Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-10-29 / 44. szám

Egyes szám éra 30 fillér. IX. évfolyam. ________________________Szekszárd, 1927 október 29. 44. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telelonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. BlOfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti. A Kormányzó szentesi szózata. A Kormányzó ur ő Főméltósága a szentesi leventezászlóavatási ün­nepségen a levente-intézménynek nemzeti szempontból való különös fontosságát a következő nagy hord­erejű szavakkal méltatta: . . . „De látni kívántam itt annak a nagyszerű szervezetnek munkáját is, amely országszerte a szellemi és testi kultúra áldásaiban részesiti ifjú­ságunkat. A leventeintézmény ez, amely a város, falu és tanya magyar ifjúságát egyaránt előkészíti az élet nagy küzdelmeire, de egyben bizto­sítja is részükre a sikert és a boldo­gulást egy szebb és biztosabb mun­kásjövőben. Ez az intézmény sokkal fontosabb, amint azt a legtöbben gondolják. Ezért mindenkit kérek, hogy azt lelkesen és szeretettel támogassa. A tanyai magyar és a levente munkája fon ma Szentes köré glóriát, amelynek fénye besugározza az egész magyar hazát.“ A jövő nagy küzdelmére a nem­zet testében levő erőket igenis sza­bályoznunk, egyesítenünk kell, hogy azok egymást hatásukban fokozzák, a nemzetet pedig egységes, harmo­nikus egésszé tegyék. Ezt a nehéz munkát végzi ma hazánk Kormány­zója. Ennek a törekvésnek a magját képezi a „levente“. Ez az egyik ható erő, amely alapja lesz annak a fel­tétlenül bekövetkezendő társadalmi, Ut! levelek. II. Hajnalhasadás az afrikai vizeken. Irta: KortMiukjr Ottó. I. t. Prince« Juliana, 1987 a«gn9*tu» hó. Huszonnyolc órája nem láttunk szá­razföldet. Ahogy az északi 42° 53' szélességi és a nyugati 9° 24,5f hosz- szusági fokot a vele a spanyol Kap Finisterre t (föld végét) elhagytuk, búcsút mondhattunk Európa száraz­földi részének, hogy majd csak a francia Brest közelében vagy hat fok­kal északabbra, pillantsuk meg új­ból. A „földvégi“ kapig, Columbus szülővárosából, az olasz La Superbá- nak (büszkének) nevezett Genovából 1498 tengeri (angol) mérföldet tet­tünk meg 8000 tonnás szép holland hajónkon, amely még a Biskaya golf örökké hullámos viharos tenger moz­gást se veszi semmibe, jóllehet ezt az öblöt a „hajók halálöblé“-nek ne­vezte el a hajós népség. Semmibe se veszi ugyan, de azért hol az orrával fúr bele a szemmértékkel meg se Ítélhető hullámhegybe, hol meg a fara bukik annyira aló, hogy árbócai 40—45° os szöget képeznek az At­lanti Óceán simának elgondolt szint­jével. Micsoda ég és föld különbség is van tenger és tenger között. A ge­novai öblöt gyönyörű, verőfényes idő­ben hagytuk el. A Földközi tenger nemzeti nagy megmozdulásnak, amely­nek hivatása felépiteoi a haza és a fajszeretetben eggyé olvadt, virágzó és hatalmas Nagymagyarországot. Ezért olyan fontos intézmény a levente, ezért őrködik annak fejlő­désén, előrejutásán olyan féltő gond dal ma a legelső magyar: a Kor­mányzó ur ő Főméltósága, ó volt az, aki legmagasabb, államfői kéz­irattal rendelte el a levente törvény végrehajtását. 