Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1928-09-08 / 37. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1928 szeptember 8. * i i Valóban művészi és modern fényképeket HŰGER főhercegi udvari fényképész készít SZEKSZÁAD Széehenyiutca 28. szám (Molnár* féle házban). I ■ I >lnár- JN peDgő fizetésére kötelezte a várost. A képviselőtestület felhatalmazta a polgármestert, hogy az illetékes mi­niéi tóriumban járjon el ezen újabb súlyos terhet jelentő költség törlése végett. Ezután Tóth Pál főszámvevő ismer tette a város háztartásának költség-’ vetését, amely szerint az 1929. évre a szükséglet 785 236 P, a fedezet 639.671 P, fedezetien hiány 145.565 peDgő. A fedezetlen hiáDy kiegyen* ütésére, a házadó emelkedését figye­lembe véve, mintegy 260 000 pengőt kitevő adóalap után 56°/o pótadó ki­vetése szükséges, amely 145.600 pen­gőt eredményez. A költségvetés tárgyalásánál dr. Szentkirályi Mihály a jutalmak és segélyek cimén felvett összeg törlését kérte s több tételre vonatkozólag magyarázatot kért. Dr. Mayer Gyula az 1928. és 1929. évi előirányzat közötti különbségekre kért felvilágo­sítást s javasolta, hogy az ÜDnepélyek rendezésére felvett összeg leszállítá­sával a közjótékonyságra fordítandó összeget emeljék. Bodnár István a piactér rendezésére felvett összeget túl magasnak találja, miért is szük­ségesnek tartja, hogy a polgármester egy hosszabb lejáratú kölcsön igénybe­vételével csökkentse a terheket. Dr. Kunczer Jenő a reprezentációs költ­ségekhez szólt hozzá. A polgármester és a főszámvevő kimerítő felvilágo­sításai után a közgyűlés a költség- . vetést 45 „igen“ és 29 „nem“ szava- * zattal elfogadta, egyben az ünnepélyek ! rendezésére beállított 2000 pengőből I fgl *81 *SJ ISJ ISI ISt 191 isi I9J a (U Is) (91 ISI ISI 191191191131 ISI ISI (Sl IfiJ ISJ 19 ISI Ui ISI ISI ISI £1 191 IS) Í5i Ql Iái ISI a “ * a a a 3 szerelés a RÁDIÓ és VILLANY g javítás és alakítás garancia mellett. Elsőrendű anyag, szakszerű munka, szolid ár! Saját érdekében csak szakcéghez forduljon Fábián Sándor, Szekszárd rádió és elektrotechnikai szakvállalata! 3 Telefon 139 Hitelbank-patota (korzó) Telefon 139 Akkumulátor raktár, töltés és javítás ^ÜgLWIälW@niHSHSHgHS||8HaHa»BH8|l5M5HSM5ttSll5|l5tHni51läll5liai51iai8»taH51l5HBHSII.UB a (s E 5 E E E E E E E E E E E E E E E El 500 pengőt a szegények segélyezé­sére tett át. Ezután a képviselőtestület többek hozzászólása után a villamosmü 1929. évi költségvetését 215.808 P szük­séglettel, ugyaDDyi fedezettel, a vízmű költségvetését 190.159 P 40 fillér szükséglettel, ugyanaoyi fedezettel, az autóbuszüzem költségvetését 94.620 P szükséglettel, ugyanannyi fede­zettel, a közmunka költségvetését 38 038 P szükséglettel, ugyanannyi fedezettel elfogadta. Elfogadták ezután az iparostanonc iskola 1927—1928. tanévi számadá­sát és módosították a város gyám­pénztári szabályrendeletének a kamat- megállapitásra vonatkozó rendelke­zéseit. Élénk vita fejlődött ezután a Szek­szárd-Szálló bérlete tárgyában előter­jesztett tanácsi javaslat körül. A városnak ugyanis a kötött szerződés értelmében jogában áll a