Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-25 / 35. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1928 augusztus 25. Valóban művészi és modern ■ fényképeket ■ r ROGER s I főhercegi udvari fényképész készít ■■ SZEKSZÁRD I Széchenyi-utca 28. szám (Molnár* féle házban). >h fontolás tárgyává a közöljék vele azon fix összeget s annak rendelkezésre bocsájtása idejét, mellyel az elsöran gasitáshoz hozzájárulni szándékoznak. Közölte ezenkívül az államvasutak igazgatósága azt is, bogy amennyiben az érdekelt törvényhatóságok és városok a 380.000 peDgó összeget f. évi szeptember haváig biztosítják, a h. é. vasútvonal megerősítését előreláthatólag 1929. évi május hó elején elkészíthetik. Ugyanezen tárgyban f. évi augusztus hó 11 én d. u. Jankó Ágoston főispán és Szévald Oszkár alispán a m. kir. államvasutak pécsi ttzletveze- tőségévei, Bács-Bodrogmegye főis* pánjaés főjegyzőjével, valamint Szék szárd város polgármesterével Báta- széken egy értekezleten vettek részt azon óéiból, hogy az érdekelt tör* vénybatóságok és a városok hozzá járulásának megállapítása Ügyében megállapodást létesítsenek. Bács-Bodrog vármegye képviselői először a hozzájárulást elhárították maguktól azon indokolással, hogy vár* megyéjüknek a szekszárd—bátaszéki vonal elsőrangusitása nem érdeke, miután ők a Budapesttel való összeköttetésben a baja-keceli vonal ki építésével megfelelő vasúti vonalat kapnak s ezen rövidebb vonal forgalmuk lebonyolítására alkalmasabb, Baja város pedig a tárgyaláson nem is képviseltette magát s közvetett utón hozta tudomásra, hogy ugyanezen indokokból neki sem érdeke ezen vonal elsőrangusitása s egyébként is a buja keceli vasút építéséhez 1 000.000 jgpaíiguamnaíía^rermtEMMiaiiiiaiajiaiaiiatBiiaatMuiMttitaiiBi«« ia>ai m<a«i mm fii lat istfgij RÁDIÓ és VILLANY' szerelés javítás és alakítás garancia melletta E'sőrendÜ anyag, szakszerű munka, szolid ár! Saját érdekében csak szakcéghez forduljon Fábián Sándor, Szekszárd Telefon 139 Hitelbank-patota (korzó) Telefon 139 ^ Akkumulátor raktár, töltés és javítás ffl m mtama B Bt w tsililigi HUN EB in wnwiaifiiigj bibuw mta'atagitataiagiiBlIgLgiglgi^B pengő hozzájárulást vállalt, igy anyagi ereje e tekintetben teljesen kimerült. Minden remény megvan arra, hogy Baja város törvényhatósága, belátva a vonal elsőranguűtásának fontossá gát és azt az előnyt, amelyet ez az elsőrangusitás a város lakosságának, forgalmának és közgazdaságának jelent, nem fog elzárkózni annak az 50.000 pengőnek a megszavazásától, amelyet a Magyar Királyi Államvasutak igazgatósága tőle hozzájárulás címén kér. A tárgyalások folyamán a m. kir. államvasut képviselője arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a leginkább érdekelt Tolna vármegye 100 000 pengő hozzájárult fizet a h. é. vasút szekszárd—bátaszéki vonal megerősítéséhez, úgy annafc kivitelét 1929. évi május hó elejére előreláthatólag végrehajtják, ellenkező esetben azonban a folyamatban levő munkát beszüntetik és azt csak olyan arányban folytatják, amilyen mértékben a h. é. vasút pótilletékeiből való hozzájárulás azt lehetővé teszi, ami azt jelenti, hogy az évek . hosszú sorára volna szükség az elsőrangusitás keresztülvitelére. Mérlegelve azon nagy előnyöket, melyeket az elsőrangusitás a a köz lekedés megjavítása Tolna vármegye gazdasági, kereskedelmi és ipari fejlődése tekintetében jelent, s azon előnyöket, melyek a fővonallá való kiképzés által várhatók és a már régen óhajtott jobb összeköttetés megvalósítása folytán különösen a fővárossal való forgalomban javunkra előállanak, a vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én tartott rendes közgyűlésén Szévald Oszkár alispán előterjesztésének helyt adva kimondotta, hogy a szekszárd—bátaszéki h. é. vasútvonal elsőrangusitási munkálstainak keresztülvitelére — amennyiben a megerősítési műveleteket a MÁV az 1929. év folyamán végrehajtja — am. kir. államvasutak nafe 100.000 pengő hozzájárulást bocsájt rendelkezésére, egyben p-dig megbízta a vármegye alispánját, hogy alkalmas fedezetről sürgősen gondos kodjék. néhány szó szekszárdi fürdő- tavunk nevéről. Városunk egy illusztris költőjével beszélgetvén az e lap hasábjain minapában megjelent nNyári balladáu* ról, csodálkozását fejezte ki, hogy ama vers végén „Csörgeti* íródott „Csörgető* helyett, holott a falragaszokon és hirdetményekben mindenütt az utóbbi név szerepel. Megvallom, eddig elkerülte az egyik ékezet hiánya figyelmemet, de a beszélgetés alapján pontosabban utánanézvén, csakugyan látom, hogy a „ Turul strand fürdő“ igen tiszteit igazgatóságának hirdetései tényleg „CsÖr<7etÓ“-nak nevezik a (városból való kiesése'révén) valóban kies fekvésű, egyéb i ként kellemes és áldásos, tüzes iramú, I irikós vízi