Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-13 / 15. szám
XI. évfolyam. 15. szám. Egyes szám áea 40 fiilép. TOLNAMEÖVEI UJSÁfi KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szekszárdi 1929 április 13. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronképt 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. Hz uj bortörvény. írta: dr. Marschall Ferenc m. kir. gazdasági főtanácsos, országgyűlési képviselő. A háború előtti Magyarországon a borkérdés nem tartozott azok közé a problémák közé, amelyek az ország egész közgazdaságát foglalkoztatták és érintették. Egy nagy és aránylag biztos fogyasztási piac birtokában és a mainál lényegesen olcsóbb termelési költségek mellett a bor termelése és értékesítése, az itt-ott jelent kező átmeneti katasztrófákat leszámítva, sem a szőlősgazdatársadalom, sem pedig a kormányzatnak nem jelentett és nem okozott különösebb nehézségeket. A trianoni határok hozták magukkal, hogy a bor termelése és a bor értékesítése rendkívül súlyos problémává nőtte ki magát, amellyel immár évek óta küzködünk és foglalkozunk és amely termelési, közgazdasági, pénzügyi és szociális vonatkozásban egyaránt, egyik tengely- kérdése lett a háború utáni Magyar- országnak. Régi szőlőterületeink a trianoni határok okozta szörnyűséges pusztítások mellett íb majdnem cson- kitatlanul megmaradtak. — A megmaradt 380.000 katasztrális holdon azonban sokszorosan megszaporodtak a gondjaink, amelyeket tetéz az a körülmény, hogy a végsőkig kiélezett világversenyben olyan erőfeszítéseket kell ma tennünk, amelyekre — meggyőződésem szerint — a szőlősgazdatársadalom előbb utóbb aligha fog rendelkezni elegendő fizikai és elegendő anyagi erővel. Ilyen körülmények között a magyar kormánynak elsőrendű feladata ezt a problémát felkarolnia és keresnie a módokat és az eszközöket, hogy bajba és válságba jutott szőlősgazdatársadalmunk helyzetén segítsen. Sokan — a mezőgazdaságon kívüli tényezők — azon az állásponton vannak, hogy : „ha a szőlőgazdaság nem reuzál, tessék kivágni a szőlőket!“ Azt is hangsúlyozzák, hogy: „itt tulajdonképpen karitatív akcióról van szó, amire ma a nemzetnek és az országnak nincs pénze“. Nos, hát itt nem karitatív akcióról van szó! Az a szőlőgazdaság, ilyen megrokkant állapotában is, ma elsőrendű adótényező és a munkáskezek ezreit foglalkoztatva, elsőrendű szociális tényező is. Megérdemli szociális, pénzügyi, közgazdasági és termelési szempontból egyaránt, hogy iránta az állam és a kormányzat gondoskodása minél erőteljesebben nyilvánuljon meg. E kérdés felett nem lehet egy egyszerű kézlegyintéssel napirendre térni! Olyan sok ezer meg ezer munkáskezet foglalkoztat ez a gazdasági ág, hogy szociális katasztrófát idéznénk elő azzal, ha ezt a végtelenül fontos termelési ágat máról-holnapra teljes pusztulásra ítélnénk. Az 1924 : IX. törvénycikk, amely a bor előállítása, kezelése, forgalmának szabályozása és a borhamisítás tilalmazása tekintetében hozott nagyon üdvös és nagyon hasznos in tézkedéseket, az első intézményes lépése volt a kormányzatnak borgazdaságunk megmentése felé. Az azóta eltelt négy esztendő tapasztalatai, a tudomány haladása, bizonyos nemzetközi kötelezettségek, de főleg a teljesen megváltozott kereskedelmi és forgalmi helyzet elkerülhetetlenül szükségessé tették ennek az 1924. évi IX. törvénycikknek, az úgynevezett bortörvényünknek módosítását, kiegészítését. Ennek a parancsoló