Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-02-04 / 6. szám
turkesztttég is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Telefon szánj 85 és 102. — Egyes szán ára: 30 fillér. B&üzeiési díj félévre 4 pengő (50000 korona)* egész évre t pengő (100.000 K). A lap segjelenik niadee szonbatoa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkémt 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A külügyi helyzet. Tudvalevőleg a parlament külügyi bizottsága elhatároata nemrégiben, kegy • közvélemény tájékoztatására minden hónapban ülést tart. Ezekre am essmecaerékre szüksége van a magyar társadalomnak, hogy kellő megítélésben részesíthesse ásókat a lépéseket, amelyeket a kormány kül pelitikai vonatkozásokban tesz. Az intenció nagyon helyes, mert fogékonnyá kell tennünk nemsetünk legszélesebb rétegeit a külpolitikai problémák iránt s ha társadat mánk ezekben a kérdésekben kellő iskolá zettságot fog tannsitani, akkor nyilván nem történhetnek olyan baklövések, mint amilyent legutóbb Nagy Emil követett el. A külügyi bizottság ülése jelenleg két problémát tárgyal, amelyekben Yalbó Lajos külügyminiszter részletes tájékoztatást nyújtott. Egyik az erdélyi birtok perek ügye, amelyik tudvalevőleg egy hónap múlva ismét a népszövetség elé kerül, a másik a szentgotthárdi vámincidens, amelyet a kisantant államai naggyáfujvü, mint panaszanyagot a népszövetség ülése elé akartak vinni. Ez a kérdés azon kan hamar lekerült a közérdeklődés színteréről, mert az a hivatalos sajtó közlemény, amely a kiküldött vizsgálóbizottság jelentése után napvilágét látott, eloszlatott minden olyan vádat, amely a kisantant in&inüa eiéja alapján alkalmas lett volna arra, hogy bennünket háborús készülődéssel illessen, Sokkal komolyabb problémája a magyar ktt'politikának az erdélyi optánsok pere, amely immár tengeri- kigyóvá válva, évek óta foglalkoztatja nemcsak az érdekelt államokat, hanem nemzetközi fórumokat is. Ebben a kérdésben Magyarország végsőkig elment már, amikor november 15-én irásbelileg azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az ügy elóbbrevitele céljából hajlandó egyezkedési tárgyalásokat folytatni, természetesen a jogi elvek teljes fenntartása mellett. A magyar kormánynak ez a magatartása igen kedvező megélésben részesült a külföld előtt, mert most már azt a vádat sem emelhetik ellenünk, hogy mi mereven elzárkózunk minden olyan tárgyalás elől, amelyik esetleg könnyen áthidalhatná az ellentéteket. Sajnos a magyar kormány az immár három hónap óta elküldött ajánlatára még ma aem kapott választ Romániától, de reméljük, hogy ez meg fog érkezni március 5 ig, amikor a nemzetek szövetségének tanácsa iámét összeül, amely alka lomig tiszta helyzetet kell teremtenünk az egyezkedési tárgyalások kérdésében. Azóta, hogy Titulescu propnganda- utra indult Európa nagyhatalmaihoz, még fokozottabb a reményünk, hogy a genfi tanácsülés részünkre csak kedvező döntést hozhat, mert nyilván Titu'escu nemcsak Rómában, hanem más nagy nemzet fővárosában is kellő leckét fog kapni, ami után hajlandó lesz az igazság felé jobban közeledni. A külügyi bizottságnak ezek a havonként tartandó ülésezései megállapíthatják Magyarország viszonyát a környező államokhoz is, ami tekintetben jelenleg, sajnos nem rajtunk múlva, nem a legkedvezőbb helyzetet konstatálhatjuk, mert az utóbbi idők eseményei nem jogosíthatnak fel bennünket arra, bogy a kisantant- nak irányunkban tanúsított magatartása