Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-20 / 16. szám
XI. évfolyam. 16. szám. Egyes szám ára 40 fillér. Szekszárdi 1929 április 20. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. —.Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetés! díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). •* Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.' Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilltér soronként 60 fillérbe kerül. Választások előtt. Irta: dr. Dréhr Imre államtitkár. Nem időszaki választásról van szó. Sokkal többről, nőmelyek szerint ke vesebbről. Országos választások előtt állnnk, mert a „feudális“ diszitő jelzővel szerepeltetett magyar kormányzat az önkormányzati választások ki-' Írásával visszaállítja az alkotmányos ságot, a magyar népesség egészségi kultúrájának fejlődését és életgond- jainak kiegyensúlyozását célzó hatalmas, országos szervezetben, a Társadalombiztosítóban. Minthogy ez a modern, egyre terjedő intézmény mintegy 2 millió magyar ember egészségére közvetlenül érezteti áldásos hatását, az önkormányzat demokratikus elvének érvényesítése annak keretében azt jelenti, hogy demokratizálták az iparforgalmi népesség nép. jóléti politikáját. Az intézményben közvetlenül érdekelt 910.000 munkaadó és munkavállaló május 12. és 13 án titkos és arányos választással fogja megválasztani a Társadalombiztosító közgyűlésének tagjait, tehát azokat az elektorokat, akiknek hivatása lesz az országos szervezet működésének ellenőrzésére hivatott 40 tagú igazgatóságnak, illetőleg — közvetve — a 10 tagú elnökségnek megválasztása. Sajátságos jellege van ennek a készülő választásnak. Az országgyűlési választásoknál a kerül etiség érvé- i nyesül és egy vidék politikai joggal j felruházott lakossága foglalkozásra, vagyoni, társadalmi helyzetére való tekintet nélkül juttatja kifejezésre akaratát. A májusra kitűzött válasz tások rendszerében csodálatos szintézisben érvényekül a demokratikus és a rendi gondolat. A munkások, tisztviselők, a gyáriparosok, a bányaiparosok, a magyar kézmü mesterei, a szabadfoglalkozásúak, a kis- és nagykereskedelem vállalkozó tagjai stb, stb., mind külön-külön rendi tagolt ságukban válaéztanak és csak a saját rendttkbeli jelöltekre. — A választás tehát a hagyományos történelmi időkre emlékeztető rendi alapon történik, amiben ismét csak demokratikus szempont, a rendek önkormányzatának, önfegyelmező és a felelőségérzet felfokozó elve érvényesül. A kézmü delegátusainak megválasztásánál csak kézmüiparosnak lehet szava, a kereskedő csak kereskedőt , választhat, a középiparos csak középiparost és így tovább. Ezzel egyszersmind az egészséges kiválasztás elve is érvényesül, mert a kézmüiparosok bizonyára a leglelkiismeretesebben fogják megválasztani rendűknek, iparuknak hivatott szószólóját, oltalma- zóját és harcosát a társadalombiztosítás életében. Az országos intézményben beleérdekelt rendek harmonikus működésének biztosítása céljából a szám és teherviselés perdöntő aránya szerint szabályozta' miniszterem, dr. Vasa József, a különböző rendek képviselésének arányát. Ha- J talmaskodásnak, intrikáknak, jogtalan I befolyások gátló aknamunkájának a népjólét országos csarnokában nem lehet helye! Mindegyik rend a teher viselés arányában megfelelő képviselethez jut, intézményesen vet gátat a törvény annak a lehetőségnek, hogy több rend összefogva, az osztályszellem türelmetlenségével rontson kisebb, békés, csak a szakszemponttal törődő rend képviselői ellen. A társadalombiztosítás alkotmányossága ime helyre áll. A törvény bölcsesége és Vass