Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-21 / 17. szám
X. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér Szekszárdi 1928 április 21. 17. szám mrkasztfiég és kiatfihlvatBl: Szekizárdi Népbank épületében. Telefonszím 85 és 102. — Egyes szám ári: 30 fillér. Ilőfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap Megjelenik Minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kfildendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméterseronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. Termeljünk-e többet? Irta: Boros8 Zoltán. Már unalmassá válik a panaszokat végig hallgatni, hogy a gazdák tönkre mennek, már nem birják tovább stb. A kormánynak is tudomása van erről és az egyedüli vigasztaló jelige: Kicsiny országunk nem tud előnyös vámszerződéaeket kötni — a győző államok is küzdenek — egész Európában a gazdasági viszonyok leromlottak. Tehát nincs ugyebár más mit tenni, mint bevárni nyugodtan a véget, aztán lesz ahogy lesz, mert valahogyan mindig csak volt. Erre nem sok biztatás kell, keleti népek vagyunk, hajlamosak a kényelemre. Azonban mit hallunk és látunk ? Külkereskedelmi mérlegünk megjavítására állandó buzdítást, elismerésre érdemes propagandát a több- termelés érdekében. Nézzük csak nem haladunk-e hamis vágányon ? Ha nincs kiviteli lehetőség, a többtermeléssel saját országunkban önmagunknak csinálunk konkurrenciát, — saját zsírunkban fulladunk meg, mert minél többet termelünk, annál nagyobb lesz az értékesíthetetlen készletünk. Lehet, hogy ez nem remélt olcsó árakat fog előidézni az élelmiszerek terén, de csak ideig-óráig, mely • viszont lehetetlenné fogja tenni a további termelést. Ezzel a békebeli Szerbia sorsára jutunk, szántóföldjeink nagyrésze legelőre változik át, melyen a legigénytelenebb csenevész marha és sertés fog legelészni. Házi szőttesben és bocskorban fogunk járni, mert vett ruhára és cipőre már nem telük. Megálljnak vasutjaink, becsuknak kereskedőink és gyáraink, iparunk tőnkre megy és eseményszámba megy, ha egyszer egyszer bemehetünk a városba a szatócshoz és megtekinthetjük szomorúan a szép palotákat, amelyek egy jobb kor reményében oly gomba módra szaporodnak mostanában. Fenti külterjes gazdálkodással tudniillik az állami életet fentartó adózás is lépést tart. A régi Szerbiában 6 forint volt a fejadó, ezenkívül adót nem ismertek. Ilyszerü adóval pedig sok szeretettel, reménnyel felépített kultúrintézményeink kapui is bezárulnak, kulturfölényünkre való törekvésünk sárba zuhan és itt áll majd egy kis balkán ország intelligens, szerencsétlen jobb sorsra érdemes lakosaival. Mert nem az OBztálygyülölet, nem a rosszakarat, hanem a természetes kényszer fogja előidézni e fent vázolt nagyon szomorú képet, melyre még gondolni is kétségbeejtő. E lejtőnek az útját be is lehet bizonyi- ani. Nézzük az egyes gazdasági árakat. Legjobban a sertés szökta magát kifizetni. A beállítani való 50 kg. os süldő felnevelése a gazdának kg.-ként á 1*40» 70'— pengőbe kerül, 500 kg. tengeridarából lesz 100 kg. súlygyarapodás, ennek ára darálással 150*— pengő, tehát 150 kg.