Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-22 / 52. szám
1928 december 22. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 15 Dipicsak o toinomesyei telepítésről. A Tolnamegyei Újság 49. számában „Hogyan történt a toinamegyei telepítés“ címmel, TJ. aláírással egy közlemény jelent meg, amely érdekes és értékes adatokat közöl Schilling K- János dunakömlődi származása történész német nyelvű eredetije alapján Kömlöd telepítésére vonatkozólag. Amennyiben e közlemény azt az általános címet viseli: „Hogyan történt a telepités Tolnában“, noha csak ' részlet adatok at közöl s amennyiben e közlemény alapján valaki könnyen arra a téves következtetésre juthatna, mintha általában az egész megyében is így történt volna a telepités s mintha a német telepesekkel szemben Tolnamegyében nem tartották volna meg ama ígéreteket, amelyekkel •kecsegtették őket behívásuk alkalmával s mintha az uj jövevények sorsa a lehető legsanyarubb lett volna: ne vegyék tőlem rossz néven a fenti <cim alatt megjelent cikk szerzői, ha adataikat néhány a telepítést és a telepesek sorsát kedvezőbb szinben megvilágító, örvendetesebb adattal egészítem ki. Ahhoz ugyanis, hogy az egész telepités kérdése, amely felöleli a tolnamegyei németség letelepítését is, a telepeseknek itten való fogadtatása, sorsa, kulturális ób gazdasági fejlődése, amely kérdés iránt újabban nemcsak hazánkban, hanem Németország köreiben is élénk érdeklődés mutatkozik, a helyes megvilágításban kerüljön a nyilvánosság elé, igen fontos nemzeti érdek fűződik. Nem szabad engednünk, hogy esetleg egyes részletadatok alapján az a nézet terjedjen el, mintha az uj jövevényeket magyarán mondva becsapták volna 1 Ezáltal ugyanis egy bizonyos nemzetellenes célokat szolgáló propagan- disztikus irány nyerne alapot s anyagot a maga tevékenysége számára. Arranézve, hogy a telepesek sorsa nem mindenütt volt olyan szomorú, mint Kömlődön, tegyenek tanúbizonyságot az alább közölt adatok. Adataim az 1720-as évekre vonatkoznak, amikor még tömegesen jöttek a III. Károly király és kormánya által a török dúlta vidékek betelepítése céljából hazánkba behívott németek. Ezidőtájt az ágensek egész raja lepte el Németországot s mindenféle kedvező feltételek kilátásba helyezése mellett valláskülönbség nélkül buzdította az ottani lakosságot a Magyar- országba való bevándorlásra. Ezidő- ben a magyar királynak egyik fő- megbizottja Wormsban székelt s ennek irányítása mellett számosán járták be a vidéket s felszólították a lakosságot, hogy költözzék Magyar- országba. Csak az első időkben hajlottak különösen kalandos természetű egyének minden további nélkül az ügynökök szavára. Később azonban, amikor már nemcsak kalandorok, hanem komolyabb elemek is kezdtek foglalkozni a Magyarországba való vándorlás gondolatával, már nagyobb körültekintéssel és óvatossággal jártak el azok, akik a kivándorlásra gondoltak. így pl. hiteles feljegyző sek szerint a kistormási lutheránus németség letelepedése a következő módon történt. 1723. őszén Hessen-Darmstadtból körülbelül 60 család felkerekedett s a király főmegbizottjánál érdeklődött a letelepedhess feltételei iráat. Miután a Bácskában kedvező feltételek mellett művelésre alkalmas földet s házhelyet helyeztek nekik kilátásba, miután megígérték nekik, hogy a király ingyen szállíttatja őket a Dunán uj lakóhelyükre s miután végül biztosították nekik vallásuk szabad gyakorlatát: a kővetkező j 1724. év tavaszán eladták ingatlanai- j kát s nehezen szállítható ingóságai- I kát, megválasztották még az ó hazá- | ban lelkészükül Tonsor János Már- | ton Miklóst s tanítójukul valami 1 Wolf-ot s miután előbbit saját költségükön lelkésszé avattatták, az otthonmaradottak áldáskivánásai mellett aggódó reménységgel indultak útnak az uj haza felé. BécBben bemutatták őket a királynak, aki „assentálta0 őket s miután lakóhelyükül a Bácskát jelölte meg, útnak indíttatta őket. A király terveibe azonban valaki beleavatkozott. Mercy gróf, III. Károly egyik főhadvezére, a mai összes tolnamegyei Apponyi grófi birtokok akkori földesura, aki kevéssel a telepités előtt a Zinzendorf grófi CBalád tói szerezte meg e birtokokat, megbízottja által arra buzdította a jövevényeket, hogy ne menjenek az egészségtelen fekvésű Bácskába, hanem jöjjenek inkább az ő tolna megyei birtokaira. A vándorok engedtek a csábításnak s amikor Tolnára értek, itt már fogadta őket Mercy gróf s letelepítette őket Tormáson