Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-27 / 17. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 április 27. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□a 9 TAVASZI 9 □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ és nyári angol szöveteim megérkeztek, melyekből mérsékelt árak mellett készítek divatöltönyöket és felöltöket. SáPSZKy BI1DOR FÉRFISZABÓ 81 SZEKSZÁRD, SZENT ISTVáN-TÉR. Hozott anyagok feldolgozásit is vállalom. □□□□□□□□□□□□□□□□□□DO □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ hoz. Az emberiség életében a kereszténység óriási lépést jelentett, de még a mai napig sem tudott oly szervezetet alkotni, ami által az embereket egy egységbe tudta volna foglalni. Egyelőre dídcb mód árra, hogy az egész emberiségnek öntudatát és együvétartozását megteremtsük, ami lehetővé tenné a szorosabb összefüggést. Bár a tudomány iparkodott egymással megismertetni a különböző emberfajokat, de az emberiségnek, mint egységnek létrehozását nem tudta megvalósítani. A gazdasági érdekek, vallási kérdések alkothatnak kapcsolatot, ez azonban még nem az egész emberiség összefüzése, csak bizonyos földrészek népeinek öntu datra ébredése. „Ego sum cívis Bomanusu ez volt az a jelszó, amit Róma oda dobott a népnek. A római egység volt az ideál és az ahhoz való tartozásnak meg volt az a vonzó ereje is, mely képeB volt egy nagy birodalmat ősz- szetartani. A vezető nép nemzeti jellege volt az összekötő kapocs. Abban, hogy a népek és nemzetek között elkülönülés látható, nem kis szerepe van a nyelvnek. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy mindig a nyelv az, ami a nemzeteket és a népeket szétválasztja, mert ugyanazon nyelvű néptörzsek több nemzetet alkothatnak, viszont egy nemzeten belül is találkozhatunk különböző nyelvekkel. A gondolkozás módja, az Ítélő képesség, az életviszonyokra vonatkozó más felfogás ■H Sándor tolnamegyei ródiószahOzlete ■ ■ m m m ! Szekszárdon &S™\U Rendkívül olcsó tavaszi rádióvásár ! ■ m m m m m Rádiókészülékeim jóságát rengeteg felszerelt készülékeim bizonyítják Nagy raktár! Szakszerű munkai Egy évi garancia! az, ami néppé tesz és összetart egyes embercsoportokat. Az magában nem tesz egy népet néppé, hogy külön nyelve van és az sem állítható, hogy egy nép ne alkothatna nemzetet, mert nincs saját nemzeti nyelve, mert más nyelvet beszél. A nép akkor válik nemzetté, mikor felismerve saját erejét, akarni is tud, érvényre tudja juttatni akaratát. Ahhoz tehát, hogy a népből nemzet legyen, olyan hatalom kell, mely nem csak befelé, hanem kifelé is érvényt tud szerezni akaratának. Ha egy nép nemzetté vált, ezt a tényt a többi nemzetnek is el kell ismerni. Már most az, hogy ez az elismerés mi módon történik, az már a nemzetközi jog körébe tartozik. A nemzet fogalmának vizsgálatánál találkozunk a nemzetiségi kérdéssel, mely ott kezdődik, ahol egy nemzet különféle népekből alakult. Már most ezen különféle népek közül az egyik szellemi, fizikai stb. tulajdonságaival fölénybe kerül a többivel szemben és uralomra tör. A XVIII. század végén nem volt nem zetiségi kérdés. A napóleoni háborúk visszahatása az, ami mintegy újra világossá teszi az államok előtt nemzeti tartalmukat. Eötvös és kortársai idejében került nálunk is felszínre a franciák révén a nemzetiségi kérdés. EötvöBék, hogy megállapítsák a viszonyt az uralkodó nép és a többi között, politikai nemzetnek nevezték az uralkodó népet, nemzetiségnek a többit. Az uralkodó népnek nem kell számszerűleg túlsúlyban lenni, de helyes utat akkor követ, ha a többieknek biztosítja társadalmi téren a teljes szabadságot. Politikai téren természetesen azt a szabadságot korlátozni kell, mert különben a nagy politikai szabadság az állam felbomlására vezetne. A magyar törvényhozás páratlanul szabadelvűén szabályozta a nemzetiségi kérdést az 1868. XLIV. t.c.-ben. Br. Eötvös azt mondta, hogy ahol a homogenitás megvan, ott nem kell politikai nemzetről beszélni. XIV. Lajos Franciaországban megteremtette az egységes centralizált államot, ennek dacára ma is van nemzetiségi kérdés a franciáknál. Angliában a XVI. század meghozta az egységet, az írek beolvasztását, mégis kérdezzük, hol van az egység? Nem súlyos probléma-e az ir kérdés? (pedig egy nyelvet beszélnek), Ausztriában a nemzetiségi kérdés akkor keletkezett, mikor a kis németség uralkodni akart a különféle nem zetiségek felett. Kérdés volt, vájjon uralkodóvá tudja-e tenni a német szellemet a német birodalomtól függetlenül. A feleletet az utóbbi évek eseményei megadták. Hogy ideig-óráig fenn tudta tartani Ausztria az ő külön államiságát, azt kizárólag a dinasztiának köszönhette. Közvetlen a háhoru után követke zett be a legyőzött államok szétesése és nemzeti hanyatlása. A felbomlási folyamat nemzeti irányban indult meg. Hogy nem ott végződött, annak az uj államok falánksága volt az oka. Ugyanis ha nem