Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-20 / 16. szám
1929 április 20. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 n ■ SZABÓ GYULANÉ BÉCSI SZALONJA készít divatos és ízléses I DŐI RÓHAT Líra DÜHÍT I fehérnemű varrást, előnyomást, géphimzést, kézimunkát SZEKSZÄRD BEZERÉDJ-UrCA 36. SZ ez arra tanít, bogy erőt merítsünk a diadal, a siker emlékeiből, okulást a gyász, a sikertelenség keserűségeiből. Memento. A jelen kornak valóságos beteges hajlama az ünnepkeresés, ünneplés és ünnepeltetés. Nekem nem az a célom, hanem visszaidézni akarok egy sötét időt és odakiáltani a jelen társadalomnak : Memento ! 1! A rémuralom. >. Tíz éve annáfe, hogy egy gyenge, tehetetlen kormány kezéből egy banda kiragadta az államhatalmat és azt 133 napig bitorolta. Ez aralom vezér* kara: börtöntöltelék, tábora pedig: a társadalom salakja, söpredéke. Célja : a társadalmi rend fölbontása és saját jólétének biztosítása. Eszköze: bosszú, gyűlölet, terror. Tolna vármegye társadalma most tiz éve szomorú, nehéz időket élt át. Gróf vagy egyszerű kispolgár, nagybirtokos vagy kisgazda, tőkés vagy hivatalnok, iparos vagy kereskedő, de a becsületes, józan munkás is, egyformán üldözöttjévé vált e gyászos sötét rendszernek, ősi székházunk átváltozott büntanyává, ahol táncot járt a vad őrület. Haramiák ültek a főispáni, alispáni, főbírói székekbe és vezető pozíciókba. Vésztörvényszékek. És nincs a vármegyének olyan községe, faluja, pusztája, ahol a terror uralom nem garázdálkodott volna. Forradalmi és vésztörvényszékeikkel vármegyénkben száznál több ártatlan embert gyilkoltalak le, túszként börtönbe vetettek és a magántulaj dönt — melyet caak addig gyűlöltek, mig másé volt — egyszerűen kirabolták. A nép megmozdulása. A becsületes magyar nép, mely hazáját, vallását, családját és nehéz munkával szerzett vagyonát becsüli és szereti: le akarja rázni -e gyilkos uralmat s ellenforradalmi akciót kezd. Tamási község népe első az országban, mely fegyvert fog a rablók ellen. Tamási példáját követi vármegyénk számos községe. Az ellenforradalom leverése. De, fájdalom, a Iefegyverzett polgárság nem elég erős. Ellenforradalma elbukik, amelynek nyomán a bosszú üli diadalát. Aki kezükbe akad, azt választékos kegyetlenséggel legyilkolják. Hálával és kegyelettel kell meg emlékeznünk vármegyénk e hős fiai ról, akik : a mi vértanúink, a polgárság vértanúi. Legyen emlékük örökké áldott! A hazaszeretetben, bátorságban pedig példaképei az utókornak. • A jogrend és erős kéz. A proletárdiktatúra gyászos korszaka legyen örök memento, figyelmeztetés arra, hogy a jogrendet fenntartani valamennyiünk eminens érdeke, mert ha ez fölborul, akkor jön az ár, amely mindent elborit. De figyelmeztetés a tiz év előtti szomorú gyászos korszak arra is, hogy az államhatalom csak erős, biztos kézbe való, mely ha kell, kellő eréllyel rendet tud teremteni s amely a hatalmat hazaárulóknak soha át nem adja. Az olyan kormányos, aki a legelső veszély alkalmával ott hagyj* a kormány kereket és azt gonosztevőkre bízza, soha nem lehet méltó egy nemzet bizalmára! Az összefogásMemento végül ez évforduló arra, hogy párt-, faj-, osztály- és felekezeti különbség nélkül, egymást megértve, bizalommal és szeretettel, mint egy hazának — egy nehéz sorsban szén védő, megalázott, megtépázott hazának — fiai szolgáljuk a közt, a nem zet javát. Tiz évforduló tavaszán emlékezésünk tanulsága: amit mindennapi imánkba foglalunk: megbocsátunk az ellenünk vétetteknek. Megbocsátunk, de nem felejtünk! Bizalom a jövőben. Váry Albert, a tiz év előtti idők közvádlója: akkor megtorlást és halált követelt. Váry Albert, a tiz év utáni magyar országgyűlés törvényhozója, e tárgyban tartott beszédében már megbocsát, de azt mondja, hogy nekünk nem szabad felejtenünk ! De mi nem is akarunk, nem is tudunk felejteni. CsakiB így, a e tanulságot megszívlelve bizhatunk a magyar jövőben. Abban a jobb jövőben, amelyért e vármegye