és Köles- den, igen kedvező feltételekkel tévén számukra lehetővé az uj hazában való elhelyezkedést és berendezkedést. így történt a kistormási és a vele szomszédos kölesdi németek letelepítése. így történt Tolnamegye egy jó- részének a benépesítése is. Hiszen Mercy a legnagyobb birtokokkal rendelkező földesurak egyike volt akkor megyénkben s hatalmas birtokait néhány év alatt benépesítette. Igaz, hogy a terveibe való beleavat- kozásért III. Károly „ad audiendum verbum0 Bécsbe citálta Mercyt s kemény szemrehányásokat tett neki, mivel nem engedte a németséget a neki lakóhelyül kijelölt Bácskába menni, hanem a maga birtokain tartotta őket vissza. Különösen nem tetszett a királynak, hogy annyi lutheránust tartott vissza birtokain. De a hatalmas gróf nem maradt adós a csattanós felelettel, mellyel szem ben a király sem hozhatott fel semmiféle helytálló argumentumot. Hogy mennyi jóindulattal fogadta birtokaira Mercy gróf az uj jövevényeket s mily kedvező feltételek mellett tette nekik lehetővé a birtokain való letelepedést, arról egy általam hű másolatban látott telepe* dési szerződés tanúskodik, amelyet Mercy a különböző vidékekről érkezett kismányoki telepesekkel kötött 1722-ben, amelynek eredetije több pótszerződéssel együtt egyik idevonatkozó forrás szerint a kismányoki ev. gyülekezet levéltárában ma is megvan. E szerződés szerint Mercy, hogy apari uradalmához tartozó birtokait rendbehozza s hogy alattvalóinak ne csak hajlandóságát biztosítsa, hanem hogy szaporítsa is őket, a lehető legkedvezőbb feltételek mellett engedi meg a birtokain való letelepedést. A letelepedési szerződés feltételei a következők: „Minden kismányoki alattvalómat és minden ottani lakost felmentek mindenféle urodalmi adó, arenda, robot és tized alól. A korcsmát is ők használhatják.0 Csupán a vadászat és halászat jogát tartja fenn az urodalom magának. A kismányokiak tehát nem fizettek tizedet s nem teljesítettek robotot, hanem rendes bérösszegben állapodott meg velük az urodalom és pedig a következő módon. Minden egész telkes, akinek 6 vagy ennél több ökre volt, fizetett évenként 15 frt-ot készpénzben, 1 köböl búzát, 1 köböl zabot s 3 szekér szénát. Aki csak V» vagy V4 telkes volt, ennek arányában adózott. A tartozások felerészben Szt. György, felerészben Szt. Mihály napkor voltak esedékesek. A telepesek a szerződés. 3. pontja ! szerint „szabadon legeltethetnek, ka- j szálhatnak, vethetnek a maguk hatá- I rában atb., szóval megilleti őket | mindennek birtoklása és használata.0 I Ha terem az erdőben makk, úgy I nemcsak Kismányok határában, hanem máshol is makkoltathatják disz- naikat. Tüzelőfát a szükséges mennyiségben az urodalom bármely erdejéből vihetnek, azzal a feltétellel azonban, hogy csak kártékony fákat vághatnak ki. Épületfát is kapnak, csak előzőleg jelentkezzenek az urodalom tisztjeinél, hogy azok kijelölhessék a kivágható fákat. A letelepedéshez, vagy a birtok megnagyobbitásához az engedély megadásának a jogát az uradalom magának tartja fenn, úgyszintén a gonosztevők éB bűnösök megbüntetésének a jogát is. Ha valaki szöllőt ültet, 6 évi adómentességet élvez, utána azonban a szöllő után kilencedet tartozik fizetni. Aki birtokának megfelelő igát nem akar tartani, de jószágot mégis tart, fizet évenként 3 forintot, akinek semmi jószága nincs 1'50 forintot. Ha valaki azonban azért nem tartana igát, hogy megkárositsa a földes- uraságot s jószágával másfelé akarna keresni, azt az uraság kényszerítheti, hogy vegyen „ekét0. Megengedi a szerződés 11. pontja az öröklött jobbágyok kivételével mindenkinek a szabadköltözködés jogát, ha elköltözési szándékát egy hónappal előbb bejelenti, eleget tett tartozásainak s eladott jószágai után a köteles részt beszolgáltatta. Amennyiben a záradék szerint a kismányokiak önkényt kötelezték magukat a szerződés betartására, Mercy ! gróf is kijelenti, hogy meg fogja tartani azt ő maga is. Későbbi pótszerződésekben még újabb jogokat biztosit a gróf alattvalóinak s könnyít terheiken. Mercy gróf nemes szivére és felvilágosodott elméjére vall, hogy abban a vallásilag nem valami türelmes korszakban biztosítja nemcsak kismányoki, hanem összes protestáns alattvalóinak a szabad vallásgyakor- latot, támogatja őket templomaik, iskoláik felépítésében, lelkészeik, tanítóik meghívásában, pártfogolja azokat s szívesen él tanácsaikkal a telepités körül s megvédelmezi őket bárhonnan jövő üldözések ellen. ígéreteit