nymphák és hátrafelé járó, /n __r ma m I ajándéktárgyak | nagy választékban és igen olcsón beszerezhetők \ TÓTH JÁNOS. órás és ékszerésznél, Szekszárd (Korzó) tai wmmwmmwir ■ ■ maradi rákokban egyaránt bővelkedő üdülőhelyet. Hát kérem alázattal, ezen elnevezésnek hadat kell üzennem és pádig úgy a történeti igazság, mint a helyes magyar nyelvérzék nevében. Ha a békesség megbontójának látszom is, fel kell elevenítenem azokat a harcokat, melyek e név körül már a múlt század utolsó évtizedeiben is dúltak helyi sajtónk hasábjain. Ha netán azon hiedelemben gondolnék jónak a plakátokon szereplő elnevezést, hogy ezen vízmedence tó jellege a nevében is kidomborodjék : úgy (választó jellel) nCsÖI*Q0 tó“ vo'na a helyes írásmód, nem pedig (összeírva) „CsÖrgotÓ“, ami helyesírás szempontjából hibás, mint egybeolvasztott fogalom pedig értelmetlen s a magyar nyelv phooetikáját is sértő; ámde ezt a vizet „Csörgésnek, soha, sehol, senki sem nevezte és igy egy „Csörge-tóu nem is létezik. Különben is erőszakolt dolog a „tó* odabiggyesztése, mert hiszen ezt nyelvünk szelleme rendesen csak olyan vizeknél kívánja meg, melyek valami helynév után neveződnek (pl. Palicsi tó, Velencei tó, Csorbái tó stb.); ellenben saját névvel bíró, önálló fogalmat alkotó vizeknél nem definiáljuk, bogy az tó, vagy folyó, hanem egyszerűen azt mondjuk: a Duna, a Tisza, a Dráva, a Kapos, a Sió, a Balaton, a Ludas, a Vinca, stb. Legyen szabad ezek után megmondanom, hogy gyermekkoromban ■;a legöregebb emberektől, immár 125 év előtt született nagyszülőim, családunk öreg dajkája és Boha senk a hitéletet ugyanaz a jótékony megújhodás hatotta át, mint amit nálunk a forradalmak után örömmel tapasz taltunk. Tanúja voltam egyik népes köz ség templomszentelésének. A környékből Dyolc pap jelent meg, de nemcsak ezek, hanem aki csak tehette, részt kért a funkciókból. Fel nőtt emberek asszisztáltak az oltár nál, vizBzentelésnél, boldog volt az, aki valamit segíthetett. Gyönyörű prédikációt hallottunk az áldozatkész ségről abban az irányban, ahogy az Erdélyben szükséges. A szónok nem mondott semmi feltűnőt, de mi mindannyian mégis mindent megértettünk szavaiból; nem is maradt szem szárazon. Ezt az uj irányt is meg kellett ott tanulni. Mily nekéz munkát végeztek Ti kapásai az Ur szöllő jenek! Résztvettem a segesvári országos dalosünnepélyen, ahol Erdély magyarságának dalárdistái mintegy hatezer ember jelent meg. Főldmivesek, iparosok dalárdái voltak ezek, amelyekben az intelligencia is nagy számmal csoportosult. Valamennyien népies viseletben, kiki saját vidéke szerint zsinóros fehér, szürke, kék, fekete nadrágban (harisnyában), hozzávaló zekében, dakuban, zászlóik alatt vonultak fel 8 az ajkukon megcsendült magyar dal, mintha a magyarsághoz való törhetetlen ragaszkodást és hűséget fejezte volna ki. A román tengerben, szász környezetben gyönyörű megmozdulása és impozáns tüntetése volt ez az erdélyi magyarságnak. A nemes verseny méginkább hevítette az amugyis felbuzdult kedélyeket s a szép magyar dalokban megnyilvánult nemes összhang még | azokat is összekovácsolta volna, akik valamikor egymásnak ellenségei lehettek. De hol van ma már ez az ellentét ? A támadás ellenállást szül s örömmel látjuk, hogy a küzdő magyarság a harcban mintha megedződött, gyarapodott volna. A fehéregy- egyházi síkon Petőfi emlékének hó doltak ugyanekkor Erdély dalos magyarjai és itt csak folytatódtak azok a gyönyörű, szivbemarkoló jelenetek, amelyeket a toll leírni gyenge. Ezt látni és hallani kell! Jellemzi a székelység érzelmeit az a kis epizód, amely egy kies kis fürdőhelyen, ahova egy délutánon kirándultam, velem történt. A fürdő vendéglőjében 10—12 székely ember, köztük a falu érdemes bírája is, poharazgattak. Jó magyar soffőröm véletlenül elárulta magyarországi politikus voltomat, mire a székelyek körül fogtak, könnyező szemekkel szorongatták kezemet és ki nem fogytak az üdvözlésből. Derék székely barátaimtól alig tudtam minden nagyobb feltűnés nélkül eltávozni, de az erdélyi föld egyszerű népének ez a spontán kitörése még sokáig emlékezetemben fog élni. Egyik derék szepesi cipszer barátom egykor azt mondta, hogy köny- nyü Debrecenben magyarnak lenni, de nehéz a Felvidéken a három nyelvhatár között annak maradni. Ha súlyos feladat lehetetett ez a múltban, mily nagy önfeláldozást kívánhat ez a jelenben azoktól, akik a trianoni határokon túl idegen uralom alatt élnék. Magyar testvéreink jó magyarok, de egyúttal jó állampolgárok is. Csüggedni nincs okunk! |an- i N 1 IS KOLAIDÉNYRE ~mj fiuk és leányok részére Intézeti feltérnemüek, ruházati cikkek, cipOk * kalapok legkiválóbb minőségben és legolcsóbb árakon PjRNITZER JÓZSEF és FIAI áruházában, SZEKSZÁRDIM 8 A lapítva 1840-ben |
