Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-20 / 43. szám
X. évfolyam. . Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1928 október 20. 43. szám SnrkMztfség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ■kifizetési díj félévre 4 pengi (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Elfifizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 peng«, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresfiknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegy .isi. családi lur, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. mint azt Széchenyi tette, kezdve a rombadőit tróntól, le a faltisi életig. Újjá kell alkotni összes intézményeinket, hogy fejlesszük és terjesszük ősi kultúránkat, hogy uj, virágzó gazdasági életet és adminisztrációt teremtsünk és talpraállitsuk mindazt, ami hozzátartozik az állami és társadalmi élethez. Bátor kézzel kell nyúlnunk ahhoz, ami elavult és aminek a megváltoztatása előfeltétele annak, hogy ebben a rombadőit országban uj nemzeti élet fakadjon és fejlődhessék. De ugyanakkor meg kell tartanunk azokat az alapokat, amelyeken keresztül az ország egy évezreden épült fel és amelynek félre- lökésével lehetetlen az országban fejlődés és kultúra, mert ez nem lesz magyar, mint volt ezer éven át. — Szükség van reformokra, úgy alkotmányos szempontból, mint társadalmi intézményeinknél. A változott körülmények között a nemzetnek kötelessége és joga is, hogy a változott viszonyokhoz mérten alkotmányát átformálja és szabad erejéből döntsön az újonnan előállott helyzet fölött. A mai generációnak világosan kell látnia, mint azt valaha Széchenyi István látta, hogy a nemzetnek az ereje csak akkor fokozható, ha az alsóbb társadalmi rétegek is tudatára ébrednek annak, hogy az ő sorsuk és életük biztos folyása felett a nemzet egészének szolidáris céljuk érzése őrködik. Ezeknek a nagy céloknak a szolgálatában máé feladatunk nem lehet, mint a nemzeti erők egyesitése, mely nem engedhet meg olyan fényűzéseket, ahol kizárólag jelszavak után indulva csinálják a politikát, akár reakciósat, akár radikálisát. Félre kell tenni mindent, ami megoszthatja a nemzetet s mindig szem előtt kell tartant Széchenyi István nagy tanítását, a nemzet megmentését, mely az erők egyesítését és a nemzet mindenekelőtt való szolgálatát avatta a magyar nemzet örök- életű dogmájává. . ■ • ; • • A szekszárdi iparos székház felavatása. Széchenyi szelleme. Gróf Bethlen István miniszterelnök a velencei egyezmény évfordulóján Nagycenken, ebben a történelmi nevezetességű kis nyugatmagyarországi faluban, országos jelentőségű beszédet mondott. — Beszédének minden mondata, elgondolásának nagysága, politikai bölcsessége messze felülemelkedik az utóbbi idők politikai eseményein. A miniszterelnök összehasonlította ennek a generációnak a teendőit azokkal a teendőkkel, amelyeket a legnagyobb magyar: gróf Széchenyi István tűzött ki magának célul. 1825-ben indult el Széchenyi István, hogy újjáépítse nemzetét és már egy generációval később, 1867-ben, utána egy uj nemzedék élőiről volt kénytelen kezdeni ugyanezt a feladatot. Otven évig folyt az épitőmunka az arra hivatott nagy vezérek vezetése és irányitása mellett és megint egy generációval később, 1918 ban egy példátlan és eddig talán soha nem látott katasztrófa érte njból a nemzetet, úgy, hogy a jelen geDerá ciónak élőiről kell kezdeni a munkát. A miniszterelnök emelkedett történelembölcselettel mutatott rá a ma gyár történelem tanulságaira, amikor azt mondotta, hogy a magyar történelem fonala megszakadt a szatmári békétől 1825-ig, amikor Széchenyi lép fel. Ha egy nemzet történelme egy nemzet öntudatos akaratából folyó cselekvésnek egymásutánját jelenti, akkor a magyar nemzetnek nem volt történelme 1715 tői 1825 ig. Nem volt azért, mert a nemzet nem alanya, hanem tárgya az eseményeknek és cselekményeknek, mert ami ebben az időben történik, nem a nemzet szabad akaratából és öntudatából folyó cselekmény, hanem harmadik, a nemzeten kívül álló faktorok hajtják végre a nemzeten a maguk akaratát. 