miniszter akarata igazságot vitt be a választás rendszerébe, nemes rezgésü orgonasipok- ként csoportosította a társadalmi rendek szószólóit, hogy majdan, ha ösz- szeüinek, a szociális haladás harmóniájában, magasra Ívelő diadalmas élet himnuszban reszkessen szavuk, nem pedig a gyűlölködő osztálykar kakofóniájában. Mint a népjóléti és munkaügyi kormányzat egyik felelős tényezője, áhitatos lélekkel fordulok hozzátok nagymultu rendjei hazánk iparforgalmi népességének: áldozatos szívvel szólok hozzátok, kérve benneteket, hogy igazságosan, meggyőződés- tek, lelkiismeretetek szava szerint essék választástok a legigazabb, legtisztább lelkű, jÓBzándéku emberekre, akiknek erkölcsi és szellemi tulajdonaiktól függ, hogy a magyar népnek országos szociális intézménye ne a kenyérharcban álló rendek civó- dásainak martalékává, hanem a magyar iparforgalmi népesség lelki és testi egészségének templomává váljék. A szociális gondolatnak jobb, nemesebb magyar lelkiség és fizikai erő épülésére emelt szerkezete felett az önkormányzatba tömörült rendek a társadalmi igazságosság ércszavával hirdessék meg, hogy feltámadunk, mert egyek vagyunk. Egyek vagyunk és maradunk fajtánk szeretettben, államunk akaratában, nemzetünk féltésében magyar jövők elképzelésében, Isten félésében. A vármegye tavaszi közgyűlése. A szeszélyes április viharossá vált esős napja dacára is nagy érdeklődés kisérte Tolna vármegye kedden délelőtt tartott közgyűlését. A tradicionális kötelességérzés, amely e vármegye közönségét mindig jellemezte, ez alkalommal is megnyilatkozott, A törvényhatósági bizottság tagjai, akik pozíciójukat soha nem tekintették külső dísznek, hanem a hazafias kötelesBégteljesités nemes formájának : most is nagy számban jöttek el még a távolabbi járásokból is, hogy részt vegyenek a közügyek intézésében. Sokan már előző este érkeztek a megyeszékhelyre. A többség azonban reggel jött meg. A vonatokkal érkező nagyobb tömegek, a nagy autótábor a Garay-téren a rossz idő dacára is a megyegyüléssel Liszt Ferenc Szekszárdim* írta: Bodnár István. Uj zongora áll itt a pódiumon. De erről eszembe jut egy másik zongora is, amely szintén itt állott valamelyik sarokban s nem kisebb művész, mint Liszt Ferenc keze csalta ki belőle a halhatatlanság örök melódiáit. Ez a kis tárgyi és eszmei kapcsolat késztet reá, hogy mielőtt a kaszinó eme régesrég óhajtott uj hangszerét, ma rendezett ünnepségünk keretében át adnánk az arra hivatottak használatának, nehány szót szóljak a nagy, halhatatlan művészről, továbbá egykori itteni házigazdájáról: báró Augusz Antalról s egyáltalán arról a többször is megismétlődött művészi elevenségről és zenei életről, mely Liszt és müvésztársai gyakori idejövetelével, ezt a mi, egyébként jelentéktelen, szürke Szekszárdunkat, egy-két napra, de sokszor hetekre, hónapokra is egy kis zenei gócponttá avatta s oda vitte a művészettörténet arany lapjaira. Liszt Ferencről sokkal könnyebb lenne egy egész könyvet összeírni, mint az ő mozgalmas élettörténetét egy huszonöt, harmincperces felolvasásba összetömöriteni. A sok pénzbe kerülő kábeltáviratok rövid, velős B^gfog&lm&zása sem igényel ilyen skrupulózus gondot és megfontoltságot. * Felolvasta a szerző a Szekszárdi Kaszinó április 6-iki Liszt-estjén. Meg sem kisérelem tehát a lehetetlent. Nem kisérem el őt egész életének regényes utján. Bevezetésül ismert és még ismeretlen kútfők nyomán csak annyit mondok el, amennyi a későbbiek megértéséhez szükséges. Liszt, a sopron megyei kis Dobor jánban született, 1811 október 22 én. Atyja, Adám, az ottani Esterházy hercegi uradalom