Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-06 / 14. szám
XI. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér Szekszárdi 1929 április 6. 14. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (ÍOŰOOO K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét ^illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir- detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Kisdedőudsunk nemzetgazdasági, egészség* és igazságügyi jelentősége. Irta: dr. Halmos Andor. Az 1891. évi XV. t.-c., mellyel megelőztük a művelt nyugat minden államát, az első volt e vén Európában mely törvénybe iktatta a kisded- nevelést. Nagynevű megalkotója: néhai gróf Csáky Albin, akkori kultuszminiszterünk e törvény megalkotására az impulzust Szepes vármegye egyik kicsi községében, Ágostházán (Welbachon) nyerte, ahol nemeslelkü sógornője, gróf Csáky Zenóné, szül. Eszterházy Leontin grófnő 1887-ben megnyitó a Szepesség első falusi óvodáját. E kisdedóvóintézet lett tehát a kisdedóvási törvény bölcsője. Gróf Csáky Albin gyakran megfordulva Ágostházán, sógornője kedvéért is minden alkalommal betért a kis falusi óvodába b ott azt tapasztalta, hogy a kis tótajku gyermekek játszva tanulják meg a magyar szót, hogy a magyar érzés csiráit mily könnyen ültetik e fogékony gyermeklelkekbe, de egyúttal tapasztalhatta azt is a nemes gróf, hogy a szülők, kiknek gyermekei az óvodába járnak, mily gondtalanul végzik napi munkájukat s mennyivel többet képesek dolgozni, ha a gyermekgondozás nagy munkáját leveszik vállaikról, legalább a nap egy bizonyos részén át. Mindezek a tapasztalatok szülték az 1891. évi XV. te. megalkotását! Örök kár, hogy azóta sem történt meg e törvény végrehajtása úgy, ahogyan azt várni és remélni lehetett volna. Hiszen a kisdedóvóintézetek igazán kicsiny eszközökkel s alig számbavehető anyagi megterheléssel fokozzák a dolgozó nép munkaképességét, mert a gyermeket a munkaidő tartamára gondozásukba veszik s fölszabadítják ekként a szülőket a gyermek felügyeletétől, gondviselésétől, arra képesítve őket, hogy na ponta négy öt órával többet fordíthatnak a maguk családfönntartó és összességében nemzetéltető, kenyérkereső munkájukra. Mennyi nemzeti erőt jelent ez! Csak egy futó pillantást vetve a munkásnép életére, ezt mindjárt értékelni fogjuk tudni. Egy kisközség 60 óvóköteles gyermekének mindenike napi 4 óra munkatöbbletet biztosit óvodabajárásával a község lakóinak, ami naponta 240 munkaórát, hetenként hatszor 240 órát, vagyis 1440 munkaórát a évente csak 300 napot véve számitáBba, 432.000 munkaórát jelent. Ha most azt szá mitjuk, hogy a mai munkabérek mellett, napi 8 órai munkaidőt véve figyelembe, csak 3 pengőt keres a munkás, úgy 54.000 munkanap az a nyereség, mit a kisközség 60 óvókötelesének óvodai gondozása megtakarít egy éven át, ami a napi 3 pengős minimális munkabérek mellett 162.000 pengőt jelent pénzértékben. Ezzel Bzemben az óvónő fizetése, a dajka díjazása s e kisdedóvó-intézet fűtése, az épület jókarbantartása, tűzkár elleni biztositása s összes dologi kiadása, nagyon bőven számítva, a mai horribilis árak mellett is legfeljebb 3000 P-be kerül, ekként tehát 159 000 P az a munkanyereség, amit a község lakóinak a kisdedóvóintézet hoz évente. Ekkora hatalmas összeg pedig már nemzeti vagyont is jelent, mely államfenntartási szempontból is figyelmet érdemlő összeg. De egy másik szempont is figyelembe veendő itt. A