szükségnek tett eleget a törvényhozás akkor, amikor a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról szóló most életbelépő törvénycikket megalkotta, annak a gondolatnak korszerű kiépítését folytatva, amely az 1924. évi bortörvény meghozatalát indokolttá tette. Tulajdonképen tehát nem céloz ez az uj bortörvény mást, mint azt, hogy az élettel összhangzásba hozza az 1924. évi IX. törvénycikk rendelkezéseit. Mert meg kell vallanunk, hogy a négy év alatt az élet bizony végigszántott ezen a törvényen, ennek nagyon sok rendelkezése toldo- zásra-foldozásra szorul, amit rendeletileg nem tud megcsinálni a föld— mivelésügyi kormányzat. Ezért volt szükség egy összefüggő, átgondolt novellára. Keret törvény ez, amit talán sokan kifogásolnak, ebben a törvénycikkben azonban tulajdonképpen minden lényeges éB fontos kérdés szabályozást nyer és a rendeleti szabályozás terére csak azok a kérdések fognak utaltatni, amelyek olyan minuciózus és detail intézkedéseket kívánnak, amelyek tulajdonképpen nem törvényben, hanem csak rendeletben foglalhatnak helyet. mérsékelte. Ezen utóbbi 6 községben az iskolai terheket is a község viseli. A községek pénz- és vagyonkezelésének félévenként előirt vizsgálatát a főszolgabírók a vármegyei számvevőség közbejöttével foganatosították éB a folyó félévi vizsgálatok is folyamatban vannak. A szigorú tél. Valósággal csodaBzámba megy, hogy a végnélkülinek látszó kemény tél dacára — jóllehet a vagyontalan osztályhoz tartozók a hidegtől sokat szenvedtek s a kevés munkaalkalom miatt keresethez alig jutottak, — békétlenséggel párosult elégedetlenség nyomai nem voltak észlelhetők. A nagy tömegben leesett hó több ízben is idézett fel közúti és vasúti forgalmi zavarokat, de ezek ‘a közerő gyors kirendelése és az intézkedéseknek erélyes végrehajtása folytán csakhamar megszűntek. A téli hótakaró és dermesztő hidegek pusztulással fenyegették a vármegye hasznos vadállományát. Kellő időben nyúlt az alispán a kényszer- essközökhöz, melyekre a községi va- dászáti bérszerződések lehetőséget adnak és hatósági utón kötelezte a vadászati bérlőket a hasznos vadak téli etetésére. A nem sok költséggel és fáradsággal járó áldozatot szép eredmény jutalmazta, mert a beérkezett jejentések szerint a vadállománynak 10^/o-a pusztult el. A közbiztonság. A közbiztonsági állapotok terén az elmúlt időszakban említésre méltó esemény nem fordult elő. A közbiz tonsági állapotok nyugodtak voltak. A statisztika nagyobb kilengést nem mutat, sőt a kihágások terén némi javulás volt észlelhető, a bűncselekmények kilengései a természetes hullámzás következményei. így különösebb intézkedések szüksége nem merült fel. A községek villamosítás? szintén folyamatban van éB a kérdést az alispán szövetkezeti alapon akarja megoldani. Ez a szövetkezet egyrészt a törvényhatóság közönsége, másrészt az érdekelt községek részvételével üzletrésszel alakulna. A szövetkezet építené ki az egész villamos hálózatot, vásárolná és árusítaná a villamos áramot. Az ehhez szükséges összeget hosszú lejáratú kölcsönnel biztosítaná. A szövetkezeti megoldás előnye az, hogy a szövetkezetnek abban a mértékben, amelyben az áramfogyasztás növekedik, állandóan módjában lesz az áramdijak mérséklése. A létesítendő szövetkezet a vármegye még nem villamosított községei közül 81-et egyesítene magában. A magánfogyasztási áramdij kwo.-ként 100, a közvilágítási áramdíj kwo.