-ot hizó a gazdának 220’— pengőjébe van vagyis kg. ként 1’46 pengőben, mely hez még jön a 12°/o os kamat fél évre 9 fillér, vagyis l*55*pengő, cse lédbér, döglési esély, biztosítás, álta lános költségeken kívül és ezt ma gazdaságában 1*40—145 pengőért tudjuk értékesíteni. Még rosszabbul álla dolog a szarvasmarhahizlalásnál, mert itt 1*40 pengőbe kerül 1 kg. hisott marha és az extrémár Budapesten 1*08 pengő. Lovat az autó terjedése miatt teljesen lehetetlen már haszonnal tenyészteni, a juh, a mai gyapjú és húsárakkal szintén a tenyésztések feloszlatása előtt áll. Tehenészetek már előre félnek a nyári tejeléstől, mert ebben is túltermelés van és 1 kg. takarmányliszt 27 fillér, 1 liter tej pedig 16—20 fillérrel értékesíthető vidéken, már pedig, hogy a trágya legalább ingyen maradjon, e kettőnek egy vonalban kell hogy maradjon. Marad a gabonatermelés. A sokat emlegetett búzával is egyszer már tisztába kell jönni. Az egész birtokból a szántóföldeknek csak legfeljebb egy harmadát vetheti el búzával a gazda, melyből feltéve egy jő 8 mázsás termést, a következők jönnek le: vetőmag 15°/o, aratórész 10%, cséplőrész 10°/o, rostálás és beszáradás 5°/0—40°/o, vagyis 320 kg. marad tehát holdanként 480 kg. Cselédkonvencióra, vagy a kisgazda háziszükBégletére átlagban kell 300 kg., marad tehát eladó holdanként 180 kg., vagyis egy 10 holdas gazda 3 hold búzájából 540 kg.-ot adhat el, egy .1000 holdas gazda 333 hold búzájából 6 waggont, ha tényleg 8 mázsája terem. Miután az állatállományára ráfizet, marad ezek pótlására, adókra, kiadásokra, kamatokra stb. a sokszor felhánytor- gatott búza ára, melyből aztán tessék eleget tenni mindenfelé. Bocsánat, még van egy termelési águnk, a szőlő. Próbáljon meg valaki ebből most pénzelni, adót fizetni és a jövő évi termést biztositó munkát elvégeztetni. Hónapok óta nem látunk borkereskedőt és dacára az idei terméskilátásokat nagyon csökkentő téli fagyoknak, senki sem keresi a bort. Belfogyasztáeunk a mostoha viszonyok miatt a felére csökkent. A fogyasztási adó literenként 15—22 fillér, eltörlését már mi meg nem érjük, hát még mikor várhatjuk a vasúti szállítási kedvezményt, a kiviteli prämiumot stb. Nagy kedvvel és reménnyel tekinthetünk itt is a jövőbe, a többtermelés áldását várva szőlőinktől őb ezen gondolkozva, a munkában kifáradva, örömmel térhetünk be pihenni présházainkba, melyekre igaz, hogy egy pár éves törvény alapján — de épen most találta meg valaki az adót kigondolók közül — hogy házadó kötelesek. Igazán nem . billentené meg államháztartásunk mér- I legét, ha egy rövid rendelettel ezt | az adót felfüggesztené a pénzügyminiszter ur, mig a szőlősgazdák sorsa jobbra fordul. Ennyi ráfizetésből hogyan élnek meg mégis a gazdák? Nagyon egyszerűen. Mig hitele volt, addig szedte fel a 12—16, most már mondják ennél is magasabb kamatra a pénzeket, azonban a hitelforrások is bedugultak, a kamatok jönnek a tőkéhez, jön a váltóláz, mely megemészti a magyar gazdaságok szervezetét, mert az adósság egy tálból eszik az adóssal. Hogy ez igy van, tessék a legkisebb gazdától a legnagyobbikig megnézni a telekkönyvet, a banki tartozásokat, ez majd tiszta képet nyújt a gazda helyzetéről. De itt áll előttünk a tavaszi munka is. Ezt el kellene végeztetni, melyhez pénz kell, ami nincs. A másik oldalon pedig sok, a hosszú tél után munkára vágyakozó munkás és jogosan várja a napszámot. Tehát szociális szempontból is igen üdvös volna, mindentől eltekintve, ha a gazdának most forgótőkével segítségére jönne az állam, ha már nincB módjában máskép segíteni. Megteheti, minthogy a kimutatott fölöslegekből, melyek nem hiszem, hogy 4—5 százaléknál többet kamatoznának, ha egyáltalában kamatoznak, teljes biztosíték mellett forgótőkét bocsájthatna a gazdák rendelkezésére, hiszen azok is adtak, amikor az állam meg volt szorulva, vagyonváltságot, kényszer- kölcsönt stb., tisztességgel kérhetünk tehát mi is kényszerkölcsönt, mikor az államnak feleslege van, mondjuk holdanként 100 pengőt a szántókra, 300 pengőt a szőlőkre. Termelésre kérjük ezt, tehát hasznos befektetésre és nemcsak termelünk