gyermekek gondozott volta s felügyelet alatt hagyása természetesen lelki nyugodtságot biztosit a munkásszülőknek. E lelki nyugodtság és gondtalanság pedig fokozza munkabírását, elősegíti alkotó képességét. Est, úgy vélem, bizonyítanom nem szükséges, mert minden gondolkozó elme önmagától is belátja ennek igazságát! A kisdedóvóintézet tehát nemzet- gazdasági szempontból is figyelmet érdemlő intézmény! De lássuk tovább ! A munkáskezek a kenyérkeresettel lévén elfoglalva, nem igen gondozhatják a kicsi emberkéket akként, mint azt a fejlődő gyermeki szervezet s elme megkívánja. A kisded- 1 óvóintézet elvonja e gondot a szti- I tőktől, de egyúttal szakavatottan el is látja a gyermekek testi és szellemi ápolását, gondozását és nevelését. Az óvodában levő gyermek nincsen kitéve annak, hogy leforrázzák, hogy ruháját meggynjtva, égési sebeket kaphasson, mert a gyermekeket az óvónő és dajka állandó felügyelete kíséri minden lépésükben. Ellenben az óvodába nem járó gyermek a háztartási munkát végző anya körül forgolódik, ott lábatlankodik a konyhában s bizony sok-sok esetben történt meg, hogy a gyermek lefor- rázódott, megsütötte kezét, lábát, arcát, meggyuj tóttá a tűzhely mellett ruháját, összeégett, nyomorékká lett s el is pusztult. Pedig a kisded, ha kellő gondozásban részesült volna, baj nélkül növekedve föl, a társadalom egy hasznos a a nemzet egy munkás polgára lett volna. Hány hasznos, munkás polgárt biztosit ekként a kisdedóvóintézet a nemzetnek. Pedig ezt alig gondolta így valaki! Hiszen az óvoda mindig csak játszóhely, olyan mulattató gyermekszoba számba jött! Az imént elmondottakon kívül figyelembe veendő az is, hogy az óvodában a gyermekek állándóan tiszta helyiségben, jó levegőben vannak. A fejlődő gyermeki szervezet tehát nincsen kitéve a különféle káros behatásoknak, mint otthon igen gyakran. Nincsen füstben, gőzben, I nincsen hidegben, vagyis szervezete | meg van védve a külső káros behaKaszinózó tablabirdk.* Scheiber bácsi honfoglalása. Korunk élcfaragói uj ruhába öltöztetve felelevenítették ezt a százados múltú tréfát. Azért nem lesz érdektelen, ha meséigető toliamra szedem annak eredetét s azt régi alakjában tárom olvasóim elé: A táblabiróvilág korában élt Sümegen Smalics János szobafestő. Úgy kezdte pályafutását akár Munkácsy Mihály. El is jutott a honfoglalást megörökítő alkotásáig. Vérbeli művészi élek lakozott a szobafestőben. Igazán kár, hogy életmunkájának legszebb gyümölcse a pusztulás sorsára jutott. — A Kisfaludy- kaszinó szomszédságában hatalmas táncterem nyújtózkodik. Kisdiák koromban nagy gyönyörűségem tellett, ha odakerül kettem valamely ripacs társulat délutáni előadására. Akkor sem az előadást néztem, hanem a terem donga boltozatának festményeiben gyönyörködtem. Igazi művészi ihletséggel volt ott megörökítve a Balaton vidékének összes romkoronás vára. A terem' sarok paizsszerü kiképzéseiből pedig nemzeti nagyságaink egy-egy sikerült képmása mosolygott le reánk. Főképpen azok voltak megfestve, akik a sümegi táblabírák társaságában városunkban többször megfordultak. Kisfaludy Sándor és Károly mellett sorakoztak gróf Festetics György, Pápai Sámuel, Deák Ferenc, Berzsenyi Dániel, Döbrentey Gábor stb. arcképei. Az 1834 ik nótásbort termő szüret után a — többször beszeszelt — piktornak nagy gondolat fogamzott meg agyában. A plébánia templom Maulbertsch freskóinak hatása alatt elhatározta, hogy