0 az, aki ezt a nem­zeti haderőt egyesiteni fogja a többi­vel. Es akik ma még mosolyogva nézik a leventéket, majd akkor, ha Őszintén megváltjuk, hogy nem ütközünk meg azon a parázs kis botrányon, mely a napokban a Nem­zeti Színházban és környékén játszó­dott le, Szomori „Nagyasszony“ c. színdarabja előadása miatt.. Örülünk rajta. Jól tudjuk, hogy megfelelő sajtóérdekeltségek iparkodnak hami­san és célzatosan tájékoztatni a kül­földet és lesznek nációk, melyek kár örömmel fogják harsogni, hogy itt még mindig nincs belbéke. Azzal is tökéletesen tisztában vagyunk, hogy a keletkezett zavar a nemzet búj- togató és felbujtható elemeinek gau- diurnára történik. Mégis örülünk a dolgok, az események ily félreérthe­tetlen fordulatán, mert azokban az öntudatra ébredt, magyar, nemzeti kék színű és tükörBimaságu volt vé­gig Afrikáig: Alger—Oran s a rif- kabilok földje Tangerig végig. Hajnali 2 óra volt. Mint minden napon, előtte való ünnepen is korán feküdtünk. A 6 órakor felszolgált estebéd után 2 órára kínált teát meg­vártam ugyan, de aztán egy-kettőre a kabinba nyugvóra, hogy biztosan felébredjek. Az éjfélutáni V«3, már a fedélzeten talált. Csudálatos közel­ségből ragyogtak a csillagképek. — Egész szokatlan csillagzatok. A mély kék szinü Földközi tenger egész sö­tét volt. Később a napkeltét meg­előző szellő vert csak fehéren vilá­gító habot a rövid hullámok pere­mén. Csönd, mérhetetlen nagy csönd, amit csupán hajónk negyedfél hét óta fáradhatatlanul működő gépének halk dübörgő zakatolása zavar meg. Mintha a pihenő testben az életfolyamat sza­kadatlanságát jelentő szív dobogását hallanék. Mindenki alszik; senki se kiváncsi az afrikai hajnalhasadásra. Jóval később jön egyik batik-ken- dőből készült sajátos fejdiszitéBÜ ma­láj „jongers“, kék-fehér csikós ka­bátka és sárgás vászonnadrág rajta. Ez itt a rendes viseletűk. Legugol szokott pózába a hajó oldalának tá­maszkodva. Apó fekete szemének ra- gyogása vetekedik a mindjobban el­halványuló csillagok fényével. Arcá­nak kreolsága meg beleolvad a tenger sötétjébe. Fogai vakítóan fehérlenek ezen egyesített erők expanzív ereje széttöri a trianoni gátakat és a le­venték győzelmi dalától visszhangzik a „hármas halom“ és a Hargita, akkor majd látni fogják, mit jelen­tett a hazának, a nemzetnek a „le­vente“* Leventeoktatók — magyar leven­ték 1 Ne csüggedjetek tehát, nem ki­sebb ember, mint az államfő őrkö­dik munkátok felett! Küzdjetek fér­fias, szilárd akarattal az összetartás­ért, a haza és fajszeretetért és ez- ■ által a jobb és szebb jövőért! Dr. Horváth Árpád. érzés első és hozzáméltó határozott megnyilvánulását találjuk. Nekünk Szomori, az internacioná- lis, típusos boulevárd utánzó nem számit. A savóstíl és a limonádé­gondolat felkent hőse kötetekbe önt­heti big poezisét — felőlünk akár egy ezredéven át. Nem törődünk mi a „Nagyasszony“ c. színdarab értéké­vel, vagy értéktelenségével. De igenis fájt és ma is fáj az a megdöb­bentő és elképesztő ezredrangu hely, hová e kor magyar és nem­zeti irodalmát, szinműirodalmával együtt készakarva lezüllesztették. Az irodalom nemcsak a nemzet lelkének, életének megnyilvánulása, de a jövő nemzedék irányító ereje is. Az irodalomból lelket, tartalmat és és hűséges tekintetéből, jámbor ábrá­zatából kiolvasható, hogy dehogyis érdekli az afrikai regg, vagy akármi is a világon; de hát feljött, mert rövidesen kezdődik a munka, hogy mire megindul az élet a hajón, rend legyen már az egész vonalon; már pedig ha nem is őre, de egyik mun­kása ő is itt a nagy-nagy rendnek... A messze keleten lila ködök, gő­zök bontakoznak ki. Mind élesebb Ibbz a láthatár minden továbbinak végetvető vonala. E mögé csak a tudomány, vagy a képzelet pillant­hat. A teremtés és gondviselés csu­dálatos voltára terelődik a figyel­münk. — Aztán észrevesszük, hogy mind több és több csillag halványo­dik, majd tűnik el. A hold ragyog még; a négy csillag a közelében. Négy óra lett. A lila gőzök vörhe- nyes zöldbe változnak s közbe az ég legszebb kékjének palástjába öl­tözik. A hold körül rajzolódik ki a legmélyebb kék színe e menny kár­pitjának, amely lent-lent keleten csu­dáé színekbe olvad át. Négy óra húsz perckor már a tenger szirtjének fodrai is kibontakoznak a buja éj szakai sötétségből. Feltűnik egy fe­kete madár . . . Hajónkkal tart. .'