Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-08 / 50. szám
X. évfolyam. szám éra 30 fillér. Szekszárd, 1928 december 8 50 szám. NEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ttarkesztiség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonnám 85 és 102. — E(yes szám ára: 30 fillér. SlOfisetési dij félévre 4 pengő (50.000 komp*), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap aegjeleeik áladéi szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméterseronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, élj egy .isi, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A házadó-kulcs. Irta: dr. Temesváry Imre orezággydlési képviselő. A házadó kivetési kulcsának újabb megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról szóló törvényjavaslat a felsőház retortáin is átes-* vén, mihamarabb törvényerőre emel* kedik. A házadó egyike azoknak az egye* nes adóknak, amelyek akár közvetve, akár közvetlenül, úgyszólván minden egyes polgárt érintenek és igy ennek szociális jelentősége elvi tathatatlan. Másfeléi egyik legsúlyosabb adónem, mert hiszen a nyers házbérjövedelmet adóztatja meg, még pedig eléggé magas kulcs szerint és ez a Bulyos házadó az alapja minden állami ős autonom testület pótadójának is. Kétségtelenül esek a szempontok késztették a pénzügyi kormányt a házadé mérséklésére. De szükségessé tette a házadé kulcsának mérséklését az a körülmény is, hogy azt a korábbi rendelkezést, a mely a házbérek fokozatos emelkedéséről már ki volt adva, fel kellett függeszteni éppen a nehéz gazdasági helyzet miatt, amelyben most országunk van és azok miatt a szociális bajok miatt, amelyekről mindany- nyinaknak tudomásunk van. A ház- bérek emelkedésének reményében megindult építkezések rentábilitását, valamint a házak vételéhez fűződő egyéb közhiteli kérdéseket súlyosan érintette volna, ha az elmaradt haszonért a háztulajdonosok, adómér- í séklés révén, valamiképen kárpótlást nem nyertek volna. A most életbelépő törvénycikk Budapest székesfővárosban 20 százalék* ről 17 százalékra, a többi városokra nézve 18 százalékról 16 Bsásalékra és a községekre 15 ssázalékról 14 százalékra mérsékli a házadó kulcsát. E kivetési ku'csok megállapításánál a pénzügyi kormányzat és a törvény- hozás figyelemmel volt egyfelől arra, hogy ez a mérséklés se az állam, se a községek háztartásának egyensúlyát károsan ne érintse, másfelől arra, hogy a háztulajdonos, a házbéreme lések és a felmondási jog további felfüggesztése következtében, súlyosabb helyzetbe ne kerüljön, mint amilyen helyzetben most van és ha igy a már számára előzőleg rendeletileg is biztosított előnyöktől elesik, az adómérsékléssel nyerjen e tekintetben kiegyenlítést. Ennek a két szempontnak figyelembevételével adódott azután az, hogy Budapeet székesfővárosnál 17 százalékban, a többi városokra pedig 16 százalékban állapíttatott meg a házadé kulcsa. Ha a városokra nézve megadott 3, illetőleg 2 százalékos adómérsék lést összehasonlítjuk a községekre nézve megadott 1 száza'ókos adómérsékléssel, akkor ez a mérséklés az egyenlőtlen elbánás érzetét válthatja ki bennünk. De ezzel az elgondolással szemben rá kell mutat- | nuok arra a körülményre, hogy e I törvénycikk értelmében az állam a | községektől tulaj dónk épen csak 12 százalékos, tehát a mostaninál 3 szá- j zalékkal kevesebb adókulcs mellett j kivánja magának a házadét. A községekre az 1928. évre összesen 113 millió pengőt kitevő házadóalap után, 15 szásalék08 adókulcs melléjt, 17 millió pengő van házadéban kivetve. A most életbe lépő törvénycikkel kontemplált 14 