Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-09-08 / 37. szám
X. évfolyam. 37. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1928 szeptember 8 tolnámé™ újság KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. inrfeMztSaég és kladéhlvstal: Szekszárdi Népbank épületében. Teteionizám 85 és 102. — Egyes szán ára: 30 fillér. SWzetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)* egész évre 8 pengd (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JANOS. s A lap Megjelenik Minden szoMbaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméterseronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám«, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A fain és a mezőgazdasági kamarák. A nagy világégés után a legtöbb orsság különböző reformokkal igyekezett megzavart egyensúlyát helyreállítani. így a mi országunk is agrár jellegéhez hiven két o yan reformot valósított meg, melyeknek mindegyike életbevágó. Egyik a földbirtokreform, mely hivatva van a nagy föidinséget megszüntetni, a másik, a mezőgazdaság általános emelésének nagy lép csőfoka: ez a mezőgazdasági kamarák felállítása. Ás elsőre főkép szociális és nemzeti, a másodikra álta lános gazdasági szempontból volt szükségünk. Végeredményben mind a két reform a falu jólétét törekszik emelni. A kamarák felállításával — mint a maga nemében nálunk eddig páratlan gazdasági szervezettel — egyenesen követendő példát mutattunk a körülöttünk élő kisebb nemseteknek. A kamara mindast magában kell, hogy foglalja, amit a mezőgazdaság fogalma kifejez. Hivatása nagy, általános, országos érdekű. A gazdasági kultúra fejlődésének, emelésé nek ssemmeltartása mellett a gazdák érdekeinek minden irányban való megvédése egyik legfőbb feladatuk. Jelenlegi szervezettségükkel azonban — megfelelő számú gazdasági erők bevonása nélkül — inkább egyoldalú gazdaság politikai tevékenységre vannak a kamarák kényszerülve. A kamara minden tekint then a gazdák védőpajzsa kel), hogy legyen. — A tanult, nagyobb gazdák kevésbé szó rulnak gyámolitásra. ők, ha valami ujitást látnak, magnk is meg tudják azt valósítani, de nem igy a falu népe. Pedig a háború megmutatta, hogy a falu a mi legfőbb ütőerünk. Ennek a falunak gazdasági értelemben vett fejlesztése legyen a kamarák egyik legfőbb programmpontja, aminek megvalósítását a kamarák m&ködésétől örömmel várjuk. A fain sokáig magára volt hagyatva, a világ gazdasági haladásából úgyszólván teljesen ki volt kap csolva. Est a mulasztást pótolnunk kell. A fala népének nem annyira elméleti tanításra, mint inkább szemléltető bemutatásra van szüksége. A termeljünk jobbat, többet, szebbét jelszavak, csakúgy röpködtek a levegőben, de cselekedni annál kevesebbet láttunk. A sok elhangzott beszéd mind csak holt mai ászt maradt megfelelő gyakorlati bemutatás nélkül. A kamara, ha a falu gazdasági értelemben vett fejlesztését feladatának tekinti, e téren nagyon sokat tehet. De ehez megfelelő gyakorlati szakember kell, aki megmutassa a falu népének, mit hogyan kell tenni, hogy az jó és helyes legyen. A kamarák területén fekvő községekben kísérleti tereket kellene léte siteni, melyeken talajmivelési, trágyázást, nemesitési kísérletek végez- | tetőének. Ha a gazda ott a saját falujában megvalósítani látja mindast, mit eddig csak hallásból ismert s meggyőződik azoknak helyes voltáról, valószínűbb maga is meg fogja cselekedni azt. A kamara kebelében