Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1928-08-18 / 34. szám

34 szám.

Egyes szám ára 40 fillér.

X* évfolyam, _________ Szekszárdi 1928 augusztus 18

la

rkesztüség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonsaim 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér.

liófizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS A lap mejjjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Főispánunk jubileuma és kitüntetése.

De nemcsak politikai küldetését teljesítette ily kitűnő eredménnyel, hanem a politikamentes könügyek és társadalmi mozgalmak megvalósításában is oly megértő lelkesedéssel karolt fel minden nemes és igazságos ügyet, hogy ezen tevékenységével is meghódította ennek a vármegyének minden társadalmi osztályát úgy, hogy az 5 éves jubileum alkalmával már eggyé lett az ősi vármegye minden fia nemcsak a hazafias érzésben, de Jankó Ágoston főispán őszinte nagyrabecsülésében és szeretettben is.

A Kormányzó ur őfőméltésága észrevette azt a zajtalan, feltűnést kerülő, de annál eredményesebb munkát, amolyet Jankó Ágoston főispán urunk kifejtett. Ezen meglátásnak az eredménye volt az a magas kitüntetés, amellyel őt megtisztelte. Ebben a kitüntetésben mi nemcsak a főispán kiváló érdemeinek dekorativ elismerését találjuk meg, de vármegyénk egész közönségének a főispánnal való összefogó nemes munkájának elismerését is.

Midőn ezen gondolatoktól és érzé sektől vezettetve a legmélyebb tisz telettel üdvözöljük Főispánunkat, a

legfelsőbb kegy megnyilatkozása és az egész Tolnavármegye megértő szeretetéből fakadó ünnepség alkalmával, a krónikás tollával megörökíteni óhajtjuk azt is, bogy Jankó Ágoston beváltotta múltjához és egyenességéhez illően azokat az ígéreteket, amelyet 1923 augusztus 29-én j, e vármegye közönségének tett: „Pó tolta általános és hézagos ismereteit e vármegyéről, alapos tájékozódást szerzett a vármegye viszonyairól, megismerkedett népével és igy meg teremtette azt a szellemi és erkölcsi kapcsolatot, amely szükséges ahhoz, hogy egymást megértve és kölcsönösen támogatva eredményesen munkálkodhassunk a haza és a vármegye jólétének emelésében, mert ezen egyetértő munkásságunk az, amely meghozza a szebb jövőt“.

Adjon a Mindenható ennek a legázolt nemzetnek több ily példás munkásságu és nemes szivü vezetőt, aki munkájával megértést, szereteted és egyetértést tud teremteni e csonka nemzet fiai között és akkor nyűgöd tan és szent áhítattal tekinthetünk egy közeledő uj ítélet elé, mert «Hiszünk egy isteni örök igazságban*.

Szerenád a főispánnak.

1923 augusztus bó első napjain hir érkezett vármegyénkbe, hogy Forster Zoltán főispánt a Kormányzó ur öfő- méltósága állásától felmentette és helyébe Jankó Ágostont, Torontá! vármegye alispánját nevezte ki. Hírek jöttek, hírek szálltak és az uj főispánról úgy beszéltek, mint aki nemcsak a közigazgatás minden szövevényében van otthon, de erős kézzel tudja éB szokta kormányozni azt a vármegyét, amelynek irányítása reá van bízva. Már a beiktatás gyönyörű pillanataiban meggyőződtünk arról, hogy a szálló hirek nem mindenike helytálló, mert a vezetés nagyszerűségének és eredményességének forrása nem az erős kéz, hanem higgadt bölcsessége, évtizedek tapasztala taiból leszürődött kiváló tudása, egyéniségéből sugárzó kedvessége és mindenkit lebilincselő arany szive.

