn. igazgató, Muth Konrád és Schntidt János főjegyzők és Szüsz Mátyás gazdálkodó. Az egyházi szertartás énekkel kez­dődött- majd Sárkány Béla kerületi főjegyző megható formák között osz­totta ki az uj felügyelőnek az úrva­csorát. Ezt ismét közének követte, majd dr. Raffay Sándor püspök meg­nyitotta az előző napon megkezdett rendkívüli kerületi ülést és elnök­lésre felkérte báró Prónay Györgyöt. Dr, SchoUz Oszkár egyházkerületi világi főjegyző bejelentette a bányai egyházkerület választási eredményét, amely után Raffay Sándor püspök ( felhívta a megválasztottnak kijelen- I tett felügyelőt, hogy a választást el­fogadó nyilatkozata után az esküt tegye le. Sárkány Béla kerületi fő­jegyző vette ki a hivatalos esküt, amely után Raffay Sándor pÜBpök meleg szeretettel és magasan szár­nyaló beszédben üdvözölte dr. Pesthy Pált, akinek Prónay György átadta az elnöklést. A diszmagyarba öltö­zött felügyelő ezután elmondotta ha­talmas programmot adó székfoglaló beszédét. Meghatva ama bizalom által, amellyel a bányai egyházkerület a magas és megtisztelő kerületi felügyelői állásra elhívott, megille- tődött lélekkel állok itt, hogy ezt a széket elfoglaljam. Teljesen átérzem ennek a szép és fontos, de különösen Trianon által magyar-honi evangélikus egyházunkra fokozott mértékben sulyosodó csapás által megsokszorozódott felelőségü állás gondját, Lelkem őszintesége parancsolja annak megvizsgálását, ha vájjon az én gyengesé­gem meg képes e küzdeni ennek a fényes felelősségteljes, vezető állásnak feladataival, hogy vájjon az én lelkem minden odaadó jóakarata és jószándéka tenni, cselekedni, élni, fejlődni akaró vágya lesz-e képes meg­küzdeni az elém tornyosuló feladatokkal? Fogom-e tudni irányítani ezt a kerületet oda, ahova irányítani szeretném az Istenben való hit teljes diadalához, minden nemzetiségi kisebbségi törvényben biztosított jognak tisz­teletben tartásával a haza iránti köteles sze­retet törhetetlenségéhez. Amikor én erre a kérdésre a választ ke­resem, úgy érzem, hogy ezt nem csupán a saját szerény erőim mérlegelésével találom meg. Ügy érzem, hogy engem erre a helyre az Isten parancsa állított. Bízó lélekkel, Isten akaratában való alázatos megnyugvással hi­szem, hogy Isten e parancsának kivitelében engem elhívott gyenge szolgáját mindenható hatalmával, kegyelmével irányítani, vezetni fog, a beléje vetett hit által meglátom a helyeset és megtalálom a jót. A mindenható Isten az én lelkem világossága, a beléje ve­tett tántoríthatatlan hit az én lelkemnek ereje! De érzem azt is Méltóságos és Főtiszte­lendő Egyházkerületi Közgyűlés, hogy nagy erőtényezője és biztosítéka az én hivatali működésemnek az a bizalom, amely engem Isten rendeléséből erre a kimagasló polcra elhívott. Köszönöm az Egyházkerületnek ezt a bizalmat egyrészt a benne személyem iránt megnyilvánult megbecsülésért, másrészt azért, mert ebben megnyilatkozását látom annak a törekvésnek, hogy működésemet az Egyház- kerület közönsége jóindulattal, megértéssel támogatni fogja. Ez a jóindulat és megértés ismét oly erő, mely a bizakodás és remény­ség által növeli, fokozza és tettre serkenti véges képességeimet, Fogadja tőlem a mélyen tisztelt Egyház- kerület azt az ünnepélyes kijelentést, hogy én a kezeimbe letett nagy egyházi hatalmat mindenkor és mindenhol csakis Egyházam, Kerületem és Hazám szent ügyének érdeke szempontja által vezéreltetve fogom kezelni és szolgáljon eme ünnepélyes kijelentésem zálogául az a szent eskü, amelyet csak az imént tettem le jószándékkal és becsületes lélekkel az Istennek e szent hajlékában. Bizom abban is, hogy nehéz tisztem ellá­tásában segítő támaszom lesz az a férfiú, aki nagy tudásával, egy sokat látott és ta­pasztalt élet emberileg lehetséges teljes böl­csességével, törhetetlen lelkes evangélikus meggyőződésével, izzó és megalkuvást nem ismerő hazaszeretetével, a háború előtti, a háború alatti és az azt követő idők esemé­nyeit átfogó tekintetével ezt az Egyházkerü­letet már hosszú idők óta bölcsen kormá­nyozza : bizom abban, hogy igen tisztelt és nagyra becsült elnöktársam Raffay Sándor püspök ur működésemben jóindulattal támo­gatásomra lesz. I Kérem tőle ezt a támogatást közös szent I célunk érdekében, de kérem azért is, mert J ennek a támogatásnak, az egyetértésnek I tudata elhatározásaim erősségét, szilárdságát Dr. Pesthy Pál beiktatása.

Next

/
Thumbnails
Contents