Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-19 / 47. szám
IX. évfolyam. 47. szám. Egyes szám ára 30 fillér. _____Szekszárdi 1927 november 19 TO LNAMEGYEfüJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkeszti)&ég is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszánj 85 ét 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona)) egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám:, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. Modern betyárromantika. A Blumenstein-ügyben igen megnyugtató nyilatkozatot tett báró Korányi Frigyes, Magyarország párisi követe. Kijelentette, bogy az Ügynek szerencsés időben való felderítése folytán a kötvényhamisitás üzelmek nem okoztak akkora kárt Magyar- országnak, mint ahogy első pillanatban gondolni lehetett s arra is biztosítékunk van, hogy az eddig okozott károk mihamarabb megtérülnek. Nem jelenti ez azonban azt, hogy ez a szövevényes bünügy már olyan stádiumban volna, hogy napirendre lehessen felette térni. Sőt ellenkezőleg, igen alkalmas arra, hogy a most folyó nyomozat által kiderített tényekből igen érdekes és tanulágos következtetéseket vonjunk. Kétségtelen dolog, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon van egy, üzleti etbikájábap, helyesebben ethikátlanságában mindenre képes sok olyan „üzletember“, aki semmitől se riad vissza akkor, ha valami trükkel, furfanggai, vagy akár bűnös utón gyorsan meggazdagodhat, Különösen elszaporodott ez a típus a háború óta, mer$ hisz a szemünk láttára lettek jelentéktelen kis emberkékből nagy vagyonok urai s ezeknek sikeres példája vészesen erkölcstelenitette a közfelfogást s a társadalom nagy rétege előtt széppé, kívánatossá és követésre érdemessé tette a diadalmas betöréseket, irá- nyúltak légyen azok akár az állam, akár magánosok ^kasszái ellen s fűződhettek ez üzelmekhez olyan ténykörülmények js, melyek mélyen bele vágtak annak a jó ízlésnek és erkölcsi felfogásnak húsába, mely végeredményben a nemzetek és országok fennmaradásának talpköve. Akár a régi betyárvilágban a nép lelkében kialakult betyárromantika, a szegény- legényi életre csábított igen Bokjobb sorsra érdemes embert, a társadalom bámulata és irigy elismerése megszülte azt a nemzetközi betyárroman- tikát, mely valutaspekulációktól, si- belésektől kezdve minden ntat és módot felhasznált arra, hogy gazdagodjék és fényűző, úgynevezett szép életet éljen. A konszolidációval nálnnk ez a típus már meglehetősen kiirtódott, a nemzetközi Sisera-had üzelmei színterét már rég áttette a magyarénál alkalmasabb piacokra. — Reméljük, hogy ez a mostani és idejekorán fel- fedezett üzelem az utolsó kísérletek közé fog számítódni Magyarország gazdasági tönkretételére irányuló bűnügyi krónikában. Nem tartjuk érdektelennek az események figyelemmel kísérőit felhívni ama körülményre, hogy a Parisban folyó nyomozat támogatásában részt vesznek a magyar rendőrség közegei iz. Szóval ismétlődik az a bizonyos collaborate az érdekelt államok rendőrsége között, amit annakidején a A németek mintának veszik a magyar selyemhernyátenyésztést. Műveltebb népeknél nemcsak az ösztönös fejlődés, hanem a magasabb célú haladás jelei is mutatkoznak abban, ha máB népek kulturális és gazdasági tevékenységét követni és azt kimélyiteni törekednek. Ennek a megismerésére kell jutnunk, midőn látjuk, hogy a nagy német nemzet minden alkalmat megragad, hogy a nála hiányzó selyembernyótenyésztést meghonosítsa és ebhez a mintát egyenesen tőlünk, magyaroktól veszi. Aki lapunk hírrovatát figyelemmel kíséri, annak bizonyára feltűnt, hogy újabban a német birodalomból mind több látogatója akad szekszárdi és tolnai selyem- és eperfátenyésztési telepeinknek, ahol alapos tanulmányokat végeznek, hogy azokat azntán hasznosíthassák saját országukban. Mint már említettük, Németországnak selyemhernyótenyésztése nincs. Van azonban hatalmas selyemipara, melynek nyersselyem szükségletét más országokból kell beszereznie. Ez az állapot élesztette azt a legutóbb minderősebbé váló mozgalmat, hogy Németországban is meghonosítsák a selyemtenyésztést és ily módon a nyersselyem beszerzés tekintetében is függetlenítsék magukat a külföldtől. Ez a mozgalom összekapcsolódik II. (nagy) Frigyes porosz király ismert; törekvésével, aki hasonló okokból a selyembernyőtenyésztőst az államban életrehivni kivanta. Már a háború alatt, amikor a nyersselyem behozatala bár megkötve nem volt, de azt esetről-esetre megnehezítették, különösen pedig az utó'só időben egész Németországban nagyobb egye sületek alakultak, amelyek egy mindent átfogó szervezetté tömörülve a selyemhernyótenyésztés bevezetésén munkálkodtak. Az illető egyesületek a aelymérpetét .egyelőre díjtalanul adták a tenyésztőknek és a termelt gubókat is megvásárolták tőlük, hogy a gyárakba továbbítsák azokat. A német állam most a maga befolyását is biztosítani kivánja a se lyemtenyésztésnél és ezért a Rajna melletti Geísenheimben levő állami szőlő, gyümölcs és kertészeti tanintézet mellett egy eelyemtenyésztési kiséJeti állomást létesített. Ezen állomás vezetője, névszerint Heese Vilmos gyümölcsfatenyésztéai felügyelő a német kormány megbízásából a na pókban járt nálunk, hogy a szekszárdi és tolnai selyem és eperfa- tenyésztési telepeken tapasztalatokat gyűjtsön. Az illető állami kiküldöttet Sachsenheim Edgar selyemte- nyésztéei főfelügyelő, a selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott szekszárdi helyettese kalauzolta el mindenüvé és nyújtott neki részletes tájékoztatást. Mindenesetre felemelő érzéssel tölt- I hét el minden magyar embert, hogy I még oly nagy nemzetnek a fiai is, minő a német, eljönnek hozzánk — I tanulni. Vármegyei közgyűlés. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága f. hő 15 én tartotta a vármegyeház tanácskozási termében rendes őszi közgyűlését Jankó Ágoston főispán elnöklete alatt. — Az elnöki megnyitóban a főispán kegyeletes szavakkal emlékezett meg Sztanko- vánszky János elhunyt bizottsági tagról, akinek közszeretetben álló puritán ős nemes egyénisége, önzetlen munkássága ős vármegyéjének csak használni vágyó igyekezete pótolhatatlan vesztesége a megyei közéletnek. Másik vesztesége a törvényhatóságnak Zsikó János megyebizottsági tag, ki mindenkor igaz szeretettel és megyéje iránt őszinte ragaszkodással teljesítette kötelességét. Emlékeiket az alispáni időszaki jelentésben foglalt indítvány folytán a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvileg megörökíteni és a gyászoló családhoz réssvétiratot intézni határozta. A vármegye alispánjának nagy gonddal szerkesztett időszaki jelentései, intézkedést nem igénylő részében tudomásul vették és az abban foglalt indítványokat helyesléssel elfogadták. Az egyes bizottságokat a következőkép alakították újra: A közigazgatási bizottságba: Döry Frigyes, báró Fiáth Tibor, báró Schell József, Döry László, Wéber János és Schneider János bizottsági tagokat választották be. Az állandó választmányba Sztankovánszky János helyére Havas Bélát választották meg. Az igazoló választmányt Schneider Gábor elnök- lésével dr. Horváth Jenő, Ulrik József, Frei János Takler, Bajó Pál, Neiner József Eszterbaner, Szeghy Sándor, Tóth Henrik és dr. Zsigmond Ferenc bizottsági tagok megválasztásával, illetve kinevezésével alakították njra. A Styrum—Lymburg-alapra felügyelő választmányt dr. Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyzővel egészítették ki. A vármegyei nyngdijbi- I zottság rendes tagjai dr. Leopold Kornél, Szeghy Sándor és Németh Árpád lettek, póttagokat Schneider Gábort, dr. Zsigmond Ferencet és Ehjó Pált választották m^g. Négy uj szabályrendeletet is Alkotott ezúttal a vármegye még pedig a vármegye területén közlekedő kerékpárok nyilvántartásáról és rendszámtáblával való ellátásáról; a gyalogjárók létesítése, fentartása és a rajtuk történő közlekedés biztosításról a köztisztaság és végül a községi vadászati jog bérbeadása tárgyában. Az nj kórház építését Márovics, pécsi vállalkozó cégnek, mint legolcsóbb ajánlattevőnek javasolták vállalatba adói, miután dr. Zsigmond Ferenc, Tóth Henrik felszólalása után Száváid Oszkár alispán felvilágosította a bizottságot, hogy a verseny- tárgyalások komolyságának megvédése érdekében igenis nagy szükség van arra, hogy a törvényhatóság a közszálfitási szabályzathoz szigorúan ragaszkodjék, annál is inkább, mivel ő kötelességének tartotta a helybeli iparosság és munkásság érdekében olyan kantátákat felvonni a megkö tendő szerződésbe, hogy teljes mértékben biztosítva lesz az, bogy a detail-munkákat a helybeli munkásság és iparosság kapja meg. Bereck István simontornyai főjegyzőt 45 évi szolgálata után saját kérelmére nyugdíjazta a törvényhatóság. Az elnöklő főispán, valamint a bizottsági gyűlés mély sajnálkozását fejezte ki, hogy a köznek egy olyan érdemes szolgája, mint Bereck István, válik meg a tényleges szolgálattól. Bereck István egész szolgálati ideje alatt példány képe volt a magyar községi jegyzőknek, mert minden tettében csak községének az érdekeit tartotta szem előtt. Ő megértette azt, hogy községi jegyzőnek lenni, bizony sok lemondással és nagy felelőséggel jár. Bátran állíthatjuk tehát őt követendő például a fiatalabb jegyzőgenerácié ele. A gazdasági és állattenyésztési ügyek iránt olyan különös megértést tanúsító Száváid Oszkár alispán előterjesztésére tetemes összeggel határozta el segélyezni a közgyűlés a Vármegyei Gazdasági Egyesületet és a Tamási Fél vér Lótenyésztő Szövetkezetét. Gondot fordított arra, hogy a kisgazdaközön s ág a métely- kór elleni védekezésben hathatósai! támogatva legyen és a takonykór miatt kiirtott lovak szegénysorán tu lajdono8ai azonnali gyorssegélyben részesüljenek. A szekszárdi sportpálya bekerítéséhez, tekintve, hogy a vármegyének is eminens érdeke, hogy a székhelyen a testnevelésnek teljesen megfelelő modern sportpálya álljon rendelke zésre őb mivel az a vármegyére külön megterhelést nem jelent, 15.000 pengőt szavazott meg a bizottság. Nemes áldozatkészségének és tann- jelét adta ismét a törvényhatóság, amikor több kulturális és hnmanisz r frankpör folyamán ellőnünk, mint nemzeti sérelmet hoztak fel a frankügy lelkiismeretien felkavarói. Holott nyilvánvaló, hogy egy szövevényes és több ország területére kiágazó bűnügyet az illető országok rendőrségének együttes működése nélkül felderíteni nem lehet.'