Most, amikor 5 év után kezünkbe vesszük ismét a krónikás tollát, hogy megfessük azt a szeretetteljes és őszinte érzésektől telített ünnepséget, amely Jankó ÁgOBton főispánunkat 5 éves jubileuma és ezzel kapcsolatosan ért legfelsőbb kitüntetése alkalmából körülvette, meg kell állapítanunk, hogy főispánunk nem vaBaka ratot hozott Torontálbó), amely sújt, némaságot teremt és mindent leigáz, hanem nemesen érző, megértő szivet, amelyet nemcsak csonka Torontál vármegye tisztikara, de a megszállt Torontál mindenrendü lakója még ma is sirat. Oköl helyett tehát szivet, szivet, amely átérzi a múltak tradícióit, amely megdobban a ma kívánságaira, amely felemel, összehoz, nagy dolgok megvalósítására inspirál és amelynek meleg és szeretetteljes meg nyilatkozásaira szívesen egyesült e vármegye minden társadalmi tagozódása, amelyből a kisugárzó emelkedettség nem az érzéseknek és gondolatoknak őszinte megnyilatkozását némitotta el, hanem ki tudta küszöbölni közéletünkből az egymáselleni harc és gyűlölködés érzését.

Politikai küldetést teljesít a főispán, a kormány akaratának érvényre juttató exponense. És hogy ezen lepergett 5 év alatt azt a sokszor nehéz, viszás érzéseket keltő akaratot, irányítást oly szeretetremóltósággal, ngy teljesítette és juttatta érvényre a politika legszenvedólyesebb viharzásában is, hogy e vármegyében az ellenzéki jelöltek politikai balsikereiket nem azzal tudták indokolni, hogy terrorizálták őket, hanem azon panaszkodtak, hogy a választások egész irányításából hiányzott az az erőszakos fellépés, amely okul szolgálhatott volna arra, hogy a hiszékeny és könnyen befolyásolható választók kö réjttk, mint mártírok köré csoportosulhassanak.

Szekszárd egész társadalma örömmel értesült a hirről, hogy az államfő kegye Jankó főispánt ezen szolgálatának öt éves fordulója alkalmából magas kitüntetéssel kívánja feldíszíteni és a hir kipattanásakor azonnal el is határozták, hogy Szekszárd közönsége lesz az első, amely az érdé mekben oly gazdag és a megyeszékhely lakosságának sorsát annyira szivén viselő főispánt és jóságos feleségét impozáns külsőségek közt ünnepelni fogja. Az ünneplés idejéül a törvényhatósági bizottság közgyűlését megelőző estét határozták meg és megtörténtek az előkészületek arra is, hogy a tiszteletadás minél na- gyobbszabásu és minél fényesebb legyen és hogy abban a lakosság széles rétegei is részt vehessenek. Erre a legalkalmasabbnak látszott egy szerenád, amely minden tekintetben fényesen sikerült és amely nemcsak az ünnepelt főispánnak és nejének, (hanem az ünneplő közönségnek is kedves emléke marad.

Bár csak kilencre tervezték a városházáról átvonuló ünneplő menet indulását, 8 órakor már sürti rajokban kezdte a közönség ellepni a megyeháza környékét. Pontban kilenckor meggyujiották a városház udvarán sorbaállított cserkészek és leventék színes lampionjaikat és a levente ■ zenekar vezetésével elindult az ün- | neplő sereg a megyeházára. A cser- |

késiek és a leventék után haladt a Szekszárdi Dalaör, továbbá a polgár- mester vezetése mellett a városi tanács és a képviselőtestület, továbbá az egyes hivatalok, hatóságok és testületek küldöttsége. Az ünneplő közönség felsorakozott a megyeháza udvarában és abban a pillanatban, amikor a főispáni lakosztály folyosó jának ablakánál megjelentek Jankó Ágostonék: kigyulladtak az udvar fenyőfáira ez alkalomból szerelt villamos lámpák százai, amelyek bájos hatása a tisztelgő örömünnep áhítatát még inkább fokozta.

A műsor a levente zenekar által előadott Fehérvári indulóval kezdődött, majd a Szekszárdi Dalkör adta elő kedves üdvözlő dalát, amely után vitéz Vendel István polgármester mondotta el alábbi üdvözlő beszédét:

A polgármester üdvözlő beszéde.

Méltóságos Főispán Űrt

Szekszárd város közönsége nevében megjelentünk, hogy a hosszú, több évtizedes közéleti munkásság, az immár öt éven át folytatott eredménydus főispáni tevékenység által méltán kiérdemelt és Méltóságodat ért Kormányzói magas kitüntetés felett igaz magyar szívből' jövő szeretetünknek, végtelen örömünknek és szerencsekivánatainknak kifejezést adjunk.

Ot éve annak, hogy Méltóságod nesztelenül vonult be ez ősi város, a vármegye patinás székháza falai közé, hogy Tolnavármegye törvényhatósági közigazgatásában a magyar királyi kormány képviseletét átvéve

gazdag élettapasztalattal útmutatója, irányi^- tója legyen a köz érdekébten végzendő ön* zetlen, hazafias munkának és hirdesse, hogy csak ezzel, az ilyen munkával leszünk kér pesek a földretepert magyár nemzetet el- aléltságából feltámasztani és a megcsonkított hazát egy második ezer év számára újjáépíteni. ' "

Torontál vármegyének hosszú időn át vezetett igazgatása az édes szülőktől öröklött nemes lelkének hazafias érzéssel bőven termékenyített talajában oly erős törzset nevelt, amelyet a nemzetünket ért és soha nem tapasztalt pusztító erejű orkán sem tudott megingatni. • Ez a törzs magyar maradt az idegen megszállás alatt is és a magyar föld, ennek népe iránti ragaszkodás szent tüze égett a lelkében akkor is, amidőn a szükebb hazát, a megszokott családi fészket, az igazságtalan béke nyomába lépett durva erőszak folytán kénytelen volt elhagyni.

Akkor, amidőn lerongyolódott gazdasági életünk teljes ziláltságában az erősen.{elburjánzott rideg önzés közepette, megértés után sóvárgott és a közelmúlt nehéz idők borzalmainak még meglévő utolsó hullámai az emberek egymás iránti tiszteletének, a lelkek megnyugvásának, biztos révében elülni kívánkoztak: Tolnavármegyébe'és Szekszárd városába szeretetet és az ez által táplált békét hozott.

És e két legszebb emberi tulajdonság által irányított főispáni működésének nyomában az önzés által fagyossá tett közérdek talaja azonnal engedni kezdett, azt a szeretet jótékony májusi esője permetezte be, a káros ember-indulatok sötét égboltját pedig az egymásra mosolygó derűs tekintetek es az eredményes munkához elengedhetetlenül szükséges összefogás váltották fel.

A becsület és tisztesség láthatatlan, de egyúttal megingathatatlan pillérein biztosan állva zajtalanul, de annál eredményesebben folyt be szeretett vármegyénk, annak székhelye, Szekszárd város gazdasági és kulturális életébe egyaránt.

A haladás után sóvárgó és azért komoly, nehéz küzdelmeket vívó városunk ügye iránt meleg megértést tanúsított és — ezt nem is tudják az emberek — magas helyeken hathatós pártfogó szavát emelte fel mindenkor, valahányszor Szekszárd gazdasági és kulturális fejlődéséről volt szó. Nemes szívből fakadt mosolygó tekintetével simogatta végig a főispáni hivatali szobából e várost, valahányszor — az értékes és jó tanácsait meghallgatva — teljesített munkám eredményéről számoltam be.

Az isteni gondviselés akarta úgy, hogy a boldog Nagymagyarország Torontál vármegyéjében a méh szorgalmával összegyűjtött szellemi kincseit a megcsonkított haza Tolna- vármegyéjébe és Szekszárd városába fektesse be, hogy abból szolgálatainak célja, mindannyiónk vágya valóra váljon.

A más vármegyében számos éven át kifejlődött közéleti pályájának egyenes, szép törzsére tehát méltón illeszkedik annak koronája, itteni főispáni működése. Az ezen hivatással teljessé vált egészséges nagy fán akadt meg Magyarország Kormányzója Ofó- méltóságának a tekintete és akasztotta arra — a mi végtelen örömünkre — a kitüntetés, a IL osztályú magyar érdemkereszt alakjában legfelsőbb elismerését.

Méltóságos Urunk I Békességet, szeretetet hirdetni igazán és eredményesen csak az tud, aki maga is ezen erényeknek a birtokában van I Aki pedig ezekkel rendelkezik, azt az emberek tisztelik és meg is becsülik!

Ezen igazságnak eleven példáját láttuk a lélekemelő főispáni beiktatási ünnepélyen, amidőn a régi hűséges munkatársak, jó barátok mindannyiónkat könnyekre fakasztva, szívhez szólóan vettek búcsút régi vezérüktől.

A méltóságodat ért magas kitüntetés a