annyi hü fia is mártírhalált halt. Az egész törvényhatósági bizottság nagy tetszésével találkozott beszéd elhangzása után a főispán indítványára elhatározták, hogy azt szó- szerint beveszik a közgyűlés jegyzőkönyvébe. A vármegye villamosítása. Az alispáni jelentés tárgyalása került ezután sorra. Ebhez a tárgyhoz dr. Orbán Márton gyönki ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag szólt hozzá a vármegye községeinek villamosítását célzó szövetkezet alapításával kapcsolatban, őrömmel veszi tudomásul, hogy az alispán ezen nagyszabású tervének a megvalósítása jelentékeny munkaalkalmat szerez a népnek és hogy az évi 35—38 millió pengőre becsülhető külföldi kőolajbehozatal a megye villamosításával kapcsolatban jelentékenyen csökkenni fog. Aggodalmai vannak azonban arra vonatkozóan, hogy a közvilágítás terhei csupán a belterület birtokosaira nehezednének és hogy a szövetkezet tagjainak egyetemleges felelőssége esetleg korlátlan lenne. Dr. Orbán Márton aggodalmait dr. Klein Antal is osztotta és arra kérte Értesítés. Miután betegségemből teljesen felépültem, tisztelettel értesítem á n. é. közönséget, hogy a szobafestő és mázoló szakmához tartozó bármilyen munkát a legegyszerűbbtől a legdíszesebb kivitelig a legolcsóbb árak mellett, kedvező részletfizetésre is vállalok. Teljes tisztelettel Kutas János Sieksi&id, Arany J&nos-utca 8 az alispánt, hogy az objektiv kritikát ne vegye rossz néven attól a testülettől, amely a közigazgatási reform során átalakulva, most tartja talán utolsóelőtti ülését és élni akar törvényadta jogával és kötelességével. A maga részéről a mostani pénzviszonyokat egyébként sem tartja alkalmasaknak arra, hogy a községek villamosítási szövetkezete épen ilyen időben menjen óriási igényével a pénzpiacra. Aggályai vannak a szövetkezeti forma tekintetében íb és helytelennek tartja azt is, hogy a vármegye a villamosítás révén üzleteket csináljon. Qa a vármegye a községeket kulturáltabbakká akarja tenni, építse ki előbb az úthálózatokat, de ne a villamosítással kezdje. A legloyálisabb elismeréssel viseltetik az alispán törekvéseivel szemben, azonban a haladás tempóját tulsebes- nek és a beruházásokat a mostani gazdasági válságban időszerűtlennek tartja. Az alispán a villamosításról. Szévald Oszkár alispán kért ezután szót, hogy válaszoljon a hozzá intézett kérdésekre és kifejtette, hogy a villamosítás az egyetlen olyan beruházás, amely azonnal és közvetlenül hasznot biztosit úgy a községeknek, mint a vármegyének, ó maga, aki a közterhek vállalásának kérdésében a leggondosabb elővigyázatossággal szó. kott eljárni, nem a maga kezdetné, nyezéséből foglalkozik a vármegye irodalmi és művészeti célok szolgálatában emésztődtek fel. ő volt az, aki Bezerédj Amália, majd Etelka biztatására, Tolnán felállította a legelső magyar óvóképző intézetet. Másik két testvére azonban a politizálás szenvedélyének lett áldozata. Az akkori ó konzervatív párt az ő tiszttartójuktól, Pecsovics Istvántól kapta a ma is közismert nevet, aki meg arról volt nevezetes, hogy négyöt év alatt a választókkal megetette az egész tolnai uradalmat. De bár a Fadd mellett való Julia-majorban, még tán ma is meglevő óriási birkaistállóban minden egyes alkalommal a csizmaszárakba vándorolt az összes ezüst evőeszköz, végre is csak úgy tudtak győzni, hogy a szavazás helyéül használt szekszárdi vármegyeháznak főispáni lakosztályából, ujabbi szavazás végett kötélen ereszgették vissza a már egyszer leszavazott kisnemeseket. Liszt fogadtatása Pesten elképzelhetetlen melegséggel zajlott le. Fes- tetich Leó grófnál szállt meg, aki pazar diszebéddel várta. Utána a mtt vész tiszteletére kvartett volt, amelyet a Tolnában is sokszor megfordult Schóber Ferenc báró, osztrák költő verseire Grill, a pesti opera karnagya komponált. Utána a pattantyús zenekar játszotta Liszt egyik indalóját. Majd Liszt nagy gyönyörűségére cigányok muzsikáltak. Liszt valami 7—8 