tekintetében valamennyire is kedvezőbb jelenségeket fedezhessünk fel. Vitézi munka. A hazának nagy szüksége van nemcsak a vértáldozó hősökre, hanem a békés, alkotó és termelő mun kában jó példával elöljáró vitézi tevékenységre is. Sőt talán ez még értékesebb, mint amaz, különösen a mi szomorú viszonyaink között, ami kor mindenki fél a nekivágástól, mert nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő s nem bukik-e bele a nehéz vállalkozásba. Ilyen merész vállalkozásnak látszik a vitézi székház felépítése is, melyet a vármegye vitézei közadakozásból kívánnak felépíteni, miután az első alapot, a telket a város s az első 10 000 pengős segélyt a vármegye már megszavazta. Tudóin, hogy sokan fejcsóválva mondják: nem lesz ebből semmi 1 Igaz, hogy 160 000 pengőt nem Use könnyű összehozni. És mégis, ennek meg kell lenni! Est nemesak Tolnamegye 400 vitézének elszántsága és becsülete, hanem a magyar nemzet alkotni tudásába, Tolnavármegye közönségének hazafias érzésébe vetett hit is megköveteli. És meg kei lennie asórt is, mert est mindenki őrsi, hogy erre e vitáéi székházra, mely egyúttal kulturpaleta is lesz, szükség van, hogy innen indulhasson ki az e nemzetnevelő kultúr munka, amelynek folytatására e vitézek, mint a nemzetnek kiválásé- tottjei s a társadalom mindjén rétegét átfogni képes sservei hivatva vannak. Ezért megérdemlik, hogy az egáan társadalom, rendre, rangra, feleke- zetre és foglalkozásra való tekintet nélkül segítségükre siessen. Adj#» mindenki tehetsége zserint pénat, anyagot, munkaerőt, mutasson jóakaratot és megértést mindenki, aki magyarnak és tolnamegyeinek érái magát, mert a vitézi székház felépítése a nemzeti erők éz önbizalom felújítását és fokozását, az eszme bukása pedig élhetetlenségünket, tunyaságunkat és végzetes közönyünket jelenti. Szolgáljon például mindenki előtt a nemrég még maroknyi és alig számottevő szerb nemzet. Gyors felemelkedését kitartásán és fanatikus kitin kívül példátlanul áldosatkész hazaszeretetének is köszönheti. Amikar 1912 ben elvettek a törököktől euróHz időszámítás története és fejlődése. Irta: dr. Babits István. Az idő mérésére már a legrégibb időkben bizonyos szabályszerűen ismétlődő természeti folyamatokat vettek alapul, elsősorban pedig e célból egyéB égitesteknek (bolygóknak) moz gésát használták ^jfel. Az ősember előtt a legfeltűnőbb szabályszerűség a Nap és a Hold járása volt. A nap palok és éjjelek váltakozása, az év szakok folytonos cseréje és a ho'd- változások már korán magukra vonták az emberiség figyelmét. Az időszámítás céljaira szinte önként ki nálkoztak a Nap. mely minden földi lét forrása és a Hold, földünknek hű kisérője. Hogy az ősnépek az időméréshez inkább a Hold járását vet- ták alapul, az onnan magyarázható, hogy a déli égtájakon a Nap pá lyája alig változik, az egyes évszakok terjedelme csak neh -zen e határolható, viszont a Hold fényvaltozaBai könnyebben észlelhető szabályszerűségeket képeznek. A -káló tusoknak és a babiloniaknak ho devük volt, mely előbb 354, fnajd 360 napból állott. Később asBzir befolyásra a napévet vezették ho éppúgy, mint a hinduk, akiknél utóbb már 365V* napból álló nap- éwel is találkozunk. Az évek az állatköri csillagzatok számához képest 12 hónapra oszlottak s a hónapok 29—31 naposak holtak, aszerint, hogy a Nap egy-egy állatövi csillagzat képében mennyi ideig tartózkodott. A régi egyiptomiak már széleskörű csillagászati ismeretekkel rendelkeztek