Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-25 / 35. szám
X. évfolyam. 35. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1928 augusztus 25 tolnámé™- újság KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. fzerkesztlség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. 8l5fizetési dij félévre 4 pengó (50.000 korona), egész évre 8 pengó (100.000 K). Szerkeszti: SCHNEIDER JANOS A lap Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A magyar anyák ollmplásza.' Szent István napjának délutánján jutalmazták meg azokat a magyar anyákat, akik híven teljesítették az isteni és állami törvények által előirt kötelmeiket s sok gyermekkel ajándékozták meg a hazát. A kitüntetettek között akadt minden rendű és rangú; grófnő és napszámos asszony, ügyvédné, tanitóné és földmives neje, katholikus, refor mátus és zsidó; dunántúli, felvidéki és alföldi, fiatal és öreg s bizonyára szépek és nem szépek is akadtak. Az ünnepség tehát minden tekintetben kielégíthette a társadalom minden rétegét, az összes felekezeteket és osztályokat. Ezt mi nem is vitatjuk s nem kutatjuk bővebben, mert minden ünnep után napirendre szokás térni. Van azonban egy szomorúan fájó jelenség az egész ünnepségben, a magyar anyák dicső olimpiászában 8 ez az, hogy tolnamegyei anyákat nem tüntetett ki Á népjóléti miniszter sem ezüst éremmel, sem a 100 pengős jutalommal és gyermekruhákkal, mert az egéez nagy vármegyéből csak egyetlen egy anya akadt, Ács Antalne nagydorogi főgépész neje, aki 7 gyermeke után jutalmat kapott. Itt bontakozik ki teljes nagyságában az a szomorú perspektíva, amelynek vármegyénk népesedési tekintet ben elébe néz. Somogyból és Baranyából 5—8 kitüntetett, anya akadt, pedig mindkét vármegyét a tipikus egykés megyének szokták feltüntetni; most pedig kitűnt, hogy ott, ha vannak is bűnök, de vannak erények is. Az a tény azonban, hogy Toinavármegyé bői mindössze egy hétgyermekes anyát találtak jutalmazásra érdemesnek, azt látszik bizonyítani, hogy vármegyénkben meg van ugyan a nemzetet sorvasztó egyke bűne, de a Bök gyermekes aDyák erényes alakjai veszendőbe mennek. Kár, nagy kár, hogy megyénk népe, mely kulturális és gazdasági tekin tetben némileg fölötte áll a környező megyék lakosságának, mely felekezeti és nemzetiségi tekintetben példás megértést tanúsít, rendszeretet és közigazgatás szempontjából mintaképül szolgálhat, e sok jó tulajdonsága mellett nem rendelkezik azzal az expanzív erővel, mely az értékes fa jóknak legbecsesebb tulajdonsága. A legutóbb tartott amsterdami nemzetközi mérkőzésen kimutattuk, hogy szellemi és testi erő tekintetében a világ legkiválóbb népei között foglalunk el méltó helyet. E kiválóságunk azonban elvész, ba nincsenek derék magyar anyáink, akik sok és derék honfival gyarapítják a nemzetet, akik nem segítenek megvalósisitani a 20 millió magyar fölötte kívánatos óhaját. Mert ne feledjük, hogy mi Európának egy kis szigetén élünk, melynek nagy részét nemrég elmosták az idegen nemzetiségek erősen szaporodó népbullámai. Ha mi ezen huíiá moknak nem tudunk erős gátakat emelni, ha a mi népszaporodásunk Dem tud lépést tartani a szomszédos ellenséges államok szaporaságával, vessük el Nagymagyarország visszaszerzésének reményét, mert ahhoz elsősorban ember és ember keli. De Lapunk hasábjain már löbb ízben és behatóan foglalkoztunk a szek- szárd—bátaszéki h. é. vasút első- rangUBÍtásának kérdésével, egyik legutóbbi számunkban pedig teljes terje delmében közöltük dr. Leopold Kor nél törvényhatósági bizottsági tagnak a törvényhatósági bizottság elé e tárgyban tett indítványát. A vár megyei közgyűlés határozatával most e fontos ügy jelentékeny lépéssel jutott a megvalósulás útja felé. Az előzményeket röviden a következőkben ismertetjük: A m. kir. államvasutak igazgatósága értesítette Tolna vármegye törvényhatósági bizottságát, hogy a Székember kell a kultúrához, a gazdasághoz is. A mi népsűrűségűnk még mindig csak egyharmadát teszi az angol és belga népsűrűségnek. Ahogy ott megélnek, úgy itt is akad falat minden ehes szájra, aki dolgozni akar. Nagy tehát a küzdőtér és lehetőség a derék magyar anyák számára, akik a legdicsőbb nemzeti olimpiászon részt akarnak venni. De reméljük, ott a tolnaiakkal is sűrűbben fogunk találkozni 1 Dr. Gauzer Rezső. Bzárd és Bátaszék állomások közötti helyérdakü vasútvonal megerősítésének 1,030.000 pengő költségéből a reá eső 590 000 pengő fedezéséről gondoskodni fog, a h. é. vasút képviselői azonban a pótilletékekből csak 60 000 pengő viselésére vállalkoznak, nagyobb összegekben való hozzájárulásra nem kötelezhetők s igy a fedezetlen költség 380 000 pengőt tesz ki. A MÁV igazgatósága megkereste úgy vármegyénk, mint Bács-Bodrog vármegye közönségét, valamint Baja és Szekszárd városokat is, hogy az I ügy fontosságára és a lényegesen | megjavítandó közlekedés előnyeire ' való tekintettel a kérdést tegyék megfi szekszárd—bátaszéki h. é. ucisuf . elsőrangusitásának ügye a megoldás ufján. Erdélyből. Irta: Dencz Ákos. Gyorsvonatunk elég rövid idő alatt érte el csonka hazánk keleti határát. Az a szép útvonal, amely nem is olyan régen Budapesttől Szolnok, Püspök ladány, Nagyvárad, Kolozsvár, Segesvár, Brassó érintésével Predeálig 750 kilómétert tett ki, most mindössze 229 kilóméter távolságban maradt a miénk és igy nem csoda, ha ezt a távolságot alig több, mint négyórás utazással befutottuk és éppen délre már Biharkeresztes határállomásra értünk. Itt előzékenyen átestünk a magyar útlevél- és vámvizsgálaton s haladtunk tovább Bibarpüspöki felé, mely tudvalevőleg Romániának belépő, Nagyváradnak pedig fedező és védő állomása. Ezt azonnal észre is vettük, mert amint Biharkeresztest el- hagyva az egyik vasúti őrháznál elértük a trianoni határt, a gyorsvonat lassú tempót vesz, miközben az'említett hivatalos személyekkel együtt a fácántollas kalapu katonai határőrök fegyveres járőrei is egymás után felkapaszkodnak a vasúti kocsikba s ezeknek fedezete mellett érkezünk meg a kék-sárga-piros színekkel rikítóan kicifrázott biharpüspöki állomásra. Keleten vagyunk, ezt nemcsak zsebóránknak kelet-európai időszámítás szerint egy órával történt előreigazi- tásából tudjuk meg, hanem abból is, hogy még a hivatalos vizsgálatok megkezdése előtt, elég jelentékeny számú vasúti hordár rohanja meg az utasokat és baksis reményben erősen ajánlják szolgálataikat a jegy- ős pénzváltás terén, majd szívesen állnak rendelkezésre a podgyászoknak vámvizsgálatra való előkészítésében. A román szó, a román helynevek, feliratok, színek, szomorúan tárják elénk itt a Nagyromániát, mely Nagyváradból Oradea-Marőt, B4nffy-Hu- nyadból Huedint, Kolozsvárból Clujt, Marosvásárhelyből Targul-Mnrest csinált. Mindazt, ami a magyarokat bármiféle elnevezésben, vonatkozásban akár a letűnt