Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-02-18 / 8. szám
X. évfolyam. 8. szám. Egyes szám ára 40 fillér. Szekszárdi 1928 február 18. 1 Bzerkesztlség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50 000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. kapunk tizedik éne. Irta : Bodnár István. A sajtó lehet villám, amely ha le* sajt, útjában mindent összetör, szétzúz. Jégeső, amelytől elpusztul az „emberek vetése“. Lángnyelv, mely {elpörköli a csendes lakóházakat, ha muvá égeti a békés családi otthont, megsemmisíti falvak, városok, országok nemzeti vagyonit. De lehet a házi tűzhely szelíd melege is, amely mellett jámbor, egyszerű, jóindulatú emberek, békés polgárok melegsze sek s a béke, családi boldogság, megelégedés főzögeti a maga <fflin dennapi szerény ebédjét. Lehet pusztító ár, gátakat szaggató Missisipi, mely országrészeket elseper. Vagy lehet áldáBthozó Nílus, mely mpgter mékenyiti a sok ezeréves emberi kultúra, a tudomány, művészet, szép- irodalom egyre sováoyodó, kiélt rizs- földjeit .. . De, hogy mivé lehet a sajtó, ha annak irányítóit, munkásait túlfűtött ambíciód, ki nem elégített vágyak, beteges aspirációk, fe tétlen uralkodási vágy hevítik, erre nézve egyetlen., csak nem rég lefo’yt hűtlenségi per is beszédes feleletet adhat. Áz így irányított sajtó a legnemesebb eszmék és ideák álarcát ölti fel. Az emberszeretet nevében jön, hogy a gyűlöl ség, elégedetlenség mag- vát szórja szét. A magasabb kultúra^ az európai műveltség jelszava alatt idegen eszméket csempész be. A szellemesség cégére alatt hamisított italt mér. A trágárság, frivolitás, mezítelenség, a mámor abszintját. Az Úgynevezett felvilágosultság önhittségével Istent tagad. Világpolgári allűrjével lemosolyogja a nemzet, a haza fogalmát, de mohó, soha ki nem elégíthető étvággyal habzsolja fel A honi föld termette foszlós kalácsot . . . S elvégzi miodezt a nem zetrontó munkát hidegvérrel, derűs képpel, ártatlan arccal. Mint mikor a felbérelt orgyilkos ártatlan fehér ;liliom, vagy rózsabokrétát nyújt feléd, de ott van abban már elrejtve a szivednek szánt tőr. A dobzódás, az öröm, a kéj, a perverz hajLmok színig telt pezsgős poharával kínál, de a pohár fenekén ott már a belecsempészett méreg. Az ilyen sajtónak aztán nagy az udvara. Zsíros koncokkal magához csalogatja a kiéhezett ebeket, akik intésére csaholnak, farkat csóválva „szolgálnak“ s egy kis uszításra kíméletlenül belehar pnak a legbéké sebb lábikrákba. A maga kezeseivé szelídíti az élősdi irodalom legvadabb farkas kölykeit, hogy egyre csattogó fogaikkal rémítsenek. A politika mindenkori szegény legényeit, üvöltő sakáljait,, hogy kikapárják sírjaikból még a halottakat is. * Az ilyen sajtónak megvan aztán egy darabig a hatalma. Félnek tőle. Sttvegelik. Azt hiszik, ez termeli az uj eszméket, vil^gboldogitó és megváltó terveket. Az ilyen sajtó lesz az a csoda kakas, amelynek szavára egyszeriben — virradni kezd. Vagy legalább sokan azt hiszik. Pedig hát ennek a sötét, az éjszaka a — nappala .. . így, ami hóbort csak van, bölcseséggá válik. A nagyokat puffanó üresség, szellemességgé. Tized- rangu írók országos, sőt világ zsenikké. Ezek lesznek aztán a közélet Grál lovagjaivá, erkö csbiráivá. Az irodalom teljhatalmú diktátorai, puri fikátorok, nemzet megváltók. . . De amikor Herosztrátes módjára felgyuj-. tották a házat, az országot, a hazát, terhelt lelkiismerettel a biztos idegenbe futnak. Egy darabig még ott is hangosak. Ü «'öltenek . . . Ellenség malmára hajtják az amúgy is elapadt életvizet. Amikor aztán