jelenlegi bérlőnek egy évi időtartamra a bér­letet felmondani. Bárdi József, a szál­loda ezidőszerinti bérlője, kérte bér­letének 1940. évig leendő meghosz- szabbitását, amelynek ellenében a szállodai szobák számát tizenöttel emelné az épületen végzendő átalakí­tással. BenkŐ József, az étterem és a kávéház albérlője, 12 évi időtar­tamra venné bérbe a szállót, évi 15 000 pengő bérfizetés, a szobák i számának 7 tel való emelése és a | , konyha megfelelő átalakítása mellett. Dr. Zdgmond Ferenc a BenkŐ Jó­zsef, dr. Kúnczer Jenő a Bárdi aján­latát ajánlotta elfogadásra. A városi I tanácB a pénzügyi és épitési bizottság véleménye alapján azt javasolta, hogy a város a szerződésben biztosított felmondási jogával ezidőszerint még ne éljen, mindkét ajánlatnak, vala­mint az épületen végzendő egyéb átalakításoknak megvizsgálására bi­zottságot küldjön ki. A képviselő- testület a tanács javaslatát fogadta el s egyben a bizottság tagjait meg­választotta, amely javaslatát a pénz­ügyi és épitési bizottsággal együtt október 15 éig köteles a közgyűlés elé terjeszteni. Tudomásul vették, hogy a város a birkalegeltetést 800 pengőért bérbe adta, végül több nyugdíjazási, segély­es illetőségi ügy feletti határozathoza­tal után dr. Kunczer Jenő öt, Wolff Arnold egy interpellációjára tértek át. Dr. Kunczer Jenő szokatlanul éles hangon interpellált és erősen tá­madta az ügyészi állás betöltése ügyé bői kifolyólag a polgármestert, egy másik ügyben pedig az ügyészi áliás nál leendő ellenfelét, dr. Bus Lajos főjegyzőt. Ezen szokatlan hangú és a képviselőtestület minden részében megütközést kiváltó interpellációkra a polgármester és a városi főjegyző jogos önérzettel adták meg a választ, amelyet a képviselőtestület az inter­— r ma s I ajándéktárgyak | nagy választékban és igen olcsón beszerezhetők TÓTH JÁNOS . és ékszerésznél, Szekszárd (Korzó) BT I I pelláló kivételével úgyszólván egy­hangúlag vett tudomásul. A másik 3 interpellációra adott polgármesteri választ is nagy többséggel vette tu­domásul a képviselőtestület. Wolff Arnold interpellációjára az ügy meg­vizsgálását ígérte meg a polgármester. Ezzel a nagyszabású és egyes részei­ben izgalmas közgyűlés este 7 órakor véget ért. bénél a szerkesztőhöz. A ,,Tolnamegyei Újságban“ is gyak­ran esik szó az „Egyké“-rŐl, mint nemzetünket sorvasztó bajról és spe­ciális. tolnamegyei bűnről. Legutóbb is az általam nagyrabecsült dr. Gauaer R. tanfelügyelő ur irt e kérdésre vonatkozó vezércikket, amelyre T. M. aláírással Tisztelt Szerkesztő Urnák egyik hive megállapítja, hogy akadt volna megyénkben másutt is, nemcsak Nagydorogon, kitüntetésre méltó édes anya. — Igaza van T. M. nek. A magam gyülekezetében is akadt volna nem egy 5—7 gyermekes édes anya, aki megérdemelné az elismerést azért, hogy számos gyermeknek adott éle­tet s talán szegénység közepette, senkitől sem segítve, lemondások árán tisztességesen neveli azokat. De nem ezt óhajtanám én szóvá tenni, hanem azokat a lelkes buzdi tásokat, amelyek e kérdésre vonat­kozólag szóban és írásban gyakran elhangzanak s az erkölcs nevében szent nemzeti, gazdasági és cuhurá lis érdekekre való hivatkozással buz­dítanak ez átkos bűn elhagyására. — Na ügyi,'hogy — esett ? — örvendez az öreg. — Na ügyi, hogy — ellefetyelt ? — diadalmaskodik az ember. — Az se igaz ám . .. otthon sin­csenek. Hát nem tudja ken’, hogy a Nagy Rázó keresztapám uram még mindég az ágyat nyomja Debrecenbe, a Sáfár János keze nyomán ? Az asszony is bizomosan ott van utána. De azért csak beálltunk a fészerbe. — A’ már más 1 Hát akkor pak- kolj le. ... Hogy van a gyerek ? — A kis Andris ? Meggyógyult. Eltalálta a doktor. — Hát osztán szó nélkül bevette óránként, azt a bárom port ? — Óránként ? Én bízón nem igen teketóriáztam vele. Az volt az iská- tulán, hogy „Naponta három port bevenni.“ Én tehát beadtam neki még reggel egyszerre, mind a hármat. — Jézus Maria, te asszony, akkor tálán meg is hótt tüle az a gyerek ? — Kicsoda, az Aodris ?! Nem olyan gyerek a! Hanem te fiú, most már csakugyan mutasd meg magadat az idesapádnak, mer’ még azt hiszi, hogy csakugyan megbóttál ? ... El­emésztettelek ! ~r~ Adjon Isten ’esés napot idea apám uram! — bújik elő a gyerek a szekérkas fenekéről, a széna közül. — Hát te is elgyűttél ? Hopsza, az ölembe te fattyú !. .. Mégis okos asszony vagy te, Julis ... — No, látja ...., — De még okosabb is lehetsz. Pakkolj le hamar. S aztán csak neki a főzésnek. Mahónap béget már a sok birka az ember gyomrában. Úgy ácsingózik a gyomrom egy kis jó „lísatás kása“ után. Az a kis tarhó, meg falat szalonna {tart is, nem is benne. — No, hát fogja ken’, itt vsn hol* I napra a tiszta ruhájuk. Ez a tarhonya, a jövő hétre. Imhol a só, meg a pap­rika. Van itt egy kis pálinka is. E’ meg egy kis nyíri vinkó. Hanemhát az árát megint jól felemelte a Nya­kigláb . . . — Hogy el ne felejtse őt is fel­emelni a pocseji hóhér! — Ez itt la, a kenyér. Ezt a ci pécskát pedig a Maris lányunk sü­tötte. — Akkor mindjárt meg is sze­gem ... Hanem hé, a — dohány ? ! — A kigyelmetekét csak kiadta a trafik, hanem apámuram, a magáé val nagy a baj. A nyíri zsidót ippen tegnap csípte el a finánc. De ma már megsúgta, hogy a jövő héten mégiscsak lesz egy kis dohány. — Nem baj, kedves menyemasz- szony, van nekem, akár még két hétre! — Hát akkor asszony, hocci leg­alább a miénk. I Ebemé-, szalon- < is fatö-1 iJzSnv n HnnnnsBHi hhbhhhh nhs — Odaadtam otthon az Andriská­nak, hogy tegye föl. Hé, Andriska, hol is az a dohány ? — A dohány ? Hát izé . . . azt meg az ablaktőcön felejtettem. — Tyü, aki irgalma van, ebben a minutában agyoncsaplak az anyád­dal együtt! — Agyoncsapja? Iszen az elóbb még majd megette? De hát mért bántaná ? Azért csak meg lesznek valahogy ?! — Dohány nélkül? Megbolondul­tál ? 1 — Hát csak van még egy két pipára való abban a feneketlen nagy acskóban ? — Hát annyi csak van. — No, látod, — szólal meg az öreg Márton, — nálam is akad még valamelyes. S jut belőle annak is, akinek pipája van. A többi pedig amúgy sem — érdemli! takarók Bútorszövetek Grenadin és Etamin Fasssnv Legnagyobb ofllasztéKlinn Plrnitzer József és Fial áruházában Szekszárdon Totnavirmegye legnagyobb divatáruháza.

Next

/
Thumbnails
Contents