működő gya korlati szakerő csak az okszerű trá- gyakezelás megtanításával évente milliókat érő növényi tápanyagot menthetne meg, ami jelenleg a falusi trágyadombokról az utcákra folydogál. A legelők szakszerű gondozásával, megfelelő szelektálással pedig a falu . állattenyésztését fejleszthetné. Magának a gazdálkodásnak emelé- | sén kivül lenne még elég tennivalója a kamara gyakorlati szakemberének, ha megsaervezné a gazdák különböző természetű szövetkezeteit. Ezer és egy a tennivaló, ha a falu gazdasági színvonalát emelni akarjuk, ami mindnyájunk közös óhaja, mert az ország jobb és könnyebb megélhetését a falu kikapcsolásával el se képzelhetjük. A gazdasági kamarák, mint a gaz- d«társadalom figyelő őrszemei, gyújtsák föl a gazdasági fejlődés útját bevilágító lámpáikat — nemcsak a fala, de a város is hálás lesz érte. Koziry Jenő m. kir. gazdasági tanár. Városi közgyűlés. Szék szárd város képviselőtestülete e hó 5 én, szerdán d u. 4 órakor tartotta vitéz Vendel István polgár- mester elnöklete alatt rendes közgyűlését, amelyre a tárgysorozatban szereplő közérdekű és nagyfontos ságu ügyekre való tekintettel a képviselőtestület tagjai feltűnő nagy számban jelentek meg, akik szak értelemmel szólhattak hozzá a leg-' fontosabb kérdésekhez, a város ház tartásának és üzemeinek költségvetéseihez, mert a város polgármestere már napokkal előbb gondoskodott arról, hogy a költségvetéseket ki- nyomatva, minden képviselőtestületi tag idejében megkaphassa és tanul mányozhassa. A rövid elnöki megnyitó után dr. Bus Lajos városi főjegyző ismertette a belügyminiszter azon rendeletét, amelyben a várost arra kötelezte, hogy 1929. évtől kezdődőleg 24.000 pengővel járuljon az államrendőrség költségeihes. A közgyűlés e rendeletet, amely igen súlyosan terheli meg a város jövő évi háztartását, tudomásul vette ugyan, de egyben megbízta a polgár mestert, hogy eszközölje ki illetékes helyen esen összegnek lényeges mérséklését. Az 1927. évi XXII. tc.-ben nyert felhatalmazás alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter az államilag segélyezett községi polgári fiú- és leányiskolák dologi kiadásait a jövő költségvetési évtől kezdődőleg a vá rosra hárította át és e címen 8300 Heél, kova, tapló.* Irta: Bodnár István. Keményen tüzel az alföldi nap. Mintha nem is napszámba, hanem — szokványba cselekedné. Iminél- ámmal szálas már a gulya, de amo- débb a ménes lusta még neki indulni a legelőnek. S távolabb „gombolyít" a birkanyáj, összedugva tartja a fejét, mintha igy hűvösebb lenne. Az öreg Márton is elpiliedten nyújtózik báránybőr Bubáján. Eregeti a füstöt. Jobban mondva, éppen most verte ki a pipáját és tömte meg jó nyíri szüsdohánnyal. S szedi már elő a készséget. Az acélt, kovát, meg a taplót. Valamivel odább András, a házas fia pislog elő a széles kalapkarima alól. Fújja a bodor füstöt. Megvárja, mig az öreg nagy tempósan neki- késiül. Vagyis egyet-kettőt csihol. S az első eredménytelen kísérlet után beszopja a körme hegyét, vizsgál- gatni kezdi a taplót, alkalmasabb oldalára fordítja a kovát. Akkor szólal meg: — Hát issen, vóna itt masina! Biztos benne, hogy az öreg úgyse fogadja el. Gondolja, eleget tett a fiúi kötelességnek és tisztességnek. Tehát megse mozdul, hogy felkeljen. Csak el elnéz a távolba. Hadd szun * Mutatvány a sxerzönek Herezee Ferenc előszavával most sajtó alatt levfi .Mesemondó«* című eUbe- ssélés kötetéből. A