Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-24 / 52. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1927 december 24. Személyautó-fuvarozást g vÁllal g 5 Szab6 Jóxsef Szekszűnl 5 Mérei-atca lf/a. ■■■■■■■■■■■■■ „Boldogok, akik sírnak." Feleim t Magyarok 1 A mi igazságunk aa Urnái van. Mi tőle várunk szab* dulást MMi tudjuk, hogy a bűn ön* magának a legnagyobb veszedelem 1 Mi tudjuk, hogy? nem késik soká! JOn és igazságot, tisztaságot ad Isten a szenvedőknek, nekem és neked és mindnyájunknak, bús magyaroknak ! Azért ajkunkra ének, szivünkben ima: • Oznep a földfln, ünnep as égen Drága karácsony vár a szivünk Angyali karnak éneke zengjen Keltse Örömre égi hitünk.« Istennek diosőség, hogy minket a szenvedések által igaz karácsony Ünnepével ismertet meg. Jánosi György. Karácsonyi ének. Mlut égnek a fények az égnek ivében, JBizt csillog a csillagok ezre s a hold! Szép méla ezüst tova Ömlik az éjben, — Szent misztikum éje a földre hajolt. Mély éjszaka csendje vigyázva lecsente fyz égi magasnak a misztikumát És árad a csendbe, dalolva zengve: Szent Glória, — hirdetve égi csudát. Száll égi magasban az angyali ének, — S szép üstökös égi jelével- izén Bölcsnek, a távoli pásztori népnek: Az égnek Ígérete él ide lenn. És útnak erednek a keleti bölcsek Szép üstökös égi vezérük után. Hosszú utón által előre, hogy törnek: Száll, száll a reményük, ez égi sugár. És érnek az éjbe a ház közelébe S csillag vezérük az égen im áll. Tündöklik a csóva, leszórva a fénye jézusnak az isteni lábainál. És drága valóra sok ezredek álma Vált gyermeki ajka meleg mosolyán. — Lelkűnknek imája belengi im áldva S hálánk ölelése ez égi csodán. Budapest, 1927 dec. 20. Brandelszné Frey Melanie. A Megváltó elindulása. Karácsony! legenda. Felhők felett a csillagok honában Fenn fll az Isten égi trónusán S angyal sereggel fényes glóriában Előtte fm az élő Krisztus áll. Jóságos ajka kérelmet rebeg: »Atyám, a földről sóhaj száll felém. Küldd el népedhez újra gyermeked A szent karácsony áldott ünnepén. Ne engedd azt, hogy Sátánnak szavára Hallgassanak lenn szenvedő szivek, Sok a szegény, az Özvegy és az árva, Megannyi tört szív, ám hozzád hivék. Az életük, jaj, zord és fénytelen, Hevülni vágynak ajkam szózatán. Könyörülj ismét árva népeden S bocsáss el útnak, drága jó Atyám .< Felel rá Isten mélyen elborúlva: •Bűnökben fetreng ott lenn a világ, Tán képes volna megfeszítni újra Az élő Isten egyszülött fiát. Nem érdemel meg téged, gyermekem, Veszendő népe annyi bűnben él, Méltó, hogy árva s elhagyott legyen A szent karácsony áldott ünnepén.« •Atyám, lelkemben égi hivatásom Beteljesitni szent vágy szendereg, Már csüggedeznek lenn a bús világon Vergődő lelkű földi emberek. Szeretet, béke áldott ünnepén Hő vágyat érzek, hogy köztük legyek. Vár a sok özvegy, árva és szegény, Add rám áldásod, Atyám, én megyek.