kiürül a honi tarisznya, nincs pénz, sem hitel s ráeszmélnek, hogy „Más berekben, máskép szól az ének“, — visszajönnek meacu'pával a haza, a szegény, kifosztott édesanya kebelére... Fiatal újságíró barátaim, akik a mi kis lapunk csolnakjában eveztek, kormányoztok, sohase legyetek ilyen „magyar újságírók“ ! Egy pe%cre se gondoljátok, hogy — kivált ma — kívülről jöhetnek az életmentő eszmék és ideák. Akik halálunkat okoz ták, nem akarják azok a mi feltámadásunkat. A magyar uj életnek a magyar fö'dből kell kicsiráznia. De uj vetőmag kell ebbe a földbe. A szabadság ne legyen szabadosság. A szeretet ne legyen — gyüiőlség. Az alkotni, teremteni vágyás ne sápleső konjunktúra. Jöjjön el meg bocsátás a te országod, de ne le gyen ez csak a köteles keresztyéni irgalom, hanem megérdemelt, igazi feloldozó jutalom ott, ahol a megbánás őszinte .. . Ma nem lehet ezer gondolat, millió meg millió szép eszme s egyetlenegy országot, nemzetet elő - vivő — tett se! Nem lehet száz vezér, egyetlenegy közharcos nélkül. Az az igazi ország boldog, ahol mindenki közharcos, bár — vezér lehetne . . . Az újságírás se legyen egyszerű betűvetés, megelevenítő lélek nélkül. Hanem égi „eihivatás“ a szép, jó, nemes terjesztésére. Szivet adjatok minden Írásba, lelki tüzet, mert e nélkül lehettek bölcsek, meg mégsem értenek. Nem a nagy hang kell ma, hanem mindenki kis cselekvése, amely összetóve alkotja a nagyot. Nem a minden áron sokatakarás, a Potemkin falak, csak az apró téglák. Mert ezt a romba dőlt országot csak lassan lehet f-Jépiteni. De az építéshez hozzá nem fogni — bűn. Elhamarkodni ia azonban — ostobaság. MmdeDt csak a maga idején I A hazába, a feltár madasba vetett hit legyen tehát a — fundamentum, amelyre — építünk. A megfeszített, vállvetett munka, soha nem lankadó szorgalom és kitartás a — tég a, amit hozzá összehordunk s a szeretet a habarcs, a malter, amely mindezt összetartja. Ma, amikor ez a mi szerény kis újságunk fennállásának tizedik esztendejébe lép, nem adhattam mást, csak, ami Madách szerint — lényegem. Gáncsot, megrovást, kemény elitélő szót azoknak, akik megérdemlik. De Bzivet, lelket neked lapunk lelkes írógárdája. Egy kis ntravalót a tarisznyádba, amikor most a magyar feltámadás pirkadni kezdő hajnalán feszülő izmokkal, mintegy meg- njult erővel neki indnlsz a további lelkes országépitő munkának. Ti legyetek az élő hit eleven ereje, a tápláló remény: hogy lesz ismét régi, boldog Nagy Magyarországi Az HM kötelessége. A numerus clausust módosító törvényjavaslat parlamenti tárgyalásá- sának megkezdésekor az egyetemi ifjúság sztrájkba lépett. (Már megszűnt. Szerk.) Nem látogatja az előadásokat, hogy néma tüntetéssel fejezze ki ragaszkodását az eredeti törvény iránt. A nemzeti eszméket ápoló ifjúságnak jogában áll nézetének kifejezést adni, kifejtheti, nyilváníthatja véleményét, de szigorúan tartózkodnia kell minden rendzavarástól. Nem engedheti át magát semmiféle kilengés nek, nem élhet egy pillanatig sem vissza a fegyelemnek és meggondolt ságnak tőle méltán elvárható mértékével. A nemzeti eszmékért lelkesedő magyar ifjúság előtt a közelmúltból egy emlékezetes és szomorú kimenetelű példa álljon. A nagyváradi garázdálkodások élő mementóul szolgáljanak a magyar ifjúság minden további lépéséhez, nehogy a helyreállított nemzeti tekintélyt s a konszolidáció sok erőfeszítéssel elért eredményét az ifjúság magatartása veszélyeztesse. Az ifjúság legelső kötelessége a tanulás. Minden más az egyetemek, a tanári kar és az ifjúság hivatásától távol áll. Távol állanak a politikai élet sokszor boDyolult és magasabb szempontoktól határolt területei. Az ifjuBagoak tanulnia kell, hogy min den tudományos felkészültséget, tu dást és jártasságot megszerezzen, amelyekkel később az ifjú generáció munkaerejét eredményesen tudja a nemzeti élet fejlődésébe bekapcsolni. Az ifjúság leszögezte állásponjat a hét nagy szövetség által kibocsájtott kiáltványban. Kifejtette, hogy őt nem a bosszú, nem is a gyűlölet vezeti, de cselekedeteit a fajszeretet hatja át. Az ifjúságnak ez az álláspontja azt is magaban foglalja, hogy épen ilyen indítékoknál fogva nem adhatja oda magát semmiféle rét dzavaró kísérletnek, nem áldozhatja fel meg- gondoltaágának és jóhirenek presz tizsét, talán kivü ről jövő felelőtlen sugalmazásoknak, amelyek az egyetemek és az ifjúság hivatásától, céljaitól távol állanak s a rendbontás felé akarják sodorni a tanulni akaró magyar egyetemi ifjúságot. Az egyetemi ifjus»gaak a konszolidációval és a nemzet jóbirnevóvel szemben elsőrendű kötelességei vannak, mely kötelességek azt követelik meg elsősorban, hogy épen az ifjúság legyen minden rendbontásnak, mindennemű zavargó törekvésnek a leg- óberebb őre, hogy biztosítani tudja az egyetemek tauálmányi rendjét, as egyetemi tanárok tudományokat művelő munkásságát és s*ját tanulási lehetőségét, mely legjobb és legbiztosabb alap a jobb magyar jövendő munkálásához. Tanulni és 'tanítani. Ebben a két szóban kell, hogy lássa az ifjúság a a maga hivatását és nem szabaá magát fiatalos hevülékenységtől hajtva rendbontásra, zavargásokra ragadtatni, mert ezzel árt az ország jd- hírének, az egyetemek rendjének és sóját szellemi fejlődésének. A magyar ifinság a jövő harcainak tudatában áll, épen ezért mindenki joggal várhatja el tőle, hogy mint a nemzeti hagyományok és ideálok lelkes követői, lépéseikben meggondoltságot, fegyelmet és rendet óvó magatartást fognak tanúsítani. Az ifjúság izzó hazaszeretetéről akkor tesz leginkább tanúságod ha minden kilengéstől távol tartja magát s véleménynyilvánítása mellett ezt vallja: tanítani és tanu'ni. Dr. Krisztus Sándor előadása. Mint lapunk két számában is jeleztük, dr. Krisztics Sándor péosi egyetemi tanár folyó hó 11-én délután 6 órakor előadást tartott a békeszerződések revíziójáról. Mielőtt a nagy készültségről tanúskodó élvezetes előadást ismertetnénk, szomorú tényként kell megállapítani, hogy tüntetés Bzámba ment az intelligens férfi közönségnek az előadásról való távol maradása. Egyes nagy hivatalokból alig jelent meg egy egy, az ifjúság nevelésére hivatottak közűi is igen nagy számban voltak, akik távolmaradtak ezen előadásról, amely pedig minden magyar embert közelről érintő hazafias kérdéssel foglalkozott, tehát, amelyet meghallgatni nemcsak kulturszükséglet, de hazafias kötelesség is lett volna. A tudós professzor, aki az intéző körök kérésere vállalkozott ezen előadás megtartására, mindenesetre városnak intelligens közönsége részéről több méltánylásra tarthatott volna igényt, hisz más városokban, igy a napokban Pécsen tartott előadásán az érdeklődőknek oly hatalmas tömege hallgatta végig az előadást, hogy a sza- badücenm nagy helyiségében alig fértek el. Akik dr. Krisztics Sándor múlt szombaton tartott előadását végig hallgatták, nemcsak uj képet nyertek a trianoni békéről és az ebből kivezető utakról, de gyönyörködhettek a tudósnak kiváló előadásában is. Megérdemlik azok, akik közönyösségből és kényelem szere- tetből távol maradtak, hogy nem volt részük ebben a valóban kuliur- élvezetet nyújtó előadásban. Dr. Krisztics Sándor előadása kéz-