történeti időkre, eseményekre, akár nagyjainkra emlékeztetné, gondosan letörülte a hóditó s helyettük legalább is külsőségekben a román uralom bontakozik ki. Bem, Klapka, Deák, Kossuth, Rákóczi, Zrínyi, Rudolf, Ferenc József, Erzsébet, stb. neveket^ román fejedelmek, hadvezérek, államférfiak, írók, itt-ott a nagyantant, főleg Franciaország legújabban szerepelt egyéneinek nevei váltották fel. A honi vonatkozásoknál azonban néha kisiklások is töriéntek, igy pl. az egyik erdélyi városkában á hírhedt felkelő parasztvezérnek Avram Jankának a nevét egy egyszerű korcsma — a melyet a régi magyar világban Zöldfához címeitek — örökíti meg. Mindenesetre stílszerűen. E fájdalmas emlékek között indu Intik tovább Székelykocsárdról, most Feldio^ra Rasboeniből (még kimondani is elég a szegény magyarnak) Marosvásárhelynek és itt egyszerre csak felenged a lelkünk, mintha újból otthon, magyarok közt volnánk. Az egész vonat, amelyre átszálltunk, hangos a magyar szótól, nem hiába székely földön vagyunk. A társalgás egész fesztelen s amikor megtudjak, hogy magyarországi vagyok, valósággal megrohannak a kérdésekkel, amelyek sokszor annyira kényesek, hogy eDgem, az elszakított testvért, szinte zavarba hoznak, mert a ven- dégjogal sem akarok visszaélni. Á kemény, nyakas Bzékelység állja a harcot, fővárosuk: Marosvásárhely a külsőségekben román ugyan, de azért belsejében magyar maradt. Tereken, utcákon, üzletekben, kávéházakban és vendéglőkben csak magyar szót hallunk, polgármesterük is magyar ember: Bernády György a városnak egykori képviselője. Úgy látszik, hogy Erdély uj urai a szé- kelységnek ezt a szívósságát mindenáron megtörni igyekeznek, Maros- vásárhely főteréről eltűnt Bemnek, Kossuthnak, Rákóczinak és Petőfinek szobra, az utóbbinak azonban csak fóalakja, mert a jó, tartós gránittalapzatra a román győzelem emlékére, megfelelő felírással egy román harcost és egy broWz sast állítottak fel. A tér alsó részére egy kéttornyú uj görög katholikus román templomot építettek, a felső részén pedig most épül a négytornyu belső nagy kupolás görög keleti román kathedrális, mely megdöbbentő hatalmas méreteivel sehogysem illik bele a környező szerény keretekbe. De ez mind nem számit, mert a győ zők erejét és hatalmát épen Maros- vásárhelyen szimbolizálni kell. Szerencsére lassan készül, közel 10 éve épitik s még vakolatlan. Állítólag egy magyar tanár kijelentése szerint nem lesz abból templom sohasem, hanem magyar mozi, kapott is érte huszonöt botot, de ennek ellenére a büntetés után is fentartotta állítását. Ismeretesek a román közoktatás- ügyi törekvések és intézkedések, amelyeknek félre nem magyarázható komoly jeleivel, sajnos, mindenütt találkozhatunk. Városokban uj román lyceumok internálásokkal, falvakban uj állami elemi iskolák egyre-másra épülnek. Akárcsak nálunk, de mig itthon minden ilyen uj épület a magyarság egy-egy kulturvárát jelenti, addig Erdélyben az a romanizálás eszköze a magyar faj beolvasztására. „A felnőttek beszélhetnek, tehetnek amit akarnak, nekünk az ifjúság a fontos“, e szavakkal igen jellemzően fejezte ki gondolatát egyik vezető román férfi. De a magyarság is mintha megérezné honnan jön a veszedelem, mert ott szervezkedik legjobban. Minden erejét kulturális téren összpontosítja. Felekezeti iskoláit nagy áldozatokkal saját erejéből tartja fenn, tem- | plomaira fokozottabb gondot fordít,