« És azól az Isten: »En nem állok éllen, Óh teljesítsd szent hivatásodat, A bűnös föld reád bár érdemeden S tudom, hogy méltón téged nem fogad. Szent áldásommal hát megáldalak, Ki a legdrágább kincsem vagy nekem És kegyelemmel elbocsátalak: Eredj útadra, drága gyermekem. Minden nemzetnek országát bejárjad Hirdetve bűnön égi diadalt És ne kerüld el a síró világnak Legárvább népét, a szegény magyart. S ha bús szivében kinok-kinja dúl S számára fényjel még nem intene, Add hirfil néki: él még itt Hadúr, Áz 6 fenntartó, örök Isteae I« Figyelj óh népem Istennek szavára, Mit boldogan zeng ünneplő dalom, Bús szived légyen szent hit sziklavára S enyhüljön benn az égő fájdalom. Derengni kezd már fényes álmaink Sötét felhőkben elmerült ege. Borúlj óh térdre, mert imára int A szeretet közelgő ünnepe. Elindult már Ő, hogy hozzátok érjen A szent karácsony áldott ünnepén, Hogy szivetekbe ismét visszatérjen A vesztett hit, szeretet s tűnt remény. S ha a szélit estén égi angyalok Kíséretében házatokba lép, Mély hódolattal zengje ajkatok Az üdvözültek hálaénekét. Babay Géza. (Ilii várhatunk az 1928-ik évtől politikai és közgazdasági tekintetben? Erre a kérdésre kértük ki vér- megyénk felsőházi tagjainak, ország | gyűlési képviselőinek, fő és alispán ján&k véleményét, akik szivések voltak lapunkat válaszukkal megtisz- ' telni. Midőn azok közlését mai szá ! mánkban megkezdjük, hisszük, hogy I azokban olvasóink nemcsak élvezetes j olvasmányt találnak, de o nyilatkozatok megvilágítanak, — magasabb szemszögből nézvén az eseményeket és a kibontakozás útjait, — oly kérdéseket is, amelyek ma elégedetlen séggel és kétséggel töltik el sokak lelkét és akik nem ismervén a mesz- l szebbmenő politikai célokat, a ma politikai irányitóit hibáztatják és nem akarják megérteni, hogy minden bajunknak, nyomorúságunknak kut- forrása Trianon. Csak hálát adhatunk az Istennek, hogy a nagy fetfordu iások idejében támadtak vezéreink, akik szívós kitartással, szellemük kiválóságával, bölcsességükkel és izzó hazafias érzésükkel biztos kelekkel irányítanak bennünket arra az Útra, amely bár hosszú és sokaor tövises, da bizton a jobb, boldogabb jövőbe vezet. E számunkban három igen érdekes és értékes véleményt költünk, a többit újévi számunkban hozzuk. I ■ I ÍLih 1«^ Ttlébu Művészi és ■•ion fényképeket IfŰGER főhercegi udvari fényképész készít SZEKSZáRD Szécheiyi utca 28. szám (Molnár- féle házban). 1 Ml Dr. Grotz Gusztáv ] v. b. t. t., volt külügyminiszter, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselője. Az 1928. évtől joggal azt várhat- I juk, hogy külpolitikai, belpolitikai j és gazdasági téren fokozott mérték- | ben fog jelentkezni az a kétségtelen j haladás, amelyet Magyarország az j 1927. évben minden vonatkozásban felmutathat. . Legszembetűnőbb a haladás külpolitikai téren. Az elmúlt esztendő kiszabadította Magyarországot külpolitikai izoláltságából akkor, amikor Olaszországgal baráti szerződést kötöttünk. Ennek hatása meglátszik a szomszéd államokhoz való viszony-, ban is, amelyek azóta jócskán engedtek abból a merev, barátságtalan és gyűlölködő magatartásból, amelyet Magyarország iránt mindég tanúsítottak. Az európai konstelláció is — kivált a francia-olasz és az oiasz- jugoszláv ellentét kiélesedése által — úgy alakult, hogy ezáltal Magyarország esetleges barátsága több államra nézve is értékesebbé vált; És ami a legfontosabb, az 1927. évben először mutatkoztak jelek arra, hogy a nagy nyugati államok közvéleményében is kezd megnyilatkozni a lelkiismeret a mai igazságtalanságok