vele, de igen sok magyar munkásnak biztosítjuk kenyerét, megélhetését, ami elsőrangú állami érdek. A belfogyasztást, ha már kivitelünk nincs, szintén emelni lehetne, ha a fogyasztó közönségnek tisztességeB megélhetést biztositó pénz állana rendelkezésre. A tisztviselőket, mint legjobb fogyasztókat, tekintetbe véve a fogyasztó családtagok számát, megfelelően kellene fizetni. A kultúra fejlesztése és a népjóléti intézmények érdekében a fővárosban, de főként a vidékeken paloták emelkednek, néha 24 tanuló részére 6 milliárdos építkezést csinálnak, amikor virágzó, évtizedes múlttal rendelkező iskola éveken át sürgetett internátusa létesítésére nincs pénz. A külföld is bámulja azt a nagy erőfeszítést, ami nálunk folyik a kultúra nevében, de kérdezem, hogy mi lesz mindezekkel, ha a mezőgazdaság támogatására nem gondolunk, ha a vámszerződéseket meg nem kötjük, avagy a kiviteli lehetőségek hiányában le nem zárjuk vámsorompóinkat és igy meg nem akadályozzuk azt az esztelen pazarlásokat, amelyek utolsó vércsöppjeinket is külföldre juttatják az import révén. Ha a gazda verejtéke nem teremt jövedelmet, akkor belépusztul az ipar, elsorvad a kereskedelem, a munka- nélküliek százezrei keletkeznek, az éhezés és nyomor rossz tanácsadók és félő, hogy a kulturáltságot, amiért ma annyi áldozatot hozunk, holnap pillanatok alatt elnyomja az indulat. Gazdasági termelési lehetőségeket biztosítsunk, adóalanyokat teremtsünk és ne pusztítsuk el a meglévőket, ez legyen kormányunk gondja és programmja a közeli napokban. Most még nem késő. A hitel-, kamat-, kartel- kérdésekbe kell erélyes kezekkel belenyúlni, akkor még talpraállhatunk, de ha tovább tétovázunk, ha más vágányra nem térünk, akkor a magyar kultúra csarnokai, a sok-sok palota egy élethivatással bíró, ezeréves népnek egykori kultur- fölényét fogja CBak hirdetni, amely I népet elnyelt a trianoni kegyetlenség I és saját fiainak jövőbe nem látása. Zlinszky István képviselői beszámolója Pakson. Emlékezetes, kedves és meleg ünnepe volt Paks lakosságának ehó 15-én, vasárnap, amikor oda érkezett Zlinszky István kormányfőtanácsos, a kerület országgyűlési képviselője, hogy megtartsa választói előtt beszámoló beszédét. A beszámoló színhelyén, az Erzsébet szálló előtti téren ezrekre menő sokaság fogadta a képviselőt, akinek kíséretében ott láttuk Wéber János felsőházi tagot, dr. Erdélyi Aladárt, Cegléd követét, dr. Klein Antal ny. főispánt, Tolna képviselőjét, Szemző István ny. főispánt, Knefély Ödön faddi, Szuprits Vendel gerjeni földbirtokosokat, Zlinszky László budapesti bankigazgatót, Mozs- gay Sándor apátplébánost, Molnár Sándor ref. lelkészt, Scheuer Károly járásbirósági elnököt, Becht Ödön főszolgabírót, dr. Kovács-Sebestény Endrét, az egységes párt helyi elnökét, dr. Grosch Józsefet) a párt alelnökét, dr. Grünfeld tb. vm. főorvost, dr. Abay-Nemes Gyula gyógyszerészt, dr. Fülöp Lajos ny. főszolgabírót, dr. Kaszás György tb. főszolgabírót, Tarisznyáé Gerő főjegyzőt, Feil Ferenc községi birót és más paksi ób környékbeli előkelőségeket. A képviselőt üdvözlő éljenzés és tetszészaj lecsillapultával délelőtt 11 órakor vette kezdetét a népgyülés keretében tartott beszámoló, amelynek első szónoka Kovács-Sebestény Endre volt, aki meleg szavakkal üdvözölte a választókat, figyelmükbe ajánlva a képviselő politikai felvilágosításait. Zlinszky képviselő lépett ezután a szónoki emelvényre és megkezdette pompásan felépített, igen hatásos ée tartalmas beszédét, melyben a kormány működését ismertette^ Rámuta- i tott az ország pénzügyi eredményeire, I amelyek lehetővé tették számtalan