- ként 70 pengő- fillérbe kerülne kezdetben. A vármegye községei villamosításának ügye ma még az előkészítés stádiumában van s az érdekelt községek most foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy belépve a megalakítandó szövetkeAz alispáni jelentés. Száváid Oszkár alispán a törvényhatósági bizottság folyó hó 16-án tartandó tavaszi közgyűléséhez igen terjedelmes és a vármegyei közigazgatási élet minden ágazatára kiterjedő jelentést intézett. Rendkívül érdekes adatokat tartalmaz az alispánnak az elmúlt időszak összes eseményeiről megemlékező beszámolója, amelynek tartalmát alábbiakban ismertetjük. Dr. Pe3thy Pál az egységespárt ólén. Mielőtt az időszaki jelentés tulaj" donképeni tárgyára áttérne, megemlékezik az alispán arról az örvendetes eseményről, hogy a parlament többségi pártja a vármegye nagy fiát, dr. PeBthy Pált az igazságügyminiszteri széktől megválása után nagy lelkesedéssel elnökévé választotta. — Büszke öröm tölti el ezért a vármegyét, mert a valóra vált bizalom, a beteljesült remények maradandó mértföldkövei jelzik a megtett utat, melynek leggondosabb és legáldáso- sabb épitményei Tolnavármegyében hirdetik az ő alkotó erejét és szülőföldjének szeretetét. És a vármegye büszkesége annál nagyobb, mert az országos kormányzó párt osztatlan bizalma nemcsak a kiváló politikusnak, hanem a szervezésre, alkotásra hivatott vezérnek szól. A közigazgatás. Áttér ezután a jelentés a vármegye adminisztrációját, közigazgatását és közállapotát érintő részére, közölve, hogy az elmúlt 5 hónap alatt a köz- igazgatás menete zavartalanul és fenn akadás nélkül folyt le, jóllehet a főszolgabírói hivatalokban és községekben, utóbbiakban a létszámapasztás folytán csökkent munkaerővel ember- feletti munkát végeznek. Mivel a gyakorlati élet ezernyi fejleménye, a i mindinkább növekedő igények és a további sikeres müködhetés lehetősége követelik, hogy orvosoltassék az a visszás helyzet, melynek tarthatatlan folyományai a vármegyei közigazgatás vállára annál nagyobb súllyal nehezednek, mennél öntudatosabbak, mennél kötelességtudóbbak annak közegei. Elutasithatlan törvényhozási feladatot képez tehát végre a köz- igazgatás részére kijelölt munka által igényelt megfelelő erőnek anyagilag is méltányosan rendezett helyzetben való odaállitása. Sokat vár e tekintetben a vármegye a közigazgatási törvény bölcs megalkotásától, mert ellenkező esetben a közigatás- nak nem a fejlődése, hanem a csődje következik be. Az alispán az elmúlt időszak alatt megvizsgálta a dunafőldvári, a központi, a simontornyai és völgységi járás főszolgabírói hivatalait, Szek- szárd r. t. város, továbbá sok község ügyvitelét és pénzkezelését és beható ellenőrzés tárgyává tette a központi és járási előadók, segéd- és kezelő- személyzet munkásságát és a főszolga- bírákat a községi alkalmazottakkal szemben hasonló eljárásra utasította. Ezek ^lapján örömmel állapítja meg, hogy a tisztviselők kötelességüket kifogástalanul teljesítették. Az elmúlt évben beérkezett összes ügyiratok elintéztettek és a folyó évre hátralék nem hozatott át. A községi háztartások egyensúlya. A községek háztartása megnyugtatónak mondható. Az 1929. évi költségvetési irányzatok közül az al ispán l et 40°/okal, 54 et 50%>kal hagyott jóvá. 62 község pedig a költségvetését 51—210 °/0 os pótadó val állította össze. Ezen községek pótadó százalékát 56 községnél 51— 75%-ra, 6 községnél 76—130°/o-ra