hangversenyt adott itt. De csak az ötödik jövedelmét tartotta meg, a többi mind jótékony célt szolgált. Ezek közt ott van már az újonnan felállítandó zené- szeti főiskola is. Liszt volt az első, ki a belépti jegyeket magyarul nyomatta. S a mágnások által tisztele téré rendezett táncesten a Nemzeti Kaszinóban ezúttal táncoltak legelőször magyar táncot. Második hangversenyén még nagyobb meglepetéssel szolgált. Programmon kívül előadta az általa átirt Rákóczi-indulót. A lelkesedés a Nemzeti Színház javára adott, negyedik hangversenyén érte el a tetőfokot. Liszt, a számára negyvennyolc óra alatt készített disz- magyarban jelent meg s a Rábóczi- induló elhangzása után egy héttagú küldöttség élén Festetich Leó gróf pompás diszmagyar kardot nyújtott át neki, amely hajdan Báthory István fejedelemé volt. A küldöttség egyik tagja: Augusz Antal engedőimet kért, hogy az üdvözlő beszédre Liszt franciául válaszolhasson. S ezt a beszédet ő mindjárt felolvasta magyarul is. Persze a zongoraművésznek átnyújtott kard sok gúnyolódásra adott okot külföldön, ahol nem igen tudták, hogy Magyarországon hajdan a kardot csak nemes ember viselhette s onnan a megtiszteltetés jele gyanánt szállott át a honorácior osztályra, ahova Lisztet is sorolták. Liszt maga oktatta ki erre a francia sajtót, hogy Magyarországon, a régi lovagiasság ez országában a kardnak hazafias jelentősége van. Liszt aztán Győrön át, hol any- nyira lelkesedtek érte, hogy letett keztyüjét emlékül darabokra tépték, 1840 január 17-éu Pozsonyba tért vissza. Itteni időzését Tolnavármegye egykori hires alispánjának, Csapó Dánielnek lelkes magyar lánya, Csapó Ida, nemeskéri Kiss Pál fiumei gubernátor neje érdekesen írja le a Csapó Vilmos, királyi kamarás által, kézirat gyanánt kiadott Naplójában. Csapó Ida még Fiuméből ismerte Lisztet, aki most egy két taktusból álló kis darabot irt számára, „ő nagy művész, talán zenei bűvész, a hon méltó büszkesége“ — Írja róla, aztán elmondja, hogy Liszt tiszteletére az öreg Esterházy Kázmérné mulatságot adott, amelyen megjelent Hermiue főhercegasszony is, aki gyengesége miatt egyébként nem szokott nyilvános mulatságon részt venni. Innen Széchenyi Istvánhoz mentek, hogy Lisztnek, a tiszta aranyból készített billikumot átadják. Az adományozó tizenkét hölgy neve, igy köztük Csapó Idáé is, volt abba bevésve. Liszt megbatottan fogadta, mondván, hogy „e pohárból csak nektárt inni méltó, ezért ő soha nem fogja más itallal profanizálni e drága kincset 1“ Liszt pozsonyi tartózkodását Bezerédj István, Tolnamegye hires követe is többször említi leveleiben. Nagyon dicséri őt, ki „művész játékán kívül is valóban jeles ember.0 „Mellette vig s affektáció nélküli, sok tapasztalással és lélekkel bir.tt Nagyon magasztalja, hogy január 23-án, Széchenyi estjén, ahol ő is ott volt, még játszott is, holott ezt Bécsben Metternichnél, sőt Budán a főhercegnél sem tette meg, Hát, bizony Liszt kurta fölényességgel tudott eljárni még uralkodókkal szemben is. A vele vitatkozó orosz cárnak például megmondta: Felséged bizonyára jobban ért a politikához, de a zenéhez már csak én értek jobban. S amikor a cár Liszt zongorázása közben beszélgetni kezdett a szomszédjával, Liszt abba hagyta a játékot. A cár megkérdezte, hogy miért állott meg ? Azt felelte: Azért felség, mert amikor Ön beszél, mindnyájunknak — hallgatni illik. Bezerédj István említi még, hogy részt vett a Liszt búcsú Bzoaréján is. Az oppozició emberei voltak ott, valami húszán s köztük négy asszony. Bucsuzásul Batthyány Lajos nagy táncvigalmat adott Liszt tiszteletére, ki innen Bezerédj Istvánnal Sopronba ment, ahova az utóbbi közvetítésével hívták meg. Bezerédjnek ugyanis Schóber Ferenc báró megsúgta, hogy Lisztet nagyon bántja, hogy mindenfelé hívják, csak szülőföldje, Sopron feledkezik meg róla. Liszt itt a kisdedóvodák, beteg mesterlegények és szolgák, továbbá a hangász egyesület javára játszott. S másnap egy két