e tekintetben is férfiasán teljesítette, úgyhogy Nagy István lőrinci ev. lelkész (később esperes, majd püspök) a tolnamegyei protestánsok szempontjából egy Perlaky Gábor dunántúli ev. püspökhöz 1778 ban írott levelében a Mercy korszakot „a Mercy idejében való aranyos napoknak0 mondja. Bölcs elmére és nagy jó akaratra vall, hogy nem engedte meg különböző vallásfelebe- zetü jövevényeknek egy helyen való letelepedését, hogy elejét vegye mindenféle vallási villongásnak. Még a kétféle protestánsok keveredését sem engedte meg, amire nézve Bátaapáti történetében találunk jellemző adatokat. De nemcsak a különböző feleke- zetüek között nem engedte meg a vallási villongásokat s követelte meg, hogy egymást megbecsülve keresztyéni békességben éljenek egymással, hanem az egy felekezeten levők között is szinte atyai módon ápolta a békességet. Hol hatalmi szóval csinált rendet közöttük, máskor [meg atyai intéssel és jóakarata tanáccsal igyekezett helyreállítani a felborult békességet. A fent tartalmilag közölt kismányoki telepedési szerződésből következtethetünk arra, hogy a nagy kiterjedésű Mercy birtokokon általában milyen feltételek mellett történt a németség letelepedése. Ha nem is mindenütt ugyanazok voltak a feltételek, de bizonyára hasonlók. így nem is csoda, hogy a Mercy birtokokon csakhamar fehérre meszelt házsorok emelkedtek a törökökdulta faluk romjain s a pusztulás néma csendjét csakhamar nyüzsgő pezs- dülő élet verte fel, a mezőkön pedig szép reményekkel kecsegtető vetések hullámzottak a tovasuhanó szellőben, mint első biztató jelei annak a szép és hatalmas anyagi és gazdasági fejlődésnek, amelyet a tolnamegyei telepes németség 200 éves törtépete mutat. A telepesek jóindulata fogadásában és támogatásában Mercy nem állt egyedül. Sokan követték példáját a földeBurak közül. A Mercy éhez hasonló kedvező feltételek mellett telepedtek le a györkönyi telepesek is 1719 ben Meszlényi János földesur, fehérmegyei alispán birtokain, amiről a tolnamegyei levéltárban Györköny urbarialis iratai között fekvő 1722 bői való telepítési szerződés tanúskodik. Meszlényi a vármegyét évekkel, Mária Thereziát pedig majdnem fél századdal megelőzve a leghumánu- sabban rendezte maga és jobbágyai között a viszonyt, akik részben Mo« sonmegyéből, részben Németországból jöttek birtokára. Csak utalok arra, hogy Mercy példájához hasonlóan a szomszéd megyékben is telepítettek le egyes földesurak német bevándorlókat. így például Baranyában az Eszterházy hercegek, Somogymegyében pedig a Hunyady grófok. Láthatjuk tehát, hogy a telepesek sorsa nem mindenütt volt olyan keserves és szomorú, mint Kömlődön, noha az 1720-as évek táján sokkal tömegesebben érkeztek, mint a köm lődiek bevándorlása idején, az 1780 as években. Az bizonyos, hogy ez a kisebbszerü népvándorláshoz hasonló hatalmas telepedési mozgalom nem folyhatott le könnyen. Nem volt könnyű feladat a romokban heverő falvak helyén, ahol sokszor csak a templom romjai jelezték jóformán egyedül a korábbi kulturális élet romjait, hajlékok emelése a tömegesebben érkező telepesek számára, sem pedig a földműveléshez szükséges állatok és gazdasági eszközök beszerzése. Sok faluban a jövevények 1—2 évig tétlenségre voltak kárhoztatva, mivel pénzért sem tudták beszerezni a szükséges állatokat, mivel egyszerűen nem volt elegendő állatállomány. így sokan felélték a magukkal hozott szerény kis vagyonkájukat, még mielőtt megkezdhették volna az uj életet az uj hazában. Bizonyos, hogy nem folyhatott le ez a népvándorlás a bejött néptömegeknek az első megállapodás után íb még tartó ide-oda hullámzása csalódások és nélkülözések nélkül. De bizonyos az is, hogy az a kép, amely a telepítésre vonatkozó még nagyrészt összegyüjtetlen adatokból a kutató szemé elé tárul, sokkal barátságosabb és örvendetesebb, mint amelyet Schilling adatai alapján a fent idézett cikkben T. J. rajzol a kömlődi telepités adatai alapján. Azért igyekeztem arra, hogy a kömlődi telepités képét egy feleme- lőbbel egészítsem ki. De vigyázzunk is arra,, amikor a szóban forgó kérdésről szólunk, vagy Írunk, hogy kiemeljük és pedig nagyon határozottan kiemejük azt a sok jóindulatot és jóakarata vendégszeretetet, amellyel nem egy magyar földesur birtokaira fogadta a be vándorlóit sváb „atyafiakat0, azt a jóindulata támogatást, amellyel átsegítették őket a kezdet nehézségein s amellyel a magyarországi németség számára lehetővé tették azt a hatal-