miatt, amelye két Magyarországnak a trianoni békébe el kellett szenvednie. Kivált Rothermere lord önzetlen és bátor fellépésének volt ebben a tekintetben rendkívül nagy hatása. De óvakodni kell attól, hogy az akcióhoz tulvár- mes reményeket fűzzünk. A Rothermere akció még nem jelenti az aratást, talán még a magvetést sem, jelentősége leginkább a föld felszánmegvert bennünk’ a magyarok istene 1 Petruse szive dobogni kezdett, izgatott volt. Úgy érezte, meg kell mondani ezeknek a nagyuraknak, hogy ne bánkódjanak, ma örülni kell, a kis Jézus születésén, Karácsony van, az éjféli mise nemsokára kezdődik, a tömjénillat szinte máris ide éveik... ha alázatosan megkérné oneket a nagyurakat, talán eljönnének az ő szegény édesanyja kunyhójába ... 0 felszelné nekik az egész piros héjú kalácsot. . . ő inkább nem enne, csak látná, hogy elmúlik arcukról a szomorúság. Petruse még életében nem látott dyen bánatos arcú urakat, az egyiknek arcára ráfagyott a könny. 0 azt gondolta, az előkelő urak mindig vidámak éz nagyon örülnek, különö- zen Karácsony este, amikor egy ilyen | szegény kis pásztor gyereknek iz tele a szive boldogsággal . . . Petruszhoz léptek a szomorú urak. „Ki vagy te kis legény?" — kérdezte a legszomorubb ur. — Kocaándi Petrusz a nevem, instálom alássan, köszönöm kérdését, —•felelte illendően Petrusz. Az urak össeenéztek és bánatosan bólintottak. Petruse nem tudta, mi van ezen szomorkodni való, hiszen ő becsülettel megmondta a nevét, illendően áll az urak előtt és mégis . . . Még keményebbre húzta ki magát. — Fiam, — szólt a könnyes szemű ur, — miért nem mondod, hogy Péter a te neved, KocBándi Péter. Milyen szép ez igy. Magyar vagy te. Az Ukapád is zz volt és a legjobb katonáim között harcolt velem. Péter szivét valami forróság járta át, igen, ó Péter és magyar, ezek az urak is mondták, pedig nagyobb urak, mint a dászkál, aki eltiltotta, hogy magyar legyen a neve. A szive az mindig az volt, az édesanyjával sokat imádkoztak, hogy pusztítsa el az Isten róluk az olájt. De aztán ő felment „Fillérrel" és a nyájjal a havasokba, ott nem beszéltek erról, Az oláht ott sem szenvedhette és megbirkózott velük, „Fillérrel" meg- ugattatta őket, de aatán nem törődött velük többet. Péter állt a bárom nr előtt újjá* született lélekkel, látó szemekkel óz szájára bátran jött a kérdés: „Nagy - uraim, ba meg nem sérteném kérdésemmel, instálom nlássan, kik az urak ?“ A szomorú szemű ránézett Péterre I és mély, rezgő hangon mondta: „én Rákóczi fejedelem vagyok, ez itt Tököli Imre és a másik Bercsényi Miklós. Mondd meg a faludban, mondd meg egész Erdélyországbau, hegy Karácsony éjszakáján itt jártunk, végigtapostuk ezt a vérrel áztatott szent földet és sirtunk, sírtunk az örömet szülő éjszakán. Sok bánatot találunk, könnyet és jaj kiáltást. Menj el, Kocsándi Péter és mondd meg a deszkáinak, hogy Péter vagy és magyar — és ha sorsunk erre vezet újból, egy Karácsony éjszakán, szabad Erdélyországbau, szabad székely embernek szoríthassam meg a kezét." Páter felébredt a fatönkön, a „Fillér" kutya mellette reszketett. Majd megfagyott ő is, lenézett a hideg reggeli kődben faluja felé és szivében daccal éz súlyos bánattal ] indult le a völgybe.