lettek volna oly is előadásra került, 1856 augusztus 31-én. Ott volt az egész udvar, fé nyes kísérettel, az egész püspöki kar s nagyszámú előkelőség. A siker óriási volt. Esett mégis egy kis szépséghiba is, az, hogy a szerzőt, Festetichchel, Rádayval s többekkel csak a primás második asztalához hívták meg. Erre nem fogadták el a meghiváBt, visszamentek Liszt szállására, a hajóra. Ott aztán ő vendégelte meg a meghívni elfelejtett, közreműködött többi művészt is. Délután pedig megnézte az ökörsütéses nép- ünnepet. Maga is csárdásra kerekedett s kalapjával bort ivott a csapra- vert hordókból. Másnap a figyelmes primás azzal reparálta a dolgot, hogy Liszt tiszteletére ebédet adott, ame lyen ott volt Augusz is. S később imakönyvet küldött neki. Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy a Liszt és Augusz közötti holtig tartó barátságot Augusz- nak ez a sikeres közbenjárása mélyítette el. Liszt még 9 év múltával is hálásan azt írja, Szekszárdról való ujabbi visszaérkeztekor Augusznak a Vatikánból: Visszatérve lakásomra, amikor kinyitottam író mappámat, megtaláltam egy kézenfekvő lopásnak korpusz deliktijét, amelyet több, vagy kevesebb előre megfontolt szán dékkal követtem el Szekszárdon. Ez egy magyar címerrel ellátott levélpapír, amelyen sietek kedves barátom önnek irni, hogy megmondjam, milyen' boldogan emlékszem vissza a Szekszárdon töltött néhány napra és mennyire éreztem vendégszeretetének szívélyesen kedves voltát. Engedje meg, (csak francia leveleiben nem tegezi Auguszt) hogy újra, 9 év múlva is megköszönjem önnek, az én esztergomi misém előadása körül támadt félreértések felderítése érdekében történt szerencsés és nobilis interveniálását. Köszönje meg nevemben a kis „Prófétáknak1* is, (Augusz leányai) kik akkor olyan energikusan jósolták, hogy „Liszt miséje elő lesz adva !** És kérje a jóslatukat a koronázási misém és a szekszárdi számára is.** E levélből látszik, hogy Liszt már 1865-ben elkezdett foglalkozni koronázási miséje tervével. Ennek megírására még Scitovszky kérte fel s közbejött halála miatt Simor, az uj primáB is megismételte a kérést. Liszt örömmel vállalkozott, de megismétlődött az az eset, ami történt az esztergomi előbbi misével. Utoljára is Erzsébet királynénak kellett Fáik Miksa közvetítésére közbelépnie. Eb ben is része volt AugUBznak! (Folyt, kör.) Mindenütt kapható! Orsz, Termeli: ; Magy. ; m Tejszövetkezeti Központ ; Budapest, I., Horthy Miklós-at 119 12t, ■ kapzsiak, bizonyára szervesebb és állandóbb alapra építették volna uj államalakulásaikat. Az uj államalakulatokból hiányzik a nemzeti tartalom már pedig nemzeti tartalom nélkül egy állam sem tud hosszas létet biz- tositani magának. Megérjük, hogy a békeszerződéseket maguk a győző hatalmak fogják visszacsinálni, mert ellenkező esetben maguk fognak belebukni. Az állandó fegyveres felkészültség mellett is folyton félnek, mert a békediktátumokból hiányzik az az erkölcsi erő, mely képes volna azok fennmaradását bizt08Ítani. Dr. Horváth György. A Magyar Rülüjyl Társaság feíoluasó ültté. Megemlékeztünk lapunk múlt számaiban, hogy a Magyar Külügyi Társaság felolvasó ülést tart a Szekszárdi Kaszinó meghívására folyó évi április hó 21 ón délután fél 6 órakor Tolnavármegye szákházának nagytermében, hogy közönségünket a külpolitikai eseményekről tájékoztassa és azok iránti érdeklődést ébrentartsa. A vendégek vasárnap a déli vonattal érkeztek. A vasútnál a Szekszárdi Kaszinó részéről Bodnár István igazgató, Szabó János h. igazgató, Polgár István háznagy, dr. Kunczer Jenő ügyész várták. Beérkezésük után pedig a vármegyeház kapujánál a vendéglátó házigazdák: Jankó Ágoston főispán, Szévald Oszkár alispán, dr. Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyző fogadták és vezették el szállásaikra. — így Lukács György vbtt., nyug. miniszter és dr. Zichy Ernő gróf Szévald Oszkár alispán, dr. Eőttevényi Olivér és neje Jankó Ágoston főispán, Radisics Elemér a Magyar Külpolitika szerkesztője pedig dr. Hagymássy Zoltán főjegyző vendége voit. Délben a főispán a vendégek tiszteletére ebédet adott, amelyen a Kaszinó képviseletében részt vett Bodnár István intéző-igazgató is. Délután 5 órakor mindenik házigazda teát adott vendégeinek. A vármegyeház nagytermét fél 6 órára teljesen megtöltötte városunk közönsége, sőt vidékről is eljöttek többen, hogy meghallgassák a Magyar Külügyi Társaság vezetőit. Az ülést Bodnár István, lapunk elnöke, a Kaszinó intéző-igazgatója nyitotta meg a következő nagy tetszést keltő beszéddel: Minden hadsereg csak összeterelt — en- bertömeg, ha nincsen mega szükséges hadi felszerelése. Gyárthatja a vezérkar s maga a Ebédlő-, szolon- és futóSzínei Nőkéit, korokul, goblin Sezlongtakaró Cloth- és seldenlo Paplan Plrnltzer József és Fiai áruházában Szekszárdon Legnagyobb választékban, legolcsóbb árakon I * Tolnavármegye legnagyobb áruháza 4 i