s időszámításuk is az akkori körülményekhez képest a le hető. legjobb volt- Az ő esztendejük már ig-zi napév s éppúgy, mint a miénk, 365 napból állóit, melyet 12 harminc napos hónapra osztottak fel, 5 kiegészítő nappal. A szökőeszter dő fogalmát eleinte nem ismerték. Tör ténelmi tény, hogy tőlük származik a hét, mely eredetét az akkor ismert hét bolygótól veszi (tehát nem a teremtés mítoszából). Érdekes, hogy a hét napjainak sorrendje eredetileg egészen más volt, mint manapság. Az első nap a szombat, (mely a vasárnap helyét-foglalta el), aztán következtek sorban csütörtök, kedd, vasárnap, péntek, szerda, és hétfő. A régi zsidó időszámítás a holdéven alapult és hónapjai felváltva 29 és 30 naposak voltak. Csak később iparkodtak a napévvel összeegyeztetni, még pedig o'ykép^n, hogy minden 19 évből álló ciklusban hét ízben I egy 13 ik hónapot is közbeiktattak. I Később minden hetedik esztendőben ■ hét ezökőhónapot (ueádárj toijdiah be. > A mostani zsidó naptáf már a zsidók szétszóródása után keletkezett és Hanaszi rabbi müvének tulajdonítják. A zsidók időszámításuk kezdetéül a világ teremtését vették fel, (zsidó éraj melyet Krisztus születése előtti 3760 évre tesznek. Az arabok éve szintén boldév, mely 12 hónapból áll, felváltva 29 és 30 nappal. Ez évnek 354 n^pja van, de, minden 30 év alatt 11 évben a napok száma 355. Az arab időszámítás akkor ju ott nagyobb jelentőségre, amikor azt Mohamed próféta is magáévá tette. Egyébként az izlam követői korszámításuk kezdő pontjául Mohamed futását (622 Kr. u.) vettek fel, melyet hedzsrának neveznek. A kínaiak egészen a legújabb időkig a Hold járása szerint igazod tak. Esztendejük 12 holdnapból állt, egyenkint 28—29 nappal. A Nap járásához való alkalmazkodás céljából minden második évben egy pót- holduapot iktattak be, úgy, bogy a szökőév 383— 384 napos volt. A perzsák még jobban értettek az időméréshez. Az 6 esztendejük is 365 napból álló napév volt, amelyet min den negyedik évben kiegészítettek még egy nappal, de csak hétszer egymásután, nyolcadszor már nem a I negyedik, hanem az ötödik évet told- ták még. Ily módon annyira megközelítették a valóságos napávet, hogy I az ő naptáruk pontosság dolgában még a mi időszámításunkat is felül - ma ja. A régi görögök egy évre 12 hold- napot (holdoz.atot) számítottak, egyenként 29l/a nappal, ami együtt 354 napot tesz ki, vagyis jóval rövidebb a csillagászati nap^vnél. Miután a holdozat, vagyis a Hold két egymásután következő megújulása közt eltelt idő pontosan 29 nap 12 óra 44 perc és 3 mp, a ho'dozatokat felváltva 29 és 30 naposnak vették. Dä a holdnap igy is kb. a/* órával rövidebb volt a kelleténél s a maradék 3 év alatt már teljes 1 napi eltérést okozott. Következőleg a hold fényváltozásai az egyik hóoapról a másikra nem estek egyazon napra s igy a holdjáráshoz kötött. üonep^k határideje bizonytalanná vált. Még nagyobb visszásságot szült a holdévnek a napévtől való 11 napos eltérése, mert hiszen az egyes holdoza- tok időjárása szinte évről évre változott. A napévvel való összeegyeztetést Szólón, a nagy törvényhozó kísérelte meg, akinek rendeletére (Kr. “e. 594-ben) minden négy év elmúltával egy 30 napos uj holdoza- tot iktattak közbe. — Méton athéni csillagász pedig (Kr. e. 432 ben) felfedezte, bogy a Hold fényváltozásai I 235 holdozat, azaz 19 év elteltével I ugyanazon sorrendben térnek vissza, i- Feljegyezte tehát 19 éven át a hold - I változásokat s ezáltal az ünnepek