1825 ben Széchenyi István rázta fel a nemzetet ebből az állapotból, mert valóban egy évszázados kort a nemzeti öntudat, a nemzeti önálló akarat, az önálló cselekvés teljes sorvadása jellemez. S nem hasoniit-e'az 1918 utáni helyzetünk ehhez az állapothoz ? A magyar történelem fonala 1918-ban is megszakadt. Jött ment emberek veszik kezükbe az uralmat és a hatalmat, akiknek nem volt egyetlen gondolatuk sem, amely a nemzeti talajból fakadt volna, akiknek egyetlen céljuk az volt, hogy mindent letarolnak ebben országban, amit egy ezredéves történelem, mint kincset halmozott össze és elherdálták azt az örökséget, amit őseink egy évezreden keresztül gyűjtöttek. A nemzeti öntudat visszavonult ezekben az időkben s a nemzeti eszme harcosai földönfutókká lesznek éppen úgy, mint a Széchenyi István előtti időkben. Szükség van arra, hpgy a mai időkben újból alapjaiból építsük ezt az országot, úgy, Á müveit nyugaton, ahol az egyforma foglalkozású egyének össze- tartozandóságának az érzése nagyon ki van fejlődve, a legkisebb városkában is — régóta megtaláljuk a többé- kevésbé diszes iparegyesületi házat, amely nemcsak adminisztrációs, ha nem kulturális és jóléti központja is az ottani ipari társadalomnak. És ha jobban szemügyre vesszük az egyes ilyen külföldi városkákat, megállapíthatjuk, hogy az iparegyesületi házak az illető helynek a legszebb, a legkényelmesebb szórakozó- és klub- helyiségei is. — Nálunk, különösen magyar vidékeken — hiszen a magyar nem igen szeretett egyesületesdit játszani — az ilyen házaknak nincsen múltja, mert a céhrecdszer az ipari foglalkozást űzőket nem tömörítetté, hanem szakma szerint széttagolta. A magyar iparostársadaimat valójában csak a múlt század második felében létesített általános ipartestületek hozták egy fedel alá 0b a magyar kéz- müiparosság csak azóta szervezkedik együttesen, mióta az általános ipar testületek az ő központi országos szerveiket is megalakították. Ezen idő óta emelkedtek aztán a nagyobb ipari gócpontokban, hazánkban is az ipartestületi szék házak, amelyeknek hivatalos és szórakozásra Bzánt helyiségeiből indultak ki azok a szervező és egyéb mozgalmak, amelyek mind nagyobb és nagyobb súllyal és eredménnyel tudták a folyton nagyobb és súlyosabb bajokkal bűz ködő kézmüiparosság jogos érdekeit megvédeni. Tolna vármegyének már majdnem valamennyi járási székhelyén régóta van az előbbiek szerinti értelemben I vett iparegyesületi ház, — csupán a I megyeszékhely: Szekszárd nélkülözte I mindmáig ezt az intézményt. Volt ugyan eddig is az ipartestületnek helyisége. Ez azonban nem volt olyan, hogy Bzámbeli és erkölcsi súlyához méltó módon képviselhette volna Szekszárd iparos társadalmát. Mikor az ország egyéb városaiban is megfordult tagok az ipartestület régi, kicsi székházában összegyűltek, sokszor beszéltek irigykedve azokról a helyekről, ahol népesebb gyűléseken és összejöveteleken nem kell az olvasókörök, vagy a nagyobb hatósági épületek vendégszeretetét kikérni, mert ott az iparosoknak maguknak van ilyesmire megfelelő helyiségük. Sokat tépelődtek erről a szekszárdi iparosok. Egy csendes, borús téli napon, az 1924. évi február