juhászati számadója volt. Anyja, Lágler Anna, egy kremszi kereskedő leánya. Az apa önszorgalomból maga is képzett zenész. Játszott majdnem minden hangszeren. Kisegítőként nem egyszer működött Kismartonban, Esterházy Miklós, herceg hires karnagyának, Haydn Józsefnek kastélyi zenekarában. így fiát maga kezdi oktatni. De később a vele barátságot tartó Haydn és az akkori egyik legvirtuózabb zongoraművész, Hummel N. János tanácsára elhatározza annak további képezte- tését. Elősegítette ezt az is, hogy egy Braun báró nevű vak zenész egy kis anyagi önzésből elkérte apjától a csodagyereket, hogy lépjen fel vele az ő soproni koncertjén. A kilenc éves kis fiú remek játéka ott csakugyan közfeltünést keltett, úgy, hogy külön hangversenyen is fel kellett lépnie. Atyja bemutatta kény éradó gazdájának, Esterházy Miklós hercegnek is, aki pompás diszmagyar ruhával ajándékozta meg s megengedte, hogy pozsonyi palotájában is hangversenyezhessen. Nem volt olyan kezébe adott darab, amelyet ott a kis csodagyerek azonnal le ne játszott volna. így négy mágnás: Esterházy, Amadé, Vicay, egyik Apponyi hat évre, évi 600 forintot ad össze tovább képzésére. Vele atyja is Bécsbe hurcolkodik. S Lisztet a legelső zongoratanár: Cserny Károly tanítja díjtalanul. A leghíresebb operairó: Salieri udvari karnagy megismerteti vele a zeneszerzés tudományát is. S homlokán a csodagyermekeket nem igen kedvelő Beethoven művésszé avató csókjával, atyjával Párisba megy. Hasztalan azonban Metternich hercegné s mások ajánlólevele, a francia sovinizmus nem engedi be a konzervatóriumba, bár amint ő írja, könyörgött Cherubini igazgató előtt, hogy mint a „kanaáni asszony, kutyák részével lakhassák jól s a gyerekek zsebéből kihulló morzsákkal". A neves Paer tanár mégis utat nyit neki a szalonokba. Játszik Berry hercegnél, holx a királyi család is megjelenik. Többször az orleánsi hercegnél is. Költők éneklik meg s tenyerén hordja egész Páris a „Petit Litzet", ahogy ott nevezték. Koncertje céljára átengedik a kir. olasz operaházat. S 12 éves korában már operát ir, amelyet 1825 október 17-én Párizsban az Academie Boyal de la Muaiquében adaak elő Don Sanchó címmel. Kétszeri útja alatt meghódítja a nehezebben hevülő Londont is. A király .is meghívta windsori kastélyába. S angolul, németül, franciául kijelentette, hogy ilyet még nem hallott. De a sok utazás kimenti. Eléri a csodagyermekek végzete, az idegek tulfeszitett volta. A Bzülei házból való mély vallásossága s egyházi olvasmányai, vallási rajongóvá is teszik. Miaden áron pap akar lenni. Apja eltéríti szándékától s elviszi az ideges fiút gyógyulni Bolognába, ö javul is. Atyja azonban három napi ottléte után áldozatul esik, úgy látszik, már régebbi gyomorbajának. Egész életén át megérezhető vesztesége ez a tizenhat éves Lisztnek. De a magáramaradott- ság egyszeriben férfiúvá teszi. Párizsba viteti anyját. S leckék adásával, reggel fél kilenctől, esti tízig tartó munkával kicsikarja a sorstól a mindennapi bőséges kenyeret. De csakhamar eljut odáig, amitől kitűnő lélekbúvár apja féltette, amikor már: a férfi sorsa a — nő 1 Tanítványát, első, vagy talán egyetlen igazi szerelmét Karolinát, kérlelhetetlenül másnak adja a szigorú, büszke apja, St. Criq belügyminiszter. De a szerencsétlen leány Liszt iránt való, holtig tartó szerelmét viszi el hozományul férjéhez, D’Artigau grófhoz. Liszt jó darabig apáthiába esik. Ismét pap akar lenni. De az anyja iránt való kötelesség, felébredt tudományszomja visszatartják. Chateubriand,Rousseau, Voltair, Pascal, Lamenais, Hegel, Kant és Schelling könyvei lesznek a