százalékos adókulcs mellett ez a házbérjövedelem 15*7 millióra fog majd leszállaui, az állam ebből 13*5 millió pengőt akar magának megtartani, ami tényleg csak 12 százalékos adókulcsnak felel meg, a további 2 százaléknak megfelelő, körülbelül 2 2 millió pengő házadójövedelmet teljes egészében átadja azoknak a községeknek, amelyek háztartási kiadásaikat saját erejükből nem képesek fedezni. A közvéleményt és a törvényhozást gyakran foglalkoztatja az a súlyos probléma: miképeu lehetne a községek háztartásán úgy segíteni, hogy hástartási szükségleteit minden község a saját erejéből fedezni tudj« 50°/o os pótadó mellett. Mert hissen köztudomású az, hogy eddig a községek túlnyomó része sem a kereseti adónak teljes átengedésével, sem pedig a forgalmi adó bizonyos hányadának átengedésével nem volt képes kiadását fedezni, különösen akkor, mikor a községi közköltségeknek körülbelül 50, sok esetben még ennél is nagyobb százalékát, be kell a vármegye céljaira szolgáltatni. A felmerült tervek egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy a községeknek ez a au'yos helyzete gyökeresen javítható legyen, úgy, hogy a községek saját erejükből képezek lennének háztartási költségeiket fedezni. Éppen ezért merült fel az a gondolat, v-jjon nem volna-e helye», erre a eilra külön alapot létesíteni, amely alapból, a bajba került és szegény községeknek, háztartási hiányaik pótlására, segely- összegek lennének skiutalhatók. Az 1928. évi községi költségvetéseknek felülvizsgálata alkalmával kiderült, hogy az országban 938»' olyan község van, amely háztartási kiadásait saját erejéből, 509/o os pótadó mellett sem tudja fedesni. A hiány körülbelül 8 millió pengő, amelynek részbeni fedezésére 4*6 millió pengő volt az 1928/9 évi költségvetésbe beállítva, amely összegből a jegyző-illetmények pótoltatnak. Ennek a 4 6 millió pengő segélyösszegnek betudása után, még körülbelül 3*4 millió pengő lenne az az összeg, amely ' a községi háztartások hiányainak pótlására aaükséges. Az uj törvény életbeléptetése után a háládéból fennmaradó 2 2 millió pengő síintéu ebbe a segélyalapba kerül majd, aminek beszámítása után, körülbelül 1 millió pengő volna csak az az összeg, amellyel a bajba jutott községek háztartásán a pénzügyi kormányzatnak segítenie kell. Én meg vagyok győződve, hogy Wekerle Sándor pénzügyminiszter ezt az 1 millió pengőt a közeljövőben elő fogja teremteni s megtalálja azokat a forrásokat, amelyekből est fedezhesse. Karcolatok fteleti áfámról. ! Irta: Fauszt Antal plébános. Talán egy ut sem oly nagy távlatú, oly gazdag benyomásokban, mint az, amely a földközi tenger keleti medencéjében elterülő legrégibb kul- turhelyekhez vezet. Mióta és hányszor motoszkáltak már ezekre vonat kosó földrajzi és történeti ismereteink elménkben?! Ahol évesredek előtt bámulatos társadalmi és állami élet játssódott le, hol szent vallásunk for rásai bugyogtak, mikor a jelen európai népek még nem is léteztek, vagy még kulturátlan pogány törzsek voltak. Ki nem kívánna egyszer ellátogatni Konstantinápolyba, Athénbe, Egyptomba, Palesztinába ? Az elmúlt nyáron alkalmam nyílt erre egy szentföldi zarándoklat kere tében. Utamat nem írom le egész terjedelmében, csak néhány olyan pontot akarok kiragadni, melyek különösen anyagot adtak a szemlélődésre és mintegy dióhéjban évezredes történetet tártaik elém, hogy igy egy pár kerek knltnrképet nyújtsak. Konstantinápoly. v A földközi tenger, a népek tengerének keleti medencéje két kijárást mutat: nyugati és északi irány ban. Ezeken át áramlott Kelet kultnrkincse egyrészt Afrika éssaki partjaira (Karthágó) és Italiába (Róma), I másrészt Kréta és az aegei szigetek közvetítésével Görögországba és tovább északra a Márvány tenger partjaira, hol később Konstantinápoly emelkedett vezető pozícióra. Utóbbinak története tnlajdonképen Nagy Konstantinnal kezdődik, ki azt a hatalmas római birodalom uj fővárosává tette. Utódai, a keleti császárok alatt folytonosan fejlődött, jelentőségében mindinkább gyarapodott. Mennyi emlék, kincs, gazdagság halmozódott itt fel, mennyi fényt, pompát fejtett ki a következő ezer év alatt, ma már alig sejthető. A megvénhedt, erkölcseiben bomlő görög hatalmat megszüntette a török, midőn 1453-ban Konstantinápolyi elfoglalta. A világváros igy csak gazdát cserélt, hatalmi szerepét tovább vitte. A régi hellén—római kultur- kincsből, keresztény műveltségből táplálkozó görög osászárvárosrá rátelepedett a mohamedán világ és belsőleg és külsőleg átváltoztatta. Érté kés újat nem sokat hozott, talán több régit pusztított el. A régi falak, tornyok, romok a városon kívül és belül még emlékestéinek. Másrészt tudjak, hogy a törökség még előbb kiélte magát és hatalmának végére ért Konstantinápoly ma már nem politikai főváros, az európaia sodásnak mondhatnám szabad pré- j daja, hovatovább ismét a nyugati I befolyás fog uralomra jutni, a törökség átalakul társadalomban, műveltségben és reméljük hiterkölcsi felfogásában is. Ezen kis történeti visszapillantás után, nézzük, milyen benyomást tesz jelenleg Konstantinápoly a szemlélőre. A Balkán felől vonaton közelítettük meg. Augusztus 16 án reggel pillantottuk meg. Háttere, Drinápely- tó! kesdve, csaknem sivár, egyhangú vidék. A török a szorgalmas bolgár nak ellentéte. Konstantinápolyból is a török Stambult láttuk először, a legelhanyagoltabb részt. — Elvonul előttünk a sokszor hallott köiönbös- ség és a nyomában járó szegénység képe. Szűk, görbe, egyenetlen sikátorok, összezsúfolt, foltozott faházak, meglehetős piszok. Az igazi török nem takarít el romokat, újat nem szerét építeni. A keleti stiiü pályaudvarról a villamos az uj aranyszarv hídon átvitt Galata ős Perába. Utóbbi, mint az európaiak városa, már takarosabb és kellemesebb. Konstantinápoly az egyetlen kvá- ros, mely két világrészben fekszik. Esért óriási körpanorámát alkot, át tekintése nehéz, szinte lehetetlen, de ép annyira változatos. Tulajdonképen hót halmon épült, mint Róma, miórt az egyeB részletek egymás mögé tolódó kulisszák módjára más és más képet mutatnak aszerint, amint különböző pontokról szemléljük. Ha a régi emlékeket keressük, Stambulba kell átmeonünk. Az aranyszarv dombon ott áll messze láthatóan a Hágia Sophia, I. Juaztinián császártól a VI. században épült hires templom, jelenleg török mecset. Történetében felelevenül 1400 év örvendetes, de még több ssomoru emléke. A város elfoglalásakor a belsejébe menekült többeser keresztény borzasztó lemészárlásával vár szennyezte be s azóta rabságban van. A négy sarkán álló minaret, mint háremőrök veszik körül. Szándékosan mondom, hogy rabságba került. Szépségétől megfosztották, nagyságát nem tudták elvenni. A keresztény építőművészet világraszóló remeke most is. 57 méter magas, 32 méter átmérőjű kupolája, melyet három három egymásba nyíló félknpola emel felfelé csodálatos belső térhatást ér el s erre a tágas beltérre árkádos sttrü ablaksorok öntik a világosságot. — Ssinte elragadja a földről az embert, annálinkább, mert csaknem kong az ürességtől. Az izlam megcsnfitotta, kifosztotta, remek mozaikjait átvakolta, az egészet kiforgatta valójából. A Mekka teló fordított imafülke, a korán felolvasására szolgáló emel-