nevét vászonra fes tett, nagyméretű, képpel fogja megörökíteni. De nem bibliai képet fest, hanem őseink honfoglalását kelti életre az utókor számára. Rá is szánt 4—5 telet, hisz olyankor úgyis szünetel a szobafestés. Ezelőtt talán félszázad évvel, sokszor belekapaszkodtam nagyapám fel öltőjébe, ha a reggeli órákban kez- tyüs kézzel — borotválkozni — el sétált a szépitőintézetbe, Reitmeyer István uram borbélyműhelyébe. Mert hát Smálios uram halála után odakerült a honfoglaló-kép. Mintha most is előttem látnám a szinehagyott kép óriást. A sátrak előtt lobogó áldozati tűsével, kipányvázott lovaival. C»ül- köslábu paripáján őrtálló íjásszal, akinek tarisznyaszerü puzdrájából kocsikasra való nyílvessző ágaskodott ki. Pedig az évtizedek forgatagában elfeketült piktor-alkotás nagy izgalmat váltott ki egyidőben, amikor azt — Mojzer György uram vendéglőjében — egy garas belépődíjjal mutogatták a húsvéti vásárra beözönlött idegeneknek . .. Scheiber Lipót bácsi régi idők óta bennfentes házizsidója volt a Kisfaludy családnak. Oregapja nagy Rákóczi szabadságharcának lezajlása után sípszóval vert tanyád Sümegen. Fia már az elhullott birkák bőrét is bevonta üzletkörébe. Unokája József császár alatt polgáijogot nyerve, ezer tallérért megvette az alsótemplom szomszédságában terpeszkedőBajomy házat. Kocsist tartott s kesztyűs kézzel lépett az utcán kaszinózó tábla bírák köré, ha tárgyalása akadt Kisfaludy Sándorral. Amikor — búvárkodásom közbe — végig lapozgatom a Nemzeti Kalendáriumban a költő naplószerü feljegyzéseit, legtöbbször Scheiber Lipót nevével találkozók. Ott állt ő mindig Kisfaludy oldalánál, ha a taberná- kulumós szekrény pénzes 'fiókjaiban szünetelt a húszasok csörgése. Abban pedig sokszor volt része városunk nagy költőjének. Imigyen hangzanak az 1828-iki év február havában váltakozó feljegy zései Kisfaludy o ak: Oszterhuber Mihálynak fizettem kezéhez Károly részére Auróráért 18 frt. oszt. ért. által adás végett. Scheiber adott 50 forintot Koppányi küldött Lázár esküdt által, könyvre ismét 25 fft■ Scheibernak adott Ágh ispán két elvető borjút. Stamborszkynak ígértem 10 akó fejtett Badacsonyi 1827-es bort. Scheiber szerzett a Kőszegi Schei- től 500 forintot. Pali béres kap egy szekér fát, stb. Bizony nem volt az évnek olyan napja, hogy Scheiber Lipót meg nem fordult volna a Kisfaludy portán. Még »rőkamálát<r is ő hozott a költő dolmányára. Szürke-moldont, csipkét, főkötőt hitvesének, Szegedy Rózának, ha szürkéin portékáért elkocogott Pozsonyba. Vagy amikor a fölös- gabnát, gyapjút elszállította a soproni vásárra. Cseppent is, csurrant is mindig valami a Scheiber házhoz a Kisfaludy nemzetség vagyonából. 1837 tavaszán, ahogy a városhajdu dobszóval kihirdette, hogy két garas belépő díj mellett a püspöki vendéglőben megszemlélhető Smalics piktor honfoglalóképe, Scheiber Lipót kesztyűjét húzogatva fordult a konyhán szorgoskodó asszonyához némi aprópénz irányában: — Minek neked a két garas, Lipi ? — Megnézem én is a Smalics piktor képét! — Mire fel ? Voltál te már a bécsi Belvedereben is? — Lenni hiszen voltam! De te azt nem érted Ssálilében! Nékem meg kell nézni Smalics festményét 1 Látod, nékünk gyermekeink, unokáink vannak. Ne mondhassák, hogy az ősünk nem volt ott a honfoglalásnál I * SKtmelvény Dmrnay Kábáin .Kaaiinózá tábla- Mcák* kát kitejes mtfráML fedaklMikoak képes tfjákaatatát HM a szűzi: Síimet (ZaluMgya)-