hó 10-én azután az ipartestület választmányában a fiatalok megrohamozták az öregeket és a fiatal iparosok lelkesedése magával ragadta az egész választmányt. Mutschenbacher Lajos indítványára elhatározták, hogy a szekszárdi iparosság is szerez magának olyan székházat, amely nélkül a helyi kézműiparos társadalomnak az országos ipari mozgalmakba való bekapcsolódása el sem képzelhető. A testületi elöljáróság minden tagja lázas lelkesedéssel kereste az iparos otthonnak megfelelő épületet. Dacára annak, hogy ez a keresés pár nap híján két évig tartott, házat nem tudtak vásárolni. Az 1926. évi január hó 31-én tartott ipartestületi közgyűlésen elhatározták tehát, hogy a szekszárdi iparosok minden igényt kielégítő uj szék- házat építenek és bogy a székház céljaira a várostól telket kérnek. — Vitéz Vendel István polgármester örömmel vett tudomást az iparosok székházépitő mozgalmáról és hogy a { város részéről is előmozdítsa egy di- I szesebb középület emelését, azt javasolta a városi képviselőtestületnek, hogy a városnak a vasúti fasorban fekvő egyik legszebb telke erre a célra áteDgedtessék. A városi közgyűlés a polgármester javaslatát elfogadván, az ipartestület megbízta Uglár János szekszárdi vállalkozót, számos helybeli és környékbeli köz- és magánépület, kastély és villa tervezőjét, hogy az uj ipartestületi székház tervét készítse el. Az 1926. évi julius hó 18-iki közgyűlésen már megvitatásra került Uglár nagyszabású terve, amelynek megvalósítása másfél milliárd koronába kerillt volna. Ilyen költséget a szekszárdi iparosság összehozni nem birván, elhatározták, hogy az igényeket erősen redukálni kell és 750 millióban állapították meg azt az összeget, amelyet erre a célra fordíthatnak. A tervező ezután készített is ennek megfelelően egy uj vázlatot, amelyet a végleges megépités alap jául elfogadtak. A terv tehát megvolt, azonban a megvalósításhoz szükséges költségnek még a kamatait is alig volt képes fedezni az ipartestület tagjainak az az áldozatkészsége, amellyel a tagdíjakat a kétszeresre emelték. Nagy anyagi gondot okozott tehát az építéshez szükséges költség előteremtése. Mint az építési kölcsönre szorulók közül oly sokan, úgy az iparosok is dr. őrffy Imre képviselőhöz fordultak*, hogy eszközöljön ki nekik a székházterv megvalósítására a népjóléti minisztériumtól megfelelő kölcsönt. Dr. őrffy Imre ismert agilitásával hamarosan ki is járta, hogy Vass József népjóléti miniszter a Pénzintézeti Központ utján hatszázmillió korona kölcsönt engedélyezett erre a célra. — A kölcsön felvétele azonban olyan súlyos feltételekhez volt kötve, hogy azt az ipartestület elöljárósága elfogadhatónak nem találta. Dr. Zsigmood Ferenc szekszárdi ügyvéd, iparhatósági biztos közbenjárására a Szekszárdi Takarék- pénztár adott ötvenezer pengő kö'csönt igen kedvező kamatláb és visszafizetési feltételek mellett olyformán, hogy az összegért a helybeli iparosság tekintélyes és vagyonos vezető emberei teljes biztosítékot nyújtó kezességet vállaltak. Közben Szévald Oszkár alispán indítványára a vármegye közönsége 800 pengős adománnyal járult az építés költségeihez, A szükséges töke ekként biztosíttatván, a múlt év nyarán megkezdődött az épitkezés, amelynek eredményeképen a díszes székház e hő 14 én át volt adható rendeltetésének. Az avató ünnepély. A szekszárdi iparosok által oly szerető gonddal létesített iparosszék- házat, amelyet méltán nevezhetnénk kulturháznak is, az esemény fontosságának megfelelő ünnepi keretek közt nagy lelkesedéssel avatták fel. A testületi tagok a fővárosból és a vi- | dékről érkezett vendégekkel zászló