szerk. dikáljanak egy kicsit a bojtár gyerekek is. Eleget vannak talpon. Néha- néha az ujja regulázása mellett megmegereszt egy éles füttyöt. Megérti, akinek szól: a Bodri, a Zsiváoy, vagy a Barkas. S ha idejekorán észre nem tér, jaj a légy, vagy pőcsik csípésre érzékeny, neki bogárzó állatnak. Nem sokára ott érzi az inában, a véknya táján, a móresre tanító mérges harapást. c Az öreg pedig nyugalommal csihol tovább: — Nincsen ennél jobb la! Ami biztos, biztos ... A masina csak nék- tek, kényes nri pipásoknak való. Meg annak a sok nyáladék kölyöknek. Ahon ni, az a tökmag Jancsi gyerek. Most is papiros-cuca a szájába 1 Fi- reg a ki tan álóját, nyalná biz a fityer- getett fitty fene azt a papiros izét egész nap! — Hehehe öcskös, hanem abból se lészen prédikációé halott, vagyis — rágyújtás! A szemem láttára már a negyedik masina alá- szik el! Márton gazda nem is tudja tovább nézni. Megvetően elfordul. Utálja a — módit. Hogy a cigaretta-kultúra már a Hortobágyot is kikezdi 1 Úgy, szóval kifejezni nem tudja, hanem magában érzi, hogy egész — kortörténet van a pipájában: 0 még — sz&zdohányt szí. A fia már trafikot. S a bojtár nép ke*zd rákapni a — cigarettára. Kénes masina se kell mar neki, hanem — svéd gyújtó. S lenézőn mosolyog a régi acél, kova, taplóra. Pedig talán nem is olyan nevetséges mindez?! A Jancsi gyereket például már a hatodik svéd- gyújtó tréfálja meg és teszi csúffá. Épp arra fordul vissza az öreg. Ha nem volna meg benne az alföldi ember flegmája, már régen elöntötte volna á méreg. így inkább szánakozik: — No, gyere ide, te nyavigás! Látod, látod, fiú, pedig e még nem is szél, csak szúnyog sóhajtás, mégsem boldogulsz! — Persze, gyorsan járjon a pofa, ha rá akarunk gyuj tani! Na, iholla, a pipámon a maradék tapló! A bojtárgyerek elrestel'i magát. Inkább elkezd turkálni a déli hamuban. De kialudt már annak a szufléja is. így tehát inkább rá se gyújt. Elszontyolodva füle mellé dugja a cigarettáját. Közben fészkelődni kezd Andris, a Márton gazda fia. Eldörmögi magát: — Mán meg eloyelvel valahol az asszony? Várhatja az ember fia, — éhen. — Hiszen nem régen volt a fala- tozás! — szól az öreg. — Az a kis tarhó, meg falat szalonna, nem meleg étel. — Majd megjön, csak várjunk. — Megjön, megjön ? Tudom, hogy megjön. De már itt lehetne! — Persze, hogy itt lehetne, de ha nincs itt ? Majd itt less! — Úgy, úgy, csak fogja ken pártját? —• Fogom is, mert megérdemli. Derék asszony ! — Hát ki mondta, hogy nem derék ? — Ha meg derék, miért neszelsi ? Igaz, hogy már itt lehetne. Mer1 még megásik ? — Mibttl? — Abbul ni 1 — Abbú ugyan nem! — Akkor úgyis jó. Hanem a Nagy Rázó komám tanyájánál már eBik. Vagy csak eBett. Mert amint látom, balra fordul az ítélet. Jó lenne egy kicsit összébb terelni a jószágot 1 — A miatt ugyan nem! — Hát legyen... Node, a futó szekérrel amott karikázik máraz asszony. — Az ám, most ereszkednek te azon a kis homokbucka kapatón I ... Csakugyan az! Hanem egy kicsit meglassndtak. Mert a szekér mélyen beleszánt a kerékmarasztó futóhomokba. Egy kicsit kiderül az Andris áb- rázatja. De azért adja a haragost. — Adj’ Isteni — szól az asszony. — Adjon Isten, — felel vissza az öreg, nyájasan. — Hát kigyelmed tán — meg- kukult ? — Gyere már az irgalmát, éhen vész az ember 1 — Ez oszt szép fogadás! Mi baja kelmédnek ? Örüljön, hogy bőrig nem áztunk. Szerencse, hogy még szárazon elértünk a Nagy Rázó tanyáig.