. Sirály nagyságú; egész fekete. Ki tudná, honnét jő . . . El-el hagy, azután visszatér. Vájjon hova tart? Egyre világosabb lesz a táj. A zöl­des-vöröses ibolya gőzökből vékony magasztos célokat szív az ifjúság méhserege. Az irodalom nevelő esz­köz, kulturtemplom, mely szünet nél­kül zsúfolt padsorok előtt prédikálja az élet prófétai igéit, gyúr és formál jellemet s ha így jobban tetszik: benső életet teremt. A szinmüirodalom mindez fokozottabb mértékben. Mond­hatnánk : mustrája és ajánlólevele az irodalomnak. A New York kávéház, Páris és — újabban a moz’scánák számára — Hollywood az a Parnasszusa, hol magyarul s magyarnak születnek dús gondolatok. Ady zűrzavart, ocsmáoy csácsogása, borgőzös és kórházillatu monoklis csürhe népe, Hatvani és a jóillatu kabaré népség, az örök elége­detlen Világ és Est — jólrendezett anyagi ügyekkel mint üszők és füst­felhő ülte meg a nemzet szérüskert- jét. Néhány esztendőn keresztül zabo­látlanul garázdálkodott a naturáliz- mus örve alatt ez a sátoroscigány hang és idom. Befertőzte az iskolát -és a gondolatot. Tudósok és gyerme­kek nemcsak komolyan vették, de be is vették és megjött, meghozta törvénytelen négerfattyuját: a strici és jazz-band utszéli, bűzös irodalmát! S ma ott vagyunk, hogy az igazi és magyar talentumos alkotás ismeret­len és száműzött, nem tud szóhoz és érvényhez jutni, mert kiszorítja az említett csőcselék irodalmi hang és irány a közvélemény bajnoki-köréből. *• Tessék csak megnézni azt az uj honfoglalót, azt a sárközi parasztfiu't bőrkabátjában, kurta nadrágjában leheletszerű felhők bontakoznak ki s úsznak az ég keleti peremén. — Négy óra 35 perckor a déli láthatáron hegyek körvonalai tűnnek fel. Vilá­gitó torony fénye pislog : lehet vagy 10—15 mérföldre. A Kap-Bengut-i vagy a Kap-Martifou világítótornyá­nak fénye, mely szabályos időközök­ben csillan fel. Akár egyik, akár másik: a fény Afrika partja felől küldi felénk hívogató és tájékoztató világosságát... A fekete madár egyre mellettünk még... Már megkülön­böztethetjük a hullámhegyeket és völgyeket is ... A hajó menetirányát jelző lámpák elalszanak. A maláj le­megy a hajó testébe. Helyette egy öreg hazatérő gyarmati katona próbál szórakoztatni. Elmondja, hogy 25 és */« évig volt Indiában. Nyugalomba küldték. Havi 1.72 holland forint nyugdijat kap. Beszédbe elegyedünk Afrikáról. Csak hallgatja, csak hall­gatja. Aztán — bocsánat — bizton megvetése jeléül nagyot köp a ten­gerbe ... „H*át ez is valami“ — úgy­mond — aztán durván röhög. »Ne­kem már Európa se semmi. A csa­ládom szinte semmi. Senkim sincsen. 25 és 8/« ^v Indiába! Ha itthon nem fog tetszeni, ha megváltozott a világ 25 és % év alatt, visszamegyek. Ne­kem mai' semmi se valami. Minden semmi 1“ Újra röhög s eltűnik a hajó testébe. Alulról durva röhögés, mely­ben az öreg hangja vezet: 25 és *'4 év Indiában, hazulról semmit sem A Nemzeti Színház botránya.1 ^ " * * ■' ‘y.*‘ •' * ' U&t/r l '* - ' . • \. • • ' ’ . ■ ■' • ' 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents